1. Heilprin Mihály egy nehézségekkel teli korban

 

Heilprin Mihály egy olyan XIX. századi Magyarország költője, mikor a zsidóság lélekszáma növekedésnek indult és az európai szabadságeszmény utat tört magának a történelem sodrában. A polgári társadalom kialakulása, a zsidóság számának növekedése és a szabadságeszmény terjedésének együttes megjelenése elkerülhetetlenné tette a zsidóság jogállásának és helyzetének rendezését Európa szerte[1], így hazánkban is.

A magyar zsidóság a szabadságharc kitörését megelőzően is megpróbálta elérni, hogy egyenlő jogokat kapjon Magyarország többi lakosához hasonlóan. Az 1847/48. évi országgyűlésen a zsidóság ügye a honosítás és a városi törvényjavaslatok kapcsán került szóba.^[2] A magyar zsidóság 1848-49-ben is kitartott hazája, Magyarország mellett, szerepet vállalva a magyar szabadságharcban,[3] annak ellenére, hogy az egyenjogúsítás és a zsidóság magyarként való elismerése váratott magára. Heilprin Mihály is kitartott hite és választott hazája, Magyarország mellett.

                  1848-as forradalomban tevékeny szerepet betöltő zsidóságnak a magyar társadalom ellenérzésével is szembe kellett néznie: „(...)Soha azelőtt nem fordult a magyar társadalom olyan széles körben országszerte, szinte összehangoltan a zsidók ellen , mint éppen 1848/49-ben.(...)”[4] Felszínre került az idegengyűlölet, a városi polgárság és a céhes iparosok félelme attól, hogy a zsidóság kiszorítja őket szakmáikból Ezzel egyidejűleg a  zsidóság kéréseit a hatalmi elit elutasította, gátat szabva ezzel törekvéseiknek. [5]  A forradalom és szabadságharc vihara elsöpörte a zsidóság egyenjogúsítási törekvéseit egészen 1867-ig. Heilprin Mihály célja az előbb említett mélyen gyökerező ellenszenv leküzdése mellett az volt, hogy bebizonyítsa: „(...)Megmutatjuk a zsidónál/Jobb magyar a földön nincs!(...)”[6]

2. Zsidó irodalomról a magyar irodalomban

A haszkala, azaz a zsidó felvilágosodás nagyban előmozdította a zsidó szerzők irodalmi tevékenységét Európa szerte, amit a nemzeti nyelv elsajátítása is megkönnyített. Hazánkban a reformkor és a benne dominánsan megjelenő nemzeti légkör mozdítja előre a zsidó szerzők tevékenységét és ezzel együtt megszületik a mózeshitű magyar fogalma.[7]

Az első magyar nyelven író nemzedék, melynek tagjai a reformkorban alkottak kettős célt tűztek ki maguk elé. A nem zsidó származású közönségnek igyekeztek bemutatni a judaizmust, a zsidó kultúrát és hagyományt, ezzel tiltakozva a korabeli irodalomban elterjedt negatív zsidóábrázolás ellen. Mindemellett a zsidóságot igyekeztek a magyar nemzethez való tartozásra ösztönözni és rávenni bizonyos szokásaik módosítására.[8]

Zsidó szerzők tollából magyar nyelven először Biblia fordítások jelentek meg   az 1840-es évektől. Az 1843-ban létrehozott Magyarító Egylet célja – a kultúra és irodalom terjesztése mellett – az volt, hogy előmozdítsa a zsidóság magyarosodási törekvéseit zsidó identitásuk megtartása mellett.[9] Bloch Móric, vagy ismertebb nevén Ballagi Mór Magyarországon született, református hitre tért magyar zsidó szerző, aki 1840-ben elsőként fogalmazza meg a nem zsidók számára a zsidóság magyarosodási vágyát hitük megtartása mellett, amelyről A zsidókról című munkája  tanúskodik.[10]

 A szabadságharc kitörése után Reich Ignác Veszélyben a hon című költeményében buzdít a haza, azaz Magyarország megvédésére, és a magyar szabadság kivívására.[11] Az általam bemutatni kívánt költő Heilprin Mihály, aki húsz évesen költözött Magyarországra, szintén ezt a nemzedéket képviseli.

 

 

A reformkor és a romantika a magyar zsidóság hazafias törekvései és alkotásai mellett teret engedett a zsidó hagyomány bemutatásának is. A romantika  lehetővé tette, hogy a zsidóság egyfajta egzotikus kuriózumként jelenjen meg keleti szokásaival,[12]miközben gyakran negatívan ábrázolják a zsidóságot. Ez utóbbi fő oka, hogy a sztereotípiák nem tűntek el nyomtalanul a felvilágosodással: „Azért megégetni nem kell őket” – szólt Voltaire hírhedt mondása.[13] Mint az idézet is mutatja, a felvilágosodás idején és azt követően is feltűnnek a középkorban jellemző zsidó ábrázolási módok: vérvádak, a kapzsi uzsorás zsidó vagy az eredendően gonosz zsidó képe, például Kuthy Lajos vagy Jósika Miklós regényeiben. Velük ellentétben például Jókai Mór pozitív és követendő példaként jelenítette meg zsidó szereplőit, így például a Rab Ráby Ábrahámja kitart a főhős mellett akkor is, mikor a város ellene fordul.[14]

A magyar zsidóság a szabadságharcban is kitartott Magyarország védelme mellett és – mint már említettem – az irodalomban is jelentek meg buzdító, a hazát támogató alkotások. 1860-as években a  magyarul író második nemzedék kezdi majd gyarapítani a hazai zsidó irodalmat, különösen, hogy emancipációja ismét napirendre került a magyar politikában.[15]

3.    Ki a magyar zsidó szerző?

A magyar zsidó irodalom meghatározása több szempontból sem egyszerű. Sokan a szerzők identitásához kötik, mások az irodalmi munka tárgyához. Sok kísérlet született már a fogalom meghatározására. Több konferencia és szakirodalom témáját is képezte, többek között: A határ és határolt[16] című kötetben is bemutatva a zsidó irodalom definiálási sokszínűségét és problematikáját.

 Írásomban magyar zsidó irodalomról beszélhetünk. Magyar, mert Heilprin Mihály magyar zsidónak tekintette magát és verseit is magyar nyelven írta, felszólalva a magyar szabadság nevében. Zsidó irodalomról van szó, ha figyelembe vesszük Heilprin identitását és azt, hogy a zsidóság egyenjogúsítása és problémái szerves részét képezték életének és munkásságának.

Verseiben zsidó identitása mellett hazájának szeretete is megmutatkozik. Komlós Aladár így fogalmazott önmagáról ezzel kapcsolatban: „zsidó a vérem, magyar a bőröm és ember vagyok.” [17] Heilprin Mihály és az őt megelőző majd követő magyarul író nemzedék is hasonlóan vélekedhetett, miközben igyekeztek előmozdítani a magyarországi zsidóság ügyét irodalmi munkáikban.

E sorok témája tehát egy olyan magyar zsidó költő munkássága, akit Petőfi Sándor is inspirált költeményeinek nyelvével és verselésével, ahogy azt Komlós Aladár is hangsúlyozta Magyar –Zsidó Szellemtörténet című könyvében Heilprin Mihályal kapcsolatban.[18]

            Heilprin Mihály zsidó irodalmi nemzedéke a Magyarországért minden körülmények között kiálló zsidó származású költők és írók képviselőiből állt. Az Ormódi Bertalanék által megkezdett úton haladva tovább gyarapították a reformkor és az 1848-49-es szabadságharc hon szerető költeményeinek és írásainak sorát.

            Jelen írás célja, egy korszak történelmi és egyszersmind irodalmi közegének szemléltetése egy választott költő – Heilprin Mihály- versén keresztül. Az irodalom és a történelem egymástól elválaszthatatlan, hiszen a történelem mindig témául szolgál egy adott korban munkálkodó irodalmi nemzedéknek.

Az általam választott költő ízig-vérig a reformkor, a szabadságharc, a honszeretet és a magyar zsidóság képviselője. Mindez költészetében és cselekedeteiben egyaránt észrevehető egy olyan korban, amikor a magyarországi zsidóság helyzete még tisztázásra várt.                       A Zsidó kördal című költemény, amely - e sorok tárgya- a fent leírtakat versbe foglalva tárja majd az olvasó elé.

4. A magyar szabadságharc költője

 

Írásom témája egy olyan zsidó költő és költeménye, akiről, ha önéletrajzába beleolvasunk felmerül a kérdés, hogy miért mondható magyar zsidó költőnek. Heilprin Mihály lengyel zsidóként Piotkrowban látta meg a napvilágot 1822-ben. Bár iskolába nem járt, szüleinek és saját kitartásának hála nagy műveltségre tett szert- többek között 18 nyelvet sajátított el. 1842 – től élt Magyarországon, Miskolcon, ahol a könyvkereskedés mellett magyaros hevületű verseket kezdett írni. Az 1846-ban megjelent Zsidó kördal című költeménye a hazaszeretetről ad tanúbizonyságot az olvasónak.[19]

Heilprin Mihály születési helye ellenére magyarnak tekintette önmagát, méghozzá olyan magyarnak, akinek hazája, Magyarország sorsa mellett zsidóságának megőrzése is fontos. Zsidó kördal című költeménye egyszerre ad tanúbizonyságot a honát szerető és megóvni vágyó magyar költőről és a vallását megtartani akaró, sorstársait szerető zsidóról.

Heilprin Mihály élete során nem egy költeményt alkotott a magyarság buzdításáról, a haza szeretetéről és a zsidóságról, jó példa erre az 1847-ben megjelent Mit csinálnak Izraelben című verse a Pesti Divatlapban. Cikke jelent meg a Vasárnapi Újságban is.[20] Nemzeti őrdal című 1848-ban megjelent versében már csak halványan sejlik fel a korábban még intenzíven megjelenő zsidó vonatkozás. [21]

A magyar szabadságharc idején (1848-1849) honvédként szolgált hazája, Magyarország oldalán, ezt követően a miniszterelnöki sajtóirodában kezdett tevékenykedni. Az 1849-ben megjelent Kaszához, ki magyar című költeményében szólította fel a magyar népet hazája védelmére.[22]

Ugyanebben az évben menekülni kényszerült, mivel részvétele a szabadságharcban és írásai egyaránt a Habsburg –ház ellenérzését váltotta ki a fegyverletételt követően. Élt Hamburgban, Brüsszelben és Párizsban, végül 1850-ben haza tért. Magyarországon már nem találta helyét, sem azt a szabadság eszményt, amiért korábban síkra szállt költeményeiben, így 1856-ban Philadelphiába költözött, ahol szintén könyvkereskedelemmel foglalkozott, ezt követően New-Yorkban dolgozott tanárként.

1857-től rendes tagja lett a Magyar Egyletnek New-Yorkban. Több lap munkatársa is volt, többek között az Evening Posté is. Filozófiával is foglalkozott írásaiban, így például Moses Mendelsohn munkásságával is. Publicisztikáival széles olvasótáborra tett szert.1888-ban bekövetkezett haláláig az Oroszországból elűzött zsidóság befogadásán munkálkodott.[23]

 

 

5.    Zsidó kördal, avagy egy magyar zsidó szerző költeménye

 

Az 1846-ban napvilágot látott költemény a zsidóság számára fontos eseménynek állít emléket. A vers születésének évében Ferdinánd Király megszüntette a zsidóság számára diszkrimináló és bántó türelmi adót.[24] Ez a döntés a zsidóság számára annak a jele volt, hogy emancipációs szándékuk utat törhet magának oly sok év után. Heilprin Mihály költeménye tehát nem csak a miskolci zsidóság érzéseinek adott hangot, hanem a királyi döntés fontosságának is.

            A Zsidó kördal című vers 1846 augusztus 29-ei dátummal született meg, de a királyi főbíráló cenzor csak szeptember 8-án hagyta jóvá.[25] A Honderű is közzétette a költemény néhány sorát, méltatva annak szerzőjét és honszeretetét: "a magyar nemzetiség gyökeret ver a honi izraeliták értelmes részénél [ ... ], a napokban jutott a szerkesztőség kezébe egy zsidó kördal Miskolcról, melyet egy ott lakó izraelita (Heilprin Mihály) készített [ ... ] magyar nyelvünkbeni jártassága annál dicséretesb, minthogy a dal írója eredetileg Lengyelhonból származott hazánkba. Hadd szolgáljon dicsérendő például a hazánkban élő idegeneknek ... "[26] A Társalkodó az alábbit közölte a vers szerzőjével kapcsolatban: "noha származására nézve lengyel, Magyarországban lakása alatt mégis olyannyira sajátjává tette nyelvünket, számos belföldi hitsorsai pirító példájára, hogy ez hazánkban született izraelitának is kitűnő dicsőségére válhatnék"[27] A Hetilap és a Pesti Divatlap is méltatta a költeményt és szerzőjét, e mellett a Pesti Divatlap beszámol róla, hogy Rózsavölgyi Márk zenét komponál a vershez.[28]

            A Miskolcon Tóth Lajos által megjelentetett Zsidó kördal című költemény nem csak egy korrajzot hordoz magában, hanem nyilatkozatot is, a zsidóság Magyarország mellett való kiállásának nyilatkozatát. A kis füzet formájában megjelent alkotás hatalmas erőt hordoz magában.

 

 

A költemény eleinte egy italozó, búját, fájdalmát elfelejteni vágyó társaságot jelenít meg, hamarosan az is kiderül, hogy a társaság zsidó vallású.:

„Jó barátim! Víg pohárnál
Üljünk le!
Hadd hangozzék víg dalunknak
Zengzete!
Hisz hordozzuk fájdalmunkat

Régen már:
Itt felejtsük dal s pohár közt
Perczre bár!

Néma légyen minden szívben
Ami nyom:
E kis körben uralkodjék
Vigalom!
Már a bú is, mert megszoktuk,
Hordható,
Már vigadhat és danolhat
A zsidó!(...)”[29]

 

A későbbiekben az is elhangzik, hogy csak a „kitaszított ismeri” azt a mértékű keserűséget és összetartozást, amit a társaság tagjai megélnek. A barátság és a mindenek feletti egység, legyen az vallási alapú vagy a haza iránti szeretet okán segíti át őket minden gondon és bajon:

„S ki köszöntné buzgóbb szívvel
Valahol?
Úgy mint nálunk a barátság
Hol honol?
Üldözött csak, kitaszított ismeri
Ki világát egy hű szívben
Felleli.(...)”[30]

Az összetartozás, a hűség, a barátság éltetése után a haza iránti szeretet, önfeláldozás és az otthonért, azaz Magyarországért való odaadás kerül előtérbe. A költemény ezáltal magasabb szférába tevődik át, hirdetve, hogy az előbb még keserű, de vallását el nem hagyó, magát magyarnak tekintő zsidóság kész feláldozni önmagát a szabadságért vívott harcban 1849-ben.:

„Szép hazánkat most köszöntse
Hű ajak:
Fel! Köszöntsük egy lélekkel
honfiak!
És szivünkre mind tegyük most
Jobb kezünk
Lángolóbban feldobogjon
Hő szivünk!
És fogadjunk szent és örök
Fogadást:
Hogy fizessünk néki minden
Tartozást
Ő is küzdött, ő is szenved,
Úgy mint mi:
Ön bajunkat elfelejtsük
Még ő hí.

 

Már csak romnak, már halottnak
Tartaték
Most felébred és derülni
Kezd az ég;
Buzgón, híven küzdenek most
Fiai:
Szenteljük most mi, mi is életünk
Ő neki!(...)”[31]

A költő azt is hangsúlyozza, hogy a haza, a hon is mindig kitartott mellettük, így „(...)Hitvány, gyáva ki honáért / Helyt nem áll!”[32] A haza, Magyarország testesíti meg a szülő anyát, azt, akinek a fájdalmaiban osztoznak a gyermekei vallástól függetlenül: „(...)Hogy elmondhassuk akkor mi is: / Jó anyánk, /Fájdalmidban, küzdelmidben/Osztozánk!(...)”[33]

            A hazáért való odaadás és önfeláldozás sorai után az Istenbe vetett feltétel nélküli hit is megmutatkozik Heilprin Mihály soraiban:

„És örökre el nem hagyhat
Isten itt,
Ő elveszni nem hagyandja
Híveit!
Hisz már minden rabság láncza
Le-lehull:
Tán nekünk is a Szabadság
Felvirul?(...)”[34]

 

Reménnyel és hittel teli kérdés hangzik el a versszak végén, amit a szabadság nagybetűvel való írása, csak még jobban hangsúlyoz és nyomatékosít.

A „(...)Minden embert úgy szeressél /”Mint magad”[35]  sorai a Tíz parancsolatra emlékeztet: „(...)szeresd felebarátodat, mint ten magadat.”[36] E sorok nem csak a Bibliára utalnak, hanem arra is, hogy mindenki egyenlőnek született az idők kezdete óta, így a szabadság minden ember veleszületett joga, vallástól vagy nemzetiségtől függetlenül.

 

 

6.    Heilprin Mihály alkotásának jelentősége

 

Az irodalmi és történelmi közeg, melyben a vers született nehézségekkel és egyszersmind reménnyel teli volt, hiszen mind a magyar irodalmi alkotók, mind a hazáért küzdő szabadságharcosok célja az volt, hogy kivívják függetlenségüket 1848-1849-ben.

A költő, akiről e sorok szóltak, születési helyétől függetlenül magyar költő volt, képviselve a korabeli zsidó vallású magyar alkotókat, egy olyan időszakban és korban, mikor a magyar zsidóság ügye a magyar politika sarkalatos pontjává kezdte kinőni magát.

Heilprin Mihály alkotásának titka, hogy szerzője hittel, odaadással, kendőzetlenül és őszintén írta meg Magyarország egy nehézségekkel és harcokkal teli időszakának emberi küzdelmeit. A bizonytalanság, a bánat, szomorúság, küzdeni vágyás, a mélységes emberi hit és remény sorai jelentek meg az olvasó előtt 1846-ban. A Zsidó kördal című költemény versszakai örökérvényű mondanivalót hordoznak magukban.

 

 

7.    Felhasznált irodalom

Ben-Sasson, Haym Hillel: A History of the Jewish People. Cambridge, Massachusetts: Harward University Press, 1999.

Csapláros István: Heilprin Mihály, az 1848-1849-es magyar szabadságharc elfelejtett költője, in: Múlt és jövő, in: http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2179/ {2018.06.15.}

Heilprin Mihály: Zsidó kördal. Miskolc, 1846. In: Múlt és jövő: http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2176/

Honderű, 1846. ősz hó 3. 18. sz. 358.

Komlós Aladár: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig II.-Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba, Múlt és jövő Kiadó, Budapest, 1997.

Komlós Aladár: A magyar zsidóság irodalmi tevékenysége a XIX. században, Múlt és jövő. Budapest-Jeruzsálem, 2008.

Komoróczy Géza:A zsidók története Magyarországon I, Kalligram, Pozsony,2012.

Komoróczy Géza–Frojimovics Kinga–Pusztai Viktória–Strbik Andrea: A zsidó Budapest I-II. MTA Judaisztikai Kutatócsoport. Budapest, 1995.

Peremiczky Szilvia: „Árpád és Ábrahám földiek voltak” -1848: Megjelenik az Első magyar zsidó naptár és évkönyv 1848-ik szökőévre,2009.             In.:https://irodalom.oszk.hu/villanyspenot/#!/fejezetek/PxOjKOLXT4efdb9Q-QD8OQ ;{2019.08.01.}

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái: Heilprin Mihály, in.: Arcanum.hu. in: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/h-87E13/heilprin-mihaly-89093/ ; {2018.07.10.}

Társalkodó,1846.89.sz.356.1.