Szabó Cipora Jáel

Diner-Dénes József és az Élet

2020.02.02.

A Magyar Néprajzi Lexikon ismertetése szerint, az Élet irodalmi, művészeti, társadalmi és közgazdasági folyóirat, majd hetilap. Budapesten jelent meg 1891–1896 között. Első szerkesztői Katona Lajos és Vikár Béla voltak. Katona kiválása után Vikár, majd 1894-től Lenkei Henrik határozta meg a lap arculatát. Az Ethnographia^[1] és az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn^[2] mellett a magyar néprajz korabeli legfontosabb fóruma. Katona Lajoson és Vikár Bélán kívül az Élet munkatársa volt: Diner-Dénes József, Herman Ottó, Herrmann Antal, Jankó János, Kunos Ignác, Lyka Károly, Pikler Gyula, Pulszky Ágost, Vajda János, Wlislocki Henrik, a későbbiekben Mezőfi Vilmos és Somló Bódog is.

Itt már nagyobb társaság verődik össze, melynek tagjairól feltehető a filozófus munkáinak többé-kevésbbé alapos ismerete. A társaság az Operával szemben a Reutter-kávéházban ütötte fel tanyáját. A lap munkatársai tehát jobbára radikális gondolkozású filológusok, kritikusok, hírlapírók; úgynevezett' szabadgondolkozók’."^[3]

Az Élet a századfordulón kibontakozó haladó társadalomkutatás egyik fontos előzménye. A lap szocialistának vallotta magát, fóruma volt a klerikális, antiszemita, a női emancipációt tagadó reakciós társadalmi és tudományos irányzatok elleni küzdelemnek. "Szellemi tevékenységük objektiválódása, az Élet a honi - nem politikai értelemben vett - radikalizmus első számottevő orgánuma."^[4]

Az új Nyugat-Európai irodalmi irányzatok népszerűsítője volt (Zola, Ibsen). Néhány fontosabb tanulmány, amely jelzi a folyóirat társadalomtudományi tájékozódásának irányát: Katona Lajos: A karácsony ünnep történetéhez (1893); Vámbéry Rusztem: Realizmus a büntetőjogban (1893); Mezőfi Vilmos: Kommunizmus és kapitalizmus (1894); Vikár Béla: Szocializmus és darwinizmus (1895); Somló Bódog: Osztályharc és szocializmus (1895).^[5]

Az Élet megszületésének előzményeként Diner-Dénes József már 1890-ben levelet ír Georg Brandesnek^[6], amelyben beszámol a fiatal Magyarországról, mint demokratizálódó, modernizálódó államról, bár még a dualizmusban vagyunk…"Noch hat sich das junge Ungarn nicht vernehmen lassen in dem Concerte der 'Moderne'. Aber wir beginnen wach zu werden, und unser Erstes ist, dass wir eine Zeitschrift gründen als Tummelplatz für das junge Ungarn ...Aber noch sind wir hier schwach, und bedürfen der Stützen. Und das ist es wohlselbverständlich, dass wir uns an Sie hochverehrter Herr wenden, an den Grossmeister der modernen literarischen Kritik, an den bewährten Streiter und Förderer aller modernen Ideen? ""^[7]

Annak ellenére, hogy Brandes tizenöt évvel idősebb nála, mondhatni, baráti kapcsolat alakult ki köztük. Brandes-el levelezés indul, melyben támogatja és dicséri a dán filozófus Dinerék elképzeléseit egy folyóiratról, melynek a magyar köznevelés lenne a célja, ennek során demokratizálni, modernizálni a magyar szellemi életet. A folyóirat az Élet - kis és nagybetűvel - minden területével foglalkozik. A kezdetektől szocialistának tartja magát ez a lap, bár inkább közéleti, művészeti, filozófiai témákkal foglalkozik, de látható az évek során, ahogy haladunk a milleneum felé, egyre több politikai színezetű cikk jelenik meg amely rejtve, vagy nyíltan foglalkozik a rasszizmussal^[8].

Diner-Dénes József sok és sokféle cikket, tanulmányt, értekezést, műkritikát, bírálatot, könyvismertetést ír saját- és álnéven ( Csereklye Bálint, Impresszionista, Dénes József, Domonkos Illés). Elsőnek kezdte megismertetni nálunk Nietzschét, Ibsent ( akit Pestre is meghívtak), Maupassant-ról, Jókairól (1894) ír elismeréssel, de a Nemzeti Színhzról éles kritkát fogalmaz meg, úgy mint felületes, csekély mondanivalóval rendelkező alkotásokat ad elő.

1891-ben jelent meg tanulmánya a norvég íróról, Ola Hanssonról, valamint Nietzscheről, Zoláról^[9] (1891), rajtuk kívül Arne Garborgtól kérnek írásokat, valamint Baudelaire versfordításokat közölnek, az akkori magyar lírából Makai Emil, Kozma Andor és Palágyi Emil műveit mutatják be lapjukban.

Megismertetik Anatole France írásait, Ibsen magyarországi látogatását hosszú hasábokon ecsetelik. Zola L’argent c. regényéről írja^[10], hogy a kicsinyes nyárspolgári szellem ebben a regényében fut a csúcsra, mivel csak a haute banki vagyont tartja tisztességtelennek, a bourgeois - vagyont tisztességes, szorgalmas, munkával keresettnek.  

Irodalmi kritika című esszéjében (1891) Diner-Dénes József a kritika különböző irányait vázolja fel, a naturalista, impresszionista és pszichológiai kritikát. Szerinte a kritikának teljességében fel kell fognia és szinte újrateremtenie az alkotót, és műveit, szinte ugyanolyan alkotóerőre van szüksége, mint az írónak. A legmagasabb szinten művészileg szerinte az impresszionista kritika áll, mert az íróról és művéről kizárólag egy közvetlen képet lát, így nagyon lényeges, hogy ki a befogadó, a kritikus, hisz az ő személyisége is benne van a kritikában. Szerinte a kriikus legyen művész.^[11]

1894-ben elsőként foglalkozik nálunk a Baudelaire-kérdéssel, és az Áramlatok című cikkében (1892) lelkesedik a nitzschei pogány életörömért, hisz az individualizmus világfelfogása felemelkedőben van ebben az időben. Következetesen népszerűsíti Nietzsche eszméit.

Nietzsche kultuszát a lap szerkesztését is irányító három író alapozza meg: Diner-Dénes József az új gondolatok hirdetésével, Gerő Ödön elbeszéléseivel, Katona Lajos pedig az első szemelvényes fordításokkal. Az a tény, hogy Katona a főszerkesztői állást elvállalta, megsejtet valamit a mintaszerű filológus lelkében lappangó nagy ellentétekből.^[12] Diner-Dénesnek úgyszólván valamennyi ebből az időből származó cikkén észre lehet venni Nietzsche hatásának nyomait. Legnagyobb jelentőségű az a három közleménye, melyben in nuce, gyakorlatilag összefoglalja a filozófus gondolatvilágát.^[13]

A bevezető elmélkedésben az idealizmus ellen támad, melyet szerinte mindmáig gondolkozás nélkül egyedül helyes világnézetnek tartottak. Pedig 'az idealizmus betegség: a léleknek betegsége’;^[14] a tetterős férfi nem ismeri. Ősei Buddha és Sokrates. 'Mindakettő elaggott kultúrákra épített. - Mindakettő a vénülőt, a betegest tanította, a tétlen szenvedést és epedést, a természetellenes, az elérhetetlen felé való törekvést, az idealizmust.’^[15] A cikk alapgondolata a ’pozitivista’ Nietzschénél játszik nagy szerepet: 'aller philosophische Idealismus war bisher etwas wie Krankheit’(VI. 355.). Az író lélektani szempontjában mesterének a morál keletkezését vizsgáló eljárása érvényesül. A dekadencia okát is ugyanott - az idealizmusban - keresi, de nem fordul Nietzschével együtt a kereszténység ellen.

Diner-Dénes József Nietzschében 'a modernségnek legmélyebb és legnagyobb szellemét’^[16], szabadszellemű, az előítéleteket elvető, az életörömtől sugárzó, bátor, erős egyéniséget, a legmagasabb kultúra megtestesülését látja.^[17] Ez a kép erősen rokon a 'radikális arisztokratizmus’koncepciójával, vagyis azzal a képpel, amelyet Brandes alkotott Nietzschéről.^[18] "Mestere pozitivista és a morál eredetét kutató irányzata felel meg leginkább egyéniségének, de maga előtt látja a teljesebb ember, az 'Übermensch’ képét is. Mint Diner-Dénes József, Gerő Ödön is a társadalom gyökeres átalakulását sürgeti a gátlástalan individuum nevében. Főként Nietzsche és Ibsen hatására valló elbeszéléseiben élesen szembefordul a hagyományos erkölccsel. … Az emancipált 'Uberfrau’ nietzschei fordulatokkal túlzsúfolt, színpadias tirádája egészen távolesik a nőket szinte középkori lovag módjára tisztelő, de határozottan antifeminista gondolkozó felfogásától. Az Élet 1891-es évfolyamában névtelenül megjelent első, szemelvényes fordítások^[19] Katona Lajostól származnak.^[20] Katona a következő művekből tolmácsol egy-egy szakaszt: Schopenhauer als Erzieher, Richard Wagner in Bayreuth, 'Menschliches-Allzumenschliches, Die fröhliche W issenschaft, Also sprach Zarathustra. Tehát a közölt fordításrészletek szintén iparkodnak Nietzsche egész fejlődését bemutatni - ha csak töredékesen is. Az Élet írói, Diner-Dénes József, Gerő Ödön és Katona Lajos a nietzschei mű pozitivista-radikális-individualista megjelenítésével - ez a magyar Nietzsche-kép első változata - erőteljes és sokrétű kultuszt teremtettek. Úgy látszik, a filozófus ekkor még 'időszerűtlen’ volt nálunk, mert a sokat ígérő kezdeményezés folytatás nélkül maradt."^[21]

Diner-Dénes cikkeinek gondolatmenetéből jól látható, hogy Magyarországon is igen korán jelentkezett a radikális értelmiség körében a nietzscheizmus és a szocializmus egyeztetésére irányuló tendencia. De nem kritikátlan ez a korai Nietzsche-értékelés sem, amely a jövőbe mutató jegyek mellett a múlthoz tartozó vonásokat - a junkerség maradványait és a dekadenciát - sem mulasztja el feljegyezni.^[22] Diner-Dénes gondolatai azért olyan érdekesek, mert világosan mutatják, hogyan ver hidat a századfordulónak a marxizmushoz közeledő magyar értemisége - a nietzschei életöröm és előítéletnélküliség, az egyéniség szabadsága nevében - a szocializmus felé; s miért tudja magától értetődő természetességgel összeegyeztetni Nietzschét és Gorkijt.

Figyelemre méltó az a radikális polgári, sőt marxista körökben is megjelenő nézet, amely haladó értelemben egyezteti össze Nietzschét és Gorkijt.

Ennek a felfogásnak képviselői közül többen a marxizmus nemzetközileg elismert gondolkodói s az európai irodalom legjelentősebb antiimperialista, humanista írói lettek. A századforduló valóban nagy írói között kivétel volt az - mint Lev Tolsztoj -, aki elvetette Nietzschét. A polgári társadalmon kívülállónak tekintette és ösztönzést nyert tőle G. B. Shaw és Th. Mann; a fennálló rend ellen lázadónak látta Strindberg, Verhaeren, Rolland, Gorkij; ,,nagy igazságtevőnek" nevezte Stefan Zweig és tovább sorolhatnánk a polgári társadalmi renddel elégedetlen, kiváló haladó írókat, akik Nietzschében felszabadítójukat, egy különb ember, különb társadalom hirdetőjét látták. … Nietzsche valóban hatott a fiatal Gorkijra.

A rokonítás alapja Nietzsche radikális nézeteinek, illetve szólamainak abszolutizálása, megdöbbentően haladásellenes nézeteinek, illetve szólamainak elhanyagolása, megoldhatatlan ellentmondásainak, történelmi távlattalanságának fel nem ismerése. … A német és az osztrák sajtóban lépten-nyomon találkozunk a Gorkij és Nietzsche közötti összefüggésre való utalással.^[23] Johannes Schlaf, a német naturalizmus egyik megalapozója, Dosztojevszkij és Nietzsche folytatóját látja Gorkijban, akinek mezítlábasai a jövő új emberéről ábrándoznak.^[24] Leo Berg, aki már az 1890-es években könyvet írt Nietzsche felsőbbrendű emberének világirodalmi hatásáról,^[25] irodalmi estet rendez Gorkij műveiből.^[26]

Diner-Dénes korai önéletrajzi jellegű feljegyzéseiből pontos képet kapunk arról, hogyan jutott el a radikális polgári értelmiség legértékesebb része - nemcsak Magyarországon - a nyárspolgárság és a tőkés társadalom gyűlöletétől fűtve, az ibseni és nietzschei individualizmushoz, majd ennek az útnak a terméketlenségét felismerve, a szocializmushoz."^[27]

Nietzschének nagy, előkésztő szerepe volt azoknak a forradalmároknak a nevelésében, akik meghatározták az első világháború utáni forradalmi hullámban az irányt, nálunk pl. Korvin Ottó.^[28] Talán jólétben töltött gyermek és ifjúkora a magyarázat, hogy eleinte csak az élvezetek filozófiai igazolását kereste és később ébredt rá, hogy az elnyomáson alapuló társadalomban nem lehet felhőtlenül élvezni az életet. Így jut el Nietzschetől és Ibsentől a szocializmusig.

Az Élet alapvető jellemzője a filozófiai-gondolati idealizmus kultusza, mely leginkább Nietzsche hatásának tulajdonítható. Az Élet lendületét letöri a Milleneum lázában égő Magyarország, az 1983-84-es számokban megjelenő cikkek már egyre inkább foglalkoznak politikával. Maga Diner csak elvétve ír már ezekben az időkben.

A folyóirat korabeli jelentőségét, és nem különben Diner elismertségét jelzi, hogy földije, a szintén Liptoszentmiklósról származó Samuel Fischer, az akkor már híres könyvkiadó nevével fémjelezve jelenik meg Budapesten német nyelven a Múlt és Jövő^[29] című, az Élet válogatott cikkeiből összeállított könyve. Érdekes, hogy ugyanezt a címet^[30] választotta 1911-ben Patai József a frissen induló folyóiratának, mintegy visszautalva rá és szellemi hidat képezve a Diner-Dénes által ugyanezen címmel írt hosszú cikksorozattal. Az itt összegyűjtött esszék tárgya filozófia, művészet, politikával még kevéssé foglalkozik. Bár a könyv egésze Nietzsche-központú, művészi tárgyú esszéiben Jászait, Jókait, Maupassant, Anatole France-t, Brandes-t méltatja, Zoláról és a naturalizmusrólvisszafogottan nyilatkozik. Az előszóban írja, hogy gondolatai motivációja állandóan az a kérdés,hogy "Mi tartozik a mából a múlthoz, mi a jövőhöz?"^[31] Az újat keresi, a korábbi lelkesedése a büchneri materializmus^[32] és az evolúció iránt alábbhagy, cáfolja a szociáldemokraták fejlődési optimizmusát, látja a visszaeléseket, és a váratlan fejlődési ugrásokat. Először akkor kezdett kételkedni, amikor rájött, hogy Michelangelot nem lehet megmagyarázni kizárólag a kora alapján, bár a Lionardo-ban ezt mégis megkísérli. Úgy látja, hogy egyenletes fejlődés helyett a történelemben két alapvető alturista és individualista irányban haladnak az események.

A könyvön végigvonuló alapgondolat a görögség és Nietzsche igenlése, mely a természetes embert a természetes ösztöneivel a világ középpontjába állító görögös életkedv, életöröm, amely szemben áll minden spiritualizmussal, az élet feloldódik a természetben és idomul annak feltételeihez.

Szép esszét ír Diner-Dénes József Nietzschéről, akiben a naturalista kultúra megteremtőjét, a spiritualizmus legyőzőjét ünnepli, de meglátja a hiányosságát is, amennyiben Nietzsche a természetes-arisztokratikus értékegyenlőségből a modern-arisztokratikus értékegyenlőségbe megy át, ott az "Übermensche nem más, mint Überjunker. Nietzsche törte meg az utat, de nekünk még messze, messze túl kell mrnnünk rajta…"^[33] Diner idővel meg is tette, meglátta, hogy a jövő a szabadszellemű egészséges ember, ez az egyén győzelme a nagy tömeg fölött, elutasítja az örök egyenjogúságot, mint mindenki boldogságának forrását, mert, mint mondja, ilyen helyzetben is lennének győzők, de nem az erő, hanem ravaszság és hitványság segítségével, így a győztesek és a legyőzöttek egyaránt betegek, megbilincseltek, pusztulók lennének. Baudelaire-t is megvédi a moralista vádakkal szemben, mondván, "a felszabadító etika van Baudelaire műveiben is, mert Baudelaire a művészet tiszta szolgálatában állt".^[34]

Nietzsche az idealizmus elleni kűzdelemben is jó szövetséges, mint a "régi szokásszentségek irgalmatlan ostromlója". Ady előtt fogalmazza meg, hogy "nekünk magyaroknak is van egy nagy …külön eszményünk, a melynek rajongó idealizmussal hódolunk…dehát igazán elaggottunk, elkoptunk volna már, tehetetlenek volnánk már, mikor még alig éltünk? Csak idealisták lennénk már mi magyarok?"^[35]

Alighanem Hatvany Lajos későbbi, Nietzsche-n alapuló filológiaellenességét előegezi meg Az antik művészet és a modernség című cikk^[36], melyben a klasszicista hagyomány modern társadalombeli továbbélésének disszonanciája ellen szól. Ibsen magyarországi látogatásáról mondja, hogy " a modern eszméknek azoknak a csíráit, melyet hazánk kultúrájának termő talajába már jó ideje elvetve hevernek, sarjadzásra fakasztotta."^[37]

"… 'Az ő jelenléte kivitte szélesebb körbe a modern, individualisztikus eszmékkel való foglalkozást, propagálta azon tanokat, melyeknek Nietzschén kívül éppen Ibsen a legkimagaslóbb képviselője.’^[38] Az egész irány eszmei célkitűzését tükrözi az a reflexió, mely Abonyi Árpádnak a modern áramlatokat elítélő cikke^[39] ellen irányul: - 'Lehetetlen, hogy azok az új eszmék, a „Jenseits von Gut und Böse" eszméi, melyek mindössze tegnapról valók, okozták volna a nihilizmust a szellemiekben; úgy látszik, hogy a méreg már régebbről való.’^[40]Ez a 'méreg’ az egyéniség. - 'Nekünk fiataloknak is megvannak a magunk eszméi, s a legelső közöttük az, hogy: helyet az individuumnak!’"^[41]

Rendkívül fontos, "ideológiai vallomásnak " is tekinthetjük a Múlt és Jövő című írást, mely Csereklye Bálint álnéven jelent meg Diner-Dénes tollából. Az elsők között határozza meg a radikalizmus fogalmát. Dinernél a radikalizmus annyit jelent, hogy "mikor még nagyon fiatal voltam, s az akkoriban divatos könyvek és divatos filozófusok hatását sínylettem, s mikor még legfőbb vágyamnak, feladatomnak azt tartottam, hogy a hivatalosan meg nem engedett tiltott nézeteket védelmezzem, tehát hogy radiális legyek (kiemelés-K.E.)^[42], természetesen evolucionistának vallottam magam." Nietzsche, mint a leggyakoribb külföldi szerzőjük. Az 1891-es évfolyamban öt cikke szerepel, melyek mindegyike az individualitás modern lehetőségeit mérlegeli.

Legjellemzőbbek a Richard Wagner in Bayreuth, illetve a Schopenhauer als Erzieherből fordított részlet, mely a tömeggel együtt mozgó embert kritizálja, azt, aki a saját egyéniségét nem vállalja fel, gyengének, gyávának tartja.^[43]

A Vergangenheit und Zukunft című kötetben írt tanulmányában rámutat Nietzsche sebezhetőségére - a félremagyarázhatóságára, mindezt 1896-ban(!).^[44] A félremagyarázhatóság veszélyessé teszi Nietzsche-t, mivel kettős értelmű, következetlen, ahogy Diner írja: "Vissza kell utasítanunk Nietzsche-t mindenütt ott, ahol nem öfeláldozása, pszichológiája szólal meg, hanem ressentimentje, bosszúra való gyávasága (Rachefeigheit). Ott ahol a természeti-arisztokratikus értékelésből (Wertgleichtung) átesik a modern-arisztokrata értékelésbe, ahol Übermensche csupán egy Überjunker. Ahol természetes erő helyett arisztokratikus pózt követel…"^[45]

"Diner Nietzsche-képének e változása, …, mindenképpen a németországi Nietzsche-értelmezésekből levont következtetéseivel magyarázható. Ez a feltételezés annál is plauzibilisebb, mert Diner egyike a legelső német kultúrabeli Nietzsche-értelmezőknek is!        Már 1890-ben ír németül róla, s említett német nyelvű kötetével tovább is részt vesz benne. Igazi eszmetörténeti érdekesség, hogy a kilencvenes évek legelején Diner tulajdonképpen eltérő Nietzsche-képet közvetít Magyarország, ill. Németország felé. Az Élet évfolyamainak radikális, abszolútumokat relativizáló, sőt romboló individualizmusa mellett ugyanakkor Németországban Nietzsche mindenáron való igazságra törekvését, a rendkívüli költőt, az új, élő zenei nyelv megteremtőjét, valamint azt a Nietzsche-t mutatja be, aki 'teljes összhangban áll az újabb természettudományos felfedezésekkel’, azaz bizonyos értelemben materialista.^[46]

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy jelentős kezdeményezése volt az igen korainak számító magyar progressziónak az Élet."^[47] Ady, vagy Szabó Dezső költőileg próbálja hasznosítani a korai progresszióra jellemző gyűjtőmeghatározásokat, mint "radikalizmus","individualizmus", abszolútumok relativizálása", ilyen Nietzsche "" és "pszichológia" fogalma is. Az Übermenschről és a Diner által is használt "aufsteigendes és niedersteigendes Leben" se feledkezzünk el. Csak ezek alapján érthetjük meg Nietzsche magyar utókorát, illetve századelőnk filozófiai életének sok jelenségét.

Lengyel Ernő [Béla], a Nietzsche magyar utókora című cikkében kifejti, mennyire fontos volt Dinerék Élet-e a magyar Nietzsche recepcióban. Mint írja, "Nietzsche ismerete hazánkban 1891-ig szórványos, esetleges és elszigetelt. A véletlen szeszélye juttatja egyik-másik művét néhány magyar olvasója kezébe. Mindaddig, amíg nem akad két-három lelkes híve, aki szellemében egy folyóirat kötelékei által alkotott közösséget teremt, nem alakulhat ki Nietzsche-kultusz; pedig ez a szélesebb körű ismertté-válás és a hagyomány-képződés legfőbb feltétele. Épen ezért döntő fordulat az Élet megalapítása."^[48]

Bár az Életben nem a politikai radikalizmusról volt szó, mégis, szélesebb társadalmi értelemben tekinthetjük politikai iránynak. Ezt mutatja Diner-Dénes marxistává válása. A Lionardo-ban már kevesebbet szól a történelmi materialista Diner, ez a mű betekintést enged a változó Nietzsche-képbe.^[49]