Fintor Fruzsina
Palágyi Lajos tórai története, avagy Jákob és Ráhel szerelmének újra értelmezése
2021.07.05.
Jákob és Ráhel története a Biblia, vagy még inkább a Tóra egyik legismertebb szerelmitörténete, amely nem csupán tanulságos, hanem izgalmas is. Az egyik legjelentősebb ősatya és ősanya története röviden a következő:
„Jákób, az elsőszülöttségi áldás megszerzése után, Ézsau haragja elől Lábánhoz menekült. Nagyon megszerette Ráhelt, aki szép arcú, szép termetű lány volt, s hét évig szolgált azért, hogy feleségül kapja. Lábán azonban becsapta Jákóbot, s Leát, idősebb lányát, adta hozzá feleségül.
Jákób, hét nap múlva, újabb hétévi szolgálat fejében, Ráhelt is feleségül vehette. Ráhelnek sokáig nem volt gyermeke, ami nagyon bántotta. Ráhel, a vigasztalódás és megépülés reményében, Jákóbnak feleségül adta szolgálóját, Bilhát, aki két fiút szült: Dánt és Naftálit. Amikor Lea már hat fiút szült, Isten megemlékezett Ráhelről is, fiúval ajándékozta meg, akit Józsefnek nevezett. Amikor Jákób elhatározta, hogy megszökik Lábántól, Ráhel, Leával együtt, helyeselte tervét. Útra kelésük napján, Ráhel ellopta apja házibálványát (1Móz 31,19). Kánaán földjén, amikor Bételből elindultak, Efratától nem messze, Ráhelt utolérték a szülési fájdalmak. A szülés nagyon nehéz volt. Ráhel fiút szült, akit haldokolva Benóninak nevezett, Jákób pedig a Benjámin nevet adta neki (1Móz 35,16kk). Ráhelt Efratába, azaz Betlehembe vezető út mellett temették el. Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított (1Móz 35,19k). A Biblia Ráhelt Izráel egyik ősanyjaként említi (Ruth 4,11), aki sírjában is siratja fogságba vitt és megölt gyermekeit (Jer 31,15; Mt 2,18). Más adat szerint a sírja Benjáminban Celcah mellett (1Sám 10,2), vagy Rámában (Jer 31,15) van. A hagyomány az 1Móz 35,19k adatát tekinti hitelesnek. Betlehemtől nem messze ma is megtekinthető Ráhel sírja, amit zsidók, keresztyének és mohamedánok egyaránt tisztelnek.”[1]
Történetük a 14 év alázatos szolgálat, a remény és az egymás iránti bizalom megtestesítője lehetne első olvasatra, mégis ennél jóval szerte ágazóbb és összetettebb. A fenti sorok után talán nem is olyan meglepő, hogy a költőt, akiről most szó lesz megihlette ez a tórai történet. Palágyi Lajos Jákob és Rákhel című költeménye 1891-ben A Hét című, Kiss József által szerkesztett újságban jelent meg.
 |
| Palágyi Lajos költő (Székely Aladár felvétele) |
|
JÁKOB ÉS RÁKHEL[4]
Teérted álltam szolgaságba,
Szabadság,
eddig néked éltem,
Nem kérdezém
én, mibül élek,
Nem vágytam
ember-társaságba,
Fönszárnyaló,
rajongó lelkem’,
…És most az
égtől elszakadtan,
Szerelmed,
melyért úgy esengtem,
Hát mindig
rablánc legyen rajtam,
S ki tudja,
vajjon birni foglak?
És hátha a rabság sok éve
S hiába álltam vón’igába, |
|
A költemény első és utolsó versszaka nem csupán keretbe foglalja azt a történetet, amit költőien megformálva olvashatunk, hanem önállóan reagálnak egymásra. Az első rész utolsó sorában feltett kérdésre kétségbe esett választ találhatunk a költemény zárásaként.
„Teérted álltam szolgaságba,
Hét hosszú évig türve, várva,
Harcolva
birhatásodért.
De már alig
birom a terhet,
Számlálok
minden kinos percet,
Elértem-é
vaj’azt a célt?”[6]
„S hiába
álltam vón’igába,
Hét hosszú
évig tűrve, várva,
Harcolva
birhatásodért.
Ég, föld
között itt roskadozva,
Onnan elűzve,
itt kifosztva,
Nem érnék
soha, soha célt!”[7]
Az első és utolsó sorok között pedig arról olvashatunk, hogyan veszíti el valaki Istentől kapott szabadságát, azt a szabadságot, amit a természet, a tárgyak és ragaszkodás nélküli, tiszta hit testesít meg. A szerelem, amiért olyan sokat kellett szolgálnia Jákobnak nem a szabadságot jelenti - éppen ellenkezőleg - teljes önfeladást és örökre szóló, bizonytalanságot magával hozó rabságot. A természeti, emberi szabadságot Palágyi soraiban felváltja a szerelem rabigája, ami a szerző olvasatában túl materiális ahhoz az éteri szabadsághoz képest, amit feláldoztak érte.
Felmerül a kérdés, hogy egy olyan határozott ősatya, mint Jákob -aki még az elsőszülöttséget is megszerezte- miért nem döntött másként. Senki nem mondta, hogy nincs más választása. A Tórában egy egyezségről olvashatunk Lábán és Jákob között, aminek a feltételeit Jákob majdhogy nem saját maga szabta meg. Azok után pedig, hogy Lea lett a felesége és nem Ráchel, mégis úgy döntött ott marad érte. Palágyi olvasatában Jákob gyötrődik azért a döntésért, amit meghozott. A Tóra erre nem tér ki, csupán közli mi és hogyan alakult.
A költeményben sokkal súlyosabb árat kellett fizetnie Jákobnak, mint a szolgálat, hiszen önmagát adta valakiért, akit alig ismert, és egy érzésért, ami- a költő szerint- nem jelentett szabadságot, csak börtönt. A tórai történettel ellentétben itt Jákob nem csupán a kitartását mutatja meg az olvasónak, hanem kétségeit is, és az elérni kívánt cél bizonytalan voltát is, hiszen a szerelemnek eddig csak azt az oldalát tapasztalhatta meg Jákob, ami csupa reménytelen bizonytalanság és munka, minden eredmény nélkül.
A Tórában is csupán azt olvashatjuk, hogy Jákob milyen sokat dolgozott azért, amit akart, arról azonban nem esik szó, hogy ezt hogyan élte meg. Mindezek után nem csoda, hogy maga Palágyi is a rabsággal és kétségekkel teli bizonytalansággal azonosítja a szerelmet ellentétbe állítva azt a természet adta, letisztult, egyéni szabadsággal. A mélységes kételkedésről árulkodnak az alábbi sorok is:
„És hátha a
rabság sok éve
Midőn már
egyszer véget érne,
Újjonnan
visszatérne még;
És várna
énrám újabb rabság
S csak csal
kép lenne a szabadság
S a szerelem
mely bennem ég!”[8]
Ha figyelmesen olvassuk Palágyi Lajos sorait rájöhetünk, hogy a költeménye kiegészítette mindazokat az eseményeket és történéseket, amikről a Tórában olvashatunk, felruházva az egyik legismertebb ősatya és ősanya szerelmi történetét, mélyebb emberi tartalommal, mintegy elmélyítve és még hangsúlyosabbá téve ezzel magát a bibliai leírást. Palágyi költeménye nem csorbított vagy degradált, hanem magasabb szférába emelte Jákob és Ráhel történetét azzal a tettével, amit Komlós Aladár oly egyszerűen és találóan megfogalmazott, mikor Palágyi Lajos és kortársai vallásos témájú költeményeiről azt mondta, hogy a bibliai téma erkölcsi eszme hordozója vagy a zsidó motívum egyszerűen emberi tanulságot testesít meg.[9]
[1] Keresztény Bibliai Lexikon. in.: arcanum.hu (2021.05.25.)
[2] Magyar Életrajzi Lexikon (L-Z). szerk.: Kenyeres Ágnes, Akadémia kiadó, Budapest, 1982.340.
[3] Komlós Aladár: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig II.- Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Múlt és Jövő könyvek, Budapest, 1997. 140.
[4] Kőbányai János: Két Évszázad Magyar-Zsidó Költészete I. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2015.216-219.
[5] A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Erwin_Speckter_-_Jakob_und_Rahel_(1827).jpg
[8] Kőbányai János: Két Évszázad Magyar-Zsidó Költészete I. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2015.218
[9] Komlós Aladár: Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig II.- Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba. Múlt és Jövő könyvek, Budapest, 1997. 140.
.jpg){kind=link}