KULTÚRATÖRTÉNET

Vörös Sára

Petőfi Sándor költeményeinek héber nyelvű fordításai

2020.03.29.

 

A héber nyelvű Petőfi műfordítások történetét kutatásaim – időszaki szempontból - három szakaszra sorolnám. [1]Az első szakasz Petőfi kortársai, a magyar nyelvet népszerűsítő zsidók, akiknek célja nemcsak az, hogy a magyar nyelv elsajátítására ösztönözzék a magyarul még nem beszélő zsidó honfitársaikat, hanem az is hogy a magyar költőgéniuszt ismertté tegyék nemcsak a külhonban, hanem a vallás, a Szentírás nyelvén is, mint egyetemes kultúrkincset. Bacher Simonon kívül, aki hivatalosan is publikálta Petőfi, és más nemzeti költők költeményeit, mint az előző fejezetben is tárgyaltam, elsőként zsidó származású költők, újságírók ültették át német nyelvre, és céljuk az volt, hogy külföldön népszerűvé, ismertté tegyék a költőt. Bacheren kívül még többen próbálkoztak egy-két költeményt héberre fordítani, de ezeknek viszonylag kevés nyoma, és visszhangja lett. Fischer Sámuel miskolci rabbi, tanító is megjelentetett egy kis gyűjteményben fordításokat, melyben csupán egyetlen Petőfi versrészlet szerepel.

Második szakaszba egyetlen magyar költő sorolható, – ma már nyugodtan nevezhetjük költőnek is, bár ő ezt nem hivatásaként gyakorolta – dr. Birnfeld Sámuel szegedi rabbi.

A harmadik szakaszba sorolnám Patai Józsefet, aki jeleskedett pár mesteri Petőfi fordítással, majd pedig azok az Izraelben élt, és élő költők, műfordítók, akik csupán gyermekkorukat, és fiatal éveiket élték Magyarországon, életük javarészt már Izraelben élték le. Számos, és jelentős költői munkásságuk mellett szívügyüknek tekintették Petőfit, mint a világirodalom egyik legkiemelkedőbb költőjét a modern Izrael hivatalos nyelvén is közkinccsé tenni: a már megemlített Avigdor Hameiri (Feuerstein/Kova Albert, és Itamar Jaoz-Keszt.

 

Bacher (Bachrach) Simon (1823-1891)[2]

Bacher Simon[3] neves rabbi családból származott mind anyai, mind pedig atyai ágon. Petőfi születési dátumától csupán egy hónap választotta el. Már tizenegy évesen Schiller költeményeit fordította héberre. A jesiva elvégzése után kereskedői pályára került, majd jegyző lett később hitközségi pénztáros. Igazi érdeklődése azonban a költészet volt. Kitűnően sajátította el a vezető nyugati nyelvek mellett a magyart is. A Magyarországon élő zsidóság ugyan teljes ambícióval igyekezett az emancipáció, a magyarosodás folyamatába bekapcsolódni, és a magyar nyelvet elsajátítani. Viszont sokan ellenezték az emancipációs folyamatokat, ezt az 1844-es paksi rabbigyűlés is ékesen bizonyította. A magyarosodás érdekében héber nyelven próbálták közelebb hozni annak az országnak a kulturális, irodalmi kincseit, melyben letelepedtek, és élni kívántak. Ezek a fordítások a nemzeti érzés, a hazafiasság iránti érdeklődést kívánták felszítani az olvasókban. Ezt a célt fogalmazza meg Bacher Simon, aki eddigi irodalomtörténeti kutatások szerint elsőként ültette át Petőfi néhány költeményét héber nyelvre Nemzeti énekek – címen.

Bacher Simon 1868-ban Pesten, Nemzeti énekek címen megjelent kis kötetének előszavában a fordítás sikerességéről beszél, melynek fontos szempontja az, ha egy ország, nép hasonszellemű, és hasontörténetű. A küzdelem, a háborúk, a győzelmek, gyász, a bú egyaránt fellelhető, és jellemezhető mindkét nemzet sorsában. Itt a Ferenczi által említett congenialitas nem egy költő, és a műfordító között, hanem két nemzet között jött létre. Az egyenjogúsítási törvény nemcsak hazát biztosított a zsidóságnak, hanem egy szép hangzatú nyelvet is adott, mellyel immár kötelesség minden emancipált zsidó lakosnak megismerkedni, és sajátjává tenni. Mivel a magyarság, és a zsidóság eggyé lett, szükséges, hogy megismerjék, és megértsék egymás szellemi kincseit is, így a költészetet. Bacher Simon reményei szerint mindazok, akik ismerik, és értik a Szentírás nyelvét az ő fordítása révén a magyar költészet is tiszteletnek fog örvendeni. Oly költeményeket választott ki, melyek a nemzeti költészet legszebb virágai, és azok a honfidalok, melyeket, ha népünnepély alkalmával énekelnek, a zsidóság keblei is lelkesítve dobogjanak megértvén tartalmukat a fordítása által. Ez az első hivatalos formában megjelent héber nyelvű fordításgyűjtemény 1868-ból.[4] A Pesti Napló[5]és a Közlöny elismerő hanggal tiszteleg Bacher Simon előtt, aki több kiváló magyar költeményt szólaltatott már meg a Biblia nyelvén.

A magyarosodás, az egyenjogúság, hazafiság egyaránt szívügye volt. Bacher Simon elsősorban a költemények tartalmának közlését tartotta elsőként fontosnak magyarul még nem tudó, de a héber nyelvet ismerő kortársai számára. A Pesti Napló kritikusa szerint, nemzeti költőink fölséges eszméit bibliai öltözék nimbusával és azon hévteljes színezettel találja kifejezve, mely sajátja a keleti nyelveknek az olvasó. Ballagi Mór[6] szerint kitűnő sikerrel ültette át Bacher a költeményeket. A kis kötet húsz vers fordítását tartalmazza,[7] köztük a Himnuszt, és a Szózatot is. Petőfitől a következő költeményeket fordította le: Honfidal, A magyarok istene, Ha férfi vagy, Pató Pál úr, A virágnak megtiltani nem lehet. A címoldalon első kötet megnevezés szerepel, folytatása Bacher Simon betegeskedése, gyengélkedései miatt nem lett.

1894-ben fia, Bacher Vilmos emléket állított apjának, és kiadta Sáár Simon címmel három kötetben munkáit.[8]Az első kötet Bacher Simon életrajzát tartalmazza, majd saját költeményeit kronológiai sorrendben. A második kötet tartalmazza a fordításokat, a harmadik pedig Lessing Bölcs Náthánját. A fordítások kötetben szerepelnek további Petőfi versek: A nép, A kutyák dala, A farkasok dala, Reszket a bokor, Szerelem és pipadal, Kinn a ménes, Szomjas  ember tűnődése, A tél halála, Meredek a pincegádor.

 Ezekből a válogatásokból igazolható az, melyet fia oly szépen megfogalmazott édesapja életrajzi leírásában, hogy Bacher Simon lelke olyan volt, mint egy szélhárfa, melybe, ha belefúj a szél, zenél. Érzékenyen reagált akár jó, akár rossz hírekre, bármi, mely családjával, hazájával, nemzetével, hitével, Izrael házával kapcsolatosan érte, és ezeket versekbe öltötte. Az életrajz tartalmazza Bacher Simon életének állomásait, a helyeket, ahol élt, tanítóit, és ezeknek hatásait költészetére. A héber nyelv szeretete motiválta, hogy mindazokat az irodalmi alkotásokat, melyek hatással bírtak lelkére, azok megszólaljanak a Szentírás nyelvén is.

Bacher Vilmos életrajzi írása szerint, édesapjának több publikációja is volt, melyek jelentős része a kiadók kezében maradt.

 

Bacher Vilmos (1850-1903)

Bacher Simon fia, 1850-ben született Liptószentmiklóson, és onnan világhírnévre emelkedett. Lipcsében doktorált, majd a Ferenc József Rabbiképző Intézet tanára, majd igazgatója lett. Talmud kutatásai révén nemzetközi elismerést. 1884-től indította el Bánózcy Józseffel a Magyar Zsidó Szemlét, majd 1895-től az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat évkönyvét. Szerteágazó tudományos kutató tevékenysége mellett nem a műfordítások kérdése kötötte le idejét, mindössze két publikált Petőfi versfordítása lett ismertté, melyek kiváló műfordítói adottságokat tükröznek. Az 1909-ben, Ferenczi Zoltán szerkesztésében jelent meg a Petőfi almanach. A gyönyörű, díszes könyvet a Petőfi-ház hölgybizottsága, gróf Apponyi Albertné született Mensdorf Pouilly Clotild elnöklete alatt adta ki.[9] A sok értékes írást tartalmazó díszkiadásba két Petőfi-vers került több mint harminc nyelvre lefordítva. Petőfi 1847 tavaszán jelentette meg Összes Költeményeit, melyből már az első kiadásban háromezer példányt adtak ki, de még három alkalommal kinyomtatták sikere miatt. Versei elé mottóul a költő négy sort tűzött: „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.”

Szabadság, szerelem, Reszket a bokor, mert madárka szállott rá…. Ezek a legtöbbek által lefordított Petőfi-költemények. Ennek egyik oka az, hogy Meltzl Hugó[10] ezt a költeményt választotta egy polyglottizmusra. Ezek a fordítások a Magyar Polgár 1878. év 1. és a 151. számaiban, valamint az Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapokban jelentek meg. Ezekből kerültek át a fordítások egy része – valószínűleg a legsikeresebbnek ítéltek a díszes Petőfi Almanachba. Összesen huszonhárom nyelvre lett lefordítva. A héber fordítást Bacher Vilmos neve fémjelzi.[11]

Petőfi születésének százötvenedik évfordulójára került kiadásra a Votum Petofianum, melybe a fent idézett mottó került Radó György szerkesztésében. A miniatűr, 4x4 centiméteres könyvecske negyvennyolc nyelven tartalmazza a Mottót, vagyis Petőfi fogadalmát. A piciny díszkiadásba a Mottó két, Bacher Simon, és Avigdor Hameiri általi héber fordítása került bele.[12]

 

 

Kircz József (1834-1894)

 

Az Egyetemes Philológiai Közlöny 1879-es évi kiadványában jelent meg Petőfi Sándor: Drága orvos úr című költeménye Kircz József képezdei[13] tanító fordításában. Kircz József a Budapesti Izraelita Tanítóképzőben tanított héber nyelvet. Legfőbb tevékenysége azonban a tanítás magyarrá tételének feladata volt az izraelita iskolákban. Mint mutatvány, került be a Közlönybe, melyet egy gyűjtemény fog követni. A gyűjtemény sorsa kutatás tárgya. A Közlönybe egyébként sok, más kisebb nyelven is jelentek meg Petőfi-versfordítások (például: ó-izlandi, cigány, stb.). Kircz József egyetlen fennmaradt munkája a Héber olvasó és gyakorlókönyv, I. rész, mely először 1876-ban jelent meg Budapesten, Kiszlingstein Könyvkötészetében. A kiadványnak lett egy második kiadása is 1882-ben. [14]

 

 

 

Lenkei Henrik[15] megemlíti Reich Ignácot (1821-1884), aki több költeményében hangoztatta a zsidóság megbántottságát, amiért nem vették fel a nemzetőri osztagokba, és Dux Adolffal együtt Amerikába való kivándorlásra szólította fel. zsidó honfitársait. Később elállt ettől a szándéktól, és tovább szolgálta a magyarosodás folyamatának ügyét. [16] Ó vezette be a magyar nyelvű hittan tanítását is az izraelita népiskolákba. Írásai a Ben Chananjában[17], Bét-lechemben, az Ungarische Jüdische Wochenschriftban, és a Winter-féle évkönyvben[18] jelentek meg. Verseskötete a Honszerelmi dalok. Héber fordításként egyedül Kölcsey Ferenc Himnuszát említi meg a Magyar Zsidó Lexikon.

 

 

 

 Bauer Márkfi Lőrincről (1801-1874) is említést tesz Lenkei.[19] A héber nyelvre fordított Petőfi versekről Lenkei a következőket írja, mely lényeges információval bír: „…ne feledkezzünk meg Reich Ignácról, Bauer Márkfi Lőrincről, akik héber nyelvre fordítottak egy csomó Petőfi verset.” Bauer Márkfi a szegedi hitközség titkára volt, jeles hebraista, aki a bécsi Bikkuré ha Ittim nevű tudományos folyóiratnak volt munkatársa. Neve eredetileg Bauer Marcussohn Hermann volt. Magyar –héber összehasonlító szótár szerkesztését fontolgatta, hogy tovább kutassa a magyar-zsidó nyelvrokonság eredetéről szóló tudománytalan hipotéziseket. 1841. március 23-án héber-magyar zsebszótárra hirdetett meg aláírási felszólítást (a 8 füzetre tervezett munka kéziratban már készen volt). A szótár nem jelent meg, Ő volt az első zsidó, aki magyar nyelven bölcseleti tanulmányt írt Mendelssohn Phaedon-ja nyomán.[20]

Szinnyei József a Magyar írók élete, és művei című gyűjteményében említi, hogy Ágai Adolf édesapjától, Rosenzweig Józseftől[21] is jelentek meg Petőfi-fordítások egy mainzi héber szaklapban.[22] Rosenzweig József születési ideje nincs sehol sem feltüntetve, valószínűleg az 1800-as évek eleje, csupán annyi, hogy tizenhárom évesen menekült Magyarországra Lengyelországból. Nem csak a Szinnyei-féle gyűjtemény, hanem a Magyar Zsidó Lexikon is ugyanezt erősíti meg. Rosenzweig József foglalkozására nézve orvos volt, kutatási területe pedig a mérgezések, a tetszhalál és a hamis borok mérgek felfedezésére szolgáló vegyületek voltak. Erről tudományos publikációja is megjelent Klauzál Gábor segítségével. Jánoshalmán sebészdoktorként ismerték. A fennmaradt Jankovácz mezőváros 1835. március 28-i tanácsülési jegyzőkönyve említi, hogy panaszt tett azért, hogy „…a helybéli betegeknél orvoslás végett megjelenvén a kiszolgáltatott orvossága, és megtett fáradozásai fejében a helybeliektől semmi fizetést nem kapott.” Aki nagyobb pénzösszeggel tartozott, az a törvény színe előtt azt nyilatkozta, hogy az orvos úr egy jó nagy kosár szőlőt kapott, amikor orvoslás végett náluk járt, az orvosságért, és a vizsgálatokért járó több tartozásról pedig nem tud.[23]

A Rosenzweig-ház Jánoshalmán, ahol fia, Ágai Adolf[24] 1836-ban született, ma műemlék épület, 2008-tól emléktábla jelzi.

A mainzi szaklap, melyre Szinnyei utal, kutatási feladat, sem a hazai, sem pedig a német sajtóbibliográfia nem említi ebből az időszakból Mainzban megjelenő héber tudományos folyóiratról.[25]

 

 

Fischer Sámuel (1846- 1917)

Fischer Sámuel 1846-ban született Zádorfalván. Mint hebraista, számos cikket publikált a varsói Hacefira[26] című lapnak. 1887-ben egy kis könyvecske jelent meg Miskolcon, Kohn Mór nyomdájában Mivchar siré Hagar () címmel, vagyis „Szemelvények híres magyar költők műveiből.”[27] A fordításokat Fischer Sámuel, a miskolci hitközség tanítója készítette. Tizenegy költemény, köztük kettő saját mű. Csupán egyetlen Petőfi verset tartalmaz: Az anya sírja. A költemény eredetije viszont Az árva lyány, melynek csupán a harmadik részletének egy szakaszát fordította héberre.[28] A kis kötet érdekes válogatás, mert ugyan magyar költők verseit fordította, de nem tesz semmi különbséget zsidó költők, és magyar költők között. Arany János, Tompa Mihály és mellette Kiss József, és Lévay József, és önmaga, Fischer Sámuel is, mint magyar költő szerepel. Fischer egyik költeménye a Budai induló, a másik: Zsoltárének.  A gyűjtemény kettős gyökerűségről tanúskodik: Lévay József: A babiloni vizeknél című költeménye mégis megemlékezik arról, hogy bár távol, szétszóratásban született, és szülőföldje Magyarország, mégis az ősi származás helyét semmilyen körülmények között nem feledheti el. A gyűjtemény tartalma tanúskodik a személyes álláspontjáról, melyet kifejtett az „Egy komoly szó hazánk izraelitáinak magyarosodása érdekében” című felszólalásában. Az árva lyány című vers egy édesanyját gyászoló lány siratója. Nincsenek benne semmilyen nemzetiségre utaló vonások, de egyetemes kifejezője a veszteségnek, gyásznak bármely nemzetben, melyet Petőfi a leg szívhezszólóbban írta meg.

Huszonöt esztendővel a fordítási gyűjtemény megjelenése előtt, Emich Gusztáv nyomdájából került ki Fischer Sámuel 1863.február 7-én, az Izraelita Magyar Egylet termében felolvasott – a fent említett hozzászólásának leírása, az „Egy komoly szó hazánk izraelitáinak magyarosodása érdekében.”[29] A felszólalás mottójaként Fischer Sámuel a Kohelet könyvéből idéz: „Fogd az egyike, és ne bocsásd el a másikat, mert az istenfélő mindkettőnek megfelel.”[30] A felszólalása lényege pedig az idézethez kapcsolódik, hogy leginkább arra kell törekedni, hogy izraeliták maradjunk, és egyszersmind magyarokká váljunk.[31] Ugyanezt az álláspontot képviselte Steinacker Gusztáv, aki neves műfordító volt, (írói álneve Treumund),[32]aki azt hirdette, hogy a magyarság uralmát nem a külső, felületes nemzetiségterjesztés erőszakos eszközeivel, hanem a magyar kultúra belső erejével lehet csak biztosítani.[33]

Fischer Sámueltől más kiadott publikációk nem jelentek meg.

 

 

Patai József (1882-1953)

Nevét Kleinről, szülőfaluja, Gyöngyöspata után Pataira változtatta.

1902-ben jelent meg Schlesinger kiadásában a Válogatott versek Sáásué álumim
() című gyűjteménye-[34] Ez volt az első verseskötete. Saját költeményein kívül Arany, Vörösmarty, és Petőfi költeményeinek héber fordításait tartalmazza. Patai nem a hazafias hangvételű Petőfi verseit fordította, hanem, azokat, melyek nem kötődnek sem magyar tájak leírásához, sem pedig a szabadság, és haza szeretetéhez. A gyűjtemény nagyobb részt Patai költeményeit tartalmazza. Petőfitől három verse került fordításra: Homer és Ossián, A szerelmes tenger, Ki gondolná, ki mondaná. Ezen kívül egy Arany, és egy Vörösmarty költemény szerepel még a kis kötetben. Patai híres költőhöz méltó fordításokat készített.

A kötetet Bacher Vilmos tiszteletére adta ki.[35] 1910–12-ben jelent meg Héber költők című többkötetes antológiája.[36] 1911-ben jelent meg az általa szerkesztett magyar Zsidó Almanach, majd 1912-től szerkesztette a Múlt és Jövő című zsidó irodalmi folyóiratot, majd irodalmi és politikai hetilapot.  1939-ben az akkor még Palesztinába alijázott, és ott folytatta irodalmi tevékenységét. Héber költők alkotásait fordította magyarra.

 

Dr. Birnfeld Sámuel (1906-1944)[37]

A századforduló környékétől egészen a II. világháborúig más fordítások nem kerültek kiadásra. Ha nem veszítettük volna el azt a kincset a Holokauszt során, akkor ma világhírre emelkedett volna Petőfi János vitézének legelső héber nyelvre fordítója: dr. Birnfeld Sámuel. Neve ma még nem még szerepel az ismert Petőfi-fordítók mellett. Legfőbb ideje, hogy ez a hiány mielőbb pótlódjék. Az, hogy költeményei mégis ismertté váltak egy nagyon szűk körben, az egy 2004-ben megjelent emlékkiadásnak köszönhető.

A Holocaust Alapítvány Arató-Ábrahámson András dr. Erent Gábor, és dr. Nagy Endre támogatásával, Oláh János szerkesztésében, 2004-ben Bookmaker kiadásában jelent meg Schőner Alfréd: Az elveszített álmok címen dr. Birnfeld Sámuel rabbi emlékére.[38]  Az előszót Kármán György, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem liturgia tanszékének néhai szeretett tanszékvezetője írta. Kármán József személyesen is ismerte Birnfeld Sámuelt, aki gyermekkorában a Szegedi Zsidó Népiskolában judaisztikát tanított neki. 1944-ben Kármán Tanár úr és családja éppen Birnfeld rabbi családjával került Alsó- Ausztriába kényszermunkára. ott hallott Dr. Birnfeld Sámuel kivételes tehetségéről, művészi adottságairól. Ők 1945-ben, munkáltatójuk Ludwig Knappnak köszönhetően életben maradtak.

Birnfeld Sámuel életét nagyon röviden özvegye, dr. Birnfeld Sámuelné született Fein Margit (1912-2000) ismertette 1975. július 7-én kelt, Schőner Alfrédnek címzett levelében:[39]

"Néhai férjem, Birnfeld Sámuel 1906. december 6-án született Szegeden a Tisza Lajos krt. 76. házban. A ház még ma is áll. Szülei vallásos zsidók voltak. Hatan voltak testvérek és ő volt a legfiatalabb. Az egész Birnfeld családot részben Auschwitzban, részben a munkaszolgálatban pusztították el. Őt a nyilasok hurcolták el október 20-n reggel Budapestről, a Vig-u 24-ből. November 12-ig sáncásáson volt Pest környékén. Ekkor gyalog indították útnak Ausztria felé. November 20-án Hegyeshalomnál vitték át őket a határon. Egy korabeli szemtanú arra bíztatta Birnfeldet, hogy szökjék meg, erre azt válaszolta:"...én nem megyek. Ezekkel az öreg beteg emberekkel maradok, és hátha a feleségemre is rátalálok Ausztriában. " 1944. december 28-án, a zsinagógai dátum szerint Tévét hó 12-én, Félixdorfban éhen halt. Egy Wéber nevű kiskunfélegyházi üvegkereskedő, aki túlélte a Soát, temette el. Az ő elmondásából kiderült, hogy Birnfeld a táborban minden este összehívta sorstársait, gyógyította a betegeket, s az utolsó falat kenyeret is megosztotta velük."

Birnfeld Sámuel autodidakta módon tanult rajzolni, munkáit időnként bemutatta Heller Ödönnek.[40] Rabbi tanulmányait Budapesten végezte, számos nyelven tudott, széleskörű műveltséget szerzett. 1936-ban avatták rabbivá. Doktori disszertációját Sévet Jehuda Selomo ibn Verga krónikája címen védte meg.[41]A történelem legsötétebb időszakában született meg azon életműve, mely nevét halhatatlanná tette. A világirodalom történetében nem találkozhatunk Petőfi olyan elkötelezett tisztelőjével, aki úgy fordította volna le költeményeit, hogy közben az élete teljesen kiszolgáltatottá vált.

Bibliai héber nyelven szólaltatta meg Petőfi nemes sorait, szinte imádság nyelvévé formálódtak azok Birnfeld rabbi keze alatt. Tizenegy költeményt ültetett át héberre[42] a szenvedések között, közben túlélő szemtanúk szerint volt ereje még arra is, hogy másokba lelket öntsön. A kiválasztott, és lefordított versek tanúskodnak Birnfeld Sámuel nemes, mély, érző gondolatvilágáról Személyes sorsát, a szülőföld és a kedves elhagyásának, az élet furcsa groteszk fintorai okozta fájdalmát megénekelte majd egy évszázaddal előbb Petőfi, melyet átfordít a Szentírás, az ősi imák, könyörgések nyelvére. Fordításainak motívuma nem Petőfi népszerűsítése, ismertté tevése volt, hisz erre akkor nem is volt igény. A motívum az őszinte, lángoló szeretet Petőfi költészete, életfelfogása, szellemisége iránt. Szellemi támasz a borzalmak között a szülőföld szívhez növő tájai, a boldog, gondtalan gyermekkor, az igaz szerelem mesteri leírása.

A János vitéz fordításához héberül írt előszavában a költő méltatása mellett párhuzamot von Mózes halála/eltűnése, és Petőfi a mai napig is homályba burkolózó halálának körülményei között. A párhuzamot Mózes küldetése, forradalmi, a szolgaság lerázását, és a népet egységgé kovácsoló szavai, és Petőfi szintén egységbe forrasztó, a szabadságért kiáltó kiállás, küldetése között vélte felfedezni[43]. A János vitézben fellelhető a romantika minden mozzanata, és a boldog vég, a beteljesülés ígérete, mely egy kilátástalan történelmi időszakban hallatlan lelki erőt képes nyújtani. Mind ez, mind pedig az alkotás lázas tettereje képes volt elfedni azt a poklot, melyben akkor élt. Nem gondolt a legrosszabbra, talán a János vitéz története adott annyi lelkierőt, hogy biztos volt abban, hogy még viszontláthatja feleségét, otthonát. A Soá kimondhatatlan kegyetlensége az, hogy mind az ő, és mind több millió sorstársa álmai mégis örökre elvesztek.

Ezért a legkifejezőbb Dr. Birnfeld Sámuelről készült emlékkiadás címe is: Az elveszített álmok. De mégis, mint ahogy a zsidóság történelmében évezredek óta mindig megtörtént, nem veszhetnek el örökre az álmok. Birnfeld Sámuel özvegye megmenekült, és megőrizte férje felbecsülhetetlen értékű hagyatékát, melynek értékével akkor valójában csak ő lehetett egyedül tisztában. Hogyan maradtak meg mégis a páratlan értékű kéziratok? Erről dr. Birneld Sámuelné Schőner Alfrédhoz 1994. január 12-én írott leveléből tájékozódhatunk: „A birtokomban lévő emlékek nagy részét hátizsákomban vittem ki Ausztriába és szerencsésen onnan haza tudtam hozni. Ha eső esett, ráültem. Nagyon nehéz volt. Ezért, hogy tudjam vinni, cipőt, ruhát hajigáltam ki a hátizsákból.”[44] Férje szellemi hagyatékát New Yorkban élő unokaöccsének, Kovács Lászlónak ajándékozta. Az elveszített álmok című emlékkiadvánnyal páratlan irodalmi érték látott napvilágot. A könyvbe az eredeti írások és rajzok fénymásolatai kerültek, melyeket dr. Birnfeld Sámuelné, és Kovács László bocsátott rendelkezésre

János vitéz teljes fordítása példátlan igényességgel készült az 1944 májusában, ennek tervezete egy kis lakú füzetben. A fordítást valójában az elbeszélő költemény megjelenésének centenáriumára készítette el, tisztelegve a költő géniusza előtt. Az első oldalra Petőfi képe került, majd alatta Petőfi ismertetése héberül. Magyar fordítása a következő:

 "E nagy költő 1823-ban született. Egyszerű szülők gyermekeként nehéz körülmények között tengette életét. 1848-ban harcolt a magyar szabadságért, s a hazáért vívott küzdelemben, 1849-ben életét áldozta a harc mezején. Sírja mai napig ismeretlen. Napjainkig az egyik legnagyobb lírikusként tartják számon. Költészete ismert az egész világon."[45] A fordítás tisztázata csak félig készült el, hozzá igazi humoros illusztrációkkal.[46]. Mindezt a legnagyobb szorongattatás közepette. Saját költeményei, egysoros gondolatai mély, őszinte hitről tesznek tanúvallomást.1986-ban a Somogyi Könyvtár kiállítással emlékezett dr. Birnfeld Sámuelre. Kottái és fordításai mellett kiállították azokat a színes illusztrációkat is, amelyeket a János vitéz héber fordításához készített.[47]Az emlékkiadvány megjelenéséről dr. Schőner Alfréd több helyen is tartott előadásokat, és adott interjúkat.[48]

 

Avigdor Hameiri/ (1890-1970)[49]

A Soá borzalmairól már Palesztinában értesült az 1890-ben született Feuerstein (Fayersteyn) Kova Albert, aki budapesti tanulóévei alatt meggyőződéses cionistává vált. Korán árvaságra jutott, nagyapja nevelte, aki a héber nyelv iránti rajongása végett egész gyűjteménye volt vallásos, és világi héber könyvekből. Zsidó nemzeti identitástudatát Hameiri visszaemlékezései során a héber nyelvre alapozta.[50] Az elő világháború idején orosz hadifogságba esett,[51] ott az Anton Germanovich Slezak nevet viselte. Onnan került ki Palesztinába 1921-ben. Aktívan részt vállalt az akkor formálódó modern izraeli irodalom, és a modern héber nyelv megteremtésében kortársaival. Izraelben 1922-től Avigdor Hameiri néven vált ismertté.

Kettős gyökerűségére, mint bármely más olyan értelmiségire, aki gyermek vagy ifjúkorán került ki Izraelbe az a jellemző, hogy ezek szellemi produktuma magában hordja az idegenből hozott szellemiség kultur-gyökereinek nedvét is.[52] Önéletírása, mely csupán töredék, mindössze 1910-ig írja le a költő életének ezen szakaszát, mely folytatásokban jelent meg az Új Kelet című lapban 1953-ban folytatásokban, és 2006-ban a Múlt és jövő kiadó gondozásában jelent meg A daloló máglya címen. Költővé válásának, és stílusa kialakulásának folyamatában döntő szerepe volt Ady Endrének, és Kosztolányi Dezsőnek. Költeményeit már Izraelben, csak héber nyelven írta. Érdekes vita tárgya, hogy Adyra milyen mértékkel volt hatással a Biblia nyelve, és az izraeli irodalomra milyen hatással bírt Ady. Sőt, Hameiri utal rá, hogy egyes magyar kifejezések, szólás-mondások héber, és biblikus eredetűek, melyek beszivárogtak a magyar költészetbe is. A reformáció idején jelentős számú hebraista munkálkodott a protestáns egyházakban, mint bárhol másutt Európában. Nem volt ritka a kálvinista Debrecenben héber nyelvű eszmecseréket folytatni egyházi személyiségekkel.[53]

Petőfi költeményeit 1952-ben, éppen az izraeli irodalom nemzeti, és romantikus időszakában ültette át héberre.[54] Nem az összest, mindössze ötvennyolcat, köztük Az apostolt is. Pontosan ennek a korszaknak szellemiséhez illő költeményeket fordított le.

A Petőfi- verseket Hameiri a szocialista világnézet szerint válogatta össze, mellyel abban az időben sokak szimpatizáltak az izraeli olvasók körében.[55]Izraelben épp ezekben az években zajlott a nyelv, és a nemzeti öntudat, identitás létrejöttének folyamata, mint az 1840-es évek Magyarországában, Petőfi Sándor korában, amikor romantikus népi-nemzeti öneszmélés a magyarságot a nemzet-fogalom tartalmának megfejtésére kötelezi, amikor a szabadságeszme felszívódása a politikai élet vérkeringésébe új társadalomszemlélet kialakulását segíti elő.[56]Hameiri fordította le Madách: Az ember tragédiáját, Jókai Óceániáját, és a Légy jó mindhalálig színpadi változatát is, és több Ady költeményt is.

Feuerstein Albert néhány héber nyelven írt költeménye is megjelent, mint fiatal költő, Patai József szerkesztésében[57].„A daloló máglya” című önéletírása mellett megjelentek magyarul is, saját fordításban. A Petőfi kötet előszavában tisztelettel megemlékezik Chaim Nachman Bialikról, aki hosszú éveken át segítette őt, hogy beléphessen a modern héber irodalom vérkeringésébe, hogy abba felfrissülést hozzon. A kötet belső borítóján idézi Bialik szállóige-szerű kérdéseit melyeket Petőfire értelmez: „Geweld! Honnan van ebben a sajjgecben ekkora magasság, és mélység, és hogy lehet mégis ilyen aprócska, és egyszerű?”[58]

Kevesen tudják, hogy Avigror Hameiri alapította az első erec-izraeli kabarét, és a színtársulatot is ő vezette.  A neve: Ha Kumkum ()„Vízforraló”. Két újságot is szerkesztett, a (Új szív, Holnap). Ő volt az első költő, aki 1968-ban megkapta az Izrael-Díjat. Szenes Hannáról szóló könyve kötelező olvasmány az izraeli iskolákban.

 

Itamar Jaoz-Keszt/ Keszt Péter Ervin (1934)[59]

Az izraeli nagyközönség Itamar Jaoz-Kesztnek köszönhetően ismerhette meg a magyar irodalmat. Szarvason született, és gyermekként élte át a Soát. Tízévesen, 1944-ben deportálták Bergen-Belsenbe. Onnan visszatérve fiatal felnőttként, 1951-ben alijázott Izraelbe, mint cionista, hanem mint olyan zsidó identitástudattal rendelkező fiatal, akit vonzott az ősi kultúra és haza. Izraelben végezte el a középiskolát, majd az egyetemet. Héber irodalmat és Szentírást tanított, majd megalapította Tel –Avivban az Eked könyvkiadót. Fontosnak látta, hogy a magyar költészetet megismertesse az izraeli közönséggel is, azokkal, akik más országokból érkeztek, és azokkal az izraeliekkel is, akik érdeklődnek a magyar kultúra iránt, ahonnan szüleik, nagyszüleik származtak. Erre nagy igényt is látott. Kilenc verseskötetet publikált, egy prózatrilógiát. Magyar fordításban eddig két kötet jelent meg verseiből.[60] Antológiát írt Avigdor Hameiri mukáiról.[61] Számos irodalmi díj birtokosa, 2001-ben Magyarországon is megkapta a Pro Cultura Hungarica díjat is.

 A magyar költészet legszebb, leghíresebb alkotásait saját héber fordításában Cvi haplaot[62] –Csodaszarvas címen, három kötetben adta ki. Az első kötet a magyar költészet mintegy három évszázadának keresztmetszetét kívánja bemutatni, mely 1984-ben jelent meg. A kétnyelvű kiadás nagy sikert aratott. Az előszót dr. Scheiber Sándor professzor írta, aki szerint Jáoz-Keszttel egy új fejezet kezdődött a magyar írók héber fordításainak történetében. Ezt azzal indokolja, hogy Jaoz-Keszt olyan ritka jelenség a műfordítók körében, aki XVI. századi költőitől a XX. század költőikig bele tudta magát élni egyes költők stílus –és gondolatvilágába.[63] Ez pedig, hogy így megvalósult, az a két nyelv magasszintű, adekvált ismeretének köszönhető. Ebbe a kötetbe csupán hét Petőfi vers került. Az antológiát egy újabb kiadás követte 1988-ban, mely a kortárs magyar líra mintegy hatvan költőjének legszebb, legjelentősebb alkotásait tükrözi vissza héber nyelven.[64] A harmadik kötet témája pedig a zsidó sors a magyar költészetben.[65]

  Az 1997-ben megjelent Ahava ve Cherut – Szabadság, szerelem című gyűjteménye egy igen impozáns kiadás,[66] melynek megjelenését Jehuda (Imre) Csengeri amerikai filantróp finanszírozta. Csengeri már korábban is mecénása volt egy magyar rabbik műveit megjelentető kiadónak.[67]Az erdélyi származású Csengeri vallomása szerint nem sok köze van a magyar irodalomhoz, gyermekkorában számára a költészetet a péntek esti zmireszek, és pijjutok jelentették. Számára viszont mindent megér –nyilatkozta - ha Petőfi verseit héber betűkkel, a Tóra betűivel láthatja. Az album formájú kiadvány kitűnő kritikáknak is örvend: „Petőfi-kötet a költő közel száz legszebb versét tartalmazza, szakértők szerint olyan héber átköltésben, ami méltán vetekszik az eredetivel. A kötet, amelyet több tucat színvonalas grafika díszít, a "Szabadság, szerelem" (Áhava vecherut) címet viseli és album-formátumával világszerte kivívta mind a magyar, mind a héber költészet szerelmeseinek elismerését, sőt, még a műgyűjtőkét is, akik nem hajlandók lemondani arról, hogy ez a szép kötet könyvtárukat ékesítse még akkor sem, ha történetesen sem héberül, sem magyarul nem tudnak.”[68]

Itamar Jaoz-Keszt az kötetében Petőfi életrajzának, költészetének ismertetése során rámutat arra, hogy Petőfi alkotásai által, milyen befolyást gyakorolt Theodor Herzlre, és Max Nordaura. Megindokolja azt is, miért kétnyelvű kiadásban adta közre a fordításait: a Magyarországról Izraelbe érkezett többség Petőfit jelentős szellemi örökségének tartja.

Jaoz-Keszt Petőfi legismertebb, legszebb költeményeit válogatta össze az kötetben.[69] Ezekben szerepel az a hét vers is, mely az 1984-ben megjelent

első kötetében. A harmincnyolc vers fordítását tartalmazó gyűjetmény utolsó részében található néhány gondolat a János vitézről. Jaoz-Keszt vázlatosan bemutatja az elbeszélő költemény szereplőit, és cselekményét. Csupán a költemény elejéből, és az utolsó szakaszából, a Tündérország fejezet került lefordításra. Összehasonlítva Birnfeld Sámuel fordításával, Jaoz-Kesztnél már nem vehető ki a bibliai héber nyelv, és a Szentírás nyelvezetének erős befolyása. Itamar Jaoz-Keszt csupán ízelítőt nyújt a János vitézből, pedig ugyanolyan élményszerű lenne tovább is olvasni az ő interpretációjában is, mint az eredeti költeményt.

 

 

2004-ben jelent meg az Eked kiadásában Féder Zoltán: Izraeli könyvtárakban című, két bibliográfiát tartalmazó kötete. Az első bibliográfia az izraeli magyar nyelvű irodalmi művek, kiadványok jegyzéke 1928-2002-ig bezárólag, a másik pedig a Kárpát-medencében élt zsidó közösségek történelme izraeli szerzők műveiben, és kiadványokban 1948-2002-ig. A felsorolások nem teljesek. Erre az Előszóban is utal a szerző, hogy a kimaradottak csakis a kutatómunka hiányosságára vezethetők vissza, mivel Féder Zoltán egyedül végezte ezt a nemes feladatot, ráadásul nem is ezt a hívatást gyakorolva, más munkái mellett.
A kutatást 1986-ban kezdte el izraeli könyvtárak, levéltárak anyagának átnézésével. Petőfi héber fordítói közül Jaoz-Keszt csak Bacher Simont, és Avigdor Hameirit említi, nyilvánvalóan csak a széles nyilvánosságra hozott publikációk ismeretei alapján, bemutatva költői stílusukat, alkotásaikat.[70]

 

Végül egy érdekesség: jiddis nyelven is megjelent egy Petőfi költemény: Az őrült Der Meschugene Edelwild tollából.[71]Ez az egyetlen példány, mely az Országos Széchenyi Könyvtárban található. A hiányos, meglehetősen viharvert példányon nem szerepel sem a nyomda, sem a kiadás éve. Edelwildről sem található semmilyen információ származását, korát illetőleg sem, az sem bizonyos, hogy az Edelwild név valódi, vagy írói álnév.

 

 

 

Jiddisre fordított magyar költőket, Holder József[72] is, munkái ma a jeruzsálemi könyvtárban láthatók. A Magyar Életrajzi Lexikon azonban nem tesz róla említést, hogy Holder Petőfitől is fordított volna.

 

 

 

 

 

Végezetül, álljon összehasonlításul Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert madárka szállott rá című költeménye, melyet az említett műfordítók közül a legtöbben ültettek át héberre, vagyis: Bacher Simon, Bacher Vilmos, dr. Birnfeld Sámuel, Avigdor Hameiri, és Itamar Jaoz-Keszt.

 Egyébként, - ahogyan azt Bacher Vilmosnál említettem, - ennek a költeménynek létezik a legtöbb idegen nyelvű fordítása a Mottó (Szabadság, szerelem) után.


Bacher Simon fordítása:

Bacher Vilmos fordítása:

Dr. Bidnfeld Sámuel fordítása:

Avigdor Hameiri fordítása:

Itamar Jaoz-Keszt fordítása:


Utószó

Fischer Sándor életrajzi alkotásának epilógusát olvasva egy pillanatra úgy tűnt, mintha e sorokat napjainkban írta volna. Ma, amikor az anyagiasság, a létért való küzdelem a kultúra fokozatos elsivárosodása, mélypontra süllyedése gondolkodásra készteti a ma élő, alkotó értelmiségieket, hogy vajon megmenthető-e a kultúra, vajon jöhet e még idő, hogy a művészeteket, értékeket újra pártolják, értékeljék?  Érdemes gondolatait idéznem, melynek napjainkban is oly aktualitása van.

Ő így értékelte korát: „Durva anyagi korszakban élünk, a létérti erőszakos küzdelem kiölt belőlünk minden igaz fogékonyságot a művészet, és költészet iránt. A magasabb törekvésnek mindenütt útjában áll a piszkos haszonlesés. A próza, a mindennapi élet prózája jár napszámos ruhájában, s aki durva munkát dolgozik, ennek ünnepnapon is homlokán a ború. A szabadság merész, áldozatkész védőit, kik előtt a haza üdvével szemben minden akadály semmisnek látszik, egy új nemzedék mohó csapatja taszította le szemtelen követelésekkel a köztérről , ama szélhámos faj, mely a hazát nem tekinti másnak, mint oly hálás mezőnek, ahol nemtelen czéljait aljas eszközeivel kiküzdheti. Hogy Petőfi énekeiben maradjanak fenn örökre: meghaltak e prózai életben. Mélyen meg vagyunk győződve, hogy a honszeretet, mely minden magyar szívben ott szendereg, de tenni, hatni képtelen. A nemzet vezetőiben a hiba, hogy e tüzet a helyett, hogy élesztenék, ott hagyják, hogy eszményekért senki sem lelkesedik, eszményekért nem küzd, nemesebb czélt nem lát, és semmi nagyobbat végre nem hajt.”[73]. De ahogyan az utókor szemszögéből nézzük, mégis a századforduló után voltak, akik mégsem hagyták azt, hogy meghaljanak e prózai életben. Akik szorgalmasan dolgoztak a kultúra megmentésén, népszerűsítésén láthatták, hogy egészen a II. világháborúig mind irodalmi, mind pedig más művészetek terén egyfajta felvirágzás köszöntött be. Ez pedig arra tanít, hogy kitartóan kell munkálkodni továbbra is a kultúra, a hagyományok ápolásában, mert ha a prózaiság látszódik uralkodó közhangulatot teremteni, ez ellen csak a kitartó lelkesedés, és az értékálló dolgok magvainak szorgalmas vetése az egyedüli fegyver.

Dolgozatom Pásztor Árpád: Petőfi[74] című versével zárom, aki véleményem szerint a legszebben fejezte ki Petőfi Sándor költészete előtti hódolatát.

 

Pásztor Árpád: Petőfi

Olvasgatom…S a könyv kihull kezembül.

Tűnődve nézek, s elábrándozom.

Minden dala felzsongva visszazendül

a lelkemben a rokonhúrokon.

 

Mert bennem is ver minden szívverése,

Él minden ábránd, melyet álma szőtt,

De hol a toll, mely versenyezne véle,

De hol a szín, mely túlragyogja őt?

 

Vajúdó kínos, gyötrődő gyönyörben,

Vágytól, keservtől megremeg valóm.

Mint igazgyöngyszem, úgy pereg le könnyem.

Te édes könny…Boldog vigasztalóm!

 

Nagyobb gyönyör nincs e széles világon,

Mint ilyen egy könny!... Mindennel fölér!

Tudom, hogy ábránd, hogy csak puszta álom.

De én sírtam, s nem adnám semmiér!



[1] Az első szakasz 1848- 1939-ig, a második szakasz: Birnfeld Sámuel munkássága a II. világháború idején, a harmadik szakasz pedig az Izraelben tevékenykedő magyar-héber költők tevékenysége.

[2] Lásd: Függelék: 64. oldal 11. kép.

[3] Apai ágon a híres Jáir Hájim Bachrach rabbinak, míg anyai ágon Gerson Politz Morvaország főrabbijának a leszármazottja volt.. (Oláh János: Liptószentmiklóson születtek a XIX. században.  (Elhangzott: dr.Oláh János a Magyar Tudomány napja 2005 rendezvénysorozat, Méltatlanul elfeledve című előadásán a Szentírás- és Talmudtudományi Tanszék  rendezésében. (Budapest, 2005. november 29.)

[4]Lásd: Függelék:65.oldal 11/a. kép.

[5] Lásd: Függelék: 66.oldal 11/b kép.

[6] Bloch Mózes későbbi nevén Ballagi Mór akadémikus,(1815–1891) 1840-ben kiadta kétnyelvű (héber-magyar) Bibliáját.

[7] Lásd: Függelék:67. oldal 11/c. kép.

[8] Lásd. Függelék: 68.oldal 11/d. kép.

[9] Lásd: Függelék: 69. oldal 12. kép.

[10] Meltz Hugó (1846-1921)

[11] Lásd: Függelék: 69. 70. oldal 12/ a., 12/b. kép.

[12] Lásd: Függelék: 71. oldal 12/c. kép.

[13]Képezde = Izraelita Tanítóképző Intézet, ahol Kircz József héber nyelvet tanított. Az Egyetemes Philológiai Közlöny eképp mutatja be a műfordítót. Lásd: Függelék: 72., 73.oldal 13, 13/a kép.

[14]Bánóczi József: Az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet története.(1857-1897)

[15] Lenkei Henrik: Petőfi zsidó hírnökei IMIT évkönyv 1911. 322-28. oldal

[16] Reich Ignác: Veszélyben a hon című költeménye. Túróczi-Trostler-Zsoldos: Száz év előtt – az első magyar-zsidó írónemzedék 114. oldal).

[17] Ben Chananja, Blätter für israelitisch-ungarische Angelegenheiten, 1844, 1 szám (Lipcse)

[18] Illustrirtes israelitisches Jahrbuch für Ernst und Scherz, 1859, 1860 (Pest), Winter Sámuel

[19]Lenkei Henrik: Petőfi zsidó hírnökei IMIT évkönyv 1911. 327-328 oldal

Túróczy-Trostler nem tesz említést Bauer Márkfi Petőfi fordításairól (Száz év előtt – első magyar zsidó írónemzedék 16. oldal)

[20] Túróczi-Trostler-Zsoldos: Száz év előtt – az első magyar-zsidó írónemzedék 31. oldal

[21] Rosenzweig József nincs feltüntetve születési ideje, valószínűleg az 1800-as évek eleje, csupán annyi, hogy tizenhárom évesen menekült Magyarországra Lengyelországból. Nem csak a Szinnyei-féle gyűjtemény, hanem a Magyar Zsidó Lexikon is ugyanezt erősíti meg.

[22] Ebben az időben –amennyiben nem téves, hogy mainzi lapról van szó, akkor Mainzban a Ha Levanon jelent meg, mely csak Mainzban, vagy Jeruzsálemben férhető hozzá. A másutt megjelenő, hozzáférhető német, vagy osztrák héber szaklapok kutatói már említették volna a publikált héber Petőfi fordítást.

[23]Jankovácz  mezőváros 1835. március 28-i tanácsülésének jegyzőkönyvéből, Rosenzweig Józsefre vonatkozó bejegyzése (Kurcz Ferenc, és Zádor Ede: Jánoshalma zsidóságának története1750-től HÓSÁNA Jánoshalmi Zsidók Egyesülete, Budapest, 2002. 137. oldal)

[24] Ágai (Rosenzweig) Adolf 1836-1916) modern magyar élc műfajának megteremtője, a szellemes csevegő stílusú tárcaműfaj népszerűvé tevője. Tárcái, humoros írásai a fentieken kívül még elsősorban a Fővárosi Lapokban (1870-1900), az Ország-Világban (1880-1887), a Magyar Salonban (1884-1886), a Pester Lloydban (1891-1916), a Budapesti Hírlapban (1892-1904) és A Hétben (1893-1913) jelentek meg.

[25] Kecskeméti Ármin: A  zsidó irodalom története  II. kötet, 270-276. oldal

[26] Hacefira:Varsóban megjelent legnagyobb héber napilap. (Avigdor Hameiri: Daloló máglya 291. oldal)

[27] Lásd: Függelék: 74. oldal 14. kép.

[28] Lásd: Függelék: 75. oldal 14/a kép.

[29] Lásd: Függelék: 76.oldal 14/b kép.

[30] Kohelet 7,20. Fischer fordítása

[31] Fischer Sámuel: Egy komoly szó hazánk izraelitáinak magyarosodása érdekében 31. oldal

[32] Steinecker Gusztáv (1809-1877)

[33] Szemző Piroska: Német írók, és pesti kiadóik a XIX. században Budapest, 1931 96. oldal

[34] Lásrd: Függelék: 77. oldal 15. kép.

[35] Lásd: Függelék 78. oldal 15/a. kép.

[36]  Patai, József (1910), Héber költők 1-2., Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége

[37] Lásd: Függelék 79. oldal 16. kép.

[38] Lásd: Függelék 79. oldal 16/a. kép.

[39] Az idézet Birnfeld Sámuelné levelének részlete Schőner Alfréd: Az elveszített álmok
(Bookmaker, 2004) 12. oldalán található.

[40] Heller Ödön (1878-1921) festőművész, Radnóti Miklós nagybátyja. Birnfeldnek több rajza is maradt fenn. Lásd: Függelék: 80. oldal 16/b. kép. (dr. Ábrahám Vera szíves közlésével)

[41] Lásd: Függelék: 80.oldal 16/c. kép.

[42] Lásd: Függelék: 81.oldal 16/d. kép.

[43] ”… „ „.és senki sem tudta sírját egész e mai napig..” Mózes V. könyve, XXXIV. rész 6. vers.

[44] Az idézet Birnfeld Sámuelné levelének részlete Schőner Alfréd: Az elveszített álmok (Bookmaker 2004) 13. oldalán található.

[45] Lásd: Függelék:82. oldal 16/e. kép.

[46] Lásd: Függelék: 83. 84. oldal 16/f. 16/g. kép.

[47] Lásd: Függelék:85. oldal 16/h. kép.

[48] Lásd: Függelék:85. oldal 16/i. kép.

[49] Lásd: Függelék:86 oldal 17. kép.

[50]Avigdor Hameiri: A daloló máglya (Múlt és jövő kiadó 2006.) 319. oldal, Alon Rachmaminov: Avigdor Hameiri

[51] Lásd: Függelék:87 oldal 17/c. kép.

[52] David, Ghladi: Itamar Jaoz-Keszt: (Csodaszarvas) 1. kötet utószava

   Eked, Tel-Aviv 1984, 205-206. oldal.

[53] Avigdor Hameiri: A daloló máglya ( Múlt és jövő, 2006) 46. oldal.

[54] Lásd: Függelék:86 oldal 17/a kép.

[55] Itamar Jaoz-Keszt: Előszó az וחרוּת אהבה kiadásához (Eked, Tel-Aviv, 1997  8. oldal)

[56] Turóczy-Trostler -Zsoldos: Száz év előtt- az első magyar-zsidó írónemzedék 15. oldal

[57] Patai, József (1910), Héber költők 1-2., Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége

[58] Lásd: Függelék: 87.oldal 17/b. kép. Geweld: (jiddis szó) felkiáltás, ojj vaavoj! Sajjgec (jiddis szó) tréfásan: nem zsidó férfi.

[59] Lásd: Függelék.88. oldal 18.kép.

[60] Tájkép füstben, Itamar Jaoz-Keszt versei Európa Könyvkiadó Budapest 1989.

[61] Itamar Jaoz-Keszt: Avigdor Hameiri ve sirato.

[62] Lásd: Függelék: 88.oldal 18/a. kép., 89. 90. oldal18/d., 18/e. képek.

[63] Cvi haplaot I. kötet, 7. oldal (Eked, Tel-Aviv, 1984).

[64] Lásd: Függelék: 88. oldal 18/b. kép

[65] Lásd: Függelék: 88. oldal 18/c. kép.

[66]  Lásd: Függelék: 91.oldal 18/f. kép.

[67] Máchon Jerusalaim

[68] Gál Juli rovata (www.zsido.hu/ujelet/archiv/u981606.html)

[69] Lásd: Függelék: 92. oldal 18/g. kép.

[70] Lásd: Függelék: 93.oldal 19. kép.

[71] Edelwild, Lásd: Függelék  oldal   szám

[72] Holder József (1893  1945.): költő, űjságíró, műfordító. Fiatalon Budapestre került, Ady Endre lelkes híve lett. Főként külföldi lapok magyarországi tudósítója volt. 1920-tól Máramarosszigeten Jidise Cajtung című, önálló jiddis nyelvű lapot szerk. Saját versei mellett jiddisre ültette Madách Az ember tragédiája című művét  Ady, Babits, Kosztolányi, Somlyó Zoltán költeményeit. Néhány héber verset is írt. Éhen halt a pesti gettóban. (Magyar Életrajzi Lexikon)

[73] Fischer Sándor: Petőfi Sándor élete és művei 49. oldal

[74] Pásztor Árpád:1877 1940); magyar író, újságíró, műfordító. Molnár Ferenc regényének, A Pál utcai fiúknak egyik ihletője volt.. A Petőfi című verse A Hét 1898. év 354. számában jelent meg.