Fintor Fruzsina

Kapcsolat François Villon-Faludy György és a Pestis között

2021.10.15.

Manapság, a világjárvány idején sok döntés látott napvilágot legyen az akár egyéni akár a társadalom érdekeit szolgáló, közérdekű okból meghozva. Mindezek befolyásolják élettani körülményeinket, szokásainkat, munkakörülményeinket, sőt még a gondolkodásmódunkra is kihatnak. Mindenki másként vélekedik a védekezés módjáról, annak szükségességéről.

2021-ben, mikor a Covid okozta károk és meghozott döntések következményei a mindennapjaink részét képezik, az ember elgondolkodik azon, hogy vajon a korábbi generációk is érezték ugyan azt, amit itt és most mi érzünk. Átélték- e már ugyan ezeket a megpróbáltatásokat és kiszámíthatatlan mindennapokat korábban is?

Az ezekhez hasonló gondolatok gyakran ösztönzik az embert arra, hogy visszatekintsen a múltba, átnézve a régről fennmaradt történelmi, politikai vagy szépirodalmi emlékeket. François Villon egyik balladájában megtaláltam a saját korunkra is aktualizálható sorokat, amelyek minden egyes emberre és korszakra igaznak bizonyulnak, függetlenedve tértől, technikai fejlettségtől vagy időtől.

Villon életében és halálában is hű maradt önmagához, ezért meglehetősen nyersen és nyíltan fogalmazott soraiban, mikor élete alkonyán Nagy Testamentum című munkájában papírra vetette Haláltánc Ballada című költeményét. Sokan igyekeztek megérteni Villon sorait az eltelt évszázadok során, így fordításainak se szeri se száma az irodalomban.

A leghűebben és mégis újra teremtve a Haláltánc Balladát Faludy György ragadta meg azt a többlettartalmat, ami Villon önvádjából az egész emberiségre kiterjedően bebizonyítja, hogy kortól, időtől, sőt pénztől és hatalomtól függetlenül súlyt minket, ugyanaz az elkerülhetetlen fátum.

Ma, 2021-ben a Villon-Faludy féle Haláltánc Ballada ugyan annyira igaz és hiteles, mint a korban, amikor létrejött. A Danse Macabre, azaz a haláltánc irodalmi műfaja a középkorig nyúlik ugyan vissza, de letisztult mondanivalója Villon balladáján és Faludy György fordításán keresztül még napjainkban is érvényt szerez magának. A haláltánc műfaja a költemény mondanivalójával összecsengve bírálja a korabeli és egyúttal a mai emberi viselkedést, önzést és kapzsiságot.

A Covid ránk vetülő borzalmai közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy már mások is táncoltak a halállal. A történelem során sokszor felütötte már fejét valamilyen járvány, így ez nem egyedi eset. Az emberi gondolkodás pedig a vészterhes időkben mutatkozik meg leginkább.

Aktuálpolitikai szemléletünket és életben maradási vágyunkat gyakorta kísérik olyan döntések, amik ránk nézve jók vagy előnyösek, mégis csak elítélni lehet, hiszen az nem a közjót és közérdeket szolgálja, csupán az egyéni érdekeket képviseli. Villon és a saját korunk között nincs különbség, leszámítva a megnevezéseket, hiszen, aki a Haláltánc Balladában császár, az ma politikai vezető, aki elődjéhez híven törvényekkel és rendeletekkel irányítja a császár idejében még parasztnak vagy jobbágynak nevezett közemberek életét. Azokét az emberekét, akik ma munkások, óvónők, pedagógusok vagy akár utcaseprők és hajléktalanok.

2021-ben a járvány nem válogat, hiszen a halál, válogatás nélkül „táncra kér”mindnyájunkat, legyen az gyermek, vallási vezető, hívő, a Villon korabeli bankár mai változata vagy az 1400-as években cédának bélyegzett prostituált.

Haláltánc

Villon-Faludy alkotásában a Pestis, mint a halálként megtestesült járvány, válogatás nélkül kért táncra orvost, cédát, püspököt, gyermeket, nemest vagy parasztot. Ma ugyan ez történik, csak a Pestis neve Covid, az emberek szerepköre pedig csak látszatra vagy névben tér el Villon korától.

Villon kora és a mi jelenünk annyiban mindenképpen eltér egymástól a javunkra, hogy mi még dönthetünk saját sorsunk egy részéről, legyen az magánjellegű döntés, illetve, a közösséget és egymást támogató, annak ellenére, hogy esetleg „császárunk” bolondnak vagy szolganépnek néz minket, bár esetünkben, talán mind a kettőt igaznak tartja, éppen úgy, mint Villon idején!

A Villon-Faludy féle Haláltánc Ballada súlyát kortalan tartalma adja, mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy Hobo megénekelte a Ballada a senki fiáról című albumon, ami 2004-ben jelent meg, Nágel Kornél pedig megjelenítette minden sorukat linómetszeten 2005-ben.

A költemény Faludy György fordításában olvasható, valamint az interneten is megtalálható.