OKOSKODÁS

Heltai Jenő  

Rataplan

2023.12.22.

 

Rataplan tengve-lengve járkált az abbáziai partokon. Az idő borús volt, akárcsak az ő lelkivilága. Gyógyulni jött volna ebbe az üdülővárosba, de ahhoz sem volt kedve. Január volt, nem éppen a turistaszezon virágkora, így hát csak néhány ráérő vendég bolyongott, kiknek az üdülés fontosabb volt, mint a szórakozás.

Mint újságíró, eléggé két végen égette a gyertyát. Sok kávé, szivar, éjszakázások a kávéházakban, és más mértéktelen szenvedélyek kikezdték egészségét a lelki gondokkal egyetemben. Sok adósság felhalmozva, a szakma meg nem értése, el nem ismerése, pedig társai eléggé strébernek ismerték. Ráadásul még ott a magány is. A tengerparton utolsó hattyúdalán gondolkodott, de nem ment semmire sem. Így hát dél táján bement a Stefánia vendéglőbe, ahol kitűnő étvággyal elfogyasztotta ebédjét, és halált megvetéssel itta a chiantiját.

Egyszercsak megpillantotta a milliomos Stern urat leányával, Jankával, akit bizalmasan Lipótváros gyöngyének is neveztek bizonyos nádor-utcai zsúrokon. Stern Úr leereszkedően etetgette a parton a sirályokat, mintha valami nevezetes jótettet gyakorolt volna feléjük ezzel. Aranylánca egészen a hasáig ért. Mellette Janka olvasgatta unalmasan a Gyurkovics lányokat, mely Herceg Ferenc négyfelvonásos színdarabja volt, amelyet A Hét is leközölt. Tehát valamit konyíthatott ez a nő az irodalomhoz.

Rataplan –jobb híján szerelmes verseket írt az Adriához, olykor már-már pajzán fordulatokkal is, olyan asszonynak nevezte a tengert, aki hideg, érzéketlen, meg nem értő, mint a többi asszony, kivel eddig dolga volt.

Stern úrnak, orvosi rendeletre egy órát pikéteznie kellett, ez alatt Janka leveleket írogatott szobájában barátnőjének. A pikétezés ideje alatt ismerkedett meg Rataplan a milliomos Stern úrral. Felnézett a vagyonra, és tűrte, hogy a délutáni kártya partikban folyamatosan veszítsen három forintot. Stern úr megragadta az alkalmat, és egy napon bemutatta lányát Rataplannak, mivel az némi érdeklődéssel is volt az irodalom iránt.

Hirtelen azon kapta magát, hogy szerelme tárgya, mely eddig a tenger volt, azt most Janka testesíti meg. Szépségét irreálisan felmagasztalta, gőgjének okát pedig a papa Wertheimer- szekrényében kereste. Hirtelen nem is találta a tátongó társadalmi szakadékot olyan fenyegetőnek. Hiszen manapság már más idők járnak, egy újságíró, vagy akár egy banktisztviselő is tisztes összeget kereshet, melyből el tudná tartani családját. Rataplan egyre több időt töltött Jankával, hosszasan sétálgattak a tengerparton, az inas pedig tisztes távolságból követte őket.

Stern urat meglepő módon nem zavarta, hogy a sirályokat egyedül kell etetnie. Rataplan egyre reménytelenebbül szerelmes lett Jankába, de sehogyan nem találta módját, hogyan önthetné szavakba vallomását. De mintha Janka is észrevett volna valamit ebből, és mintha egy kicsit engedett is volna távolságtartó gőgjéből.

Végre, egy barátságos, langyos, napfényes januári napon, mely éppen olyan vidámnak látszott, mint amilyen szomorú volt akkor, mikor oda megérkezett, megfogta Janka kezét, és kezdte volna mondani a vallomását. A lány leállította, és közölte, hogy ugyanúgy, már régóta, ő is szeretett volna valamit mondani neki.

Ekkor következett be a történet csattanója. Ugyanis a szép Janka nem szerelmet vallott, hanem a befolyással bíró újságírótól segítséget kért!

Apja vállalatánál egy csomó piszkos dolog derült ki, és kérte, járjon el az újságoknál, hogy ezek a dolgok sajtó fényébe ne kerüljenek. Biztosította, hogy apja ezért nem lesz hálátlan…

 

1899

 

 

 

FEL