Varga Béla  

Egy holokauszt túlélő a jövő nemzedékéhez

(OR-ZSE, Budapest, 2015. november 5.)

2024.12.29.

Kedves Barátaim!

Az egyre fogyó túlélők közé tartozom, akik rendszeresen tartottunk beszámolót a diákoknak a Soa alatt átélt élményeinkről. Erről szeretnék néhány szóval beszámolni.

14 éves voltam a vészkorszak idején és talán koraérett gyerekként már akkor gondoltam arra, hogy az átéltekről nyomot hagyjak az utókornak. Naplóírásba kezdtem és gyűjtöttem az eredeti dokumentumokat erről a szörnyű időszakról.

Beszámolóim előtt tájékozódtam az iskola jellegéről, a diákok koráról, érdeklődési köréről, hiszen az előadást ennek megfelelően kellett prezentálni. Előadás közben figyeltem a hatást, mely beszámolóm keltett, vagy éppen az esetleges érdektelenség jeleit, melyre azonnal reagálnom kellett volna. Rendkívül fontosnak tartottam, hogy elegendő idő maradjon a kérdések feltevésére és megválaszolásukra. Ez alatt az idő alatt tekintették meg az általam bemutatott személyes dokumentumokat pl. fényképeket szüleimről és rólam a sárga csillaggal, az eredeti és általam viselt sárga csillagot és azt amit Ausztriában kellett hordanom. A 14 éves koromban írott Lágernaplóból fel is olvastunk részleteket. Ebben szerepelnek az itthoni gettó és cukorgyári szörnyűségek élményei, természetesen beleértve az itthoni hatóságok kegyetlenkedéseit is.[1] Többször felmerült kérdés, hogy a megkeresztelkedetteket is elvitték-e?, mire én a véletlenül a felettem lógó feszületre mutattam és azt feleltem. "Igen, ha ő akkor közöttünk lett volna, őt is deportálták volna Auschwitzba."

Megemlítettem még az egyre jelentkező zsidóellenes megnyilvánulások elleni küzdelem fontosságát. Példákkal illusztráltam, hogy milyen értékeket adott a magyar zsidóság az országnak és hogy a holocaust milyen hatalmas szellemi kincstől fosztotta meg a magyar társadalmat.

Tapasztalatom szerint a tanulók megértették és át is érezték, hogy annak idején milyen szörnyűségek történtek zsidó honfitársaikkal és ez remélhetőleg meg is marad emlékezetükben. Az ügy eredményessége szempontjából igyekeznünk kell, hogy köztünk és a diákok között lehetőleg kötetlen baráti légkör alakuljon ki.

Határozott véleményem, hogy a még létező túlélők beszámolói pozitívan befolyásolhatják a jövő nemzedék gondolkodását.