Erős Ferenc ^z'cl  

SZÉKELY BÉLA ÉS "A VAJÚDÓ ORSZÁG"

2022.06.25.

 

Székely Béla

 

Az újságíró és pszichológus Székely Béla nevét ma kevesen ismerik, holott jelentős alakja volt mind a cionizmus, mind pedig a pszichoanalízis történetének magyar nyelvterületen. A Brassó megyei Betlenben (románul Beclean) született 1892-ben. A jelenleg elérhető források alapján gyermek- és ifjúkoráról kevés információ áll rendelkezésünkre.¹ Iskolai tanulmányait Nagyváradon végezte, majd egyetemi tanulmányokat folytatott Budapesten és Bécsben. Felsőfokú tanulmányait azonban nem fejezhette be, minden bizonnyal azért, mert katonai szolgálatot kellett teljesítenie az első világháborúban. Pályáját költőként kezdte, már 1912-ben Számvetések címmel jelent meg verseskötete Budapesten.²

Marton Ernő

Neve 1918-tól bukkan elő gyakrabban, mint az erdélyi cionista mozgalom egyik fontos szereplője. Egyik megalapítója volt, Marton Ernővel és másokkal együtt, az Új Kelet című hetilapnak, amely 1918 és 1940 között jelent meg Kolozsvárott.³ Székely Béla a hetilap állandó munkatársa, 1923-24-ben lapigazgatója volt. Emellett más kolozsvári lapokban, így a Keleti Újságban és az 5 órai újságban is megjelentek írásai. Ez utóbbinak 1921-22-ben felelős szerkesztője volt. Nem csak szerkesztőként és publicistaként, hanem aktivistaként és kisebbségi kultúrpolitikusként is fontos szerepet játszott az erdélyi zsidó közéletben. Az erdélyi zsidóság Trianon után a kettős kisebbség helyzetébe került Romániában, ahol a zsidók hivatalosan is "nemzeti kisebbségnek" számítottak. A többségükben magyarul beszélő, magyar kultúrájú erdélyi zsidók számára a cionizmus mint a zsidó nemzethez tartozás ideológiája kiutat jelentett a helyzet szorításából, amennyiben többé nem akartak az anyaországi magyarsághoz asszimilálódni, de "román zsidóvá" sem akartak válni egy ugyancsak erősen antiszemita Romániában. ⁴

Székely pályájának ebben az időszakában határozottan ezt az irányvonalat képviselte. Alapító tagja volt az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetségnek, amely az erdélyi zsidó közélet, a művelődés és az érdekvédelem központi irányítója lett. Megalapította az erdélyi és bánáti kisebbségi írók szervezetét, és ennek titkáraként működött. Szoros kapcsolatokat tartott fel a palesztinai és más külföldi cionista kulturális és politikai szervezetekkel. A Keren Kajemeth Lejiszráel, a palesztinai földvásárlásokat elősegítő zsidó szervezet megbízásából 1926-ban egyik kezdeményezője volt a Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetsége létrehozásának. E szervezet fő célja az volt, hogy a magyar (az erdélyi és az anyaországi) zsidóságot minél nagyobb számban vonja be Palesztina felépítésének anyagi és szellemi munkálataiba. Emellett a nemzetközi zsidó hírügynökség, a Jewish Telegraphy Agency erdélyi és magyarországi tudósítójaként is működött, és az Aviva nemzetközi cionista leányszövetség létrehozásában is közreműködött.

1925-ben az Új Kelet megbízásából Palesztinába utazott, és ottani élményeiről Vajúdó ország címmel publikált lelkes riportkönyvet,⁵ amelyben beszámolt a halucok országépítő munkájáról, a palesztinai zsidó közösségek gazdasági, szociális, politikai viszonyairól, arabok, zsidók és angolok csoportközi viszonyairól. 1925 végén Székelyt Marton Ernővel együtt a Zsidó Világkongresszus erdélyi küldöttévé választották. Nem sokkal később, feltehetően 1926-ban azonban mégis elhagyta Erdélyt, és Budapestre költözött.

A fővárosban a baloldali szocialista és avantgárd körökhöz, a Kassák Lajos és Moholy Nagy László nevével fémjelzett csoportokhoz csatlakozott. Írásai, tanulmányai és kritikái először Kassák folyóiratában, a Dokumentumban (1926-27) jelentek meg, amelynek fő célja az avantgárd irodalom, képző-, ipar-, színház- és filmművészet bemutatása volt. A Dokumentum megszűnése után Székely állandó munkatársa lett A Munka című folyóiratnak (1928-1939), amelyet ugyancsak Kassák szerkesztett. A folyóirat a művészeti írások mellett szociográfiákat is közölt, és sokat foglalkozott társadalmi, szociálpolitikai, gazdasági, tudományos kérdésekkel. Szerzői sorában Székely Béla mellett számos neves író és publicista, köztük Déry Tibor, Nagy Lajos, Illyés Gyula, Vas István, Justus Pál neve szerepelt. Ugyancsak írt Székely a Zsolt Béla által szerkesztett A Toll című irodalmi lapba is (1929-1930), itt jelent meg Stefan Zweiggel folytatott beszélgetése. ⁶

Kassák Lajos	Moholy Nagy László	Déry Tibor	Nagy Lajos	Illyés Gyula

Justus Pál		Stefan Zweig

A cionista tematika a Magyarországra való áttelepülés után is megmaradt, noha változó hangsúlyokkal. "Emberépítés - országépítés" címmel a Dokumentumban egy fényképekkel illusztrált beszámolót közölt "a vajúdó országról", amelyben a halucokat az új, szocialista közösségi ember "kísérleti laboratóriumaként" mutatja be, ebben látva a "zsidókérdés" megoldását, a jövő társadalmának kulcsát.⁸ A már erdélyi korszakában is megmutatkozó marxista társadalomfilozófiai felfogása (amelyet teljes mértékben összeegyeztethetőnek vélt a cionista projekttel és a cionizmus utópisztikus társadalompolitikai elképzeléseivel) egyre inkább előtérbe került közvetlen, radikális módon is, olyan cikkeiben, amelyek - magyar és nemzetközi vonatkozásban egyaránt - szociálpolitikai kérdésekkel, elsősorban a munkásosztály helyzetével, munkakörülményeivel, bérviszonyaival, élet- és lakáskörülményeivel, a gyermekneveléssel, nem utolsósorban pedig a fiatalok pszichés problémáival és szexuális nyomorúságával foglalkoztak.⁹

Ferdinand Lassalle

 

Marxista és kommunista elkötelezettsége, osztályharcos állásfoglalása mellett azonban a harmincas években egyre dominánsabbá vált pszichológiai érdeklődése is. Ennek csírái már korábbi írásaiban is megmutatkoztak, így a német zsidó származású szocialista, Ferdinand Lassalle gyermekkoráról írt cikkében, amely az Új Kelet-ben jelent meg.¹⁰

 

 

 

Első, kifejezetten pszichológiai tárgyú írása “A gyermek és a világ" címmel látott napvilágot 1927-ben.¹¹ Ennek folytatásaként jelent meg első pszichológiai tárgyú könyve: A Te gyereked... A modern gyermeknevelés kézikönyve¹², amely jelentős visszhangot váltott ki, lefordították németre és spanyolra is. A A Te gyereked. a maga idejében, legalábbis magyar viszonylatban, modern, felvilágosult műnek számított, amelyben Székely az akkoriban kibontakozó korszerű fejlődéspszichológiát (Jean Piaget, William Stern, Charlotte Bühler) Freudnak a gyermekkori szexualitásról és Alfred Adlernek a kisebbrendűségi komplexusról szóló elméletével kapcsolta össze, és élesen szemben állt a korszak vallásos, moralizáló, normatív pedagógiai felfogásával.

 

Talán éppen a pszichológia iránti érdeklődése, esetleg saját neurózisából fakadó terápiaszükséglete volt az, ami Székelyt Kolozsvárról Budapestre vonzotta, ahol ebben az időben számos, Magyarország határain túl is ismert pszichoanalitikus működött, például Ferenczi Sándor, Róheim Géza, Kovács Vilma, Hermann Imre, Bálint Mihály és mások. Nincs azonban tudomásunk arról, hogy egyáltalán részesült-e Székely szabályos pszichoanalitikus kiképzésben, vagy akár csak terápiás kezelésben. Feltehető, hogy a mélylélektan alapjait elsősorban autodidakta módon sajátította el.

Ferenczi Sándor	Roheim Géza	Kovács Vilma	Hermann Imre	Bálint Mihály

Alfred Adler

Mindenestre Székely nem annyira az ortodox freudistákhoz, mint inkább az Alfred Adler individuálpszichológiáját követő csoporthoz kapcsolódott. Adler iskolájának ugyancsak számos követője volt Budapesten, Máday István, Rácz Jenő, Kulcsár István és mások. Székely Kulcsárral került szorosabb kapcsolatba, aki ekkor már jó nevű ideggyógyász volt, és egyszersmind az illegális kommunista párt tagja.¹³ Kulcsár hívására Székely előadásokat tartott, szemináriumokat vezetett a munkás-önképzés különböző fórumain, marxista körökben, munkásakadémiák keretében. 1930 és 1933 között rendszeresen tartott előadásokat a Magyarországi Szocialista Orvosszövetségben és a Magyar Individuálpszichológiai Egyesületben is. 1932 és 1938 között a serdülők szexuális problémáinak kezelésére kialakított, munkásszervezetek által támogatott rendelőben is dolgozott. Feltételezhető, hogy ebből a klinikai tapasztalatból született A gyermekévek szekszualitása című könyve is.¹⁴

József Attila

Kulcsár István hozta őt össze barátjával, mozgalmi társával és páciensével, József Attilával, aki több könyvét dedikált Székelynek.¹⁵ Székely Béla és József Attila barátságát megalapozta, hogy mindketten a pszichoanalízis és a marxizmus szintézisének lehetőségei, és mindenekelőtt a korszak legnagyobb hatású freudomarxista gondolkodójának, Wilhelm Reichnek az elméletei foglalkoztatták. Székely és Kulcsár együttműködésének eredménye volt az Emberismeret című folyóirat, amelynek főként tematikus számai jelentek meg 1934 és 1936 között: Öngyilkosság, A pszichoanalízis mellett és ellen, Szerelem és ösztönélet, A tömeg. A lapot Székely és Kulcsár szerkesztette, és József Attilának is több írása, illetve fordítása jelent meg benne. Az Emberismeret alapvetően a freudomarxista irányzatot képviselte. Ahogy Székely fogalmazott egyik cikkében: "A mélypszichológiai kutatás... nem állott meg... a dogmává merevedett fázisnál s ha megtagadva és az 'iskolából' kizártan is, tovább ment egy sorsdöntő lépéssel, amikor világosan felismerte a társadalomnak azt a hatalmas szerepét, amellyel az ember szerelmi életébe - a mindenkori uralkodó osztály érdekének szolgálatában - beleszólt és azt olyan végzetesen formálta ki, hogy erkölcsi, majd természeti törvénnyé próbálta emelni azt, ami csak társadalmi fikció".¹⁶ Ugyanakkor az Emberismeret nyitott folyóirat volt, fórumot biztosítva a legkülönfélébb mélylélektani irányzatoknak és a pszichoanalízis kritikájának is.¹⁷

 

Székely Bélát a harmincas években a Freud-Marx szintézis mellett egy másik nagy téma foglalkoztatta, részben korábbi, kolozsvári újságírói munkásságának folytatásaképpen: az antiszemitizmus kérdése. ¹⁸ 1936-ban két írása is megjelent az antiszemitizmusról: Az egyik “Az antiszemitizmus pszichoanalízise" című tanulmány, amely az Emberismeretben jelent meg, a másik pedig a hosszabb változat, Az antiszemitizmus és története című könyv.¹⁹ 

 

 

Székely könyvének történeti jelentősége, hogy egyike volt azon első műveknek, amelyek a pszichoanalízis eszközeivel próbálták feltárni az antiszemitizmus egyéni és kollektív gyökereit, a mélypszichológiai elméleteket az antiszemitizmusra vonatkozó történeti ismeretekkel összekapcsolva. (Freud Mózes és az egyistenhit című műve 1939-ben, Hermann Imrének Az antiszemitizmus lélektana című műve csak 1945-ben jelent meg. ) Az antiszemitizmusról szóló munkáiban Székely elsősorban Freud tömegpszichológiai felfogására, és különösképpen a “kis különbségek nárcizmusáról" szóló freudi elméletre támaszkodik. Ennek megvilágítására egy példát idéz: “Nem sokkal Hitler hatalomra  jutása után a Német Vakok Szövetsége bejelentette, hogy kizárja tagjai közül a zsidó vakokat."²⁰

	Antiszemitizmus-elméletének másik forrása Wilhelm Reichnek A fasizmus tömepszichológiája című művében kifejtett felfogása a fajelmélet és a szexuális elfojtás összefüggéséről, a tekintélyelvű, előítéletes, fasisztoid karakter kialakulásáról. Mindezt Székely egy marxista politikai-gazdasági elemzés keretei közé ágyazza, meglehetősen leegyszerűsítő módon. A könyv végén az elemzés tanulságait levonva a zsidóság három útját vázolja fel, jelezve a különböző utakhoz tartozó pszichológiai tartalmakat is.21
Wilhelm Reich

Az első az ortodoxia: az Apához való ragaszkodás, a kiválasztottság mítoszába való menekülés. A második az asszimiláció: az archaikus ősi Apa elleni lázadás, “új isten" keresése. Kérdés azonban, hogy a befogadó csoport kollektív nárcizmusa mennyire engedi meg a beolvadást. A harmadik út a cionizmus, amelynek mélypszichológiai tartalma az ősi életformához, a matriarchátushoz való visszatérés. Székely itt Herzl Tivadarra hivatkozik, aki megkülönbözteti az “apaországot" (Vaterland), amelynek állampolgárai vagyunk, az “anyaországtól" (Mutterland), ahová igazából tartozunk. Ez a “Mutterland" volna Palesztina, ám Székely szerint az - geopolitikai helyzete és etnikai viszonyai, az angol imperializmus hódító politikája következtében - soha nem fogja megszüntetni az antiszemitizmust. Ezzel szemben ő maga Szovjet-Oroszországgal szimpatizál, ahol a zsidóság mint külön nemzetiséget kezelik, és biztosítják számára a nemzetiségi autonómiát is, amely “szocialista a tartalmában, nacionalista a formájában". Székely szerint erre pozitív példa a távol-keleti Birobidzsanban létesült zsidó autonóm régió.

Székely súlyos illúziókat táplált az antiszemitizmus megszüntetésének eme “szovjet modellje" iránt, de nem voltak illúziói az antiszemita gyűlölet magyarországi kirobbanásával kapcsolatban. 1938-ban feleségével együtt kivándorolt - nem Palesztinába, hanem Argentínába. Jókor érkezett, gyorsan megtanult spanyolul, és a pszichoanalízis argentínai úttörője lett, egyik volt az elsőknek, akik Freud műveit megismertették az ottani közönséggel. Az 1942-ben alakult Argentin Pszichoanalitikus Egyesületnek azonban nem lehetett tagja, mert nem rendelkezett orvosi végzettséggel.

Buenos Airesben mégis megalapította a Sigmund Freud Intézetet, amely alkalmazott pszichológiával, főként nevelési és pályaválasztási tanácsadással, valamint alkalmasságvizsgálatokkal foglalkozott. Neve egész Latin-Amerikában arról lett ismert, hogy számos tankönyvet, pszichológiai szótárt, kézikönyvet jelentetett meg. A pszichológiai tesztekről szóló kézikönyve (Los tests) egészen a legutóbbi időkig használatos volt több latinamerikai országban. Emellett visszatért az újságíráshoz is: évekig szerkesztette A jövő című magyar nyelvű argentínai baloldali lapot. A zsidósággal való kapcsolata sem szűnt meg.

1945-46-ban az üldöztetést túlélt magyar zsidók megsegítését szervezte - a Joint megbízásából Argentínában. A pszichoanalízisben továbbra is a radikális reichi, freudomarxista irányzatot képviselte. Újabb fordulatként azonban az ötvenes években áttért a katolikus vallásra. 1954-ben meghívták a Santiago de Chile-i katolikus egyetemre, ahol megszervezte a pszichológusképzést 1955-ben, 62 éves korában szívrohamban halt meg egy üdülőhelyen, Buenos Aires közelében. A háború után többször járt Európában, de Magyarországra nem tette be a lábát. A “vajúdó országot" sem kereste fel többé.

Balról a negyedik személy Székely Béla. (Mellette balra József Attila; jobbról a negyedik, kalapos személy Illyés Gyula. ) forrás: Prof. Erős Ferenc

---

 

1 Székely életrajzának rekonstruálásához az alábbi forrásokat használtam fel:
Harmat Pál: Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. Sopron: Bethlen Gábor Kiadó, 1994.
Veszprémy László Bernát: Lapunk alapítótársának életútja Palesztinától Argentínáig. Székely Béla, az Új Kelet lélekbúvár "igazgatója." Új Kelet, 2017/1.sz.
 https://ujkelet.live/2017/01/27/%EF%BB%BFszekely-bela-az-uj-kelet-lelekbuvar-igazgatoja/
Johanna Hopfengartner: Jegyzetek Székely Béla életrajzához (1892-1955) IMÁGÓ Budapest 2016, 5(2): 53-71
http://imagobudapest.imagoegyesulet.hu/images/Imago Bp 2016-2-szam pp053-71 J-Hopfengartner Szekely Belarol.pdf
Hannes Stubbe: Székely Béla, a pszichológia magyar úttörője Latin-Amerikában. Magyar Pszichológiai Szemle, 6. köt. 1-2. sz. / 1990 28-35.
Magyar Zsidó Lexikon. Szerk. Újvári Péter. Budapest, 1929. Reprint kiadás: Budapest: Makkabi. http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/fejlec01.html
Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. Bukarest: Kriterion Kiadó, 2002. http://lexikon.kriterion.ro/

2    Számvetések: versek. Budapest: Dick Manó, 1912. Írt színdarabot is Szedzsera: kis somér-dráma címmel (Wien: Múlt és Jövő 1926), és több zsidó tárgyú is műfordítást publikált Moicher Szfurim Mendale: A sánta Fiske: zsidó koldusregény. Cluj: Kadima, 1925; Arthur Schnitzler: Teréz: egy asszony története. Budapest: Pantheon, 1929; Carl Emil Franzos: A pojáca. Budapest: Menorah, 1929.

3    Marton Ernő (1896-1960), a lap első főszerkesztője, az erdélyi magyar nyelvű zsidó művelődés egyik meghatározó alakja volt. A második világháború után kivándorolt Palesztinába, és 1946-ban Tel Avivban alapította újra a mind a mai napig megjelenő Új Keletet.

4 Az erdélyi zsidóságról és cionizmusról lásd: Szalai Miklós: Cionizmus, neológia, ortodoxia.
A magyar zsidó identitás dilemmái a két világháború közötti Magyarországon. Múltunk 49. évf. 3. sz. / 2004. 59-120. Az erdélyi zsidók megpróbáltak részt venni a visszacsatolási tinnepségeken...lnteriú Szalai Miklós történésszel, z erdélyi zsidóság történetének kutatójával.http://www.szombat.org/tortenelem/az-edelyi-zsidok-megprobaltak-reszt-vennni-a-visszacsatolasi-unnepsegeken.
Gidó Attila: Az erdélyi zsidó intézmények identitásformáló szerepe a két világháború között. Korunk 2004 szeptember http://www.korunk.org/? q=node/8&ev=2004&honap=9&cikk=7636
Kiss Erika: Az erdélyi cionizmus. http://www.or-zse.hu/hacofe/vol3/Kiss Erika Az%20erdelyi%20cionizmus.pdf

5 Vajúdó ország: könyv az épülő Palesztináról. Cluj: Kadima.1925.

6 Székely Béla: Stefan Zweig nyilatkozata az irói hitvallásról, Ady Endréről, a magyar írók árulásáról és orosz útjáról. A Toll, 18. sz. 29-33. 1929. Ebben a cikkben felveti a kérdést, mi lehet az oka, hogy Magyarországon egyetlen író sem szólal fel az ország reakciós erői ellen. Az írás okozta botrány következtében a folyóirat utcai árusítását betiltották

7 1926. december, 36-43.

8  Lásd cikkét a palesztinai földkérdésről is: Székely Béla: A palesztinai kolonizáció alapelvei. Századunk 5.évf. 2.sz. (1930.) p.90-93.

9 Lásd pl. Az ifjúság sexuális forradalma. A pajtásházasság. Munka, 2. sz. /1928./ 61.
A meg nem született gyermek joga. Munka, 3. sz. /1928./ 73-76.
A Munka szekszuális ankétje. Munka, 11. sz. /1930./ 328-330.
A két pólus. Munka, 13. sz. /1930./ 413-414.
Szociálpolitika és szociális politika. Munka, 16 sz. (1930.) 463.

10 Ld. Veszprémy László Bernát: Lapunk alapítótársának életútja Palesztinától Argentínáig. Székely Béla, az Új Kelet lélekbúvár "igazgatója."

11 A gyermek és a világ. Dokumentum, 1927. január, 39.

12 Pantheon, Budapest, 1934

13 Kulcsár István (1901-1986) jelentős szerepet játszott a magyarországi cionista mozgalomban is. 1950-ben kivándorolt Izraelbe. Neve az Eichmann-per pszichiáter szakértőjeként vált ismertté. Lásd róla: Erős Ferenc: Az öngyűlölettől a sorsközösségig. Egy pszichiáter útja a zsidósághoz. Múlt és Jövő, II. 1991/2, 102-105
http://www.multesjovo.hu/hu/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2323/

14 A gyermekévek szekszualitása. Budapest: Pantheon. 1935.

15 lásd erről: Lengyel András: Az "első fájdalomra eszmélő ember". József Attila freudomarxizmusának kérdéséhez. Új Forrás, 2001. <www.forrasfolyoirat.hu/0110/lengyel.html> Lásd még: Scheiber Sándor: József Attila-dedikációk. Tiszatáj, 1966. 4. sz.)

16  Székely Béla: A mélylélektan szerepe a mai nevelésben. In: A pszichoanalízis mellett és ellen. Az Emberismeret különszáma. II. évf. 1. sz. 78-86, 1935

17 A folyóiratról, Székely, Kulcsár és József Attila szerepéről lásd Erős Ferenc: “Freudomarxista" volt-e József Attila? In: Horváth I. és Tverdota Gy. (szerk.). Miért fáj ma is? Az ismeretlen József Attila. Budapest: Balassi Kiadó. 1991. 259-293

18  Lásd korábbi, az antiszemitizmussal foglalkozó írásait: Mittelmann ártatlan! Cluj: Fraternitas Ny. 1925;
A Tg.-Mure$i Dreyfus-ügy: mi az igazság Mittelmann József bűnügyének revíziójában? Tárgu-Mure§: Concordia Ny., 1925

19    Az antiszemitizmus pszichoanalízise. Budapest: Emberismeret,1936. Reprint: Budapest: Párbeszéd Könyvek, 1992; Az antiszemitizmus és története. Budapest: Tábor, 1936.

20    Az antiszemitizmus és története. 309. old.

21 Uo. 361-369.old.