Fenyő Miksa - 1933
Hitler
2020.04.08.
"Keletkezésünk első idejében semmitől sem szenvedtünk annyit, mint a jelentéktelenségtől, nevünk ismeretlenségétől és az ismeretlenség folytán nagyon is kérdéses sikertől. Gondoljuk csak meg: hat-hét ember, névtelen szegény ördög összefog azzal a szándékkal, hogy mozgalmat indít, melynek majdan sikerülni fog, ami addig a nagy tömegpártoknak nem sikerült: a német birodalom újrafelépítése hatalomban és fényességben. Ha akkor megtámadnak, vagy akár kinevetnek bennünket, boldogok lettünk volna."
Így ír Adolf Hitler "Mein Kampf" című könyvében a mozgalom kezdeteiről. Hogy hogyan lett ezekből a müncheni kávéházi kezdetekből, szegényes gyülekezetekből, melyekre a meghívókat maguk a vezetők hordták szét (Hitler egy ilyen alkalommal maga nyolcvan meghívót kézbesített), hogy hogyan lett ebből a legényegyleti eszmecserékből a legnagyobb népmozgalom, mely Luther óta Németországon átviharzott, hogyan került tizenhárom esztendő alatt Bismarck öröke - olyan hatalmi jogkörrel, amilyenről Bismarck még tán álmodni sem mert, Hitler kezébe, hogyan vált magának Hitlernek alakja legendává, a németség szemében mindazokkal a virtusokkal ékessé, melyeket a népfantázia hőseire, egy Barbarossa Frigyesre, egy Ulrik von Huttenre máskor csak évszázadok folyamán aggat? mindezek nehéz kérdések, melyekre igazán megfelelni csak egy Burckhardtnak, egy Taine-nek, egy Renannak zsenije tudna.
Azt mondja Burckhardt: "És keletkezik egy történelmi hatalom, pillanatnyi legerősebb indokoltsággal, mindenfajta földi életformával, alkotmányokkal, előjogos rendekkel, a temporalis-sal szorosan összekapcsolódó vallással és egy nagy birtokállomány, társadalmi erkölcs, megfelelő jogfelfogás alakul ki ezekből vagy akaszkodik rájuk s válnak idővel e hatalom támaszaivá, sőt e korszak erkölcsi erőinek egyedül lehetséges hordozóivá. De a szellem nem pihen, nagy bomlasztó, folytatja munkáját. Persze a kialakult életformák ellenállnak, de a hasadás, akár forradalom, akár lassú pusztulás útján, morálok és vallások bukása, a világfelfordulás mégis csak bekövetkezik. De közben a szellem már építi a maga új alkotmányát, melynek külső foglalatja idővel ugyanezt a sorsot fogja elszenvedni.
És az ilyen történelmi erőtényezőkkel szemben a
kortárs-egyéniség teljesen képtelennek érzi magát; rendesen valamelyik pártnak -
a támadónak vagy az ellenállónak - a martaléka lesz. Kevés az a kortárs, aki az
eseményeken kívül megtalálja az archimedesi pontot, amelyből a dolgokat
"szellemileg legyűrheti". Hosszú időnek kell elmúlnia, míg az emberi szellem
szabadon tud lebegni a multak fölött." Így Burckhardt s valóban, hol az a
történetíró, az a kíváncsi pszichológus, aki el tud vonatkoztatni korának,
környezetének, személyének célzataitól; minél inkább közeledik a történetírás a
mi korunk, illetőleg a mi becses személyünk felé, annál érdekesebb lesz
számunkra, holott csak mi leszünk érdekeltebbek".
Ez az egyik s tán a legnagyobb nehézsége a Hitler-probléma megfejtésének. De van
egy másik nagy akadálya is. Hiányoznak a dokumentumok. Mi az, amire mi
megállapításainkat alapíthatjuk, micsoda okmányokra, tényekre, cselekedetekre?
Szabad-e egy tízesztendős pártpolitikai küzdelem propaganda-írásaira,
plakátjaira és sörházi beszédeire egy alig nyolchónapos kormányzati rezsim
zavaros gesztusaira, eruptiv cselekedeteire - mintegy hiteles történelmi
dokumentumokra - alapítani megfigyeléseinket és következtetéseinket?
Ami rendelkezésünkre áll, nagyon szegényes anyag: Hitlernek Mein Kampf című munkája - önéletrajz, vallomások, program, hitvita, - melyről Hitler alvezérei azt mondják, hogy a nemzeti szocializmus koránja, mely minden bölcseséget felölel, tehát minden más bölcseséget feleslegessé tesz; Gottfried Federn brosürája, mely a programot, a nemzeti szocializmus világnézleti gondolatait tartalmazza s a Führer placet-jével jelent meg; Goebbelsnek, Gregor Strassernek, Alfred Rosenbergnek egy-egy brosürája, s végül egy csomó antiszemita írás a Zion bölcseinek nevezett silány hamisítványtól Fritsch: A zsidókérdés kézikönyvéig. Körülbelül ez minden, ami irodalom rendelkezésünkre áll és ezenfelül nyolc hónapnak kormányzati gyakorlata: kultúrpolitikája, szociális és gazdasági tevékenysége, belső és külső politikája.