fintorfruzsina-mitologiaesvallas

Fintor Fruzsina 

Mitológia és vallás a lélektan tükrében

A teremtésmítoszok vallásban való szerepéről és jelentőségéről röviden: Hogyan forr eggyé lélektani szempontból a teremtéstörténetben egymással a zsidó és a keresztény hit a vallási különbségek ellenére.

 

Bevezető "helyett"


Hahn István

Általában egy bevezetővel kezdeném, melyben leírom mit és hogyan kívánok kifejteni. Most azonban fontosabbnak tartok ideidézni egy számomra jelentőségteljes és hiteles gondolatot a vallással összefüggésben. Mely írásomnak is meghatározó alapja. Hahn István: Istenek és Népek című munkájában így fogalmaz: "(…) hiszen a "vallás" fogalma maga nem más, mint az emberi gondolkodás által végrehajtott absztrakció. Bizonyos fokig egyéni megítéléstől függ tehát, vajon ezt vagy amazt a jelenséget, elképzelést vagy gyakorlatot vallási jellegűnek tekintjük-e vagy sem. (…)"[1] A vallás fogalma ebből következően összetett és sok tényezőtől függ, ideértve az adott nép szokásait, kialakult mitológiáját, egyéni - vagy éppen kollektív emlékezetének[2] vallással kapcsolatos tényezőit. Függ a neveltetéstől, valamint attól, hogy mi hagyományozódott egyik generációról a másikra, pozitívan vagy éppen negatívan. Ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyén, vagy nép mitológiájának és vallásának milyen pszichológiai, lélektani hatásai vannak az egyes emberekre.

            Minden mitológiában[3] és vallásban megtalálható egy jó nyitány, amit teremtéstörténetnek neveznek. Jelen írásomban a zsidóság teremtéstörténetét fogom tárgyalni. Próbálok lélektani szempontból egy választ találni arra, hogy a kereszténység miért vette át ezt a teremtéstörténetet.[4]Ehhez a pszichológia adta fogalmi kereteket használom. Mindemellett segítségül hívok a szociológia és a filozófia néhány jelentős képviselője által használt fogalmat a társadalom és a vallás kapcsolatának lélektani leírásához.

Tapasztalataim szerint a beszélgető partnertől függ, hogyan értelmezi, hitének, beállítottságának megfelelően. Így lehet, Tóráról és Ószövetségről is beszélni. Az a kérdés, hogy mi vezet mégis ehhez a minden vallást meghatározó közös teremtéstörténeti egyezéshez valláspszichológiailag?

A zsidó vallás szempontjából Isten és a zsidó nép között köttetett szövetség soha nem szűnt meg. A messiás még nem érkezett meg. Ezzel szemben a kereszténység hagyományai szerint, Jézus Krisztus, mint messiás megváltotta az embereket. Így Újszövetség jött létre, mivel Jézust nem ismerik el megváltónak a zsidó vallásban.[5]

Ezért is érzem olyan fontosnak éppen a teremtéstörténetet alaposabban megnézni mitológiai, vallási és lélektani szempontok alapján is. Két olyan vallás használta és használja ma is az Ószövetség/Tóra teremtéstörténeti részét, melyek teológiailag egy olyan fontos dologban nem értenek egyet, mint a megváltás eljövetele. Minden vallás legalapvetőbb elemében, a teremtésben viszont ugyan azt a szemléletet követik.

Beszélhetünk mítoszok nélkül vallásról?

Az iménti sorok jó pár kérdést felvethetnek. A monoteista vallások mitológiáját követve lett azonos a két vallás teremtéstörténete? Pusztán a történelem sodrása és a Septuaginta elterjedése lett volna az oka? Valláspszichológiai szempontból mindez hogyan fonódik mégis egyetlen kérdéssé?

A mítoszok ősalakjainak születésekor a hit, a képzelet és a megismerés még egységet alkottak. Nem különültek el egymástól olyan élesen mint ma, így nem is kerülhettek összeütközésbe a vallás és a tudomány kereszttüzében.[6]

 Trencsényi az összehasonlító mitológia szempontjából több aspektust is kiemel, amelyek egymástól – véleményem szerint – elválaszthatatlanok:

1.Az őstársadalmak fejlődése megközelítőleg vagy teljes egészében azonos módon ment végbe. Ebből következően a mitológiájuk is hasonló vagy azonos volt.[7] A politeista és monoteista vallások esetében is az a fő cél, hogy legyen valami felsőbb erő vagy hatalom, ami talán még az embernél és az őt körülvevő természeti erőknél is hatalmasabb. Ez alapján szerintem elmondható, hogy a politeista és monoteista vallások egymástól elválaszthatatlanok különösen, ha mítoszok ősalakjaira és kialakulásukra gondolunk. Mindebből következik, hogy a monoteista vallás általam tárgyalt két vallási irányzata és teremtéstörténetük, a mítoszoktól és egymástól is elválaszthatatlanok.


Tremvsényi-Waldapfer Imre

2.Több tényezőből tevődik össze a kapcsolat a vallások, mítoszok között: társadalmi fejlődés okán rokoni kapcsolat, történelem során való érintkezés és a népek egymásra gyakorolt kölcsönhatása, esetleg természeti vagy társadalmi valóság azonossága. Az összehasonlító mitológia szerint – mint azt Trencsényi részletesebben is tárgyalja – mindegyik tényezőnek vagy egyszerre több tényezőnek is van realitása.[8] Ez alapján talán elmondható, anélkül, hogy történelmi részletekbe bocsátkoznék, hogy a zsidó és keresztény vallás teremtéstörténetének azonossága valóban visszavezethető történelmi és esetünkben teológiai tényezőkre is. A keresztény vallás nem vonta kétségbe, hogy az Ószövetségben/Tórában megjelenő teremtéstörténetnek van vallási legitimitása. A zsidóság a "kiválasztott nép" szerepkörét veszítette el számukra, amikor Krisztust, mint messiást nem ismerték el, így a teremtéstörténet attól még létjogosultsággal bír számukra.

A fent leírtak alapján legalább két általam feltett kérdésre tudtunk egy választ adni. 1. A mítoszoktól a zsidó és a keresztény teremtéstörténet vonatkozásában sem szabadulunk, hiszen korábban a vallás a mítosz részeként volt tárgyalva és csak később váltak el élesen egymástól. 2. A történelem és a Septuaginta valóban hozzájárulhattak a monoteista azonosságtudat erősödéséhez és kapcsolathoz. Sok egyéb más tényező mellett, mint például az azonos környezetben való társadalmi lét.

A fenti kérdések eggyé válása a teremtéstörténetben a valláspszichológián keresztül

Az alábbiakban arra térek ki, hogy miért magyarázható meg az általam feltett három kérdés a valláspszichológián keresztül, valójában egyetlen kérdést alkotva.

"(…) Miként bármelyik más őstörténeti elbeszélés, a teremtéstörténet is egy a hittel és hitben megtisztított, a pogány népek kultúrájából kiemelt, az emberiség ősélményének és korabeli tudományos és egzisztenciális érdeklődését tükröző anyagot teológiailag és irodalmilag rendező alkotás. (…)"[9]

Ez az idézet több dolgot is jól bemutat. Egyrészt azt, hogy hány féle módon értelmezhető egy szöveg, legyen az vallási alapú vagy mitológiai. Másrészt rávilágít arra, hogy ember alkotta is hit kérdése, mivel a teremtéstörténetet az ember tette a vallás részévé, ezáltal vallásos szöveggé.


Maurice Halbwachs

A vallásra talán használhatjuk azt a kifejezést, hogy társadalmi konstrukció[10], hiszen az ember hozza meg a vallás szabályait, teremti meg annak kereteit. Maurice Halbwachs egyik példája a kollektív emlékezet rekonstruktív természetével összefüggésben véleményem szerint ezt jól is szemlélteti: "A keresztény topográfia merő fikció. A szent helyszíneket nem kortárs szemtanúk hitelesítette tények vésik emlékezetbe, hanem hitbéli eszmék, amelyek "utólag" vernek gyökeret a tényekben."[11] A kollektív emlékezet és kollektív tudat fogalmai[12] – nézetem szerint – elválaszthatatlanok valláspszichológiai értelemben a tárgyalt témától. A megkonstruált vallással, a hit útján teremtődik meg az a közös társadalmi, csoport tudat[13], amire az embernek pszichológiailag igénye van. Ehhez a konstrukcióhoz pedig szükség van valami közös, kollektív gondolkodásmódra. Az pedig abból fakadóan létezik, hogy kollektív emlékezetünk megteremti annak lehetőségét, így közös, kollektív tudatot alakítva ki esetünkben a vallással összefüggésben. Pszichológiai értelemben a kollektív tudat fogalmán azt értem, hogy az adott csoport rendelkezik olyan azonos lelki folyamatokkal, amik közös cselekvésre sarkallják azt.[14] Ez a kollektív tudat jelen esetben a keresztény és zsidó vallás által is használt teremtéstörténetben való hitben nyilvánul meg. Ennek megvalósulása viszont csak a "társadalmi keretek"[15] között lehetséges:

"Még a legszemélyesebb emlékek is csak társadalmi csoportok keretei közt zajló kommunikációban és interakciókban születnek meg."[16]

A hiten keresztül a vallásban manifesztálódik, ölt testet, az emberek csoporthoz való tartozás iránti igénye. Esetünkben a közös teremtéstörténetben való hit a valláson keresztül az előző fejezetben tárgyalt eltérés ellenére is eléri azt, hogy a zsidó és keresztény vallás képviselői egymással azonosulhassanak.


Eduard Spranger

Számomra Eduard Spranger – az egzisztencialista fenomenológia képviselőjeként – fogalmazza meg az egyik legjobban mindazt, amit a hit és annak eszközeként a vallás gyakorol az emberre pszichológiailag. Lényegében azt mondja, hogy minden embernek igénye és szüksége van arra a mély kapcsolatra, amit lelkünkből fakadó belső vívódásaink, vagy örömünkön és bánatunkon túlmutató vágyaink támasztanak. Ez az ember belső világának végességével is összefüggő késztetés egy magasabb hatalomban, Istenben és a benne való hitben jelenik meg. "Szerinte benső világunk végességének s ugyanakkor időn túli vágyainak, életünk félelemtől és örömtől telített mozzanatainak megragadása szinte automatikusan felébreszti bennünk nem csak lelkiismeretünk hangját, hanem annak megtapasztalását, hogy kapcsolatban állunk ennek végső gyökerével, egy magasabb hatalommal, vagyis Istennel."[17]

Ennek az élménynek a hatása több tényezőtől függ, úgymint neveltetés, lelki érettség és beállítottság, valamint a szociális, társadalmi hatások.[18] Tehát az a tény, hogy hogyan hat az egyénre a társadalmi, szociális környezet, amelyben nevelkedett és létezik. Így a fenti megközelítésem, amely szerint a hiten keresztül a vallás, mint eszköz erősíti a csoporthoz való tartozás érzését és az összetartozást pszichológiailag helytállónak mondható. Mindemellett vagy éppen ezért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy adott ember viselkedésében és magatartásában, végső soron saját lelkében mi dominánsabb.

Spranger három típust különböztet meg a fent leírtak alapján:

"1. immanens-misztikus típus, aki az élet minden értékes, értelmet adó egységét elismeri és lelkesedik érte, mivel hiszi, hogy ezek egy láthatatlan erővel függnek össze;

2. transzcendens-miszţikus típus, aki a legnagyobb értéket nem az anyagi, hanem a természetfeletti világban keresi, mivel bizalmatlan az anyagi világgal szemben;

3. kétkedő, bizonytalan-misztikus típus, akinek értékítélete ambivalens, döntései kiszámíthatatlanok, egyszerre mond igent és nemet, és a saját érdekeit tartja szem előtt."[19]


Edgar Josef Korherr 

Ezzel összefüggésben a személyiségfejlődést befolyásoló két tényezőt emelnék ki Edgar Josef Korherr nyomán: ezek a társadalmi és kulturális tényezők, vagyis az értékrend, környezeti befolyás, adott csoporthoz való tartozás. Mindezek kölcsönhatásában vannak a lelki dinamikus tényezőkkel, úgymint a jellem vagy az önirányítás képessége. Ha az önirányítás képessége hiányzik, vagyis nincs meg a belső rend[20] megnő az igény egy adott csoporthoz való tartozásra.

 


Charlotte Bühler

Korherr és Bühler szemlélete Spranger besorolásában is tetten érhetők, hiszen a lelkiérettség és beállítottság, valamint a szociális hatások nála is fontos tényezők az egyén hittel és vallással összefüggő vonásait illetően. Minél bizonytalanabb valaki önmagában, annál inkább szeretne valamit, ami támogatást és biztonságot ad neki, esetleg irányt mutat az életben. Jelen esetben ez lehet egy vallásos, hittel teli közeg, csoport, ami hatással van az egyénre.

 

Spranger szerint a vallásos ember egyúttal misztikus, aki aláveti magát egy adott értékrendnek. Ez az alávetettségi fok – véleményem szerint – jól összefér mindazzal, amit Korherr és Bühler a személyiségfejlődés kapcsán megfogalmaznak. Spranger típusai számomra kifejezik mindazt a bizonyosságot és bizonytalanságot, amik elvezetnek a csoportokat vakon is összetartó vallásos hitig.

Azért a zsidó és keresztény teremtéstörténetet választottam a vizsgálat lélektani eszközének, mert mint írtam a mítoszok keretén belül is megjelenik. Minden vallás és mítosz alapköve teremtéstörténet, függetlenül attól, hogy melyik korról beszélünk. Egy teremtéstörténet nyomán egy vagy több nép és vallás képviselői tartozhatnak össze, legyen politeista vagy monoteista. Miután minden vallás és így a hit alapja is a teremtéstörténet a csoporthoz tartozás egyik legmarkánsabb példájának is nevezhetném vallási szempontból. Így végső soron az is elmondható, hogy valláspszichológiai szempontból a keresztény és a zsidó vallás nem csupán azért "tartozik össze", mert ugyan azt a teremtéstörténetet használják, hanem azért is, mert ezáltal Isten létében és milyenségében is egyetértenek. Ez az egyetértés egyénenként vagy csoportonként is lehet adott esetben egy olyan misztikus kapocs, ami talán csak Spranger valláspszichológiai típusaival megközelíthető.

A fent leírt tényezők és kategóriák valláspszichológiai szempontból rámutatnak egyrészt a vallás fontosságára az egyén és a társadalmi csoportok életében. Másrészt rávilágítanak arra, hogy az egyéni lelki fejlődés akár a közös, kollektív emlékezet és így kollektív tudat hatására mennyire formálható a vallás által egy adott közegben. Egy vallás vagy hit képviselőit pedig mi más tarthatná szorosabban egy közös társadalomban vagy csoportban, mint az ahogyan hitük szerint Isten megteremtette a világot és magát az embert? Valláspszichológiai értelemben – véleményem szerint – így válik a korábban feltett három kérdésem eggyé.


Bibliográfia

BENKŐ ANTAL: A valláspszichológiától a vallásosság pszichológiájáig. 2003.in: Magyar Pszichológiai Szemle, 2003, LVIII.1./19-49.

BOGNÁRNÉ-KOCSIS JUDIT: A vallás és a hit szerepe a személyiségfejlődés folyamatában. Református Szemle,109.18./2016. https://reformatusszemle.ro/sites/default/files/articles/109/1/RSZ109-18.pdf (2024. 05. 19. 13:57)

HAHN ISTVÁN: Istenek és népek. Minerva. Budapest, 1980.

JAN ASSMANN: A kulturális emlékezet- írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz Könyvkiadó. Budapest, 2004.

Magyar Néprajzi Lexikon, in: Arcanum.com. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/cs-72291/csoporttudat-7237B/    (2024. 05. 21. 12:17)

MAURICE HALBWACHS: A vallási csoportok kollektív emlékezete, in.: Az emlékezet társadalmi keretei. Atlantisz. Budapest,2018.

MOLNÁR JÁNOS: A világ teremtése. Református Szemle, 100.1/2007.172. in: https://reformatusszemle.ro/sites/default/files/articles/100/1/RSZ100-172.pdf  (2024. 05. 19. 12:13.)

TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE: Mitológia.2009. (A digitalizált változat a Gondolat kiadó 1983. évi. azonos című kiadványa alapján készült.)

DAVID A. STATT:  Pszichológiai Kisenciklopédia. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1993.


[1] Hahn István: Istenek és népek. Minerva. Budapest, 1980.14.

[2] Az egyéni - és kollektív emlékezet fogalmáról bővebben ld.:

Jan Assmann: A kulturális emlékezet- írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz Könyvkiadó. Budapest, 2004.36. vö. Maurice Halbwachs: A vallási csoportok kollektív emlékezete, in.: Az emlékezet társadalmi keretei. Atlantisz. Budapest,2018.229.

[3] "(…) istenekről és természetfeletti képességekkel rendelkező, többnyire isteni származású hősökről szóló elbeszélő hagyományokat görög eredetű szóval mítoszoknak, és ezek összességét, illetőleg a mítoszokkal foglalkozó tudományt mitológiának nevezzük." ld.: Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia.2009.2. (A digitalizált változat a Gondolat kiadó 1983. évi. azonos című kiadványa alapján készült.)

[4] Eredetileg a Tórában és/ vagy ószövetségben két teremtéstörténet is szerepel. Az elsőben az égitestek és maga a Föld teremtődik meg elsőnek és utoljára az ember. A másodikban viszont egyből az ember teremtése és a Paradicsomból való kiűzettetése kap szerepet.

[5] Írásom terjedelme miatt ennél hosszabban teológiai szempontból ezt most nem tárgyalom, csupán rövid ismertetőt adtam róla. Jelen írásomban a középkori teológiai gondolkodást sem mutatom be a zsidósággal összefüggésben, mivel valláspszichológiailag nem ez a jelen írás tárgya.

[6] Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia.2009.5. (A digitalizált változat a Gondolat kiadó 1983. évi. azonos című kiadványa alapján készült.)

[7] u.o.16.

[8] u.o.16.

[9] Molnár János: A világ teremtése. Református Szemle, 100.1/2007.172. in: https://reformatusszemle.ro/sites/default/files/articles/100/1/RSZ100-172.pdf (2024. 05. 19. 12:13.)

[10]"A társadalmi konstrukció olyan dolog, amely nem objektív valóságban létezik, hanem emberi kölcsönhatás eredményeként. Ez azért létezik, mert az emberek egyetértenek abban, hogy létezik" Részletesebben ld: https://hu.drafare.com/a-tarsadalmi-konstrukcio-meghatarozasa/

[11]9 Jan Assmann: A kulturális emlékezet- írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz Könyvkiadó. Budapest, 2004.41.

[12] Kollektív tudat fogalma: "E. Durkheimtől származik, aki "kollektív tudat" fogalommal foglalta össze azoknak a nézeteknek, érzelmeknek összességét, amelyek egy adott társadalom tagjainak többségénél megtalálhatók, és csak a társadalomban való együttélés alapján magyarázhatók meg." Ld.: Magyar Néprajzi Lexikon, in: Arcanum. com.https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/cs-72291/csoporttudat-7237B/    (2024. 05. 21. 12:17) Ld, Halbwachs Durkheim fogalmát is felhasználva alakította és fejtette ki a kollektív emlékezet fogalmát. Ld: Maurice Halbwachs: Az emlékezet társadalmi keretei. Atlantisz. Budapest,2018.

[13] csoporttudat: kollektív tudat fogalma, részletezve: E. Durkheim: A szociológia módszere című munkájában

[14] David A. Stat : Pszichológiai Kisenciklopédia. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1993.112.

[15] Ld.: Maurice Halbwachs már említett műve.

[16] Jan Assmann: A kulturális emlékezet- írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz Könyvkiadó. Budapest, 2004.36.

[17] Benkő Antal: A valláspszichológiától a vallásosság pszichológiájáig. 2003. 27. in: Magyar Pszichológiai Szemle, 2003, LVIII.1./19-49.

[18]Bognárné-Kocsis Judit: A vallás és a hit szerepe a személyiségfejlődés folyamatában.19.o. in: Református Szemle,109.18./2016. https://reformatusszemle.ro/sites/default/files/articles/109/1/RSZ109-18.pdf  (2024. 05. 19. 13:57)

[19] Bognárné-Kocsis Judit: A vallás és a hit szerepe a személyiségfejlődés folyamatában.19.o. in: Református Szemle,109.18./2016. https://reformatusszemle.ro/sites/default/files/articles/109/1/RSZ109-18.pdf  (2024. 05. 19. 13:57)

[20] Edgar Josef Korherr személyiség fejlődést befolyásoló tényezők és Charlotte Bühler besorolása alapján az önirányítás tényezői kapcsán. Ld.: Bognárné-Kocsis Judit: U.o.29.

FEL