Hasznos Judit

Elias Canetti tegnap és ma

Kreditpontos kötelező történelmi továbbképzés autokratáknak

2020.05.08.

A cikk megírására Kiss Endre "A hetvenes évek Canettijéről" című cikke késztetett. Tulajdonképpen 2008. óta játszottam ezzel a gondolattal, amikor is Garics Erikával közös munkánk írása[1] során ismerkedtem Canetti munkásságával, azon belül is a Tömeg és hatalom[2] című könyvével. Már a könyvhöz hozzájutni sem volt könnyű, az Európa könyvkiadó egyik kedves munkatársának köszönhetem, hogy a saját példányával megajándékozott, azonban ennél is nehezebb feladat volt visszafogni magamat attól, hogy ne ugorjak azonnal fejest a mű által felkínált lehetőségekbe és ne merüljek el az elmélet mélységeiben.

Most, miután Kiss Endre írása újra felkeltette bennem a vágyat, hogy visszatérjek Canettihez, feltenném azt a kérdést, hogy vajon Canetti mit látott meg a Tömeg és hatalom megírásakor a körülötte zajló eseményekből? Mint életrajzából ismert, az 1927-ben megkezdett mű a 30-as években készült el Bécsben , azonban a kiadására 30 évet kellett várni, először 1960-ban a Claassen Verlag GmbH Hamburg kiadásában[3] jelent meg német nyelven. Eleve érdekes, hogy Canetti műveit német nyelven írja, hiszen az anyanyelve szfaradi jiddis és törökkel kevert bolgár, azonban a szülei akik Bécsben tanultak egykor, otthon is németül beszéltek, ezért valószínűleg ő is ezt érezte magához legközelebb állónak. Mit láthatott ő abban a szellemi közegben, ahol kapcsolatba került  a korszak vezető értelmiségi személyiségeivel, festőkkel, zeneszerzőkkel, írókkal és nem utolsó sorban Alma Mahlerrel, a zeneszerző özvegyével, aki azonban nem őt, hanem Werfelt választotta második házastársául.

A Tömeg és hatalom megírásának kezdetén még nem látszik, hogy milyen útra tér Németország, éppen a nagy gazdasági válságból való kivergődéssel vannak az államok elfoglalva. Ennek ellenére Canetti különös módon érez rá a tömeg viselkedése vizsgálatának fontosságára, és alkotja meg a nyílt és zárt tömeg fogalmának meghatározását. Miért csatlakozik az egyén a tömeghez? "Az egyes ember úgy érzi, hogy a tömegben meghaladja személyisége korlátait. Megkönnyebbülést érez, hiszen mindazok a distanciák megszűntek, amelyek önmagába vetették vissza és zárták be. Amint lehulltak róla a távolságok terhei, szabadnak érzi magát, és szabadsága a határok átlépéséből áll. Ami vele történik, az történjék másokkal is ugyanazt várja el tőlük."[4]

Ennél körülírtabban talán nem is lehetne megfogalmazni azt, hogy miért vágyik az egyén arra, hogy a tömeg tagjává váljék, és átélje mindazokat a folyamatokat, amiket a tömeglét tesz lehetővé, mert egyénként sem bátorsága sem képessége nincs meg hozzá. Canetti másik nagy felfedezése a tömegre jellemző üldöztetés érzés, amit így jellemez: "sajátos indulatos érzékenység és ingerlékenység ez minden egyszer s mindenkorra ellenségnek minősített ellenféllel szemben. Az aztán azt tehet, amit csak akar, lehet élesen kihívó vagy nyájas, együtt érző vagy hideg, nyers, vagy szelíd – bármi úgy fog megítéltetni, hogy rendületlen gonoszságból fakad, a tömeggel szembeni rosszindulatból, nyílt vagy fondorlatos szétrombolásának eleve feltett szándékából."[5]

Nyilvánvaló, hogy érzelmi motívum nélkül nincs összekapcsolódási lehetőség egymásnak ismeretlen emberek számára, ezért működik rendkívül hatékonyan a "közös félelem" amit az ellenségnek kikiáltott külső erő vált ki a tömeg tagjaiból. A közös rettegés és üldöztetés elöli menekülés olyan sok adrenalint fejleszt az erre nyitott tömeg esetében, amit más eszközzel rendkívül nehéz lenne kiváltani. Talán a háborúzó tömeg összetartó ereje lehetne ehhez fogható, azonban ez úgynevezett "kettős tömeg"[6]  mert a háborúzáshoz kell egy ellenfél, ennek hiányában nem jön létre az a feszültség, ami a háború megindítójává válik.

Canetti a tömeg magatartásának elemzése során megállapítja azt is, hogy a tömeg – akár gyorsan akár lassan történik meg, - mindenképpen "kiüresedik" felbomlik, és akárhányszor is alakul újra ugyanannál az oknál fogva, mégsem nyújt biztos működési alapot a hatalom gyakorlója számára.

A biztos alapok képzéséhez szükség van a "tömegkristályokra" melyek kicsi embercsoportok akik mereven ragaszkodnak a nézeteikhez és céljaikhoz, nagyon pontosan "körülhatároltak" ami azt jelenti, hogy egy adott célkitűzésen belül azonos indíttatásból cselekszenek a csoport által kitűzött cél minél tökéletesebb megvalósítása érdekében. A "tömegkristályokról" állapítja meg Canetti, hogy  "tagjai gyakorlottan vallanak nézeteket és cselekszenek. Dolguk különböző lehet, mint egy zenekar tagjaié de fontos, hogy kerek egésznek lássanak.

Aki meglátja vagy megéli őket, annak mindenekelőtt azt kell éreznie, hogy ezek sohase fognak széthullani. A tagok kristályon kívüli élete nem számít."[7] A tömegkristály köré szerveződik a tömeg, ami a maga hullámzásának ritmusát követve változik tör a csúcsra majd esik szét a tömeg jellegének és érzelmi kötéseinek megfelelően.

Bár a "tömegkristályok" szilárd alapnak látszanak, Canetti továbbmegy szerinte a tömeg is és a tömegkristályok is a "falkán" keresztül jönnek létre. A falka a tömegkristálynál is kevesebb tagból álló csoport, ahol a közös indulat és vágy kapcsolja össze a térben és időben azonos helyen levő tagokat.

Canetti határozottan állítja, hogy a falkához tartozás érzése felülírja az egyén önképének szerepét. "Jómagam azért alkalmazom az állatok nyomán emberekre a "falka" fogalmat, mert kiválóan érzékelteti az együttes és gyors mozgást, valamint a közös célt, ami a szemük előtt lebeg. A falkának zsákmány kell, a zsákmány vére és halála. Sebten és eltéríthetetlenül, fortélyosan és szívósan kell üldöznie, hogy elkapja. Együtt csaholva bíztatja magát. A lármában egyetlen hanggá válik az egyes ebek hangja: ne becsüljük le ennek a jelentőségét. A lárma halkulhat, újra megerősödhet, de tévedhetetlenül támadó. Amit a falka végül elkap és leterít, azt közösen falja föl".[8]

A falka másik fontos jellemzője az állandóság, ezt Canetti a falka alaptulajdonságai közé sorolja: "A falka újra meg újra ugyanazt a célt tűzi maga elé. Ahogy az ember minden életfolyamatát az jellemzi, hogy a végtelenségig ismételhető, úgy ismételnek a falkái is. A határozottság és az ismétlés félelmesen állandó képleteket hozott létre. Ez az állandóság, a tény, hogy a falkák mindig készen és rendelkezésre állnak, teszi őket használhatókká bonyolultabb civilizációkban is. Ahol a sokaság mihamarabb tömeget akar létrehozni, mindenütt, újra meg újra falkát mozgósít mint tömegkristályt."[9]

Ezzel a meghatározással szerintem körülírtuk azt a szegmenst, amelyiket a hatalomra törő és önmagához váltani akaró személyiség megtalálja azt a területet, ahol hatékony "munkatársakra" lelhet a hatalmának megalapozása céljából.

Hogyan is használja ki a lehetőségeit a hatalom? Az állatoktól átvett mintát követve a hatalom két fő területén az utolérésnél is és a megragadásnál is a legfontosabb feltétel a gyorsaság. Canetti a "leleplezés fogalmának bevezetésén keresztül magyarázza el a gyorsaság jelentőségét: "Az ellenség színlelését ellenszínlelés hárítja el. Egy uralkodó harcosokat vagy törzsi előkelőségeket meghív egy lakomára. A vendégeket  aztán hirtelen, amikor legkevésbé számítanak ellenséges mozdulatra, egy szálig felkoncoltatja.......A mozdulat végletesen gyors, villámgyors, a cselekvés sikere kizárólag gyorsaságán múlik. A hatalmas jól tudja, hogy ő maga szakadatlanul leplezkedik, tehát csak ugyanerre számít más részéről."[10]

Az erkölcsi felmentés bármilyen tettre bármilyen következményre egyértelmű: ő csak megelőzte a másik támadását, tulajdonképpen védekezett. Ha netán az áldozat ártatlan volt, arra azt lehet mondani, hogy a külső megjelenése arra engedett következtetni, hogy ellenség, még akkor is ha ez a kinyilatkoztatásaiban nem jelent meg.

A hatalom gyakorlójának eszközre is szüksége van az akarata érvényesítéséhez. Minél szélesebb körben tudja érvényesíteni az akaratát annál hatékonyabban tudja biztosítani a saját túlélését, hatalmának fennmaradását, ehhez van szüksége a "parancsra".

Canetti így határozza meg a parancs mibenlétét: "A parancs attól az, hogy nem tűr ellentmondást. Nem vitatható, nem vonható kétségbe. Tömör és világos, mert nyomban megérthetőnek kell lennie."[11]

Bár számtalan mű foglalkozik a parancs pszichológiájával a parancsnak és a morális szempontoknak a konfliktusaival, most tekintsünk el ennek a területnek az elemzésétől, fogadjuk el ténykérdésnek a hatalom gyakorlatát, mely szerint a parancs segíti a hatalom megtartásában és érdekeinek érvényesítésében akkor is, ha a parancsot jogszabálynak álcázza. A parancs osztójának a hatalma egyre nő, mert a parancs maga teremti meg azt a közeget, amelyik a parancs végrehajtása által a hatalom kiszolgálójává válik.

Minél nagyobb tömegre vonatkozik a parancs, annál szélesebb körben válnak a végrehajtók a parancsosztó "áldozataivá" minél gyorsabb a parancsosztó reakciója az esetleges  kritikus hangot megütőkkel szemben annál nagyobb biztonságban tudhatja saját magát.

A hatalom gyakorlójának folyamatosan éber figyelemmel kell szemlélnie a környezetét és hárítania kell minden olyan magatartást, amiről Canetti így vélekedik: "Kedve ellen való minden olyan átváltozás, amire nem ő kényszerít valakit. Alkalmas embereit magasabb polcra szokta ültetni. De evvel társadalmi átváltozásukat idézi elő, azt tehát pontosan méreteznie kell, rögzítenie és keményen kezében tartania. Akit fölemel vagy letaszít, azt helyhez köti, és saját indíttatásából senki ne merjen ugrást megkockáztatni."[12]

Nem tudom, mennyire tűnik elfogadhatónak Canettinek az az álláspontja, hogy a hatalom gyakorlói és a kiszolgálásukra rendelt tömegek paranoid jeleket mutatnak, én ezzel a részével a műnek nem kívánok foglalkozni, abban viszont teljesen egyetértek a szerzővel, hogy "Aki aztán túl gyorsan lépdel fölfelé, szolgál meg csúcspozícióért, vagy akinek más módon sikerül egy ilyen rendszer legfőbb irányítójává lennie, az a helyzete természeténél fogva eltelik parancsolói félelemmel, s ettől kényszeresen szabadulni próbál. Eszköze a folyamatos fenyegetés lesz, és a rendszernek ez a meghatározó eleme végül ő maga ellen fordul. Akár fenyegeti a fenyegetőt ellenség akár nem, mindig úgy érzi, hogy fenyegetik."[13]

Kérdés, hogy a hatalom gyakorlója a saját félelmei vetítése során átlépi-e az alapvető erkölcsi normákat esetleg olyan mélységekbe süllyedve, ami a "Ne ölj" parancsolatának megszegéséig is elvezet?

Minden esetre a hatalom gyakorlójának gondoskodnia kell arról, hogy a számára lojális tömeg szervezéséhez szükséges falka minden pillanatban a rendelkezésére álljon. Mivel a jelenlegi társadalmak a szekuláris környezet következtében elveszítették azt a menekülési lehetőséget amit a vallásosság – nem beleértve az iszlámot mint térítő "hadivallást"[14] - kínált számukra, ezért a "túlélőnek" más eszközökre van szüksége mint elődeinek a falka kialakításához és fenntartásához, azonban ebben sem szenved hiányt, semmi mást nem kell tennie, mint elővenni Chomsky Tízparancsolatát[15] és szisztematikusan végrehajtani az ott leírtakat. A feladat igen egyszerűnek tűnik, számtalan jelével találkozunk a mindennapokban.