PSZICHOLÓGIA

Hasznos Judit

A Legyek Ura visszanéz

2021.01.30.

Az írásom címe William Golding két különböző művének címéből származik. Szerintem nincs olyan ember, aki a "Legyek Ura" című regényt ne ismerné, ha másért nem, csak azért mert látta filmen, ugyanakkor Golding másik műve "A vétkes visszanéz" valószínűleg nem ennyire ismert.1

Feltehető a kérdés, hogy miért ezt a két könyvet választottam hivatkozási alapnak? Nagyon egyszerű a válaszom: mert a Legyek Ura a mai időkben is visszanéz. Honnan is? Az emberi természet rejtekéből.

 

Csak röviden említeném meg a "Legyek Urá"-ban leírt történetet, ami feltételezhetően 6 és 12 év közötti fiúgyermekekről szól, akik egy repülőgép szerencsétlenség következtében felnőtt felügyelete nélkül maradnak egy lakatlan szigeten. Golding tökéletesen ábrázolja azt a folyamatot, ahogy a jólnevelt angol kisfiúk csapata által megválasztott demokratikus irányvonal felett átveszi a hatalmat az autoriter vezetés, ami kihasználva a félelmet és döntésképtelenséget jut el a zárt csoporthoz való tartozás "extázisán" keresztül az emberölésig.

Kérdés, hogy felróható-e egy gyerekcsapatnak az, hogy felfokozott érzelmi állapotuktól vezérelve belátás nélkül cselekszenek, vagy tekinthető-e teljesen természetes folyamatnak? Ugyancsak kérdés, hogy mennyiben befolyásolják egy adott gyerek személyiségjegyei a magatartását? Elvárható-e a megfontoláson és együttműködésen alapuló változat elfogadása, ami magában hordozza a felelősségvállalás kötelezettségét, vagy sokkal könnyebben érthető a tagok helyett döntést hozó vezető elfogadása és kiszolgálása, ami mentesít a felelősség alól?

Golding ezeket a kérdéseket felveti a regényben, de nem válaszolja meg. A "Legyek Ura" rejtőzködve vigyorog a liánokkal átszőtt, sűrű növényzetből és kényszerít minket a saját erkölcsi normáinknak megfelelő álláspontunk kialakítására.

A regény szereplői közül öt jellegzetes figurát emelek ki: először is Ralph-ot, aki szavazással választatja meg magát vezetőnek, gyűlések összehívásával akar a közösség által is elfogadott döntéseket hozni, ugyanakkor felelősségre vonja azokat, akik nem elég aktívan működnek együtt a közösség számára fontos feladatok ellátásában. Igaz, hogy Ralph a kezdetek kezdetén megkapja a bizalmat a közösségtől, viszont a regény végére a gyerekhad első emberéből a legutolsó üldözötté válik, akit attól, hogy a tőle elforduló és ellenségévé váló csoport fel ne koncoljon, a partra szálló tengerész ment meg. Ralph egész idő alatt mérlegel és reménykedik, Igaz, hogy időnként elragadják az indulatai és akkor saját magát és a mellette kitartókat is veszélybe sodorja, de talán azt lehet mondani, hogy őt hagyja legkevésbé cserben a saját erkölcsi normarendszere, amit a neveltetésén keresztül hozott magával.

 

A regény másik ikonikus alakja Jack. Ő szerette volna azt, ha már elsőre őt választja a közösség vezetőnek, neki vannak saját utas elképzelései a tennivalókról, ő az, aki a jelzőtűz őrzésénél fontosabbnak tartja a malacok vadászatát, ugyanakkor ő szervezi meg a törzsi rendszert, találja ki a rítusokat, az arcfestést és a csoporthoz tartozás jegyeit bizonyító külsőségeket. Ő készít "áldozatot" a megölt malac fejének botra tűzésével, szertartási rendet a tánccal és énekléssel ugyanakkor ő képes ellopni azt a szemüveget, aminek hiányában a társuk vakká válik. Jack az autoriter vezető, aki nem riad vissza attól, hogy fizikai bántalmazást alkalmazzon azzal szemben, aki nem csatlakozik önként a csoportjához, vagy a csoportra megállapított szabályokat megszegi. Jack alkalmazza azt az elvet, hogy aki nem tartozik az ő csoportjába az ellenség, attól meg kell szabadulni. Ugyanakkor Jack azt is sugallja a többieknek, hogy egyedül ő alkalmas arra, hogy a közösség tagjait a rájuk leselkedő veszélytől megmentse

 

A kiszolgáltatott kövér asztmás szemüveges fiú Röfi, okos, ugyanakkor fizikai állapota miatt korlátozottan tud csak részt venni a feladatok végrehajtásában. Röfi mindvégig kitart Ralph mellett, sokszor bíztatja, hogy viselkedjen igazi demokratikus vezetőként, ő az, aki hisz a szavak és gondolatok erejében. Röfi rendszeresen céltáblájává válik a többiek gúnyos megjegyzéseinek, viszont neki van egy, a közösség számára nélkülözhetetlen eszköze: a szemüvege, ami feltétlenül szükséges a tűzgyújtáshoz. Röfi vesztét is a szemüvege okozza, azután hogy Jack és csapata éjszaka elorozza a fontos tárgyat, Ralph és Röfi felkeresik a már ellenségessé vált másik tábort és követelik a szemüveg visszaszolgáltatását. Ekkor már nem számítanak az érvek, a Jack-et követő tábor már egy emberként áll szemben Ralph-al és Röfivel. Elfogják és megkötözik a Ralph-ékkal tartó ikreket, akiket arra kényszerítenek, hogy akaratuk ellenére a csapatukhoz csatlakozzanak. Amikor Röfi szól a társasághoz, és észérvekre próbál hivatkozni már senki sem hallgat rá, ekkor elérkezik a végzete: az egyik fiú Jack seregéből egy emelő bot segítségével egy sziklát gördít le a hegyről, ami Röfire zuhanva magával rántja áldozatát a mély szakadékba a sziklazátonyra. Jack az eseményt saját győzelmeként kommentálja, Ralph kénytelen menekülőre fogni.

 

Szót kell ejtenünk arról a fiúról, Rogerről, aki a sziklával megölte Röfit. Ő az a típus, aki úgy érzi, hogy mint hatalom birtokosa bármit megtehet, nincsenek erkölcsi aggályai. Ő a tipikus feltétel nélküli végrehajtó, aki Jack mellett mindent megtesz azért, hogy kiirtsa azokat, akik szembe mertek szállni a táboruk tagjaival. Nem gondolkodik el a tettei következményein, nem tűnik fel neki az, hogy kioltotta egy ember életét, mindenáron a hatalom megtartása lebeg a szeme előtt, akkor is, amikor a csapat hajtóvadászatot indít Ralph ellen egy speciális kéthegyű lándzsát visz magával, hogy biztos legyen a győzelemben.

 

A négy főszereplőn kívül említenem kell Simont, aki egyik táborhoz sem tartozik igazán. Ő az az áldozat, akinek a megölésében mindenki részt vesz. Az ok a páni félelem, ami elfogja valamennyi gyereket, amikor Simon megpróbálja elmondani, hogy az, akit ők félelmetes szörnynek gondoltak valójában egy halott, aki ejtőernyőjével együtt lebeg a sziget különböző helyein, a feltámadó szél erősségétől és irányától függően. Simon "találkozik" a Legyek Urával, a karóra húzott malacfejjel, amit sűrű légy rajok lepnek. "Simon feje kissé hátrahajolt, felfelé nézett. Tekintete nem bírt elszakadni a Legyek Urától, amely ott lógott fölötte a levegőben.

- Mi keresnivalód van itt egyes egyedül? Nem félsz tőlem?

Simon megrázkódott.

- Nincs itt senki, aki segíthetne rajtad. Csak én. S én vagyok az Állat."2

Simon félelmében epilepsziás rohamot kap, mire magához térne, kitör a vihar. Jack táborában a vihartól megrettent gyerekek félelmüket tánccal és énekléssel vezetik le, amikor Simon a megpróbáltatásoktól összetörve, botladozva mászik a táncolók körének közepébe, egy emberként támadnak rá, agyonverik. A félelem legyőzi az emberséget, a Legyek Ura felröhög....

Ralph nagyon szégyelli a történteket, de már nem tud mit tenni. Hiába a lelkiismeret-furdalás, ő is tettestárs. Az ikrek is, Röfi is és maga Ralph is úgy tesznek, mintha nem lettek volna részesei az eseményeknek.

 

Feltehető a kérdés, hogy miért tartom fontosnak a regény szereplőinek a csoportosítását? A kérdésre egyszerű a válasz: mi magunk dönthetjük el, hogy a jelenben ránk melyik személyiségjegy a jellemző, illetve melyik magatartásforma az, amelyik számunkra morálisan elfogadható?

 

Aki Jack és Roger mellett dönt, az nyilván elfogadottnak tekint egy autoriter vezető által kiadott utasítások alapján felépülő rendszert, aminek hűséges és hatékony végrehajtója a hatalom részesévé váló mellékszereplő. Nyilván, ahogy a regényben a gyerekek többsége, úgy másutt is a többség ezt részesíti előnyben, mert a vezető által sugallt fenyegetettség a sokaságban kialakuló félelem ellen meleg és biztonságos védelmet nyújt, ugyanakkor megkíméli őket minden erkölcsi felelősségtől: nem kell döntést hozni, nem kell felelősséget vállalni. Semmi tennivaló, együtt lehet táncolni és énekelni: "Öld meg az állatot! Vágd el a torkát! Ontsd ki a vérét!" _ Az az érzés, hogy valaki a többség része mindennél többet ér, senki nem veszi észre a morális buktatókat, vagy ha véletlenül mégis, akkor felmenti saját magát azzal, hogy "dehát, a többiek is így gondolják, biztos ez a jó."

 

Az a néhány ember, aki nem csatlakozna semmikép sem a többségi választáshoz kisebbségben marad. Belőlük lesznek a Röfik, a Simonok. Nekik szükségük lenne egy Ralph-ra, egy olyan Ralph-ra aki képes lenne a többséget arról meggyőzni, hogy az indulatok és félelmek helyett észérvek alapján hozzanak döntést. Sajnos hiába nézek körös körül szerteszét, nem látok feltűnni egy ilyen Ralph-ot sem, pedig én rá szavaznék, vele menekülnék a lezuhanó sziklák és a kéthegyű dárdák elől.

 

A Legyek Ura pedig látva ezt, arcán ördögi mosollyal néz vissza ránk a társadalmi sűrű sötét erdő liánnal átszőtt fái közül, hatalmasat kacsint, miközben hangosan röhög rajtunk.

Az eredeti angol nyelvű mű címe "Free fall" a birtokomban levő könyvet magyarra Báti László fordította, nyilvánvalóan a "Szabadesés" kifejezést, ami az angol cím tükörfordítása nem találta elég jellemzőnek.


  1 William Golding A Legyek Ura fordította Déry Tibor é.n. Európa Kiadó Budapest 173. oldal

  2 u.o. 224 oldal

 

FEL