Ungárné Dr. Komoly Judit

Kardos Lajos a pszichológia professzora

2022.04.29.

 

Kardos Lajos születésének századik évfordulóján tudományos emlékülésen emlékeztek meg róla a Magyar Tudományos Akadémián, a Szegedi Egyetemen egy tanterem viseli a nevét, a magyar lexikonokban címszó.
Még mindig tűnődve olvastam el az egyik ilyen címszót.

Ezután tettem fel a kérdést, vajon ez volt e a "Kardos", vajon nem működik-e már a felejtés általa is kutatott folyamata a száraz lexikoni szakszleng hátterében. Az Egyetemen, ahol egy emberöltőn át tanított és kutatott már nem szerepel sem a kötelező sem az ajánlott irodalom jegyzékében, a pszichológus hallgatók talán a nevét sem hallották soha.
És akkor azt gondoltam, hogy valóban kezdik őt elfelejteni és úgy éreztem, hogy meg kell kísérelnem felidézni az embert, a tudóst, akinek az élete és sorsa olyan szervesen fonódott össze a nehéz XX. századdal.

Nagyon szegény zsidó családban született. Sokszor említette, hogy az édesapja mindig így mutatkozott be: Kohn Illés Korponárul.
Hatodik gyermek, a legkisebb, "öreg szüleim legnagyobb reménysége voltam" meséli majd lányának.
A gimnáziumot Rákospalotán, de az egyetemet már Bécsben végzi. Tipikus zsidó értelmiségi sors ez akkor. Már működik a numerus clausus, a zsidóverések mindennaposak az egyetemeken. De Bécsben még lehetett tanulni. Igaz ugyan, hogy éhezve, segélyszervezetek sanyarú kenyerén élve.

Mégis Kardos számára bécsi évek szakmai szempontból nagyon eredményesek. A két világháború között Bécsben érlelődnek a pszichológia fontos experimentális és elméleti irányzatai. Ott születik meg és indul a világot meghódító útjára pszichoanalízis. Kardos mesterei Karl és Charlotte Bühler már jelentős, világszerte ismert pszichológusok.
A bécsi Bühler intézet a huszas években nagy zarándokhely volt. Bühler tanítványai neves emberekké váltak. Wittgenstein, Popper, Konrad Lorenz, Egon Brunswick tekintették magukat valamilyen értelemben tanítványainak.

Kardos kutatói és emberi stílusában, a bécsi szellem hatása jól nyomon követhető.
Megjelenik ez témaválasztásaiban és abban is, ahogyan a nehéz kérdésekben is finom fogalmi elemzésre és nyelvi szigorúságra törekszik. A klasszikus kutatói hozzáállás évtizedek múltán is érvényes, fontos, újraolvasható eredményeket hoz.
Bühler percepció kutatási érdeklődését Kardos Lajos a megvilágítás konstancia területén viszi tovább. Munkásságának első mozzanataként a látás konstancia jelenségeivel foglalkozik. A kor szerveződés központú szellemét és finom kísérleti technikáját alkalmazza, s ugyanakkor ennek új jellemzőjeként jelenik meg nála az eredmények matematizálása, amely majd később a hatvanas évek elméleti írásaiban fogalmazódik meg újra, mint az érzékelés és különösen a konstanciák kibernetikus újraértelmezése.

Erről így ír: (3.34.o.)
"A megkülönböztethető színek nagy sokasága az érzékelés fontos teljesítménye, mert a szín környezetünk tárgyainak többé-kevésbé állandó és speciális tulajdonsága. A tárgyakat tehát színük alapján különböztetjük meg

Az állati és emberi élet gyakorlatában a szín, mint megkülönböztető jelzés jól bevált.
De az, hogy a különböző színű tárgyakat ténylegesen különböző színűnek látjuk, az eddigiek alapján még nem nyilvánvaló. A megkülönböztetés feltétele az, hogy a különböző színű tárgyfelületek mindig különböző fénysugarakat küldjenek a szemünkbe. Ez azonban nincs így. Csak akkor volna így, ha a tárgyakat mindig ugyanolyan színű és erősségű megvilágításban látnók. Akkor, pl. a világosabb szürke felület mindig intenzívebb fényt sugározna a szemünkbe, mint a sötétszürke. De a világítás a természetes környezetben csaknem állandóan változik. A nap szolgáltatta világítás széles határok között ingadozik; hajnalban, pirkadatkor százszor gyengébb, mint délben, teljes napsütés idején, és alkonyatkor megint fokozatosan gyengül; ha csak egy bárányfelhő vonul a nap elé, a világítás erőssége már a 80-ad részére csökken. A tárgyfelületek a reájuk eső fénynek csak bizonyos százalékát verik vissza, de nyilván nagyon különböző erősségű fényt vernek vissza (és küldenek a szemünkbe) - aszerint, hogy milyen erős a reájuk eső fény, vagyis a világítás. Világosszürke felületek gyenge megvilágításban esetleg ugyanolyan erősségű fényt küldenek a szemünkbe, mint sötétszürke felületek erősebb megvilágításban. Mégis számtalan kísérletben kimutatták, hogy a szürke tárgyakat (beleértve a fehéret és a feketét) a legkülönbözőbb erősségű megvilágításban is, megközelítőleg változatlan színűnek látjuk. A hó minden világításban (a szokatlan, szélsőséges, színpadi világítást kivéve) fehérnek, a szén mindig feketének, szürke ruhánk mindig egyforma szürkének tűnik. Ez az ún. színkonstancia jelensége."


Kardos az orvosi majd a bölcsész diploma megszerzése után nyeri el a Rockefeller ösztöndíjat, amelynek segítségével, a húszas évek végén eljut Amerikába, ahol a chicagoi egyetemen folytatja tanulmányait és válik oktatóvá.
Az Amerikában töltött öt esztendő meghatározza Kardos érdeklődésének irányulását. Jól tájékozódott már a német nyelvterület alaklélektani kutatásainak eredményeiben és most találkozik az angolszász behaviorizmussal is.
Így a század nagy tudományos törekvéseit mind "első kézből", tevőleges szellemi partnerként ismerhette meg. Ismereteket és elismerést szerez.
Külföldre szakadt fiatal, magyar zsidó tudósként olyan ívű pályát járhatna be, mint kortársai közül számosan. Világhírű pszichológussá válhatna Amerikában. Ő azonban a harmincas évek közepén visszatér Magyarországra. Sokszor kérdezték tőle, hogy miért?

Németországban már úrrá lesz a fasizmus, a magyarországi viszonyokat jól ismerte, és magyar-zsidó kollegái maradtak, - tegyük hozzá, igen bölcsen - Amerikában. Kardost visszahozza a honvágy és a szerelem. Azt hiszem életérzését József Attila fogalmazta meg a leghitelesebben:

S mégis, magyarnak számkivetve,
Lelkem sikoltva megriad-
édes Hazám, fogadj szívedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

De a "haza" ezt a vágyódást akkoriban nem méltányolta, sőt gonosz erői már azon munkálkodtak teljes erővel, hogy hogyan szorítsák vissza minden eszközzel a zsidó tehetségek érvényesülését.

Szondi Lipót mélylélektani műhelye, a Ranschburg Pál alapította Gyógypedagógiai Lélektani Intézetben nyújtja számára az egyetlen tudományos menedéket, noha szemléletétől a pszichoanalitikus, ösztöndiagnosztikai nézőpont elég távol áll.
De ez a műhely akkoriban a magyarországi pszichológiai kutatás fontos központja. Rövid időre ugyan, de itt Kardos megtalálja azt a légkört, amely Chicagoban hiányzott.

Amíg lehetett, ha tehetsége volt hozzá, addig a zsidó Szondi köré sereglett akkor Budapest minden zsidó pszichológusa és olyan szenvedéllyel dolgozott irányítása alatt mintha körülöttük nem gyűltek volna a veszély felhői és nem állt volna már lángokban a világ. Szondi sorsanalízise ebben az időben forrta ki magát. Itt dolgozik Mérei Ferenc, Nemes Lívia, Binét Ágnes, Donáth Blanka.

Kardos közben meg is nősül, kislánya születik.

Az 1936- 1944-ig tartó történelmi korszakot nem kell magyaráznom...
Kardost behívják munkaszolgálatra. A család egyik távoli, keresztény rokona sokat segít.. Kardos nem kerül ki a frontra és a család különféle menlevelekkel próbál megmenekülni. Felesége csodával határos módon kerüli el a Dunába lövetést.
Erről a korszakról meséli el Engländer Tibornak, akivel később jó barátokká válnak a rá annyira jellemző kis történetet:
Fát hordatnak a munkaszolgálatosokkal valamelyik pályaudvaron. Kardost megkörnyékezi egy szegény ember, aki egy kevés fűteni valót kér tőle. Kardos, aki jól tudja, hogy tettéért a legkegyetlenebb büntetésben részesülhet, mégis megrakja az ember kis kocsiját fával. Az hálálkodva kérdezi meg tőle: egy ilyen jó úriember hogyan kerül ide? Mi a foglalkozása? Kardos válasza: professzor vagyok a Chicagói Egyetemen.

A felszabadulást követően nyílt meg előtte végre az az egyetemi oktatói pálya, Magyarországon amelyre tudományos felkészültségének és eredményeinek alapján már régen hivatott volt.
Akkor, amikor Rákosiék a   pszichológiát   burzsoá tudománynak minősítik megszűnik   oktatása az ELTE-n.
Kardos a Filozófia tanszékre kerül. Eszébe nem jut soha, hogy múltjának egy érdekes mozzanatát, azt, hogy a Rákosi perben a liberális nyugati sajtó tolmácsa volt felhasználja érvényesülésének érdekében.

Megszületik második kislánya és elveszti a feleségét. Családi gondjait csak kevesekkel osztja meg. Lányai a szerető, gondos, gyöngéd édesapára emlékeznek. Soha nem nősül újra.

Múlhatatlan érdeme ezekben az években, hogy a szakterülettel szembeni ideológiai fenntartások és a politikai bizalmatlanság szorongató időszakában is meg tudta őrizni a pszichológia művelésének folytonosságát hazánkban.

Kardos Lajos összehasonlító lélektani munkásságával három évtizeden át egységes elmélet kialakítására törekedett. Ennek kiinduló mozzanata az állati viselkedés ekvivalencia viszonyainak értelmezése illetve a helytanulás problémája. Ezekből, az először a harmincas években megfogalmazott kérdésekből bontakozott ki az állati emlékezeti mező elmélete, illetve azok a kísérletek, amelyek az emlékek helyhez kötöttsége tekinteteben vetik össze az embert más emlősökkel.

Kardos Lajos kevés visszhangot kapott elmélete a lelki élet keletkezéséről, arról, hogy milyen rokonság van az ott leírható információs mozzanat és a mai önállósodási felfogások között is ezekben az esztendőkben bontakozik ki.


Az élet furcsa fintora, a történés, amelynek segítségével Kardos Lajos végre elnyeri az őt már régóta megillető egyetemi tanári címet. 1955-ben megjelenik Rubinstejn szovjet pszichológus Az általános pszichológia alapjai című tankönyve magyar nyelven is. Közben az is kiderül, hogy a Szovjetunióban létezik pszichológia oktatás és kutatás.....
És a tudomány akkori tejhatalmú irányítói felfedezik - csodálkozva -, hogy a nagy Rubinstejn hivatkozik Kardos Lajosra. Kedves, csak egy picit ironikus mosollyal szokta megemlíteni, hogy ennek az apró hivatkozásnak köszönheti, hogy a pszichológia egyetemi tanárnak nevezik ki végre.
A társadalmi változásokkal, súlyos konfliktusokkal terhes 50-es években Bóka László mellett dékánhelyettesként is működött az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Sokan köszönhetik ekkor neki egyetemi felvételüket, töretlen egyetemi pályafutásukat.

Kutatómunkája ezekben az években a lélektan alapproblémái és a pavlovi kutatások összefüggéseinek feltárására irányul. Disszertációjában, amellyel elnyeri a tudományok doktora címet hitelesen, és az akkor divatos, átpolitizált irányzatoktól teljesen függetlenül mutatja be azt, ami a pavlovi kutatásban nem elévülően érvényes. Jól alkalmazza itt amerikai tapasztalatait és talán elsőként von párhuzamot a behaviorizmus és a pavlovi tanítás egybecsengő eredményei között.

Az ő irányításával vett újra lendületet, gyarapodott tartalomban és épült ki szervezetileg is a pszichológia oktatása az ELTE-n szerveződött a pszichológusképzés.
Általános pszichológia című egyetemi tankönyve 1964-ben jelenik meg. Ez az első pszichológia tankönyv a felszabadulás utáni Magyarországon. A "szürke Kardos" Nemzedékek sajátítják el ebből a tankönyvből a pszichológia alapjait.

Egykori tanítványa, ma utóda Hunyady György (1. 373-74.o.) így emlékszik rá:
"Tanítványai - túl az alapvető ismereteken - intellektuális igényességet és szakmai attitűdöt tanulhattak tőle. A maga távolságtartó és szelíd modorában, arra biztatott, s finom művű gondolati építményeinek vonzó példájával arra ösztönzött, hogy a pszichológia sok bizonytalansággal teli tudományterületét a perdöntő tények és az okfejtés logikájának szigorú ellenőrzése alatt műveljük. Szellemi magatartásával ritka s értékes egyensúlyát valósította meg a kísérleti-empirikus munkáinak s az átfogó kérdések megválaszolására készülő elmélet alkotásnak. AIigha Iehet kétséges, hogy a pszichológia szaktudományának hazai túléléséhez, az alapkutatások nemzetközi világához fűző kapcsolatok regenerálódásához és kiépüléséhez ez a mértékadó szellemi magatartás is nagyban hozzájárult. "
Kardos tudományos és emberi hatékonysága, tiszteletteljes és szeretetteljes légkörrel övezte őt.
Ez a hatékonyság hatalmas tudásából, kristálytiszta gondolkodásmódjából, emberi kedvességéből, tartásából, hallgatóinak és munkatársainak tiszteletéből ötvöződött.

Kardos kedves jóhiszeműséggel és Ietisztult bölcsességgel áIIt az egyéni és intézményi érdekek felett, s váltott ki ily módon mindenoldalú tiszteletet.
Folyamatosan volt jelen a pszichológiai közéletben, tapintatos hajlékonyságában is következetesen törekedve a tudományosság és igazságosság képviseletére.
Elnöke volt, majd tiszteletbeli elnöke maradt a Magyar Pszichológiai Társaságnak. Egy időben vezette a TMB Pszichológiai Szakbizottságának munkáját.
A pszichikus információ eredetéről írott munkáját, a magyar kiadás után az Akadémia angol nyelven is kiadja.
Ebben a munkában azt vizsgálja, hogy melyek azok neuro-pszichikus információk, amelyek lehetővé teszik, hogy az élőlény kitérjen egy őt veszélyeztető inger elől, mielőtt azt tudatosan felfogná. Stílusa, okfejtése világos, jól érthető. A nagy tudós mindig tanár is, igyekszik gondolatmenetét az olvasó számára érthetővé, érdekessé tenni.
Idézem:
"Az elkerülő viselkedés. kizárólagos külső determináltsága és a regenerációval való szembeállítása lehetővé teszi annak a különleges és szinte "fortélyos" berendezkedésnek - kissé parlagiasan így is mondhatnánk: a természet egy "trükkjének" - a felismerését, mellyel a szabályozást nulla értékű hibajellel megoldja: Ez a "trükk": az adiafor determinációs szkéma. A regeneráció a még elviselhető nagyságrendű károsodás helyreállításával "szabályoz"; az elkerülő viselkedés nulla értékűvel; vagyis semmilyen károsodással.
De a szabályozó hibajel e messzemenő (tulajdonképpen: végsőkig menő) lecsökkentésénél minőségi ugrás következik be a fejlődésben: az elkerülő reakció természetét - történésformáját és belső szerkezetét - tekintve teljesen újszerű organikus jelenség a regenerációval szemben: viselkedés." (2. 283.o.)

Utolsó összefoglaló munkája az állati emlékezésről szól.

A szakmai elismerés a végre sikeressé vált életpálya nem feledtetik el vele azt, hogy honnét jött. Tárgyhű ember vagyok, szokta mondogatni. Régi, kevésbé sikeres barátaihoz, rokonaihoz mindig hű marad. A zsidó sorsközösséget szavak nélkül is vállalni, érzékeltetni tudja.
Érti a zsidó élményközösség anyanyelvét. Kisebbik lánya emlékszik rá, hogy a Jom kippuri háború idején későn éjszakáig ül a rádió mellett és szorongva ismétli: ezek a tengerbe akarják szorítani ezt a szegény kis országot. A kislány megkérdezi, hogy miért olyan fontos ez a távoli ország az édesapjának, és akkor érti meg először, hogy mit is jelent a holokauszt túlélőjének Izrael léte.
Engländer Tiborral sokat beszélget a cionizmusról. Első kérdése mindig ez: Mi ujság van otthon?


1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta. Ő az első pszichológus akadémikus.
Sajnos ennek már nem sokáig örülhet. Londonban, nagyobbik lányának otthonában, 1985-ben 84 éves korában hal meg.

Fakadjon áldás az emlékéből!