Gergely Anna
"Nem szégyen zsidónak lenni"
Beszélgetés Köves Lászlóval, alias Eliezer Evennel
2020.09.17.
készült 1995. március 30- án Budapesten
Köves László fiatal cionistaként
(Székesfehérvár, 1923 - Jeruzsalem, 2011)
Bevezető a Köves Lászlóval, Eliezer Evennel készült interjúhoz
Székesfehérváron az 1941. évi népszámláláskor a város közel 48 000 lakójának többsége római katolikus volt (39 142 fő- 81, 6 %). A zsidóság lélekszáma (2075 fő - 4,3 %) alapján nem tartozott a törényhatósági jogú városok sorában a zsidóság szempontjából kiemelkedő helynek. A dunántúli régióra jellemző neológia túlsúlya volt a meghatározó tényező.
Székesfehérváron két hitközség volt 1863 óta: egy neológ és egy ortodox, mindkettőnek önálló szervezetei, zsinagógája volt. A neológia volt lélekszámban és egzisztenciálisan erősebb. A két hitközség között lojális kapcsolat volt már a két világháború közötti időszakban.
A székesfehérvári, majd a XI. Községkerület (Fejér és Veszprém megye) vallási vezetője, dr. Hirschler Pál főrabbi /Gerson ben Joszéf/ (1907- 1944) volt.
Dr. Hirschler Pál székesfehérvári főrabbi
A nagytudású, kiválóan képztett, ragyogó intellektusú tudós- rabbi tanulmányait Budapesten a Rabbiképzőben, majd a breslaui (Boroszló, Lengyelország) egyetemen és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Közel száz oldalas Eszter-könyvének kommentárja egyben doktori értekezése is volt. Egyetlen olyan disszertáció, amely héber nyelven íródott, s hosszú ideig az Eszter-könyve kutatásának kiinduló pontját jelentette.
Hirschler Pál székesfehérvári rabbibeiktatására 1931. november 29-én került sor.[1] Dr.Löwy Károllyal,[2] dr.Szegő Miklóssal[3] harmonikusan együttműködve az erősödő antiszemitizmus légkörében is a zsidó öntudat, a belső hitközségi élet, a vallás tanításainak a megélése, a héber nyelv iránti tisztelet és szeretet, az egyetemes zsidó kultúra értékeinek megőrzése vezérelte minden cselekedetét.
A székesfehérvári neológ zsinagóga az 1930-as években
A székesfehérvári neológ zsinagóga az 1930-as években
Dr. Hirschler Pál 1936- től írta és szerkesztette a XI. Községkerületi Értesítőt. "A hitélet, a zsidó öntudat, s a zsidó összetartozás megőrzésére és a zsidó tudás gyarapítására Isten nevében útjára indítjuk a lapot."[4]
Hirschler Pál már 1939- ben tudta, hogy a zsidótörvénnyekkel sújtott, a szélsőjobboldali pártok, az antiszemita sajtó által folyamatosan és egyre erősebben támadott zsidóság útja a végső megsemmisítés felé visz. "A zsidó belső önvédelem, az öntudat megerősítésének megannyi kísérlete ítéltetett halálra a zsidótörvények által fémjelzett időszakban, melynek célja ezzel pont ellentétes volt: előbb a zsidóság gazdasági-társadalmi, majd a szellemi, pszichikai ellenállóképességének fokozatos felszámolása, végül pedig a teljes megsemmisítés."[5]
A székesfehérvári neológ hitközségnek még két rabbija volt: Dr. Boros István[6] (1908-1944) és Mermelstein Mór/Chajim Mose/[7] (1876-1944).
A zsidó hitközség 1842 óta tartotta fenn elemi iskoláját, mely 1925. május 10-én vette fel Goldzieher Ignác (1850-1921) nevét. A világhírű orientalista ebben az elemi iskolában kezdte világi tanulmányait, s sírversében is megemlékezik a székesfehérvári közösségről.
Az intézmény igazgatója Bátori József (1893- 1969)[8] volt. Az iskola tanári karának meghatározó személyisége volt, Köves Sándor[9] tanító (1887- 1944), az interjú alany édesapja. Az egyéniségét felidéző visszaemlékezésekben nagy hazafiként, asszimilált zsidóként ismerhetjük meg. 1922- 1944- ig tanította a zsidó elemi iskola diákjait. Az elemi iskolában tanított még Telegdi Klára okleveles tanítónő 1927-től 1944-ig. A zsidó vallás alapjaival, Weisz Lajos (?- 1944) hitoktató 1933- 1944-ig ismertette meg a növendékeket.
Székefehérvár nem volt kiemelkedően fontos helye a magyarországi cionista mozgalomnak, de néhány fontos adalékkkal kiegészítjük eddigi ismereteinket.
A székesfehérvári fiatalok cionista érdeklődését, társasági együttléteit elsősorban az Ybl Miklós Reál Gimnázium Önképző Köre és a zsinagóga, a rabbik csendes pártfogása foglalta keretbe. A városban szerveződő Hanoár Hacioini fiataljai 1938- ban elhatározták, hogy hachsarát (mezőgazdasági kiképzés) szerveznek Bodajkon (Fejér megye) Az Izraelben megjelent székesfehérváriak emlékkötete[10] leírja a cionista fiatalok mezőgazdasági munkáját, amely tulajdonképpen felkészülés volt az alijázásra, jövendőbeli izraeli életükre. A summások életét élték: szűkös lakásviszonyok, élelmezés és kevés néhány fillér fizetés járt a reggeltől estig tartó nehéz fizikai munkájukért. A férfiak faültetésnél, jégvermek ásásánál dolgoztak, a nők házimunkát végeztek, még kenyeret is sütöttek. A helyi csendőrség állandóan figyelte munkájukat, még egy budapesti detektív is érkezett, hosszas kivizsgálást tartott, amely következmények nélkül zárult le.
1939- ben Szegő Miklós Enyingen bérelt földbirtokán 15 cionista fiatal dolgozott a földeken. A cselédek régi lakását kapták meg szállásnak. Szalmazsákon aludtak, havi fizetésüket élelmiszerben kapták meg. A mezőgazdaság minden ágában dolgoztak: kukoricaszedés, aratás, régi disznóólak szétszedése stb
A Hanoár Hacioni Balatonbogláron, majd 1943. nyarán Herenden szervezett tábort a cionista fiataloknak. Ezeken a táborokon az interjúalany is részt vett, sőt ifjúsági vezető volt.
Beszélgetés Köves Lászlóval, Eliezer Evennel[12]
"Édesapám, Köves Sándor (Szentkirályszabadja, 1887- Auschwitz, 1944) a zsidó elemi iskola tanítója, édesanyám, Friedmann Emilia[13] (Hercegfalva, 1891- Auschwitz, 1944) tanárnő volt, Férjhez menetele után pár évvel már nem dolgozott, hanem otthon volt. A szüleim 1922. július 2-án kötöttek házasságot Székesfehérváron.
Köves Sándor családja. Középen Köves László - Eliezer Even
Az édesapám nagyon kötődött Magyarországhoz. Az én álláspontom cionista volt és ma is az: a zsidóknak vissza kell menni Izarelbe. Sok vitánk volt édesapámmal. Még 1939- ben, mikor kijöhettem volna Palesztinába, nem egyezett bele. Így itt maradtam. Ami jellemző volt, hogy amikor kivitték őket Auschwitzba, kaptam egy levelet Waldseeből,[14] amiben bocsánatot kért, hogy ő nem engedett ki Palesztinába. Ezt nemcsak a levélből derült ki, hanem hallottam emberektől, akik vele voltak. Ott mindig azt hajtogatta, hogy miért nem engedte ki a fiát Palesztinába.
A Goldziher zsidó elemi Székesfehérváron
A székefehérvári izraelita elemi népiskola értesítője, 1934-35. Az előlapon a neológ zsinagógához csatlakozó iskola fényképe.[15]
A fehérvári elemi zsidó iskoláról szólva el kell mondanom, hogy négy évig tanultak héberül a diákok. Aki elvégezte ezt az iskolát, az tudott héberül. Az imakönyvben nem mondom, hogy mindenki megtalált volna mindent, de a héber betűket ismerték, tudtak olvasni, ismerték a zsidó ünnepeket. Volt egy olyan zsidó öntudat, hogy nem szégyen zsidónak lenni. Ennek az iskolának talán a jellemzője, hogy minden tanítónak volt egy zsidó karaktere, de hogy milyen formában, az eltérő volt. Nálunk volt négy tanító, azt legalább nyolc- féle formában gondolta a zsidóságról vallott elképzeléseit. Az a fontos, hogy sikerült belevésni a többség lelkébe, hogy ő zsidó, és ne szégyellje azt. Hogy azután mi a kapcsolata a zsidósággal, az más kérdés. Hogy mély, az biztos. A székesfehérvári zsidó gyerekek, akik a zsidó elemiben végeztek tudnak a mai napig héberül olvasni, s ez nagy dolog.
Antiszemita incidens az Ybl Miklós Főreálban 1938-ban
Pár szót szólok a székesfehérvári helyzetről az 1939- től 1944-ig tartó időszakra vonatkozóan. 1939- ben mikor a németek bevonultak Ausztriába,[16] volt egy Önképző Köri gyűlésünk.[17]az Ybl Miklós Főreálban, ahova jártam.
Jött egy csoport a nyolcadik osztályból és keresték, hogy ki az a Köves. Amikor kimentünk az első szünetbe, el kezdtek veszekedni. Rámtámadtak, el kezdtek össze-vissza verni. A többiek, az osztálytársaim közül egyesek odamentek, hogy szétválasszanak bennünket. Lementem az igazgatóhoz.[18] tőle mindjárt a főrabbihoz.[19] aztán ismét az igazgatóhoz mentünk. Goschi Péter nyomozást rendelt el. Megtalálták a felsőbb osztályos verekedőket és két napra kitiltották ezeket a diákokat az iskolából.
Hogy ez megtörténhetet 1939- ben,[20] ez furcsa dolog volt. Még az is furcsa volt, hogy volt néhány asszimiláns zsidó, aki azt mondta, hogy "Miért írtál?" Én azt mondtam, hogy "Miért? Én minden önképző körön írom, amit mondanak. Nincs mit félni."Aki ezt mondta, az Szegő Miklósnak volt az idősebb fia. Aki, mikor Izraelbe látogatott, akkor kérdeztem, hogy emlékszik- e még erre.
Ez az egész eset nagyon rossz hatást tett rám is és a többi zsidó fiatalra is. Én két évig voltam a hetedik és a nyolcadik osztályban az Önképző Kör elnöke. Mindig azt mondták Hirschler főrabbinak, miért egyezik bele, hogy cionista legyen az Önképző Kör vezetője. Ez a cionizmus abban nyilvánult meg, hogy kapcsolatot tartottunk Budapesttel, az ifjúsági mozgalommal, a Hanoár Hacionival[21]. A Hanoár Hacioninak és a Somér Hacairnak[22] is voltak emberei közöttünk, például Steckler Ichak barátom. Itt Székesfehérváron úgy hívtuk őket, hogy Makkabi Hacair. A mi csoportunkat úgy hívták, hogy Hanoár Hacioni.[23] Mindenfajta égisz alatt voltak csoportjaink. Meg kell állapítani, hogy a Talmud Tóra Egyesület[24] fiataljai közül a 80% a cionistákhoz tartozott, az Önképző Körnek 50%-a szintén. Ebből egy híres professzor is kikerült, professzor Jacob Fleischmann, aki 1993- ban halt meg Franciaországban. Tanított a Jeruzsalemben, Tel Avivban, Oxfordban és a sorbonne-i egyetemen is filozófiát. Később is segített az Önképző Kör munkájában, míg ki nem jött Izraelbe.
A zsidó Önképző Kör elsősorban történelmi, vallási jellegű volt. A filozófiai körünket Martin Buberről[25] neveztük el. Kifelé úgy hívták, hogy Ifjúsági Egylet, Hirschler vezette. Voltak csoportok, akik héberül tanultak. Ez volt Hirschler és Mermelstein rabbi nagy érdeme, hogy csendben meg tudták szervezni a zsidó öntudatot. Azt lehet mondani, hogy székesfehérvári zsidók közül körülbelül 220-an maradtak meg, ennek az 50%-a elérkezett Izraelbe. Ez az egyik legnagyobb dicsérete annak, aki ennek a hitközségnek a főrabbija volt.
Székesfehérvár szellemisége a II. világháború előtt
Székesfehérvár szellemiségére jellemző, hogy nagyon antiszemita volt. Én a középiskolában két gyereknél voltam látogatóban összesen, akik nem voltak zsidók. Az egyiket úgy hívták, hogy Kalauz- meghalt a háborúban-, a másik Akóts Gyula. Volt még két osztálytársam, Szita László és Zugor Sándor, akiket látogattam ritkán, ha a szüleik nem voltak otthon. Aztán később a szüleik is beleegyeztek. Zugor nagyon rendesen viselkedett, mert még a gettóba is vitt be élelmet. De egyáltalán nem volt semmi kapcsolatunk a zsidókon kívül. Azután, hogy 1941- ben érettségiztem, semmilyen más vallásúval nem volt kapcsolatom. Ők nem akartak velünk lenni. Nem voltak verekedések. Olyan csendes, állandó antiszemitizmus jellemezte Székesfehérvárt, amit a katolikusok vezettek. A reformátusok és az evangélikusok igyekeztek nagyon nagymértékben csökkenteni ezt.
György Oszkár[26] engem nem tanított. Jól ismertem, mert édesapámnak jó barátja volt. Mint tanár ő segített nekünk az Önképző Körben a színielőadásokat rendezni. Például Zweignek a Jeremiását, különböző fordításokat, amelyeknek bibliai vonatkozása volt.[27] Nagyon jól tudott szavalni. Barátságban voltam a lányaival, mert az egyik velem egyidős volt, egy iskolába, egy osztályba jártunk. György Magdának, -aki már nincs életben-, a kisebbik lánya még él Amerikában. György Oszkár nagyon szigorú, intelligens és nagyon jó tanár volt.
Az én tanárom francia nyelvből dr. Lengyel volt, a zsidó jog szerint zsidónak számított, mert az édesanyja zsidó volt, és talán az édesapja is, csak áttértek a z 1940-es években.
A legérdekesebb, hogy nem hittük volna, hogy az igazgató, dr. Goschi Péter zsidónak számított, ami abból a névsorból derült ki, amelyik az auschwitzi deportáltak neveit tartalmazza. Ez a névsor Izraelban van.
Amit én a barátaimtól hallok, hogy például Ózdon, Miskolcon a zsidók mennyit együtt voltak a különböző magyar csoportokkal, ez az, ami Székesfehérváron nem volt. Sem a középiskolai tanulóknál, sem a munkásoknál, sem a kisebbeknél, sem a nagyobb korúaknál. Egy vonal volt, ami elválasztotta a két különböző lakosságot, annak ellenére, hogy nem volt nyílt gyűlölet. Tudták, melyik a zsidó üzlet, tudták melyik nem. Tudták, melyik a Pollák cipőbolt, melyik a Kohn bőrös és mindenki odament, ahova akart. Mindig nagy vita volt, hogy a zsinagóga tornyát le kell bontani,[28] mert ott volt az ásatások[29] mellett. Tüntetés sem volt, elmentek mellette, de ez sem nyiltan történt.
Hogy jellemezzem a helyzetet, a zsidók nem érvényesülhettek semmiféle sportban, mint például, mikor Budapesten volt teljes részvétel. A MÁV Előrében volt az egyetlen lehetőség az úszásra. Az ARAK[30] nem fogadott be zsidókat, sem a futball csapat. Teniszpályán teniszezni nem lehetett, mert az az előkelők tulajdona volt. Teniszeztünk, de egy Ozorai nevű zsidó földbirtokosnál, akinek teniszpályája a vasútnál volt. Törvény nem volt rá, de ez volt a közszellem. Ez az, ami jellemezte Székesfehérvárt. Ha én most hallok debreceni vagy miskolci barátaimtól történeteket, én azt gondolom, hogy egy egész más világban éltem.
Szerintem a Dunántúl sokkal antiszemitább volt, mint az Alföld. Akkoriban voltam rendezvényeken Pécsen és ez is olyan benyomást keltett, mint Székesfehérvár. Ugyanez volt Nagykanizsán. Az is jellemző, hogy Pécsen a Püspöki Könyvtárban rengeteg zsidó könyv van.
Töredékes adatok a székesfehérvári ortodoxiáról
A székesfehérvári ortodoxiáról kevés információm van. Az ortodoxok száma olyan kevés volt, hogy nem nagyon befolyásolták a neológ hitközséget. Teljes lojális viszony volt a két hitközség között. Az egykori ortodox hitközség rabbijának[31] fia kint él Izraelben egy egyáltalán nem vallásos kibucban[32]. Mi Izraelben jóban vagyunk velük. Nem volt vita itt Székesfehérváron a két hitközség között. Az ortodox hitközségnek nem volt több mint 200[33] tagja. Az elnök[34] is nagyon mérsékelt ortodox volt. Ha én izraeli szempontból azt mondanám, hogy ortodox, akkor nem ortodox.
Cionista ellenállás, Komoly Ottó
Apámékat Auschwitzba deportálták, én bevonultam a katonasághoz. Tudtam, hogy hamis papírokat fogok szerezni és körülbelül két hónap után először elszöktem a munkatáborból. Aztán nagyon kerestek és visszamentünk. Másodszorra is megszöktem Budapestre, ahol én voltam az egyik cionista ellenállási csoport vezetője, Komoly Ottóval,[35] mivel ő is a Hanoár Hacionihoz tartozott. Nagyon jól ismertem őt. Az együttműködés abból állt, hogy ő volt az hivatalos képviselőnk. Egy olyan embert ismertünk meg benne, aki a magyar zsidókat jellemző korrektséggel állt szemben a német hazugok és a magyar pribékek támadásaival szemben. Ő igyekezett mindenképpen megmenteni a zsidókat, ahonnan csak tudta. Őhozzá nem kellett protekció. Ha jellemezni kellene egy embert, akinek a mértéke és az igazságszeretete nagy volt, akkor azt mondanám, hogy ez, Komoly Ottó. Ő volt az az egyéniség, akinek sikerült a politikai vitákban mindig egyezséget találni. Nagyon meggondolt volt. Segített a fiataloknak, hogy meg tudják menteni a többieket a munkatáborokból, a rejtőhelyekről. Ez hatalmas érdeme. Szerintem ő nemcsak mint megmentő, hanem az emberi jó tulajdonságok példaképe is lehet. Ő, hogy hogyan halt meg sajnos, a mai napig nem tudjuk pontosan. Én egész véletlenül ott voltam, mikor őket keresték, de sikerült egy barátommal elmenekülni arról a helyről, amikor őt megtalálták. Először beszélgettek velük kávéházban. Azt tudjuk, hogy elvitték őket a Budai várba. Nagy valószínűséggel a Dunába lőtték őket. Ezt azok mondják, akik ott voltak és azok is, akik a Dunát átúszták.
Komoly Ottó és a fiatal cionista szervezetek a Hasomér Hacair és a Bne Akiba[36] sokkal többet dolgoztak, mint amit a mai magyar zsidóság elismer. Nem tudom, hogy miért félnek? Az, hogy 120 000 zsidó megmenekült Budapesten az nemcsak Wallenberg[37] Lutz[38] érdeme. Lutz azt mondta, hogy én nem harcolok, de annyi iratot csinálhattok, amennyit csak akartok. Wallenberg maga is harcolt a zsidó ifjúsági szervezetekkel együtt is, mert ők csinálták az óvodákat, menedékhelyet. Ő volt a patónus. A szervezést ezek a fiatalok csinálták nagyrészt. Azt lehet mondani, hogy a többség átlag életkora nem volt több 26 évesnél. Sajnos, ezt úgy akarják eltüntetni " A zsidó Budapest"[39]című könyvben, hogy a cionista munkatársak közreműködtek a mentésekben. Kérdezem azonban, mit tudott volna csinálni két vagy három ember? Erről nagy történelmi anyag van Izraelben angol és magyar, héber nyelven is. Úgy- hogy mindenki megtekintheti ezeket. A dokumentumokból kiderül, hogy hogyan sétáltak nyilas egyenruhában, és hogyan mentettek meg a cionista fiatalok szászámra zsidókat.
Ez egy gyenge pontja az itteni kutatásnak. Nem értem, miért emlékeznek nagyon röviden arra, hogy milyen szerepe volt a fiataloknak. A következő hónapban meg fog jelenni egy autentikus film, amely bemutatja, hogy mi történt ezekben az időkben.
Az interjút Gergely Anna készítette 1995. március 30- án Budapesten.
[1] Egyenlőség, 1931. december 10. 12. p. Főrabbi beiktatás Székesfehérváron.
[2] Dr. Löwy Károly (Várpalota, 1853- Székesfehérvár, 1939). Korai árvasága után a tanulmányai segítésében a család vett részt. A székesfehérvári cisztercita gimnáziumban érettségizett, majd Bécsben és Budapesten folytatta jogi tanulmányait. 1876- ban kitűnő eredménnyel államvizsgázott. Ügyvédi irodáját 1880- ban nyitotta meg Székesfehérváron. 1916- ban megválasztották az ügyvédi kamara elnökének, melyet több évtizedig vezetett. A székesfehérvári hitközségnek- mely az ő működése alatt élte virágkorát- két cikluson keresztül az alelnöke, majd 21 évig elnöke, ebből 6 évig a községkerület elnöke is volt egyben. Hitközségi elnöksége alatt létesült az Aggok Háza, az Ifjúsági Egylet, a Rosenzweig Lászlóról elnevezett óvoda.
[3] Dr. Szegő Miklós (Mór,1884- Budapst,1945) [1900-ig Spitzer. Székesfehérvári haladópárti hitközség születési anyakönyve 1884- től. Fol. 26. No.225.] Móron született, középiskolai tanulmányait Tatán kezdte, majd a III- VIII. osztályt Székesfehérváron a Ciszterci Rend Főgimnáziumában folytatta. Budapesten szerezte jogi diplomáját, 1910-ben nyitott irodát Székesfehérváron (Rothermere út 3.). 1912-37 között Székesfehérváron folytatta ügyvédi praxisát. 1929. november 2- án a székesfehérvári neológ izraelita hitközség alelnökévé választották. 1938-tól a XI. Izraelita Községkerület alelnöke, 1939-től az elnöke. A községkerület képviseletében 1944 márciusában a Magyar Zsidók Központi Tanácsa ülésére Budapestre utazott. Az ülés után letartóztatták, majd szabadon bocsátották, később ismét bebörtönözték, kihallgatásra vitték, ekkor tűnt el. Valószínűleg 1945 januárjában a Dunába lőtték. Dr. Szegő Miklós fényképe Gergely, 2003. 41. p. 18. kép.
[4] Községkerületi Értesítő, 1936. szeptember, 2. Útra való.
[5] Községkerületi Értesítő, 1939, május, 5-6.p.
[6] Dr. Boros István (1908-1944) rabbi. Teológiai és rabbinikus tanulmányai befejezése után 1934- ben a székesfehérvári neológ hitközség rabbija lett. Doktori értekezései 1932- ben jelent meg Jafet fiai a zsidó középkor irodalmában címmel. Főként az ifjúság nevelésével, az Ifjúsági Egyesület életének iráníytásával egészítette ki a hitközségi életet.
[7] Mermelstein Mór rabbi (1876-1944). Előbb a híres pozsonyi Szófér család jesivjában, majd a szintén neves egri rebbe, Schreiber Simon tanítványa lett. Igazi talmudtudós volt, hét nyelven beszélt. 1921- től deportálásáig a székesfehérvári közösség hitoktatója volt.
[8] Bátori József (1893- 1969) Grünstein Márton és Reichmann Peppi házasságából született. Érettségit Nagyváradon tett, tanítói oklevelet 1915- ben, polgári tanítói diplomát Szegeden szerzett 1929-ben. 1919-ben, mint menekült tanítót Nyírbátorba helyezték, ahonnan 1926-ban Székesfehérvárra került. 1934-től 1944-ig a Goldziher izr. elemi iskola igazgatója volt. Társadalmi elnöke volt az Izraelita Tanítóegyesületnek. Irodalmi munkásságot fejtett ki helyi és országos lapokban egyaránt.
[9] Köves Sándor (1887- 1944) okleveles tanító. Szülei vásári kereskedők voltak, a család egyedüli fiúgyermekeként nevelkedett három leánytestvérével. Gyermekkora nagy szegénységben telt, de akaraterejével felküzdötte magát. Budapesten elvégezte a Zsidó Tanítóképzőt. Édesapja betegsége miatt neki kellett a családot fenntartani. 1914- ben bevonult katonának, és mint tűzér zászlós tért haza 1919- ben.
[10] Emlékezz, 1997. 108- 108. p.(héber)
[11] Emlékezz, 1997. 171- 175. p (héberül); Gergely, 2003. 194- 199. p.(magyarul); Gur, 1997. 184. Fényképe ugyanitt
[12] Gur, 1997. 80-81. p.. Fényképe 80. p.
[13] Even, 2004.
[14] Waldsee- levelek: A nácik először a görögországi zsidók deportálásakor (1943) alkalmazták a levelezőlapok útján történő hazugságot. Waldsee egy nem létéző német, egyesek szerint svájci városka neve volt, ahonnan Magyarországra először 1944 júniusának második felében érkeztek a postai levelezőlapok. Valójában Waldsee Auschwitz fedőneve volt, ahol a foglyok az SS szigorú cenzúrája mellett az előre nyomtatott lapokon a következőket írták:"Szerencsésen megérkeztem. Jól érzem magam." Mindig egyes szám első személyben szerepel az üzenetekben. A férj, feleség sohasem együtt és a gyermek sem.
A Waldsee lapok célja az volt, hogy az otthonmaradott rokonaiknak, szeretetteiknek pozitív üzenetet küldve megnyugtassák őket, gyanakvásaikat, félelmeiket eloszlassák. A lapokat csak ceruzával, német nyelven lehetett írni. Feladóként a fogoly neve, születési dátuma és a feladás helye: Waldsee szerepelhetett.
A lapokat a Zsidó Tanács osztotta ki a címzetteknek, ha ugyan még nem deportálták őket. Freudiger Fülöp, a budai ortodox hitközség elnöke, a Zsidó Tanács egyik tagja észrevette az egyik levélen, hogy Waldsee nevét egy kitörölt szó helyére írták, amelyből a "witz" szótöredék volt olvasható. 1944. június 25-én Freudiger kapott egy ismerősétől, Stern Józseftől és Stern Sámueltől ilyen lapot. A vezetéknevük helyére héberül Josef R’evim és Samuel Blimalbish (Éhezők. Ruha nélküli.) szavakat írták. Waldsee tehát az auschwitzi megsemmisítés szimbolikus neve. Lustig, 1984. 9- 11. p. ; Braham, 1997. II. 701. p.
Az interjúalany valószínűleg téved, mert ilyen tartalmú Waldsee- levél nem érkezhetett Auschwitzból.
[15]Az
iskolai értesítő mottója az előlapon a
Magyar Hiszekegy:
"Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Ámen."
A revíziós jelmondat iskolai füzetek és tankönyvek borítóján, közintézmények falára, ajtajaira erősített, domborított vagy zománcozott fémtáblákon, napi és hetilapok oldalain, satöbbi került mindenki szeme elé az első osztályos elemi iskolástól az aggastyánig, a néhány elemit végzett falusi paraszttól a nagyvárosi polgárig, értelmiségiig. Alig volt a korszakban hivatalos rendezvény, ünnepség, ahol nem hangzott el a Magyar Hiszekegy.
https://web.archive.org/web/20070606230028/http://www.historia.hu/archivum/2002/0201vonyo.htm
[16] A németek 1938. március 12-én vonultak be Ausztriába.
[17] Az Ybl Miklós Főreáliskola Értesítőiben évenként szerepel a Székesfehérvári Zsidó Középiskolások Vallási Csoportja a felsorolt önképzőkörök között. Tagjai a IV- VIII. osztályos tanulók lehettek. Üléseiket kéthetente tartották, melyről jegyzőkönyvet készítettek. Az 1942/43- as és az 1943/44- es esztendőben már nem szerepel semmilyen zsidó önképző kör az évkönyvben. A Székesfehérvári M. kir. Állami Ybl Miklós Gimnázium Évkönyve, 1942, 1943.
[18] Goschi Péter
[19] Dr. Hirschler Pál
[20] 1938- ban
[21] Hanoár Hacioni: zsidó ifjúsági szervezet, mely az ifjú cionisták mintegy harmadát alkotta. Az Általános Cionista Blokk része, mely Budapesten és vidéken hachsarákat is fenntartott
[22] Somér Hacair: Az egyik legnagyobb hatású cionista szervezet. 1913- ban alakult meg különböző cionista szervezetek egyesüléséből Lengyelországban és Galiciában. 1919- től alijákat szerveztek Palesztinába
[23]1938 ban, egy kis önálló csoport, akik nem voltak a cionista mozgalom tagjai kivándoroltak Erec Israelba. A csoport tagjai: Fekete Pista, Krausz Zoli, Wiener Gyuri, Schlezinger Gyula, Kozma Géza, Fleisch Imre, Weinberger Jancsi és Váradi Manci voltak.
1939 ben három fiatal vett részt a kárpátaljai cionista nyári táborban. Rögtön utána Mermelstein Kornél, Köves Eli, és Fleischmann Jenő, el kezdték megszervezni a városban az ifjúsági cionista mozgalmat. A város három rabbija (Hirschler Pál, Boros István, Mermelstein Mór- G. A. ) támogatta a működésüket. Emlékezz, 1997. 101- 103. p.(héberül)
[24] A székesfehérvári neológ hitközség Talmud Tóra Egyletének 58 tagja volt az 1944. áprilisi összeírás szerint. MZSHK, 1994. 656. p.
[25] A dokumentumok szerint Jehuda Halévyről nevezték el az Önképzőkört, amely 1913 novemberében alakult Székesfehérváron."Az eredeti cél az volt, hogy a zsidó vallás tanításait, és tartalmát mind szélesebb körben ismertessék meg az előretörő vallástalansággal szemben.". Feladatuknak tartották a nagy zsidó szellemi teljesítmények megismerését, a zsidóság hivatásának a megismerését és mind szélesebb körben ismertté tenni. Pártolták a művészeteket, annak művelését, a vallási ünnepeken való részvételt, a zenedarabok interpretálását. A kör szellemi vezetője Steiner Jakab tanár, dr. Steinherz Jakab rabbi, Hevesi Ferenc rabbi, majd Hirschler Pál rabbi voltak. L. még: Fleischmann, 1938, 10. p.
[26] György Oszkár (1882- 1944) [Groszmann] Egyetemi tanulmányait szülővárosában Budapesten és Párizsban végezte. Látogatta Négyesy László stílusgyakorlatait, melyen többek között részt vett Juhász Gyula, Balázs Béla, Kosztolányi Dezső, valamint Babits Mihály, akivel barátságot kötött és sokáig levelezett. Egész életében sokat írt, de viszonylag kevés költeménye látott napvilágot, és igazi elismerésük elmaradt. Eredeti verseiből három kötet jelent meg, kis példányszámban. A Nyugat második nemzedékéhez tartozott. Magyarországon elsőként fordította le Baudelaire verseit 1917- ben a "Rossz virágai címmel. 1920-től 1940-ig a székesfehérvári Ybl Miklós Főreál francia- magyar szakos tanára volt. Finom, halkszavú költő, szigorú, de kiváló eredménnyel oktató tanár volt. FML. György Oszkár költő és műfordító iratai. 7 doboz. Gergely, 2003. 78. p.: Gergely, 2003/a.; Gergely, 2003/b.
[27] Gergely, 2003/a, 63. p.
[28] Gergely, 2003. 227- 232. p
[29] Székesfehérvár, Romkert
[30] ARAK: Alba Régia Atlétikai Klub
[31] Dr. Citron Zoltán (Slomo Salmann), Hajdúdorogról került a városi ortodoxia élére, Heinrich Ármint követte a rabbiszékben. 1944. június 14-én depoortálták Auschwitzba, ahonnan nem tért vissza, Spitzer, 1999. 147. p.
[32] Kibbuc: héb. begyüjtés. Közös mezőgazdasági munkát végző emberek települése Izraelben.
[33] 1944. áprilisában 230 személyt írtak össze a székesfehérvári ortodox hitközségnél, ebből adófizető 86 család. MZSHK. 1994. I. rész, 658. p.
[34] Kálmán Sándor. Életrajza, fényképe: Gergely, 2003. 82. p.
[35] Komoly Ottó (Budapest, 1892- Budapest, 1945. január 1. ?) építészmérnök, cionista vezető. 1940- től a Magyar Cionista Szövetség elnökhelyettese, 1943-tól a Budapesti Mentőbizottság elnöke. A Magyarországra menekült szlovák és lengyel zsidók százainak segített bujkálni, illetve továbbszökni.
Magyarország német megszállása után a zsidó közösség maradványainak szószólója, a Nemzetközi Vöröskeresztet és az újjászervezett Zsidó Tanácsot is képviselője is. A Vöröskereszt "A" osztályának megalakulása után annak vezetője, fő koordinátora lett. Feladatuk volt az árvaházak, a menhelyek, a kórházak ellátása és a népkonyha felállítása, főként aszülők nélkül maradt gyermekek megmentése. Komoly Ottó és a cionista aktivisták több tucat házban bujtattak és mentettek meg több ezer gyermeket.
1945 december 28-án a Ritz Szállóba költözött, hogy a Vöröskereszt megbízottjával tudja tartani a kapcsolatot. Három nyilas detektív jött érte, a Városház utcai nyilas házba hurcolták, majd valószínűleg a Dunába lőtték. Braham, 1997. II. 1072- 1075. p.; Gur, 2007. 155. p.
Fiatalkori fényképét közli: Zsidó Budapest, 1995. II. 515. p.
[36] Bne Akiba: Akiba fiai (Rabbi Akiba). Vallásos cionista Mizrachi szervezet ifjúsági tagozata
[37]Wallenberg, Raoul(Stockholm, 1912. augusztus 4.–Moszkva?-1947. július 17?) svéd építészmérnök, diplomata. A II. világháború idején a Közép-Európai Kereskedelmi Társaság alkalmazottja volt. 1944. július 9-én érkezett Budapestre, mint a svéd követséghez beosztott titkár. A hivatalos svéd zsidómentő akciók szervezőjeként az ún. "nemzetközi" gettóban számos házat svéd védelem alá helyezett, ezrével adott ki svéd állampolgárságot igazoló védleveleket; gyalogmenetekből, a Józsefvárosi pályaudvaron deportálás előtt állók tömegéből mentett ki embereket. 1945. január 17-én a szovjet hatóságok letartóztatták, Moszkvába hurcolták. Ellenőrizhetetlen szovjet információ szerint a moszkvai Ljubjanka börtönben halt meg szívrohamban. 1963-ban a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesítette. Zsidó Budapest, 1995. II 546-549 p.. Közli fényképét is, 547-548.p.
[38] Lutz, Carl (Svájc, 1895–Svájc, 1975) diplomata, 1935-ben a tel-avivi konzulátus vezetője volt. 1942 januárjától a budapesti svájci követségen dolgozott, a világháború végéig nem kapta meg konzuli kinevezését. A II. világháború idején Svájc képviselte a szövetségesek érdekeit a velük hadiállapotban lévő országokban; Budapesten az Idegen Érdekek Képviseletét Lutz látta el.
Jó kapcsolatokat épített ki a Jewish Agency budapesti képviselőivel, elsősorban Krausz Miklóssal. 1944 nyarán–őszén több tucat házat helyeztek svájci védelem alá a Pozsonyi út–Szent István park környékén (ún. "nemzetközi gettó"); a IV. (ma V.) kerület Vadász utca 29-es számú házban, az ún. "Üvegházban" pedig az Idegen Érdekek Képviselete Kivándorlási Osztálya nevében a cionista ellenállók rendezték be "főhadiszállásukat".Lutz az egyik kezdeményezője volt a védlevelek (Schutzbriefe) és kollektív védőútlevelek (Schutzpasse) kiadásának is, melyek birtokosairól azt állította, hogy érvényes palesztinai beutazási vízummal rendelkeznek. Friedrich Bornnal, Raoul Wallenberggel és Angelo Rottával szorosan együttműködve többször tárgyalt a zsidók érdekében a magyar hatóságokkal; Szálasi Ferencre elsősorban a nyilas rendszer esetleges hivatalos elismerésének ígéretével tudott hatni. Svájci főnökei a háború után nem értékelték zsidómentő tevékenységét, kisebb diplomáciai posztok betöltése után nyugállományba helyezték. 1964-ben a Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetésben részesítette. Zsidó Budapest, 1995. II. 542- 543. p. Fényképe 542.p.
[39] Zsidó Budapest, 1995.
Felhasznált irodalom
Braham, 1997
Randolph L. Braham: A népirtás politikája I- II. A Holokaust Magyarországon
Belvárosí Könyvkiadó. Budapest, 1997.
Emlékezz, 1997
1997 Emlékezz. Remember. Székesfehérvár és környéke Zsidósága. (sic) The
Jews Székesfehérvár and its environs. Dr. Eliezer Even- Köves - Benjamin
Ravid- Lánczos. Jerusalem, 1997.
Even, 2004
Eliezer Even: History of my mother family. Jerusalem, 11. 11. 2004.
(kézirat)
Fleischmann, 1938.
Fleischmann Jenő: A fehérvári zsidó önképzőkör 25 éve. Községkerületi Értesítő, 1938. december, 10.
Gergely, 2003
Gergely Anna: A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság tragédiája. Vince
Kiadó, Budapest, 2003
Gergely, 2003/a
Gergely Anna: György Oszkár, a költő és pedagógus. Árgus 2003/5. 60- 64. p.
Gergely, 2003/b
Gergely Anna: „Fehérváron megtanultam a vidéki életet kicsit.”Interjú Gábor
Miklóssal. Pannon Tükör, 2003/3.
Gur, 2007
Gur David: Brothers for resistance and rescue. The underground zionist youth
movement in Hungary during World War II. Jerusalem, 2007/5767.
Kepecs, 1993
Kepecs József dr: A zsidó népesség száma településenként (1840- 1941),
Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1993.
MZSHK, 1994
Magyarországi Zsidó Hitközségek 1944. április. A Magyarországi Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán. I. rész: Adattár (A), Adattár (B). Közzéteszi Schweitzer József. Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1994.
Spitzer, 1999
Spitzer, J. Slomo: Die Rabbiner Ungarns, 1944. Szerk: Komoróczy Géza, MTA
Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1999. Zsidó Budapest,1995
Frojimovics Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, és Strbik Andrea: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem I-II. Szerk: Komoróczy Géza. Városháza MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1995.
