EXKLUZÍV

dr. Forrai Judit
WLJF, Semmelweis Egyetem

Comm. de Hist. Artis Med. 250-253 (2020) 35-49.

A kézmosás kultúrtörténetéből

2019.12.14

 

A kézmosás az egyéni – személyes higiéne egyik fontos része. Ahhoz, hogy a kézmosás, mint kiemelt tevékenység történetével foglalkozzunk, vissza kell nyúlnunk a higiéne iránti igény kialakulásához.

A test tisztántartásának fontosságát már az ókorban is ismerték olyannyira, hogy nem csupán egészségügyi, hanem szakrális és többféle társadalmi szerepet játszott az emberek életében a folyam menti ókori kultúrákban is, akár Mezopotámiát, vagy a Római Birodalmat vizsgáljuk.

A közel-keleti Babilonban a gazdagabb magánházakban fürdőszobák álltak rendelkezésre kanalizált tiszta folyóvízzel és szennyvíz elvezető csatornákkal[1]. A városi élet sajátja lett a mosakodás, a tiszta ruha, amely aztán az egész közel-keleti térségben a különböző birodalmakban elterjedt.

A tisztaság, a higiéne ezen belül a kézmosás többfunkciós szerepet játszott az emberek életében:

1. vallásos- szakrális

2. egyéni (perszonális) tisztálkodás

3. társadalmi- szociális aspektusa is volt. A kézmosás együtt járt a rangokkal. A társadalom ranglétráján minél magasabb volt valaki, annál komolyabb szertartás volt a kézmosás.

4. betegség, fertőzés megelőzésére, gyógyító tevékenység egyik fontos részévé vált. Két nagy területen a kezdetektől: a szülésnél és az un. invazív beavatkozásnál sebellátás folyamata alatt.

A Biblia pontos utasításokkal látta el a főpapot és később az embereket a kézmosás és a mosakodás fontosságára és rítusára még a zsidó nép 40 éves sivatagi vándorlása alatt Mózes II. (Kivonulás/Exodus) könyvében 30:17-23

17. Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:
18. És csinálj rézmedenczét, lábát is rézből, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és tölts bele vizet;
19. Hogy Áron és az ő fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat.
20. A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tűzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak.

Tehát egy mosakodásra specializált rézedény szolgált arra, hogy a papok a kezeiket és lábaikat megmossák a fertőzések elkerülése miatt - hogy nehogy meghaljanak, az Úrnak csak tisztán lehet áldozatot bemutatni.  (Mózes III. Leviták könyve 17.15-16)

15. Ha pedig valaki elhullott, vagy vadtól megszaggatott állatot eszik, akár benszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta
16. Hogyha meg nem mossa ruháit, sem a testét le nem mossa: viselje az ő vétségének terhét.

1. ábra Rituális kézmosó kancsó és tál

Kínosan vigyáztak a tisztaságra, hiszen ez lesz az egyetlen lehetőség, hogy életbe maradjanak, kis létszámú népcsoportjuk ne csökkenjen a fertőzések következtében beálló halál miatt. Később, már nem csak a papok, de minden hívő ember számára kötelezővé vált a tisztaság megtartása a zsidó népességben.

Ahhoz, hogy ezt mindenki betartsa, vallási szabállyá kellett tenni, így kötelezték a híveket a mosdás napi gyakoriságára.

A reggeli tisztálkodás szabályait 9 pontban[2] írták elő, de mindebből csak a kézmosás bemutatására szorítkozunk: Mivel az ember, ha reggel felkel az ágyából, mintegy új teremtménnyé lett a Teremtő szolgálatában - mondja az írás -.... tartsa szentül magát és először is kezeit öntse le edényből öntött vízzel, miként a Szentély papja is különbözzön ruházatában, beszédben, tetteiben éppen úgy, mint ismereteiben. Tehát nem egyszerű tisztasági, testi kérés volt csupán, hanem erkölcsi és hitbéli tisztaság megőrzésére és fenntartására kell reggelente elvégezni a mosakodás rítusát. A reggeli kézmosás kötelessége valószínűleg a zsoltár e versén alapszik (Zsoltárok 26:6.): “Tisztára mosom kezeimet, hogy körüljárhassam oltárodat, ó Örökkévaló, hogy hallassam a hálának szavát és elbeszéljem mind a csodatetted“.

A reggeli kézmosásnak technikáját is rögzítették: a jobb kezével emeli fel az ember az edényt és teszi a bal kezébe, először tehát a jobb kezére önt, azután jobb kezébe veszi az edényt és önt vele vizet a bal kezére. Így önti le kezeit háromszor váltogatott kézzel, lehetőleg a csuklókig, de kényszeresetben is legalább az ujjak és a kéztő kapcsolatáig. Azután az arcát mossa meg. A száját is mossa ki a benne felgyülemlett nyálkák miatt, mert az Isten nevét csak szentségben és tisztaságban szabad kiejtenie. Aztán törölje meg kezeit és különösen ügyeljen arra, hogy arcát jól szárítsa meg. Edényből edénybe (nem szabad máshova) öntse le kezeit. A már szennyvíz elkülönítésére is pontos utasítás vezeti a halandót: azt a vizet, mellyel kezét leöntötte, tilos azután bármi másra felhasználnia, mert a tisztátalanság szellemének vize lett, olyan helyre öntse azt ki, hol emberek nem járnak.(fertőzések elkerülése miatt). Jó a reggeli kézmosásnál is ügyelni arra, hogy a mosdás edényből vízzel történjék és hogy a vizet emberi erő hozza a kézre. Az étkezés előtt való kézmosásnál a szabály - de szükség esetén, ha nem áll rendelkezésre más megfelelő víz és már imádkozni akar - leöntheti kezét bármiből, bármily folyadékkal, ha nem is emberi erő által jut a kézre. Ha ilyenkor folyóvíz van a közelben, jobb abba, sőt akár hóba is háromszor belemártani kezeit, de ha egyáltalában nem talál semmiféle folyadékot (pl. idegenben, vagy úton), dörzsölje kezét valamilyen tárgyba, ez kivételesen elég a kéztisztítására való ima és a reggeli ima elmondásához is.

A következő események után tartozik a kezét vízzel megmosni az: ki az ágyából kel fel, ki az illemhelyről vagy a fürdőből jön, ki a körmeit vágta, ki a haját nyírta, ki cipőjét lehúzta, illetve leoldotta, ki nemileg érintkezett, ki féreghez nyúlt, ki ruháit tisztította, bár férget nem is érintett, aki fésülködött, aki testének általában fedett részéhez nyúlt, temetési kíséretből vagy a temetőből jön, vagy halottas házban volt, végül ki magán eret vágott. Ma is jó lenne, ha mindezt betartanák az emberek, kevesebb fertőzés lenne.

Időszámítás előtt már 612-ben az Ashurbanipal királyi könyvtáraiból származó, több ezer cuneiform – nyílhegy - írással íródott feljegyzést találtak a tisztálkodásra, mosakodás szabályaira. Bronz fürdőmedencék, vízvezetékek biztosították a lehetőségét.[3]

Az egyiptomiak is magas fürdőkultúrával rendelkeztek, szappant is alkalmaztak már a szennyes piszok eltávolítására Az ókori egyiptomi kultúrában nem csak a nők, hanem a férfiak is nagy hangsúlyt fektettek a tisztaságra. Kezdetben a természet adta lehetőséget aknázták ki, vagyis a Nílusban, majd később erre alkalmas fürdőkben végezték mindennapi mosakodásukat. Az emberi szőrzetet is tisztátalannak tartották, ezért rendszeresen borotválták magukat. Már használtak állati zsírból és hamulúgból készített szappanokat, amelyek ragacsos kenőcsök voltak.

A görög mítosz-világban fontos szerepet játszik Hygiéne, hiszen ezért is örökítették meg. Hügieia a közegészség, a tisztaság és az egészség istennője. Épióné és Aszklépiosz az orvoslás istenének gyermekei közül való. A házaspár mindegyik gyermeke az egészséggel, gyógyszerekkel, orvoslással, sebészkedéssel stb. foglalkozott pl. Panacea, aki a növényi eredetű orvosságok, tehát a gyógyszerkészítés istennője, Aceso, a gyógyulási folyamatok istennője, Iaso, a betegségtől való visszatérés istennője.Aglaea, a szépség, a pompa, a dicsőség, a csodálatosság és a díszítés görög istennője – míg fiaik Machaon sebész, Podaleiros, gyógyító orvosok voltak és Telesphoros, a kisnövésű isten, aki a betegségből való kilábalást szimbolizálta. Hügieia a betegségek megelőzésének és a jó egészség megőrzésének megtestesítője. Jelképe a kígyó, ami a teste köré vagy a kezére tekeredve jelenik meg.

A görög kultúrában a tisztaság, ahogy a Bibliában is az egészséggel társult, s így gyakorta alkalmazták az orvoslásban is a vízben való megmártózást és utána következett a gyógyítás. Gyógyhatású források, folyóvizek mellé építették szentéjeiket. Elsőként alkalmazták rutin-szerűen az újszülöttek fürdetését. De ők is borotválkoztak, mosakodtak és rendben tartották magukat[4]

A görög később római társadalom magas fokú vizes kultúrával rendelkezik, a fürdés már nem szakrális, és nem csupán személyes higiéne érdekében használják, hanem társadalmi jelenséggé, közös időtöltés, társas szórakozás egyik fontos mozzanatává vált. Mérnöki bravúr segítette a különböző hőfokú medencék (Thermák) üzemeltetését, az egységes római- SPA. Salus per Aquam, a víz általi egészség – vagyis a balneoterápia alkalmazását.

Claudius Galenus (i.sz. 130-210) ókori római orvostudós megalkotott egy négy pontból álló napi fürdési rituálét, melyben leírja, hogy elsőként forró gőzfürdőben kell kezdeni, amit egy meleg vizes fürdőzés kövessen[5]. Ennek jótékony hatását az izmok ellazításában látta. Ezt követően egy hideg vizes merítkezés szükséges, amellyel a bőr pórusai összehúzódnak. Negyedik lépésként illatos olajjal bedörzsöltették testüket. Ha meggondoljuk, ezt ma is használjuk az egyes szauna használati javallata szerint, mely jótékony hatással van a keringési rendszerre[6]. Az ókori római kultúrában a közös fürdőzés egyfajta szórakozásnak is számított, ahogy fényűző fürdőkben, gőzfürdőkben beszélgettek és társadalmi étetet éltek, kockáztak, társasjátékokat játszottak, s remek lehetőség volt a test örömeinek is élni.

3. ábra Massada, Herodes palotája és fürdőmedencéje

Judea királya Herodes (i.e. 74/73- i.e. 4.) a Judea-i sivatag egyik kietlen hegyére Massadára építtetett egy várat és abban több medencés fürdőszobát, tepidáriumot létesített.

Eljutott Angliába is a híres római fürdő-rendszer, fürdő-várost alapítottak Bath néven, amelyben ma is a meleg forrás ontja a vizet.

4. ábra Bath city, Anglia

Carracalla termái: a legnagyobb és leghíresebb római fürdő volt, ahova bárki elmehetett, Néro is kíséret nélkül mehetett, mert ez volt az egyetlen hely, ahol felfüggesztették a gyilkolást, mindenki békével és a megtisztulás örömével használta a fürdőt, egyelőek voltak arra az időre ez biztosította a teljes kikapcsolódást és a rekreációt.

5. ábra Caracalla fürdő, Róma

A tiszta bőrfelület érdekében kiderült a víz önmagában nem tisztít, ahhoz valamilyen anyag is kellene, ami a koszt, szennyeződést könnyebben oldja. Az ókori társadalmakban különböző anyagokat, szappant kezdtek el készíteni.

Kis-Ázsia megőrizte az addigi fürdőkultúrát, így a perzsa birodalom tovább fejlesztette a tisztaság, a mosdás fontosságát, nemcsak egyéni személyes higiéne területén, de a kórházakban is. Ugyanis a kórházak funkciói a perzsa-arab kultúrában messze a legkorszerűbb elvek alapján szerveződött. A kereszténység elterjedésével visszaszorult a gyógyítás, sebellátás, tisztálkodás addigi vívmányai. A keresztény erkölcs előtérbe került, a bűnösnek tartott fürdőket bezárták, az emberek egészséges igényei helyett a lélek és az Isten szolgálata uralta az emberek életét és ezáltal a fertőző betegségek szapora és nagyarányú terjedése lett a tisztasági represszió eredménye. A legnagyobb járványok az elhanyagolt, piszkos, mosdatlan emberek között terjedt, ahol a szennyvizet az utcára öntve, csatornázás nélkül, illemhely nélküli városokban, házakban felhalmozódott vastag hulladékban, bűzben és fertőzésben éltek. Az egyház kolostorokat bocsátott rendelkezésre a caritas jegyében az un. kolostori kórházakat, ispotályokat, ahol különböző betegségben élők kerület néha közös ágyba helyszűke miatt, csupán az illő meghalásra "ars moriendi" a hálál művészetére koncentrálva, hogy lelkét az Úrnak kellően átadja a haldokló.

Ezért aztán különösnek tűnhet, ami természetes volt a bizánci kultúrában Árpádházi királylány Piroska (1088-1134), aki gyógyító, Pantokrátor kórház - kolostort alapít[7] a bizánci igényeknek megfelelően:

"Piroska olyan intézmény—rendszert alkotott, amely nemcsak építészetileg volt egyedülálló, hanem szemléletében és szervezettségében messze megelőzve korát. Az egyemeletes kórházi épületben öt betegellátó osztály, mai terminológiánk szerint: sebészet—baleseti sebészet, szemészet, nőgyógyászat és két belgyógyászat (amelyek közül az egyik a bélbetegeket látta el) működött. Minden betegnek külön ágya, matraca, gyapjú takarója volt. Nagy gondot fordítottak a megfelelő belső hőmérsékletre, kórtermeket fafűtéses, kemence—szerű kályha melegítette. Valamennyi fekvőbeteg osztályon mosdók és fürdőhelyiség, valamint árnyékszék szolgálta az ápoltak kényelmét.

A vízvezetékkel ellátott fürdőszobák nemcsak a rendszeres tisztálkodást, hanem a kedvelt hidroterápiát is szolgálták. A Pantokrátor kórházban vezették be a kórlapírást, az éjszakai orvosi ügyeletet, a betegvizsgálat előtti kötelező kézmosást, és számos, ma már természetesnek vett, de akkoriban "forradalmian" új intézkedést".

 

6. ábra Pantokrator- kórház-kolostor

A kézmosás társadalmi funkcióját és szerepét jól tudjuk érzékeltetni az európai koronázási lakomák udvari ceremóniák rendjében az étkezés előtt és utáni kézmosás meghatározott sorrendjében és a hozzá előírt készletekkel. Mátyás király és Beatrix esküvőjén, vagy a magyar királyok koronázási történetében szerepet játszó un. pohárnok az, aki aranyozott ezüst mosdókannából öntötte a vizet egy díszes tálba – medencébe a királynak, majd az étekfogó nyújtotta át a törölközőt[8] A király körüli feladatok, mint pl. a kézmosó víz öntésével megbízott személy rangjában folyamatosan változott, míg végül az ország nádorának a feladata lett.

7. ábra Kézmosás in: Christianne Muusers, ‘Vette handen en vieze tafellakens’[9]

A populáció növekedésével, a városi szocializáció és az orvostudomány fejlődésével együtt járt az egyre nagyobb méretű városi kórházak létrehívásának szükségszerű intézkedése, a tömeges betegek és az invazív beavatkozások számának emelkedése miatt. De a köztisztaság és közegészségügy szervezése, illetve a tömeges járványok megelőzése jóval elmaradt az igények mögött.

Lassan a 17.-18. században a bábák évezredes egyedüli ellátási területére részben a férfiorvosok kerültek - kezdetben férfibábáknak nevezték őket - míg lassan kifejlődött a nőorvos szakma és kifejezés, így a női betegségek és szülés körüli teendőket meg kellett osztani a bábáknak az orvosokkal.

A bábák munkájára és ellenőrzésére jobban odafigyelek e munkamegosztás miatt. Pl. 1814-ben jelent meg Zsoldos János Veszprém vármegye első orvosának a Dietetika c. könyve, melyben a bábák működési szabályai közt leszögezte, hogy szülés előtt és után lúgos és szappanos vízzel meg kell mosniuk a kezeiket. A seborvosnak is vigyázni kell arra, hogy sebes kézzel valamely rothadt, vagy ragadvány sebhez ne nyúljon, és saját kezét is megmossa, valamint a borbély eszközeit is meg kell tisztítani. Ez már egy átgondolt sokrétű rendelet volt. "A seborvos mind maga, mind eszközei által elragaszthatja a nyavalyát, ha ki nem tisztítja mind magát, mind eszközeit." [10]

Zsoldos Rendszabályait testvére versekben is megírta 1817-ben:

7. Zsoldos Jakab verse Zsoldos János orvos utasításaiból[11]

Azonban e könyv nem terjedt el olyan mértékben, amennyire szükséges lett volna.

Florence Nightingale (1820-1910) igen művelt, több nyelven beszélő, filozófiát és matematikát tanult ifjú angol hölgy volt, majd minden szülői és társasági nyomás ellenére az ápolói hivatást választotta. A Krimi háborúban (1853-56) betegápolónői minőségben vett részt. Az ott kialakult egészségügyi körülmények tragikus állapota arra sarkallta, hogy komoly fegyelemmel úrrá legyen a teljesen széteső, rendezetlen ápolási rendszeren. Rengeteg sebesült halt meg a kevés és rosszul használt kötszer miatt, a piszok és a szenny következtében a sebek elfertőződtek. Minden ápolási terület rendbe hozását, kitisztítását, katonai szigorral hajtott végre és kérte számon. Kellő mennyiségű gyógyszereket, közöző tisztitó anyagokat, tiszta ágyneműket rendelt, komoly munkamorált követelt az ápolónőktől, gyakori kézmosásra kötelezte őket, a kórterem és az illemhely tisztítására gondot fordított, a nővérek erkölcseikre is vigyázott. Néhány héten belül a halálozási statisztikája minimalizálódott. Kimutatásokat készített, statisztikai számításokat végzett, melynek eredményeként kimutatta 16-18.000 haláleset megelőzhető a higiéne betartásával, akik nem közvetlenül a háborús sebesülések áldozatai voltak, haláluk "csak" az egészségügyi körülmények hiánya miatt következett be a brit haderő kötelékeiben.[12] Megszervezte a katonai orvosi iskolát, az ápolónők továbbképzését. Éjszaka is ellenőrizte a betegeket, az éjjeli ügyeletet bevezette. Hazatérve Viktória királynő kitűntette, s Londonban elkezdte a nővérképző iskola bevezetését, tananyaggal, koncepciójával a legmagasabb szintre emelve a nővérek képzését.

8. ábra Florence Nightingale és statisztikája

Semmelweis Ignác Fülöp (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.) Buda városában, született. Apja, Semmelweis Ignác szülőháza ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad otthont. Ignác a Semmelweis család negyedik gyermekeként jött világra,[13] 1837-ben a Bécsi Egyetem jogi karára jelentkezett, ám hamar pályát váltott és az orvosi karra iratkozott át, 1844-ben szerzett orvosi diplomát. Szülészi-nőgyógyászi pályafutását a világhíres Allgemeines Krankenhausban kezdte el.

Bécsben az Allgemeine Krankenhäuse-ben két szülészeti osztály volt: az első osztályban lévő betegeket orvosok és orvostanhallgatók vizsgálták, míg a második osztályban lévő betegeket szülésznők kezelték. Semmelweisnek feltűnt, hogy az első osztály halálozási aránya háromszorosa a második osztálynak. Az orvosok többsége szerint a gyermekágyi láz elkerülhetetlen volt, de Semmelweist megérintették a haldokló nők sikolyai és jajveszékelései, haláltusái, úgy döntött tehát, hogy minden energiáját a gyermekágyi betegség okának feltárására és a gyógymód megtalálására fordítja. Több száz órát töltött halott betegek testének boncolásával. Több hónap elteltével vette észre, a két szülészeti osztály halálozási számának különbözőségét[14].

Azt is felismerte, hogy az anyák és az újszülött csecsemők holttesteinek vizsgálata során feltárt patológiai tünetek hátterében ugyanazoknak az okoknak kell állniuk, vagyis a gyermekágyi láz nem tekinthető a gyermekágyi betegek speciális betegségének. A statisztikai bizonyítékok mellett állította, hogy bizonyos összefüggésnek kell fennállnia az orvosok, akik a gyermekágyi betegeket vizsgálnak boncolás után, és a gyermekágyi láz között. Megerősítést nyert, amikor jó barátja, Jakob Kolletschka, a bécsi törvényszéki orvostan professzora szerencsétlen halálával szembesült, kiderült a professzor ujját egy orvostanhallgató késével véletlenül megsebesítette. A boncoláson a halott kollégán ugyanolyan tüneteket találtak, mint azokon, akiken a gyermekágyi lázat nevezték meg a halál okának. Emiatt Semmelweis azt a következtetést vonta le, hogy a gyermekágyi lázat szeptikus seb okozza, és a betegség a vérmérgezés (pyaemia) más formájának tekinthető, amelyet egy fertőző ágenssel való érintkezés okoz, konkrétan egy rothadó részecske (tetemből eredeteztethető részecskék, vagy az élő szervezet bármilyen rothadó váladéka), amelyet a nemi szerveket vizsgáló orvos keze juttat be a véráramba. Mindezt így írja le Semmelweis A Gyermekágyi láz valódi okának felfedezése c. könyvében: “Ugyanaz év március 20-án néhány órával Bécsbe való visszatérésem után újult erővel vettem át az I. Szülészeti Klinika tanársegédi állását, de hamarosan elért a szomorú hír, hogy az általam igen tisztelt Kolletschka professzor időközben meghalt. Kórtörténete a következő: Kolletschka, a törvényszéki orvostan tanára gyakran végzett tanítványaival együtt törvényszéki boncolásokat. Egyik alkalommal egy hallgatója a boncolásnál használt késsel megszúrta a professzor ujját – hogy melyiket, arra már nem emlékszem. Ennek eredményeképpen Kolletschka tanár felső végtagján velencei tartózkodásom idején nyirok- és vénagyulladás, valamint kétoldali mellhártya-, szívburok-, hashártya- s agykéreggyulladás lépett fel, amelynek következtében meghalt. Halála előtt néhány nappal egyik szemében egy áttétet is megfigyeltek. A velencei műkincsek iránti lelkesedésemben, még inkább azonban Kolletschka halálhíre miatti felindultságomban, legyőzhetetlen erővel tódult a tudatomba a felismerés: Kolletschka ugyanabban a betegségben hunyt el, mint a több száz gyermekágyas, akit meghalni láttam. Hiszen a gyermekágyasok is véna-, nyirokedény-, hashártya-, mellhártya-, szívburok-, agykéreggyulladásban haltak meg és náluk is kifejlődtek daganatos áttétek."[15] 

Semmelweis rájött, hogy a fertőzés orvosról a betegre terjed, és ez az oka az első osztály magas halálozási arányának.

Csaknem közvetlenül az 1847-es felfedezés után Semmelweis kötelezővé tette az orvosok és az orvostanhallgatók számára, hogy fertőtlenítsék kezüket a betegek vizsgálata előtt, még ha az érintettek eleinte nehezteltek rá, felettese, Klein professzor szintén nem volt meggyőződve az intézkedés hasznosságáról. Semmelweis először klóros vizet használt, de később áttért az olcsóbb klórmészre. Egy embernek egészen addig kellett mosnia a kezeit, megelőzően szappannal és körömkefével, amíg az erősen lúgos hatás következtében sikamlóssá nem vált a kézfelszín. A felszabadult klór megsemmisítette a bőrön lévő mikroorganizmusokat. A kórházak ragaszkodtak ahhoz, hogy a személyzet naponta többször fertőtlenítse ily módon a kezét, ami azonban a roncsolta a kézbőrt és gyulladást okozott. Ezért azután más fertőtlenítési eljárásokat részesítettek előnyben, mint például a fenol-oldat vagy szublimátum használatát. Egy 1938-os rendelet azonban visszaállította a klórral történő fertőtlenítést, ecetsavas savasítással együtt.[16]

Semmelweis kézmosási eredményei magukért beszéltek: a gyermekágyi láz halálozási aránya az osztályon az 1847. májusi 18%-ról 3% alá csökkent ugyanennek az évnek júniustól novemberig tartó időszakában.

Semmelweis koncentrált kóroktani kutatásaival elérte azt a kritikus pontot, amely társulva gazdag patológiai és anatómiai ismereteivel, éles szemű klinikai megfigyeléseivel és irodalmi ismereteivel egy másik tudomány alkalmazását követelték meg. Ez a statisztika volt, és aminek alkalmazása révén valósult meg a figyelemre méltó felfedezés. A korszakalkotó felfedezés tehát pragmatikus módszerek használatából eredeteztethető.

Fő következtetése tehát: “Feltételeztem, hogy a szülész kezeihez tapadó hullarészek idézték elő a nagyobb halandóságot az I. Szülészeti Klinikán: ezt az okot kiküszöböltem a klórmeszes kézmosással. Ennek eredménye az volt, hogy az I. Szülészeti Klinikán a halálozás szinte a II. Osztály szintjére csökkent, ahogy a táblázat is mutatja. Emiatt az a következtetés is jogos, hogy a halálozási többletet az I. Szülészeti Klinikán a vizsgáló kezekhez tapadó hullarészek okozták."[17]   

   

9. ábra Semmelweis és könyve

Semmelweis fertőző betegségek átadására vonatkozó alapvető felismeréseit életében nem tartották sokra, ám ezek később alapvetően befolyásolták Joseph Lister munkáját (1827-1912), és hozzájárultak Louis Pasteur (1822-1895) baktériumelméletéhez.

Ma még mindig ott tartunk, hogy a koronavírus elleni leghatékonyabb megelőzést a kézmosást sulykolni kell az emberekbe, mert még mindig nem természetes a gyakori kézmosás az emberi kultúrában ennyi évezredes tapasztalat után sem.

 

 

Irodalom

Csillag István: Újabb adatok a Semmelweis-koncepció magyarországi előzményéhez. Orvostörténeti Közlemények 55–56 (1970) pp. 201–206.

Eredeti publikáció: (1861) Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebvers. Pest, Vienna, and Liepzig , C.A. Hartleben’s Verlag- Expedition.

Ganzfried, Slomo- Karo Josef: A Sulchan Aruch kivonata I-II. (ford. Dr. Singer Leo. MIOK. 1988.

George, A.R. On Babylonian lavatories and sewers. Iraq (2015) 77 75-106.  https://doi.org/10.1017/irq.2015.9

https://www.dollarshaveclub.com/content/story/its-getting-hot-in-here-the-evolution-of-the-hot-shower-from-ancient-egypt-to-today

Green, Robert: Translation of Galen’s Hygiene. Spingfield. Charles C Thomas. 1951.

Johann Baptist Chiari: Klinik der Geburtshilfe und Gynäkologie Erlangen, Enke, 1855

Józsa László: Árpád-házi királylány (Piroska 1084—1134) a Pantokrátor kolostor és intézményeinek létrehozója. Kaleidoscope 2011.Vol.2.No.3. 10.17107/KH.2011.3.6-16

Luckenbill, Daniel David: Ancient records of Assyria and Babylonia. Vol II. Univers. of Chicago, Illionis. 1927. 96-110.

McLoad, Lynn: Florence Nightingale: Statistics to Save Lives. International Journal of Statistics and Probability; Vol. 5, No. 1;2016.

Mozsonyi Sándor: Semmelweis Ignác(1818-1865) munkásságának néhány gyógyszerészeti és kémiai vonatkozása http://www.neumann-haz.hu/muvek/tudomanytortenet/4_Neves_tudosok_munkassagarol/Semmelweis/Semmelweis_gyogyszeresz.pdf

Muusers, Christianne: ‘Vette handen en vieze tafellakens’ Redactie Andrea van Leerdam, Orlanda S.H. Lie, Martine Meuwese, Maria Patijn, Verloren, 2014, pp.72-79.

Pálffy Géza: Koronázási lakomák Magyarországon. História 2005/3.

Semmelweis I. P. (2012) A gyermekágyi láz kórtana, fogalma és megelőzése. Budapest: Akadémiai Kiadó, 47.ford. Rákóczi Katalin.

Semmelweis, I., Carter, K. Codell: The etiology, concept, and prophylaxis of childbed fever.
 University of Wisconsin Press, 1983.

Seth Pace, How did men in ancient times shave?ALB Religious Studies & History, Harvard Extension School (2017)

Zoltán, I.: Semmelweis. Comm. Hist. Artis Med. .55-56

Zsoldos János: Diaetetika, vagy az egészséget fenntartó, és a betegségtől tartóztató rendszabások. Győr, 1814. XVI, 224 p. (2. kiad. Pest, 1818. XVI, 175 p.)

 

People have been washing their hands for thousands of years. But the hand washing has an ancient evolutionary history. Hygiene, contamination, and disease perceptions throughout history have been found in beliefs about health and disease. The Old Testament describes a strict code of sanitation created by Moses for the Hebrews. By the history purification rituals, disease miasma, infection, zymotic and germ theory are concepts that are spreading through society and can be prevented by hand washing. The cessation of infections was supported by evidence from direct experience or credible reporting, which was consistent with existing beliefs.

dr. Forrai Judit DSc

forraijud@gmail.com

WLJF, Semmelweis Egyetem



[1] George, A.R. On Babylonian lavatories and sewers. Iraq (2015) 77 75-106.  https://doi.org/10.1017/irq.2015.9

 [2] Ganzfried, Slomo- Karo Josef: A Sulchan Aruch kivonata I-II. (ford. Dr. Singer Leo. MIOK. 1988.

[3] Luckenbill, Daniel David: Ancient records of Assyria and Babylonia. Vol II. Univers. of Chicago, Illionis. 1927. 96-110.

[4] Seth Pace, How did men in ancient times shave? ALB Religious Studies & History, Harvard Extension School (2017)

[5]Robert Green Translation of Galen’s Hygiene. Spingfield. Charles C Thomas. 1951.

[7] Józsa László: Árpád-házi királylány (Piroska 1084—1134) a Pantokrátor kolostor és intézményeinek létrehozója. Kaleidoscope 2011.Vol.2.No.3. 10.17107/KH.2011.3.6-16

[8]Pálffy Géza: Koronázási lakomák Magyarországon. História 2005/3.

[9]Muusers, Christianne: ‘Vette handen en vieze tafellakens’ Redactie Andrea van Leerdam, Orlanda S.H. Lie, Martine Meuwese, Maria Patijn, Verloren, 2014, pp.72-79.

[10]Zsoldos János: Diaetetika, vagy az egészséget fenntartó, és a betegségtől tartóztató rendszabások. Győr, 1814. XVI, 224 p. (2. kiad. Pest, 1818. XVI, 175 p.)

[11]Csillag István: Újabb adatok a Semmelweis-koncepció magyarországi előzményéhez.  Orvostörténeti Közlemények 55–56 (1970) pp. 201–206.

[12]McLoad, Lynn: Florence Nightingale: Statistics to Save Lives. International Journal of Statistics and Probability; Vol. 5, No. 1;2016.

[13]Semmelweis József és Müller Terézia gyermekei: 1813 Károly Fülöp, 1814 Fülöp Alajos, 1815 Julianna Anna Terézia, 1818 Ignác, 1820 János, 1823 Alojzia, 1827 Mária Terézia.

[14] Zoltán, I.: Semmelweis. Comm. Hist. Artis Med. .55-56

[15]Semmelweis I. P. (2012) A gyermekágyi láz kórtana, fogalma és megelőzése. Budapest: Akadémiai Kiadó, 47.oford. Rákóczi Katalin.

[16]Mozsonyi Sándor: Semmelweis Ignác(1818-1865) munkásságának néhány gyógyszerészeti és kémiai vonatkozása http://www.neumann-haz.hu/muvek/tudomanytortenet/4_Neves_tudosok_munkassagarol/Semmelweis/Semmelweis_gyogyszeresz.pdf

[17] Semmelweis I. P. (2012) A gyermekágyi láz kórtana, fogalma és megelőzése. Budapest: Akadémiai Kiadó. Ford. Rákóczi Katalin. (48-51. o.)

Eredeti publikáció: (1861) Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebvers. Pest, Vienna, and  Liepzig , C.A. Hartleben’s Verlag- Expedition.

 

 

FEL