HAZAI ZSIDÓSÁG

Tóth Eszter

MOSHE VOHL

Mád első rabbijának életútja

Bevezetés

A születési, házassági és halotti feljegyzések másolatának a vármegyei levéltárakba történő beszolgáltatása a Magyar Királyság terültén 1827-től lett törvényileg kötelező.[1] A zsidó közösségek e törvényt a gyakorlatban az 1830-as, 1840-es évektől tartották be. Zemplén megyében, ahol Mád is van, például még 1833-ban is voltak "problémák":[2]

és ehhez a közlő Friedlieber Ignácz lábjegyzete:

 

Az 1700-as években tehát nem voltak zsidó anyakönyvek. Mád zsidó múltjába a Zemplén vármegyei Hegyaljai járás zsidó összeírásainak adataival "utazunk". Mád 1700-as éveiről szóló minden, magyar vagy angol cikk, könyv forrásai ugyanazok a hiányos (néha hibás) írások.

Gyakran használt forrás Goldberger Izidor munkája az 1811. és 1812. évi összeírásokról, amelyben megemlíti az 1771-es összeírást is.[3] Ritkábban feltűnik Schwartz Samuel ha-Kohen könyve, amelyben Mád rabbijairól beszél (mesél) a kezdetektől 1910-ig[4] - sajnos, nagyon kevés ellenőrizhető évszám-hivatkozással, sőt, néhány egyértelműen téves állítással.

Bár Goldberger idézi az 1771-es összeírást is, amelyben megemlíti Mád első rabbiját, nem megy vissza az egy évvel korábbi, 1770-es összeíráshoz, ami pedig sokkal részletesebb adatokat ad a mádi zsidó közösségről. Így az őt követő kutatók úgy idézik őt, mintha Mádnak csak 1771-től lett volna rabbija, és indult volna meg a hitközségi élet. Néha 1769-et írnak kezdetként, feltehetően Scheiber Sándortól tanulva, sajnos ehhez az évszámhoz forrást Scheiber nem jelöl meg.

A nagy tudású, híres kutatók, mint Scheiber vagy Komoróczy óvatosan fogalmaztak Mád történetéről. Komoróczy például ezt írja: "Rabbi feltehetően legkésőbb az 1770-es évektől kezdve volt a községben, talán éppen Mose Wahl".[5] Scheiber pedig "A század második felében hitközséget alkotnak. A Baál Sém - pénzgyűjtő körútján - eljut ide. 1798-ban felépítik barokk stílusú zsinagó­gájukat. ... A Szentegylet 1769-ben alakult."[6]

Az 1800-at megelőző összeírásokból az életrajzi adatok alapján az előbbieknél sokkal gazdagabb és pontosabb képet kaphatunk a mádi zsidó közösség kezdeteiről. A mádi zsidó közösség már sokkal korábban, legalább 1759-től működött saját rabbival, de valószínű, hogy már közel 1734-től. Ezt az állítást egykorú (szó szerint: egyidejű) írott anyagokkal, azaz az összeírásokkal dokumentáljuk.

E mádi példa az összeírások fontosságára világít rá a család- és a közösségtörténet kutatásában - abban az időben, amikor még nem voltak születési (névadási), házassági és halálozási anyakönyvek. A rabbi, akit bemutatunk: Mád első rabbija, Moshe[7] ben Eliezer Lipman. Próbálunk ragaszkodni az egykorú írott összeírások adataihoz és elkerülni a legendákat. A legendák, természetesen, hordoznak üzenetet, de csak alkalmanként lehet azokat bizonyítani. A kutatásban inkább iránytű szerepet játszhatnak.

 

Moshe ben Eliezer Lipman

 Moshe ben Eliezer Lipman volt Mád első rabbija. Apja tehát Eliezer Lipman. Moshe sírkövén ez olvasható (1799): Moshe ben Eliezer [1. kép]; valamint látjuk apja nevét a mádi Pinkasz Chevra Ka­disha Ner La-maor… címoldalán[8] (1793) Moshe Eliezer Lipman Wohl [2. kép].

 

1. Moshe ben Eliezer sírköve, Mád[9]

2. A mádi Pinkasz Chevra Kadisha Ner La-maor… címlapja.[10] Az alsó három sorban:

Moshe ...

Eliezer Lipman
Wohl S[11] - emléke legyen áldott

Moshe 1710 körül születhetett[12] valószínűleg Oświęcimben (Auschwitzban).[13] Mádra érkezett 1734-ben. (Érkezéséről lásd később a mádi 1770-es összeírást.)

Az első összeírás, ahol megtaláltuk Moshe ben Eliezert, 1755-56-ból való,[14] korábbi összeírásokban nem találtuk meg.[15] Az apa nevének itt megadott alakja: Litmanovics három információt hordoz. Egyrészt, családnévként az apa neve szerepel, másrészt, hogy az összeírást végző félre hallotta a Lipman szót, és végül, hogy a végződés -ovics (= -nak a fia) lengyel, orosz, galíciai eredetre utal. Ezen, 1755-ös összeírás szerint Moshe saját házában lakott [3., 4. és 5. kép]. Goldberger az 1771-es összeírásban találta meg a "saját házat", hozzátéve, hogy ekkor, 1771-ben már volt rabbi, zsinagóga és tanító Mádon[16]. Talán ezt vehették át az őt követők - kis csúsztatással - állítva, hogy Mádon hitközség és saját rabbi csak 1771-től létezett. De Moshénak már 1755-56 körül is volt saját háza. Ezen összeírás senkit sem tüntet fel rabbiként. Lehet, hogy ez időtájt ez nem volt olyan fontos szempont a magyar autoritásoknak, (csak az adó).

 

3. Az 1755-ös összeírás fejléce[17].

4. Judaus Moizés Litmanovics (Litman-fia Moizés, zsidó)

5. Saját házában (él).

A következő zsidó összeírás Zemplén vármegye hegyaljai járásban 1759-ben történt[18] [6. kép]. Moshét itt Rabinnak hívják. Ez azt jelenti, hogy legalább 1759-től volt már legalább egy rabbija a mádi zsidóknak. De az összeírásban (éppen a Moshe fölötti sorban) még egy rabbit találunk. Rabbi Khajim Mihlovics [7. és 8. kép]. R. Mihlovicsot sem ez előtt, sem később nem találjuk meg a mádi összeírásokban. Tehát 1759 előtt érkezhetett esetleg fia, Mojzes Khajimovics családjával[19]. Rabbi Hajjim ben Jehiél Mikhal sírja a mádi temetőben közvetlenül Moshe sírja mellett van, halálozási dátuma 1769. Ha ő azonos az 1759-ben összeírt Khajim Mihlovics rabbival, akkor elképzelhető, hogy Moshe rokona volt.[20] (Moshe nevéből már "lekopott" az -ovics, Mihlovics rabbi és fia Khajimovics talán "friss" északi jövevény lehetett.)

6. A hegyaljai 1759-es összeírás első oldala (leadatott 1759. május 22.)


7. 1759-ben Rabin Mojzes Litmannak volt felesége (ux, uxor rövidítve)), kiskorú gyerekei 1 fiú, 2 lány. Mojzes fölött rabbi Khajim Mihlovics, feleségével, 2 leányával.

8. A két rabbi sorában az utolsó oszlopban, (amely fölött nincs fejléc-felirat) arra lehet utalás, hogy egyikük sem fizetett adót a zsidó közösséggel született megállapodás szerint[21].

Az 1770-es mádi összeírás[22] [9. kép] az egyik legfontosabb a 1700-as évekbeli mádi zsidóság és Moshe története szempontjából. Ebben az összeírásban az is szerepel, hogy mikor érkezett Mádra az összeírt személy. Moshe 36 évvel azelőtt érkezett Mádra [10. kép], azaz már 1734-ben Mádon volt! Feltehető, hogy Moshe csak az után érkezett, hogy jesivai tanulmányait befejezte, és már képzett rabbi volt. Hiszen, ha lett volna jesiva Mádon, akkor nem ő lett volna az első mádi rabbi. Ha pedig rabbiként érkezett, akkor biztosan elkezdődött Mádon a szervezett hitélet már 1734-ben. Másrészt, ha 1734-ben Moshe már rabbi volt, akkor 1710 körül születhetett. Ebben az összeírásban Moshe „családneve” helyén Rabin áll. Mintha ekkor ez lett volna fontosabb az összeírónak. Talán ezzel jelezte, hogy Moshe befolyásos ember a közösségben.

Ugyanebben az összeírásban szerepel Simon Marcus, aki egy évvel Moshe után, 1735-ben érkezett meg Mádra. Őt Markovics Simon néven írták össze 1736-ban.[23]  Korcsmáztató borégető volt, (valószínűleg ezért került az adózók összeírásába). De egyben ő volt a zsidó gyerekek tanítója, valamint mészáros, aki marhákat és szárnyasokat vágott a zsidóknak. (És esetleg már a briszt is ő csinálta.)

1734-ben megérkezett Moshe Mádra, egy évvel később már van tanító, sakhter, mohél. Nem merészség talán azt állítani, hogy Moshe teremtette meg a zsidó közösségi élet alapjait Mádon.

9. Az összeírást a vármegyének Sátoraljaújhelyen 1770. április 30-án adták le.

10. 1770-ben Moses Rabin-nak volt felesége, feltűnt Mádon 36 éve, azaz 1734-ben, 1770-ben két leányával (16 és 10 évesek) élt együtt, és volt saját háza.

 

Zemplén vármegye Hegyaljai járása taksásainak (nemesek és árendások/bérlők) 1771. évi össze­írása.[24] Ezt az összeírást idézte Goldberger, így ez vált a hivatkozási alappá a későbbi cikkekben.  [11., 12. és 13. kép] Érdekesen változik a név. Visszajött a korábbi Littman, immár magyar névsorrenddel és -ovics végződés nélkül, de a név végén ott a "foglalkozás" is: Rabinus.

11. Az 1771-s összeírás borítója.

12. Jud Littman Mojses Rabinus saját házában (élt). Elképzelhető, hogy árendában volt birtokában egy szőlőskert (Arendatorum). Neve alatt a fia, Jud Israel Mojsesovics agis(?) Rabinus, (agis talán azt jelzi, hogy rabbinak készül, de még nem az.)

13. Littman Rabinus 4 forint árendát fizetett, és együtt élt fiával („filius precedentis in uno pane”)

 

Az 1774-es összeírásból megtudjuk Moshe feleségének nevét: Rochla Hersko[25] [14. kép]. Nevük most nem magyar sorrendben. Ekkor már nem él velük egyetlen gyerekük sem - kirepültek; valamint Moshe háza ekkor 180 forintot ért.

14. Moyses Litman felesége: Rochla Hersko

Az 1782-es összeírás informál Moshe műveltségéről és anyagi helyzetéről[26] [15., 16., 17. kép]

15. Mojses Litman, felesége Rachel (ugyanaz, mint Rohla, utóbbi jiddisül, előbbi héberül)

16. Kitűnő a rabbinikus tudományban, héberben és latinban

17. Szokásos fizetést kap a közösségtől megállapodásuk alapján

 

1798-as összeírás, Mád:[27] ekkorra változik meg hivatalosan is[28] a neve Vohlra [18. kép].

II. József hozott törvényt arról, hogy birodalmában kötelező az apáról fiúra (és leányra) szálló családnév, amelynek németnek kell lennie, minden zsidónak 1788. január 1-től azt kell használnia. A Wohl szó németül jól, rendben jelentésű. (Lásd Ja, wohl!) A magyar hatóságok ekkor latinul írtak, így W helyett V-t használtak. Moshe a Litman helyett a Vohl nevet választotta. Ez tulajdonképpen egy bájos trükk lehetett Moshétól. Valószínű, hogy Moshe őse a híres Shaul Wohl, az "egynapos király" volt[29]. A különleges név sokba került, az egyszerű német szó, nem. Moshe tehát közölhette a hatósággal, hogy ő a "rendben" jelentésű egyszerű, német Vohlt választja. Így azután megkapta ősapja nevét - ingyen. (Ez viccnek is tűnhet. De talán egy jó rabbitól nem áll távol a humor.)

18. Moises Vohl, feleségével él, nem él már velük gyerek, van szolgálója, és ő Mád rabbija.

 

1799 augusztus 25-én Moshe ben Eliezer elhunyt[30].

 

Összefoglalás: Rabbi Moshe 1710 körül született. Mádra érkezett 1734-ben. Valószínű, hogy ekkor már rabbi volt. 1735-től tanítója, sakhtere volt már Mádnak, akit talán Moshe hívott meg. Moshe 1755-56-tól már saját házában élt. Legalább 1759-től már biztosan Mád rabbija. 1759 előtt nősült, ekkor már egy fia és két leánya volt. 1770-ben feleségével és két leányával élt. Felesége neve Rochla Hersko 1774-ben, és Rachel 1782-ben (e két név ugyanaz). 1771-ben 4 forintot adózott. 1774-ben háza 180 forintot ért. Egy évvel halála előtt feleségével és szolgálójukkal élt. Elhunyt 1799-ben.

Rabbiként ő szervezte meg a világhírű, szép mádi zsinagóga építését, amely valószínűleg 1795-ben már állt, és 1798-ban avathatták fel [19. kép].[31] Mivel írásos nyoma van annak, hogy 1788-ban Mád átveszi az addig Bodrogkeresztúron működött iskolát, feltételezhetjük, hogy ez is Moshe előre látó terveit szolgálta, és az ő kezdeményezésére történt.[32] Igen valószínű, hogy már az ő működése alatt indult meg mádi jesiva keleti irányú, emeletes bővítése (1790 és 1800 között) [33] Moshe egyszintes, észak-déli főtengelyű házához, amely 1756 előtt épült, [20. kép].

19. A mádi zsinagóga tóra szekrénye[34].

20. A mádi jesiva épülete renoválása előtt, 2013[35].

Tanulságok

 Moshéról egyetlen anyakönyvi feljegyzés sem készült, mégis számos információhoz lehetett jutni a zsidó összeírások alapján. Élettörténete kirajzolódott, ha nem is napra pontosan, de legalább az élettörténések egymásutánjában.

Természetesen, a nyomonkövethetőség egyik nagyon fontos összetevője, hogy rabbi volt. Bár könyve nem született, nem mondhatjuk, hogy csak egyszerű, „kis rabbi” volt. Moshe Vohl olyan életet élt, ami megérdemli az utókor tiszteletét. Legalább 40 éven át, 1759-től segítette első rabbiként Mád zsidó községét. De feltételezhető, hogy ezt 65 éven át tette, 1734-től. Mádi működése alatt (1734-től 1799-ig) a mádi zsidók néhány családos populációja legalább 51 családos közösséggé nőtt. Ránk hagyta a csodálatos mádi zsinagógát, és valószínű, hogy a saját házához még ő építtette a jesiva épületét. Az ő szellemisége sugárzott az elkövetkező korokra, a nagyhírű rabbik mádi megjelenésére, a virágzó mádi zsidó közösség létrejöttére.

  Az időben változó nevek izgalmassá tették a kutatást. Nyilván ők maguk a közösségben héber nevüket használták. Bár a sírkövekre írt neveket véljük eredeti nevüknek, talán annál időnként több szót is használtak nevük rögzítésére. Például a mádi Pinkasz Chevra Kadisha Ner La-maor…  első lapjain többször megjelenik a Katz szó a nevük mellett, miközben úgy tudjuk, hogy az első időben nem voltak kohének Mádon. Ugyanakkor Komoróczy Géza felvetette[36] - más vonatkozásban - hogy a Katz rövidítés jelenthetett Katzenellenbogenre való utalást is. Amennyiben Moshe valóban Saul Wohl Katzenellenbogen leszármazottja, ahogyan ezt Schwartz írta idézett művében...

 

További kutatásra váró feladatok

 

A Sátoraljaújhelyi Levéltárban biztosan találhatóak még vármegyei döntések, hasonlóak, mint amit az írás elején idézett Friedlieber Ignácz gyűjtött ki a levéltárban. Érdemes lenne még korabeli peres iratokat megnézni. A hatóságokhoz intézett kérvényeket, árendaszerződéseket. Korabeli írásokat telkek, házak vásárlásáról.

Külföldi, korabeli forrásból csak egyet talált a szerző: a prágai Rabbi Landau responsumát[37], ami családtörténeti szempontból ilyen nagy időtávlatban alig mond érdemlegeset. (Hacsak azt nem, hogy Moshe oly elismert rabbi volt, hogy a közeli falu rabbija a híres prágai rabbihoz fordult, mert szerinte Moshe nem jól írta egy válólevélben Mád nevét. Amúgy R. Landau jóváhagyta a Moshe által írtat. -- De ez már csak találgatás. Nem való az összeírásokból kivonható adatok közé.)

E kutatásban Mád első rabbijára figyelt a szerző. De a zsidó közösség története szempontjá­ból is érdemes minden itt ismertetett összeírást megvizsgálni. Például az 1771-es összeírásban olvasható, hogy ekkor a zsinagógában lakott Jakab Elias ("penes Synagogam habitat")[38].

Nagyon fontos lehet az átírása, esetleg lefordítása a mádi Pinkasz Chevra Kadisha Ner La-maor…[39] ránk maradt oldalainak, amelynek címlapja mellett az első oldalak biztosan egykorúak e vizsgált korszakkal 1793-tól. Bányai Viktória hívta fel a figyelmemet két ezzel a témával foglalkozó cikkre, Abraham Yaary[40] és Róth Ernő[41] írásaira.

Noha Schwartz Sámuel könyve 100 - 180 évvel később született az itt vizsgált időszaknál, érdekes lenne a könyvében közölt tényszerű és legendás elemek külső adatokkal történő megerősítése vagy kritikája.

 

Köszöneteim

Köszönöm a Sátoraljaújhelyi Levéltár kedves segítségét, irántam tanúsított türelmét. Köszönöm Gabi Zeevinek a héber fordításokat, és a kézirat szigorú kritikáját. Köszönöm Gili Baruchnak és Max Prestonnak a mádi Pinkasz Chevra Kadisha Ner La-maor felkutatásában és annak első oldalain fellelhető nevek átírásában adott segítségét.

Nagyon hálás vagyok Bányai Viktóriának, a cikk alapos lektorálásáért és kutatási iránymutatásaiért, és Oláh Tamásnak a Sátoraljaújhelyi levéltárban fotózott, itt felhasznált összeírásrészletek pontos hivatkozásainak megadásáért és szakmai tanácsaiért, és Rabbi Naftoli Ehrenreichnek, a Brooklyn, New Yorkban élő Mádi rabbinak hibáim korrigálásáért..

Legfőképpen hálás vagyok Rosenfeld Sándornak és Juhász Katalinnak, akik elindítottak engem ezen az úton, éveken át támogattak, vitatkoztak velem, mehettem velük a mádi temetőbe fényképezni, levéltári kutatásomban segítettek, Sándor bevezetett a magyarországi zsidó történelem rejtelmeibe, ellátott szakirodalommal. Köszönöm nekik azt az intellektuális élményt, hogy a mádi zsidóság őstörténetét kutathattam, és köszönöm, hogy emléket állíthatok Moshe ben Eliezer Vohlnak, a csodálatos mádi zsidó közösség megteremtőjének.

Köszönöm, Moshe!


 

[1] 1827. évi XXIII. tc.

[2] Magyar Zsidó Szemle, 1905., 110. oldal, Dr. Friedlieber Ignácz: Zemplénmegye Levéltárának Indexeiből; az írás szerzője tévedett, az "1825-ik esztendei 23-ik art" helyesen 1827. évi.

[3] Goldberger Izidor dr, Zemplénvármegyei zsidó családfők az 1811-12. években, Adalékok Zemplénvármegye történetéhez, XV. kötet, 1910, Sátoraljaújhely

[4] Schwartz Samuel ha-Kohen, Szefer toldot geoné Hagar, (...) ha-nitmanim (...) ba-bét hajjim ha-jasan de-karta kadista Mád, kiadó Friedman Béni, 1911, Tolcsva - héberül

[5] Komoróczy Géza Mád: A XVIII. század végi zsinagóga feliratai (http://assziriologia.hu/attachments/00000139.pdf)

[6] Scheiber Sándor A hegyaljai zsidó sírkövek, A Hermann Ottó Múzeum évkönyvében, 21. kötet, 1982, p. 178

[7] Moshét nagyon sokféleképpen írták, éppen Moshénak az összeírásokban sehol sem. A szerző bocsánatot kér, hogy mégis végig a héber Moshe nevet használja, amikor nem az aktuális összeírást írja le.

[9] A fénykép a szerző felvétele a mádi temetőben, 2013.

[10] A fénykép A csodarabbik útja ajándéka, 2018.; a címlap 1793-ban készülhetett, 1793 a pirossal írt Mád szó alatt, a nagyobb betűmérettel írt betűkben (kronosztichon) van elrejtve. Ezt a címlapot Heshie Ehrenreich (Brooklyn, New York) művészi módon retusálta az eredeti fotójáról.

[11] A Wohl / Wal szó után álló "S"-et Yaakov Goldstein (genealógus, Jeruzsálem) úgy interpretálta, hogy Eliezer Lipman a Wohl családból való, ami összecsengene Schwartz állításával: Moshe őse Shaul Wohl. (Schwartz Samuel idézett műve.)

[12] A születés éve 1710 körüli, ha Moshe már rabbiként érkezett Mádra 1734-ben.

[13] A születés helye: Schwartz Samuel idézett művében. (Más forrással meg nem erősített adat.)

[14] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (MNL BAZML) IV. 2005/f. Zemplén vármegye adószedőjének iratai 1553–1850 (1852). Adózók és zsidó bérlők összeírása 1740–1848 (1850). 6. dob. Az adózók összeírása járásonként és kerületenként 1740–1755/1756. Az adózók összeírásai kerületenként 1755–1756 körül. No. 8. Processus Submontanus, Districtus Egregii Joannis Pocsay.   Mádnál 19 zsidó családfő neve szerepel benne.

[15] 1755 előtt, az 1746-os mádi összeírás 12 közölt neve között semmilyen alakban nem szerepel Moshe neve. A 12 (különböző) név Grünvald-Scheiber: Magyar Zsidó Oklevéltár VII. kötetében található a 836-837 oldalakon; ez az 1746-os összeírás nem írta be, aki szegényként nem tudott adót fizetni, illetve nem szükségszerűen tüntették fel az esetenként adómentes rabbit benne.

[16] Izidor Goldberger idézett cikke, 278. o.

[17] Az összeírás évét először az MNL BAZML Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár fiókvezetője, Oláh Tamás adta meg a 13-dik lábjegyzetben idézett forrás adatai alapján.

[18] MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1937). Szirmay-Kazinczy-féle históriai iratok – Acta Politica 1214–1786 (1848). Loc. 97. No. 180. Judaeorum Conscriptio in Processu Submontano 1759.– 31 zsidó családfő neve szerepel benne.

[19] Az 1770-es összeírás (lásd ott a hivatkozást) szerint Mosko Kainovics, azaz Rabbi Khaim Mihlovics fia 1740-ben érkezett Mádra.

[20] Schwartz idézett könyvében másodikként szerepel Rabbi Hajjim ben Jehiél Mikhal, jelezve, hogy ő nem mádi rabbi volt, csak sógorát, Rabbi Moshét jött meglátogatni Mádon. Másrészt Schwartz hibásan másolta könyvébe a Rabbi Hajjim sírkőfeliratát. Erre Rabbi Naftoli Ehrenreich, Brooklyn, New Yorkban élő mádi hívta fel a figyelmet.

[21] Schwartz azon állítását, hogy Hajjim ben Jehiél Mikhal nem működött Mádon, mint rabbi, gyengíti az a tény, hogy 1759-ben őt is összeírták, mint rabbit, és nem jelezték, hogy esetleg csak vendégként átutazóban volt jelen. Ez egyúttal azt is jelentené, hogy 1759 táján már virágzó közösségi élet volt Mádon.

[22] MNL BAZML SFL IV. 2001/b. Loc. 97. No. 181. Judaeorum Conscriptio 1770. – 45 mádi zsidó családfő neve szerepel benne.

[23] Magyar-Zsidó Oklevéltár VII. kötet, szerkesztették és kiadták: Grünvald Fülöp és Scheiber Sándor, Budapest, 1963. 638-639 oldal.

[24] MNL BAZML SFL IV. 2005/a. Zemplén vármegye adószedőjének iratai 1553–1850 (1852). Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok – Acta perceptoralia et comissariatica 1553–1777. N. Loc. 122. No. 156. Nobilium et Arendatorum ad Cassam Domesticam taxandorum in processu Tokajiensi Conscriptio 1771. (Az irat eredeti címe: Conscriptio Submontanorum Inclyti Comitatus Zempliniensis Taxalistarum pro Cassa Domestica Anni 1771 deserviens.) – Mádon 53 taxafizető zsidó családfőt írtak össze.

[25] MOL, Htt Lt- Acta secundum ref.  C29., No142 - Mádon 40 családfő és feleségük szerepel benne.

[26] MOL, Htt Lt- Acta secundum ref.  C43. F3, No18 - Mádon 41 családfő, és feleségeik, fiaik, leányaik neve

[27] MOL, Htt Lt- Acta secundum ref.  C55. F1, No237 – Mádon 51 adózó családfő neve szerepel benne

[28] "hivatalosan is", mert a Pinkasz Chevra Kadisa Ner La-maor… borítólapján már Moshe ben Eliezer Lipman Wohl volt.

[29] Schwartz Samuel idézett könyve, ahol is az áll, hogy Saul Wohl a híres, páduai Katzenellenbogen leszármazottja.

[30] Mádi rabbinusok, könyvszemle, Izidor Goldberger által Schwartz Samuel ha-Kohen könyvéről, Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez, Volume XVI p. 125.; és természetesen, Schwartz Samuel idézett könyve, valamint sírkövének felirata.

[31] Komoróczy idézett műve. A zsinagóga férfi bejárata (ma főbejárat) fölött a zárókövön Komoróczy szereplő évszám utolsó jegyét, betűjét ה-nek látja, nem ח-nek, ezért az épület elkészültének évét 1795-re datálja. De azt is megemlíti, hogy az előtér kézmosója fölötti kronosztichonban az utolsó számjegy biztosan ח-nek olvasható, tehát 1798. Felveti annak lehetőségét, hogy az épület elkészülte után került sor a belső tér véglegesítésére.

[32] Mandl Bernát, „Kazinczy és a zsidók”, in: Évkönyv, 1898 (Budapest: Izr. Magyar Irodalmi Társulat – Lampel R. - Wodianer F. és fiai, 1898), 60–73 oldalak – Az engedélyt az iskola áthelyezésére Kazinczy Ferenc adta meg. Az nem világos a forrásból, hogy ez az iskola kisiskola vagy már a jesiva elődje, vagy maga a jesiva.

[33] Benkő Ágnes – Wirth Péter Ami megmaradt... Hegyaljai zsidó házak, TERC, Budapest, 2015, 52. oldal. „a kétszintes loggia … az 1790-es években épülhetett”

[34] A fotót az szerző készítette 2013-ban.

[35] A fotót a szerző készítette.

[36] Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza, Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig, MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 210. és 239. oldalak

[37] Bányai Viktória, Ezékiel Landau prágai rabbi (1713-1793) döntvényeiből magyarországi adatok, MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest 2008, 100-102. oldalak

[38] MNL BAZML SFL IV. 2005/a. Zemplén vármegye adószedőjének iratai 1553–1850 (1852). Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok – Acta perceptoralia et comissariatica 1553–1777. N. Loc. 122. No. 156. Nobilium et Arendatorum ad Cassam Domesticam taxandorum in processu Tokajiensi Conscriptio 1771.

[39] Az eredeti példány New Yorkban a Library of the Jewish Theological Seminary könyvtárában található. Ennek nem igazán jó, digitalizált felvételei az alábbi linken érhetőek el: http://web.nli.org.il/sites/nli/hebrew/digitallibrary/pages/viewer.aspx?presentorid=MANUSCRIPTS&docid=%7CFL56378234

[40] Abraham Yaary Ner Tamid Societies in Poland and Lithuania, Jewish Social Studies, Vol 21, No. 2, Indiana University Press, 1959 április, 118-131 oldalak

[41] Roth Ernő (A.N.Z.), The Record Book of the Society Ner la-Maor, Yeda Am, vol. iii, nos. 2-3, Tishre 1957, 135-137 oldalak (héberül)