IRODALOM

Pálos Zsófi

Hogyan alijázzunk fájdalommentesen1

2019.11.19.

© D.R., Man Ray Trust / Adagp Man Ray, Le Violon d'Ingres (1924)

Rögtön úgy kezdem, hogy nem lehet fájdalommentesen alijázni. Nem is érdemes, mert milyen alijázás az, ahol semmi fájdalmat sem érez az ember? Egy kis fájdalom, az okvetlenül kell. No de mi is az, ami fáj? Anyám szerint ne lelkizzek ezen, hanem tanuljam meg a nyelvet, hogy meg tudjak szólalni, mert igen fájdalmas, ha nem tud megszólalni az ember. Illetve megtud, de senki sem érti. Mintha engem itthon mindenki megértene. Mondjuk én sem szoktam senkit meghallgatni, mert nem fontos, de azért mégis más, amikor úgy nem értik az embert, hogyha akarnák, se tudnák.

Anyám szerint jobb, ha nem agyalok sokat, hanem nekiugrok a nyelvtanulásnak. Milyen nyelvet tanuljak? Kicsit beszélek angolul, erre kellene ráerősíteni. Angolul mindenki beszél. Anyám szerint úgy kéne fogalmaznom: rajtam kívül angolul mindenki beszél.

Anyám azt meséli, hogy amikor fiatal és szép volt és aliázni akart, akkor bőven jó volt az orosz. Azt mindenki tanult, senki sem beszélt, viszont az oroszok között nagy divat volt az Izraelbe költözés. Egyre több orosz jött rá, hogy ő bizony zsidó. Kékszemű, szőke orosz zsidó, hogy őneki mennije kell okvetlen, felcseréli a rogyinát az erecre.2

Anyám elénekelte nekem az orosz himnuszt, tudjátok: szövetségbe forrt szabad köztársaságok,3 így kezdődhetne az európai himnusz is, azután feltette a Smetana Moldva dalt.4 Mondom ez meg mi? Mert, hogy jön ide csörgedezni egy cseh patak. Anyám azt mondta, mivel Izraelben kevés a víz, gondolták, ha bevezetik himnuszként a cseh folyót, az úgy működne kicsit, mint az esőkérő ima.5

Sajnos, azóta még a Jordánszint is csökken. No, ebből egy kukkot sem értettem, de anyám csak legyintett. Majd megérted egyszer, talán és ha nem, az se baj.

Kérdem tőle, hogy az oroszoknak nem fáj az alija? Anyám szerint nem kell ebből akkora hűhót csinálni. Hogy mikor az oroszok megérkeztek Izraelbe, akkor csoda történt, minden orosz zsidóvá változott! Aki útközben megtanult hegedülni, az bemondta érkezéskor hogy zenész, hegedűművész, és szívesen vállal állást az izraeli szimfonikusoknál, a szimfonikusok meg azt válaszolták, hogy ugyan nagyon nagy szükség van náluk jól hegedülő művészekre, de most éppen teli vannak hegedűsökkel, sőt még póthegedűseik is vannak. Akkor ezek az oroszok mind letették a hegedűt és visszatértek másik szakmájukhoz, az órásmesterséghez mert a szüleik a háborúból6 olyan mennyiségű karórával tértek haza, hogy külön szakma volt ezeket az órákat rendberakni.

Az sem okozott gondot, hogy Izraelben már senki és csak a sznobok hordanak mechanikus rugókkal és kerekekkel működő órákat, azért minden sarkon nyílt egy kis műhelyboltocska, és az új, orosz vásárlóerőre számítva kiírták cirillül: remont csaszov. Ez talán azt jelenti, hogy órafelhúzás azt meg naponta meg kell ejteni, úgyhogy ez egy jó szakma.

Az izraeli izraelieknek pedig, akiknek szegényeknek nincs felhúzható órája, azoknak lehet elemet árulni az elektromos vacak kínai órájába. Egyáltalán nem biztos, hogy a kínai órák kóserek-e mert akárhogy keressük megtalálhatatlan rajtuk a Beth Din pecsétje, de az orosz zsidók a mechanikus óráikkal, fütyülnek erre, tikk-takk, tikk-takk

© SGB Dávid András / Musée d'Art et Métiers 2020

 

Maximalista vagyok, ezért elmentem az önkormányzati zeneiskolába.

– Zsófikám, mi a francnak vagy itt? – tapintott a lényegre a titkárnő.

– Szeretnék beiratkozni.

– Milyen hangszerre?

– Hegedű, természetesen. A hegedű az egy ősi zsidó hangszer, már legalább 300 éve. Tessék mondani hány hét alatt tanulok meg hegedülni?

– Kell egy kis idő. Egyáltalán, hogy megszokd a nyírbákolást.

– Hegedülést. Nem nyírbákolni jelentkeztem.

– Bizony két-három év kell ahhoz, hogy valami élvezhető hangot csiholj abból a hangszerből.

– Több nem?

– Nem. Általában fél éven belül feladják.

– De nekem jó, ha két hetem van.

– Hova rohansz?

– Megyek alijázni.

– Vagy úgy. Alijázáshoz tanulj inkább nagybőgőzni. Sokkal nagyobb igény mutatkozik nagybőgősökre, no és a hangszer is nagyobb tiszteletet ébreszt.

Így aztán elmentem nagybőgőzni. Anyám azt mondta, szó sem lehet arról, hogy nagybőgőt vegyünk, különbenis olyan ez a hangszer, mint a zongora, mindenütt van belőle, csak odaül az ember és játszik.

Mentem panaszkodni a zeneiskolába, hogy veszélybe az alijám, mert nem kapok nagybőgőt. Akkor megkaptam a zeneszertár kulcsát, hogy nyugodtan menjek be, mert a nagybőgő olyan, mint a zongora, mindenhol van, csak jöjjek, járjak be gyakorolni. Elindultam a szertár felé, igen nagy hőség volt, azon gondolkodtam nem kéne-e inkább strandra mennem, de elhessentettem. Majd a tengerpartra alijázok inkább, ott fogom nyűni a bőgőt. Biztosan ott is vannak nagybőgők, a tengerparton, az ember csak odaül, brumm, brumm…

Beléptem a szertárba. A hőség miatt le volt eresztve a roló be voltak hajtva a spaletták, az apró réseken fénycsíkok vetültek a parkettára, a fénycsíkokban táncoló porszemek dáridóztak. A parkettán, oldalukra fektetve vagy 8 nagybőgő tanyázott.

©SGB Dávid András 2020

Úgy néztek ki, az oldalukon fekve, mint érett, testes, pucér strandoló asszonyok, agyuk semmi, seggük széles. Nekem tetszettek. Nyakon fogtam az egyiket, felállítottam, és meghúztam a vonót rajta. A hangszer olyan reszelősen nyekergett erre, mintha egész életében dohányzott volna. Nyenyenyeee, nyenyerenye. Ilyeneket csinált az én pónifarok szőrszál-hasogató vonóm alatt. Annyira mélyeket gurgulázott, hogy nem is tudtam különbséget tenni a hangok között. Később a tanárom elmagyarázta, ez azért van, mert 16 Herzl a halláshatárunk. 15 Herzlt már nem hall meg senki. A magasban pedig 18.000-20.000 Herzlig is vevő a dobhártyánk, és ezt nevezik HiFi tartománynak. De a nagybőgő megmarad az alsó állományban. Gondoltam, ha ilyen sok Herzl van, akkor nem csoda, hogy egy külön országra van szükség a befogadására.

Robert Capa / Magnum, Európai aliya 1948

Anyám azt mondta, ne keseredjek el, nekem nem kell órásmesternek mennem, nem nőnek való szakma ez, mert túl sok nyugalmat igényel, de csinálhatnám úgy, mint azok az oroszok, akiknek zsidóvá válásuk előtt nem jutott hegedű, ezek mind orvosok lettek az úton. Több napos út volt ez, néha egy hétig is eltartott, volt idő bőven rá, hogy kitanulják. Jól fizetett szakma és bár korábban Sztálin minden zsidó orvost kiirtott, de a szakma újratermelte magát, évekkel később, az úton.

Szóval ezekből is órásmester lett Erecben.

A zsidók Izraelben roppantul lenézték ezeket a zsidókat, akik korábban oroszok voltak, egy helyen laktak és továbbra is oroszul beszéltek, orosz kajákat ettek, orosz vodkát ittak és addig tartott ez, amíg a gyerekeik elég nagyok nem lettek ahhoz, hogy elmenjenek az izraeli hadseregbe, és mivel Izraelben folyton kitör valami háború mert a szomszédoknak szúrta a szemét a vircsaft, úgyhogy jött végre egy olyan háború, ami ezegyszer jót tett Izraelnek: ettől kezdve elfogadták azokat a zsidókat is zsidónak, akik korábban oroszok voltak.

Mert harcoltak az erecért. Cserében a hadseregben megtanultak ivritül.

De ez már a következő méltatása lesz alijázásomnak.


1 Az alija Izrael földjére, illetve 1948 óta Izrael államba történő zsidó bevándorlást jelenti.

2 Hazát hazára (oroszul, héberül)

3 https://www.youtube.com/watch?v=Ep91FZykCKM

4 https://www.youtube.com/watch?v=3G4NKzmfC-Q

5 https://www.youtube.com/watch?v=lMwSlp7I7IQ

6 II. Világháború

© 2020 SGBv