A.Gergely András

A "neobarokk társadalom" nőtörténeti színterei,
meg a modernitások

Papp Barbara és Sipos Balázs: Modern, diplomás nő a Horthy-korban

2019.12.14

 

Jellemzően publicisztikusnak tetsző, "sajtósan" hangolt témakör, ha közelebbről vizsgáljuk, mindig is bevezet valamiképpen a társadalomismeret valamely belsőbb szférájába, árnyalatainak tükréhez, avagy olykor a teljes máskéntgondolás lehetőségéhez is közelít. Kiváltképp így van ez, ha történeti metszetet tekintünk, mából a múltat, múltból a jövőt szemlélve, vagy ha saját korának saját tükrében leljük meg az érvényes kérdéskört, s mutatjuk meg a korabeli tükröződések másságosságát. Utóbbi eljárás, s főként a jelen interpretációs eszköztárával kiegészülő és elemző áttekintés jellemzi azt a kötetet, melyről alább röviden hírt hozok. Maga a kötet is jól mutatja, címlapja, képanyaga, forrásai kíséretében, hogy a történeti célú sajtóbúvárkodás vagy tájékozódó érzékenységű tematikus gyűjtés közben szinte minden attól függ, milyen mélységig és milyen szándékkal lapozgatjuk a szakirodalmat. A nem direkten gender-tematika, de lényegi vonásait szemlélve mégis a nőtörténet egyes időszakait, szereplőit, jelképhordozóit, "celebeit" vagy hétköznapi asszonyságait bemutató monográfiára is az elágazó históriák személyessége és történetisége hívta föl figyelmemet: a mindennapi női(es)séget illusztráló szándékok, korszakok, elemzések nem ok nélkül taglalják elkülönülten a munkásasszonyok mosástechnikáinak, a sportoló nők győzelem-praktikáinak rejtelmeit, hanem megvan ezeknek saját íze, önálló bűvköre, sőt ez meglepően gazdag is. Ehhez kínál mélyebb ismeretanyagot Papp Barbara és Sipos Balázs Modern, diplomás nő a Horthy-korban című kötete,[1] mely olyképpen ad komplex történeti korrajzot az időszak rétegzett társadalmáról, tematikus részkérdéseiről és a korabeli/mai narratívákba ágyazott kánon-rendszerről, ahogyan csak ritkán teszik mikrotörténeti munkák is.

 

A század első harmadának emancipálódni vágyó hősnői, "konzervatív feminista" lelkületű asszonyságai, nőpolitikai dilemmákkal dacosan küzdő diplomás delnői és szilfid diáklányai, vagy a példás családanyák kínálta korkép (ide értve a Magyar Női Szemle oldalain tündöklést és a nemzeti példaképpé válás dilemmáját is) a mindennapi létére ráadásképpen progresszív értelmiségi lény dicsfénye kívánt volna lenni. E kor-körkép historikus gazdagsága és korszakosan széles horizontja a nőtörténeti kutatásoknak nem csupán kiegészítője, hiánypótló opusza, de jövendő forrásműve is lehet – ha észreveszik a nemcsak mozgalmárok, nemcsak (leg)újkoros történészek és (poszt)modernista feministák. Mert hát észre kell venni e jól strukturált, választékosan tagolt, olvasmányos érzékenységgel megírt tudományos munkát, melyben szerzőink feladata és vállalása ott kezdődik e "neobarokk társadalom" leírásában, ahol a klasszikus szociológiai és társadalomtörténeti forrásművek a feminizmus első magyar hullámának leírásával jobbára végződnek is. Szerzőink számára nem "a nőiség", az anyaság, a keresztény középosztályiság, vagy a békeidők család-, cseléd-, alkalmazotti- és értelmiségi nőtörténeti színterei lettek puszta vizsgálódási felületek, hanem a nőoktatás, a felsőfokú képzés, a szakmatörténetek, a diplomás nők presztízshelyzete, a női aktivitások társadalmi és politikai, sajtónyilvánossági és világképi belvilágai is. Főképp hétköznapi hőseik, e korszak teoretikusai, mozgalmárjai, nyomásgyakorlói, ideáljai, a két háború közötti idő példasorsai, hátrányos helyzetbe szorított feltörekvői, útkeresői vagy hivatásőrzői kaptak itt megjelenítést, sőt kitágult horizonton a Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint fémjelezte idők teljesebb "nőpolitikája" is.

A hazai nőtörténet e szociábilis érzékenységgel is jellemezhető korszakában a Szerzők a diplomás nőket és politikai-társadalmi helyzetüket nemcsak a státusz, a konvencionális szerepek, a tradíció-kötöttség felől mutatják, hanem azt a gondolkodási "ívet" is kivetítik, melyen a feudális hangoltságú "klasszikából" a szecessziósodáson át a modernista szerepjátékokig és a funkcionalista-pragmatista programosságig egy sereg emancipációs rutin felfejlik, mutatkozásokban fénylik és árnyalatokba szürkül. A hazai modernizációs folyamatok társadalmi kihatásai, a férfisorsokkal összevethető érvényesülési modellek, valamint a feministákon és a tömegbefolyásoló divathullámokon túli kulturális miliők eltérő normái szerint élő nők nemcsak egyszerű emancipációs trendek hordozói voltak. Sokkal rétegzettebb lehetett maga a nőiség, az ideál, a szerepkészségek, a kötelezettségek, a férfi előjogokkal szembeni eljárásmódok historikuma, semmint hogy az beleférne a "keresztény-nemzetinek nevezett időszak" szociális és politikai kereteibe. A Szerzők itt is az aktivitásokra, a szellemi munkás lét esélyeire, környezetére, legalizálására, az új szerepkínálat fogadtatására, családi támogatottságára, egyházi vagy nőegyleti bázisaira, női lapok és országos sajtó diskurzusaira fókuszálnak, belevéve a női hivatások megannyi formaváltozatát, a művészetben, irodalomban, nyilvánosságban, szociális szférákban megjelenő nőiség komplex "politikumát" is.

A familiárisan feudalista, majd a kora-polgári korszakkal szembeni "konzervatív feminista" törekvés, illetve erre következően a diplomás nők (lapszerkesztőtől a közszereplőig, ügyvédtől az állatorvosig, iskolaigazgatótól a konzervatív nőegylet-vezetőig, újságírótól a gyógyszerészig, filozófustól az országgyűlési képviselőig) megannyi státusza, világnézetek, vallási csoportok, foglalkozási- és hivatásrendi körök, ideák és "celebritások" portrésora kerül itt terítékre, legtöbb esetben aprólékos kutatómunkával föltárt fotóanyag, saját szerkesztésű összehasonlító példák, eddig hiányzó intézményrendi és iskolázottsági mutatók többrétegű forrásközléseivel bővítve. Képet kapunk a "jó és a rossz" nők korabeli fogalmairól, a nőpolitikai vitákról, az anyaság-ideálokról, a nemzethiányt pótló funkcionalitásról, a háztartásból a munkák szélesebb választékába bekapcsolódó és iskolázottsági mutatókkal a férfiakat versenyre hívó példákról, egyéb személyes portrékról is. Példaképp arról, milyen volt s lett később a "nőies" ideál? Milyen "a családanya", ha keresztény középosztályi, vagy ha a korszak értelmiségi útjait "fajpolitikai" gesztusokkal és nemi megkülönböztetési allűrökkel elzárni törekvő politikai indolencia ellenére is diplomássá válik és közéleti pályára indul – mint a konkrét és önálló fejezetbe emelt személyiség, Dr. Magyary Zoltánné Dr. Techert Margit portréja illusztrálja mindezt.

 

A modern és diplomás és nő komplex kihívásait a nőiség kötetbeli kontextusa nemcsak a politika, a szüfrazsett-hatások importja, a konyha és a gyerekszoba, piac és cselédválasztás, kalapbolt és kávéház közötti miliők felől pontosítja, hanem a munkavállaló, a gazdasági piacon vagy a tradicionális szerepeket a megélhetési lelemény cseleivel kipótoló megoldásokon túli mindennapi "nőkultúrát" és közfelfogást is szemrevételezi. A lexikon-szócikké vált nő, a magazin-címlap hétköznapi hőse, meg az emancipált dolgozó hölgy, sőt a nők képességei és a szépirodalmi ábrázolásban megjelenő variációk sora (szorgos anya, hű feleség, háztartásbeli, házicseléd, megcsalt esetlenség, erotikus vámpír, konfliktusvállaló harsona és direktívákat osztó házisárkány…), végül meg a nőideálok és ikonok, családépítők és politikai háttérszereplők mind az emancipáció folyamatának árnyalatai felé invitálják a Szerzőket és olvasóikat, a női cselekvés, női sors, a leküzdhetetlenül leválasztott partnerség fejlődéstörténetét is kínálva, a többszörös hátrányhelyzetből a feltörekvő személyiségek esélyrajzával bővítve ki az elbeszélhető modern diplomás nő korszakos históriáját. E rétegzett feldolgozás nem csupán a történeti érdeklődésnek, elemző társadalomkutatásnak, szerepek és hagyományok kutatóinak vagy értelmezőinek kínál mélyen árnyalt körvonalakat, hanem mintegy szembesít a sajtó, a nyilvánosság, a közéletiség, a társadalmi cselekvési színterek sokaságának tónusosabb átlátásaival, a megértés- és elemzésmódok további (összehasonlító, vizuális, közéleti, irodalmi, szociológiai) perspektíváinak lehetőségeivel is.