borsanyi-velikovsky

Borsányi Schmidt Ferenc ^z'l

Immanuel Velikovsky (1895-1979)

Izrael ókori történetének újrafelfedezője

2026.03.02.

Immanuel Velikovsky Oroszországban született, de élete java részében Izraelben és az Egyesült Államokban töltő, tudományos szempontból meglehetősen ellentmondásos személyiség volt.

Immanuel Velikovsky

(l.) Velikovsky szakértője az ókori Közel-Kelet kronológiájának, valamint a naprendszer történetének, 1895-ben született Vityebszkben, a mai Fehéroroszország területén, ismert, jó hírű zsidó családban. Elemi iskoláit szülővárosában, a középiskolai tanulmányait Moszkvában végezte, érettségi vizsgáit arany éremmel kitüntetve fejezte be. Orvosi diplomáját a moszkvai és a harkovi egyetemen folytatott tanulmányok után nyerte el, 1921-ben. Ez után Németországba ment, hogy ott szakosítsa megszerzett ismereteit. Egy évvel később, 1922-ben megalapította a Scripta Universitatis című folyóiratot, amely zsidó hozzájárulás és részvételként kívánt megjelenni és jelen lenni a természettudományok és a bölcsészeti tudományok kutatása terén. A munkatársak között találjuk Albert Einstein és Harald Bohr nevét is. A folyóirat távolabbi célja volt előkészíteni a körülményeket a jeruzsálemi Héber Egyetem létrehozatalához. A folyóiratot hathatósan támogatta Chaim Weizmann is.

Albert Einstein

Harald Bohr

Chaim Weizman

Wilhelm Stekel

1924-ben Velikovsky Erec Jiszráélbe ment, ahol letelepedett és orvosi gyakorlatot folytatott. 1928-ban megkezdte pszichiáteri átképzését és 1930-ban elsőként javasolta az epilepszia agyhullámok vizsgálata általi diagnosztizálását. 1933-ban Bécsbe ment, hogy ott Wilhelm Stekelnek, Siegmund Freud egyik kiemelkedő tanítványának irányításával pszichoanalízist tanuljon. Hazatérése után Izraelben ő volt az első gyakorló pszichoanalitikus. 1939-ben az Egyesült Államokba ment, hogy ott kutatásokat folytasson és Amerikában kristályosodott ki két nagy elmélete, amelyeknek első kivonatos ismertetése a Scripta Academica Hierosolymitana című folyóiratban jelent meg, amelyet 1939-től Velikovsky szerkesztett.

Siegmund Freud

TÖRTÉNELMI ELMÉLETE

Válaszként és megoldásként arra az egyre erősödő véleményre, ami a Bibliával foglalkozó tudósokat és szakembereket leginkább foglalkoztatta, vagyis arra, hogy szinte teljesen hiányzik bármiféle egyezés a bibliai történetek, a bennük feljegyzésre került események és az egyiptomi történelem általánosan elfogadott kronológiája között. E megállapítás következtében Velikovsky kialakított a Közel-Kelet történelmével kapcsolatban egy Felülvizsgált (Újraszámított) Kronológiát. Bírálta, kritikával illette a kor legfejlettebb, a mai tudományt megközelítő naptárrendszerén alapuló ún. "Szóthisz-korszakot"(2.)

Az i. e. 3. évezred elején alakult ki Egyiptomban az ókori Kelet legtökéletesebb naptára. A 365 napos évet használta, melyet 12, egyenként 30 napos hónapra osztottak. Ehhez járult még öt kiegészítő nap, az Ozirisz-mítoszban szereplő istenek születésnapjai. Az év három - egyenként négy hónapos évszakból állt: áradás, sarjadás, forróság. Kezdetben, a prehisztorikus időszakban talán a két Nilus-áradás között eltelt időszak szolgált az időszámítás alapjául. Ezeknél, a nem teljesen egyforma hosszúságú időközöknél, később szilárdabb támpontot nyújthatott a Szóthisz-csillag közvetlen napkelte előtti héliakus) felkelésének alapulvétele.

Mivel az előzőleg 70 napig láthatatlan csillag az áradás kezdetekor tűnt fel az égen hajnalban, az egyiptomiak tévesen ok-okozati összefüggést láttak a két jelenség között. A Szóthisz-csillag megjelenése és az áradás kezdete jelentette számukra az év kezdetét. A Velikovsky által felállított elmélet azt hangoztatta, hogy a Szóthisz-korszakra alapozott általánosan elfogadott kronológia sok rendellenességet és ellentmondást tartalmaz. A részleteket tekintve, kritizálta a "Sötét Kor" elméletét, illetve fogalmát Görögországban és Kisázsiában, ami szerinte a kronológia hiányosságai miatt keletkezett.

"Röviddel i. e. 2500 után az imponáló államszervezetek és gazdasági rendszerek széthullottak. Egyiptom, Mezopotámia virágzó korszakait, amelyek élénk nyomokat hagytak a régészeti leletanyagban, sötét idők követték, amelyekből kevés épület, vagy felirat maradt ránk. Egyiptomban és Mezopotámiában hamarosan újra felbukkan és méghozzá az ősi barbárság egynémely bilincsétől megszabadultan, s olyannyira elmélyül, hogy az új társadalmi osztályok teljesebben élvezhetik hatását. Időközben az olyan újonnan városiasodott területeken, mint Asszíria,, a civilizáció csíráinak még arra is volt idejük, hogy az eredeti vonalon fejlődjenek tovább.”(3)

Megújított(Felülvizsgált) Kronológiájában Velikovsky visszahelyezi az Egyiptomból történt Kivonulást (Exodus) a hagyományos idejébe, i. e.1450-be, a Középbirodalom, vagyis a Középső Királyság végére, röviddel a hükszósz invázió előtt. Az egyiptomi dátumokat számottevően megrövidítettük, következésképpen Kréta, Mükéne és Ugarit esetében is. A Megújított (Felülvizsgált) Kronológiát Velikovsky kidolgozta az Ages in Chaos: From the Exodus to King Akhnaton (1952) négy kötetében, az Assyrian Conqest-ben (1978) a Ramses II and his Time-ban (1978), valamint a Peoples of the Sea-ben(1977). Velikovsky ugyancsak megírta és kiadta az Oedipus and Akhnaton (1960) című könyvet, amelyben Oedipust azonosítja Akhnetonnal.

AZ ASZTRONÓMIAI ELMÉLET

A mitológiai és történettudományi írások tanulmányozása, csakúgy, mint a geológiai és csillagászati megfontolások arra a következtetésre vezették Velikovskyt, hogy az egyiptomi csapások egy nagy globális természeti katasztrófa részei voltak. Ennek a katasztrófának az oka a majdnem-összeütközés a Föld és egy hatalmas üstökös között, amelyet végül is a Vénusz bolygóban azonosítottak. Ezt az elméletet leírja a Worlds in Collision (1950) és az Earth in Upheaval (1955) című könyvben, valamint további kidolgozásuk megtalálható a Pensée című folyóiratban. Az 1970-es években világszerte nagy érdeklődés kísérte Velikovsky asztronómiai előrejelzéseinek esetleges bekövetkeztét, ami aprólékosan kidolgozott elméletén alapult, mely szerint a Vénusz bolygó felületi hőmérséklete túlzottan magas lesz, a nap pedig túl magas elektromos töltéssel fog rendelkezni.

H. H. Hess

H. H. Hess, Lloyd Motz és más tudósok bizalmukról biztosították Velikovskyt ezekért a helyes előrejelzéseiért. Ugyancsak beigazolódott Velikovsky véleménye, mely szerint a Jupiter rádióhullámokat bocsát ki, valamint az, hogy létezik egy földi magnetoszféra, amely eléri a Hold pályáját, valamint létezik egy meredek thermalis lejtő a Hold felszíne alatt.

Velikovsky nézetei akár az ókori történelmet, akár az asztronómiát illetően nagy érdeklődést és támogatottságot szereztek a tudósnak, de ugyanilyen nagyságú ellentábor vonultatta fel érveit vele szemben. Társaságokat és folyóiratokat alapítottak Amerikában és Nagy Britanniában elméleteinek és nézeteinek tanulmányozására és népszerűsítésére.

Lloyd Motz

Velikovsky ellentmondásos tudományos személyiségéről és tevékenységéről megállapíthatjuk, hogy hatalmas képzelőerővel megáldott elméleti szakember volt, aki pontos és széleskörű tudással rendelkezett.

Tudományos eredményei és ismeretterjesztő elméletei ma is széles körben hatnak.

1979. novemberében hunyt el, princetoni otthonában, az Egyesült Államokban.

(1.) Hyam Maccoby, In : Encyclopaedia Judaica, Jeruzsálem, 1972. (CD-ROM Ed.)

(2.) Kákosy László- Varga Edith : Egy évezred a Nilus völgyében. Bp.1970. Gondolat. pp. 131-132.

(3.) (Gordon Childe, V. : A civilizáció bölcsője. Bp. 1959. Gondolat. pp. 133-135.