Frank Dénes Dániel

In Memoriam Prof. Dr. Dán Róbert (1936-1986)

Kétezerben, egy nyirkos őszi napon ismerkedtem meg édesanyámnál Benedek Katalinnal, a Postellust őrző Dán Róbert özvegyével. Beszélgettünk tudományról, művészetekről, irodalomról, melyből a későbbiekben komoly barátság szövődött. Ennek eredményeképp megkért Dán Róbert hagyatékának feldolgozásra, bibliográfiájának elkészítésére, félbe maradt kutatásainak feltérképezésére Postellus-szal együtt. A bibliográfiájának elkészítése kapcsán[1] merült fel bennem az ötlet monográfiájának újra írására: bár jó páran értekeztek róla,[2] mégis rengeteg társadalomtörténeti adalékot kihagytak életútjának ismertetéséből, a tudományos vonatkozásokról nem is beszélve -melyeket az idő előrehaladtával megpróbáltam kiegészíteni.[3]

A hagyaték feldolgozása valójában már kétezer előtt megkezdődött egy művészettörténész hölgy által; kinek rövid munkáját csak néhány eltűnt kézirat és értékes régi könyv fémjelezte. Én csak ezután kerültem képbe kétezer nyarán megkezdve a munkát, ami napjainkra kerekedett ki egy teljes oeuvre-é. A jelen monográfia is közben folyamatosan alakult, változott, fejlődött.

Egy életút. A kezdetek

Dán Róbert

Dán Róbert 1936. július 25.-én született egy pesti ortodox-zsidó családban, ahol a Jákob[4] nevet kapta. Apja egyike volt az első magyar Közel-Keleti diplomatáknak, aki részt vett a náci háborús bűnösök perében. Az idősebb Dánon keresztül ránk maradt egy, a vészkorszaknak emléket állító feljegyzés-gyűjtemény, auswitzi jegyzőkönyv néven.[5] Ezt a fiatal Dán kénytelen volt Koppenhágába ’menekíteni’, az 1990 előtti társadalompolitikai környezet eredményeképpen. De miért pont Koppenhágába?-merül fel a kérdés. Mert oda kapott ösztöndíjat 1966-67-ben, mikor is bibliográfiai/könyvtörténeti kutatásokat végzett a Királyi Könyvtárban. Innen a kézirat egy bizonyos Alf Isaksen-hez került, aki foglakozását tekintve papírgyáros volt. Majd tőle is tovább vándorolt, mostanáig vélelmezhetően a Det Kongelige könyvtárban pihent.[6] A kézirat egy variánsa a fiókomban pihen, csak arra vár, hogy napvilágot lásson.

Visszatérve Dán Róbertre, ez a családi háttér nagymértékben meghatározta a zsidósághoz fűződő viszonyát: sokkal inkább volt cionista, mint vallásos. Nem volt a klasszikus értelemben kóser, számára a zsidóság kulturális-művelődéstörténeti értékeket jelentett. Generációja zsidó származású tagjainak attitűdjére nagymértékben rányomta a bélyegét a második világháború eseményeinek árnya. Ez megnyilvánul már az ifjú Dán baloldali elkötelezettségében, humanizmusában. Megmagyarázza jelenlétét a Szociáldemokrata Internacionálén, továbbá cionizmusát, a modern héber irodalomhoz fűződő viszonyával együtt. Ezt egyik első munkája is tükrözi: az ateizmus és a valláskritika nemzetközi cikkbibliográfiája. Ami persze nem maradt hatás nélkül a Szemináriumban folytatott tanulmányaira[7]: oklevelét csak azzal feltétellel bocsátották ki, hogy meg kellett ígérnie: sohasem fogja a rabbi hivatást gyakorolni.

Az ifjú Dán egy rövid ideig, 1956 őszén Kéthly Anna személyi titkára volt. Róbert együtt volt apjával és Kéthly-vel Bécsben a szocdem-találkozón, 1956-ban, közvetlenül Kéthly disszidálása előtt. Két autóval indultak haza, de Kéthly az oroszok bejövetelének hírére Győrnél visszafordult. S hogy mennyire volt elkötelezett az ifjú Dán a szociáldemokrácia iránt? 1963-ban felvállalta, hogy Révész Antal legyen az esküvői tanúja. Itt kell megjegyeznem, hogy Dán Róbert soha nem lépett be a pártba.

Egy embernek a világképe és az eszmerendszere számtalanszor módosulhat, változhat egy életút során, ezért ilyen fiatalkori mozzanatok alapján nem lehet még messzemenő konzekvenciákat levonni egy gondolkodó munkásságának megítélésében. Visszatérve a szemináriumi évekre később -az oklevél megszerzése után- az ELTE bölcsészettudományi karán Dávid Antalnál tanult hebraisztikát: tulajdonképpen párhuzamosan járt a két intézménybe.

Mester és tanítvány

Scheiber Sándorhoz fűződő mester és diák viszonya, későbbi tudományos kapcsolata és barátsága, életét és szemléletét is nagymértékben befolyásolta. Sheiber rendszeresen segítette a héber a források azonosításában, valamint útmutatást nyújtott neki a judaisztikai szakirodalomban és biztosította neki könyvtára használatát: számtalanszor dolgoztak együtt. Scheiber gondolkodásmódja hatásának egyik megnyilvánulása Dán későbbi szemléletében a magyar-zsidó gyökereknek, irodalomnak, művelődés és nyomdatörténetnek tulajdonított kiemelkedő jelentőség. Scheibernél ez a tizenkilencedik század pozitivista liberalizmusából ered, melyet az Izraelita-Magyar Irodalomtudományi Társaság évkönyvei, és a Szeminárium kiadványai is híven tükröznek: ekkor még hittek az asszimilációban, a közös magyar-zsidó múltban és sorsban.[8] Számukra nem volt összeférhetetlen a gondolat, hogy valaki egyszerre legyen igaz magyar hazafi, és hithű zsidó. Így vált Dán Róbert a magyarországi héber források egyik jeles feltárójává. Viszont Dán nem követte teljesen Scheiber pozitívizmusát, aki mindenből hatalmas tényhalmazokat nyert, és iszonyatos lexikális tudással rendelkezett. De megtanulta tőle hogy mindenből, még a legapróbb részletekből is tényeket, összefüggéseket lehet nyerni, és ezt alkalmazta is: a legapróbb töredékből képes volt egy egész „világot” felépíteni, különösen a magyarországi héber nyomdászat kapcsán, lásd a későbbiekben a bibliographia hebraica-hungarica vágyálmát.

Állomások

A következő fontos állomás Dán Róbert életében az ELTE középkori egyetemes történeti tanszéke volt (1971), és természetesen az Országos Széchenyi Könyvtár (1960-68). Végül az MTA Irodalomtudományi Intézet Klaniczai Tibor által vezetett Reneszánsz Kutató-csoportjában találta meg a helyét, területét, és itt kezdődött el munkásságának kiteljesedése: történt mindez 1970-től. Karrierjében az újabb fordulat a 80-as évek elejére esett, mikor kinevezték az ELTE Könyvtártudományi Tanszék vezetőjévé. Dán Róbert aktív résztvevője volt a hazai tudományos társadalmi nyilvánosságnak[9] az ELTE számos különböző bizottságának tagjaként.

Felmerül bennünk a kérdés, hogyan lehet valaki egyszerre könyvtáros, profi ping-pongozó, arab nyelv és irodalom-szakos előadó,[10] reneszánszkutató, publicista,[11] irodalomtörténész, vallásfilozófus, az irodalom-tudományok kandidátusa, a történettudományok nagydoktora? Többek között úgy, hogy a korról, melyet kutatott minden érdekelte, ami életmódban, időben, és térben fellelhető volt; a legapróbb és legkülönfélébb részleteket is beleértve. Nem korlátozta magát egyetlen területre, egy egyetemes művelődéstörténeti jellegben akarta megragadni az összefüggéseket (cultural pattern). Rendkívüliségének igazi titka, hogy nem csak kimagasló elméleti (techné-episztemé,lkS), hanem a helyes tervezéssel párosuló cselekvés, a gyakorlati tudás (praxis, hSvm) képessége is megvolt benne.[12] A tanulás (elmélet) előfeltétele a cselekvésnek; viszont bár tanulni mindenki tud, a cselekvéshez képesség kell (Talmud. Kiddusin. 40.b.).

Nagy felfedezések

Dán nemcsak ismert ókori illetve holt nyelveket, hanem nyelveket beszélt; nem pusztán elméleteket gyártott, hanem a gyakorlatban odament és megvalósította. Például egy hollandiai tanulmányútján találta meg – a hetvenes évek második felében – Matthias Glirius elveszettnek hitt főművét, a Mattanjah-ot, az Utrechti Egyetem Könyvtárában.

Nem ez volt az egyetlen felfedezése munkássága alatt, gondoljunk Péchi Simon Gen. 5:14 – Ex. 12-höz írt kommentárjára; Tótfalusi Kis Miklós grúz betűinek mintalapjára (az első nyomtatott grúz abc-vel), amit Amszterdamban talált meg, s amiért a Grúz Tudományos Akadémia ki is tüntette;[13] vagy Martin Seidel: Origo et fundamenta religionis christianae lappangó kéziratára -melyet a hamburgi Stadtsbibliothekában sikerült azonosítania 1984-ben.

Mindig tudta hogy hová –melyik könyvtárba- kell mennie ahhoz, hogy a kutatási eredményeit igazoló irodalmat megtalálja. Dánt leginkább az eretnek - antitrinitárius mozgalmak eredete és hatása érdekelte, a XV-XVII.-századi európai szellemtörténetben. A szentháromság tagadó vallásfilozófiai áramlat pedig egy nemzetközi megmozdulás eredménye volt, és ebben áll munkásságának igazi jelentősége. Ő tárta fel ennek kelet-európai genezisét, interakcióit, ideológiai hátterét. Megvilágította Matthias Vehe-Glirius tevékenységét Európában, bemutatta Erazmus Johannis magyarországi recepcióját, valamint John Dee-t és Conrad Victort, akinek volt feleségét Szenczi Molnár Albert vette nőül. Kutatásaival elsősorban azt próbálta megválaszolni, hogy milyen módon került a radikális antrinitarizmus ideológiája az erdélyi szombatosság körébe. Önmagát heretikusnak, eretnek-kutatónak tekintette, aki rajongott a reneszánsz gondolkodókért.

Professzor Dán Róbert nem volt ötven éves mikor meghalt, hirtelen, váratlanul. Ennek ellenére egy teljes oeuvre-t hagyott maga után. A következőkben Dán Róbert irodalmi munkásságának főbb állomásait fogom bemutatni, kronológiai sorrendű műelemzéseken keresztül. Megpróbálom megmagyarázni a fogalmakat és a körülményeket, hogy egy laikus is megérthesse a szellemi hagyatékának jelentőségét. Ismertetőmben nagymértékben építek Jan Schippers memorandumának[14] struktúrájára, ami nem sokkal Dán Róbert halála után jelent meg. Schippers az 1979-ben megrendezett siklósi nemzetközi konferenciától[15] kezdi el bemutatni Dán Róbert munkásságát, az ehhez kapcsolódó megismerkedésük eredményeképpen, s így sajnos a 79’ előtti tevékenységét egyáltalán nem érinti (tanulmányai, családi háttere). Ismerteti főbb műveit, és helyesen ítéli meg jelentőségét. Nem foglalkozik igazán a héber nyelvhez fűződő viszonyával és az ehhez kapcsolódó forrásaival, és bibliográfiai-könyvtörténeti munkásságával sem. De ezért nem hibáztatható, mivel egy része csak magyarul jelent meg ezeknek a műveknek. Így kénytelen lehetett a könyvek végén lévő zseniális angol nyelvű összefoglalókból –melyeket a Dán készített- dolgozni, valamint néhány angolul megjelent cikkből, ami persze nem baj. A kiegészítések-pontosítások, és szubjektív észrevételek mellett közlöm Dán Róbert teljes bibliográfiáját, aminek összegyűjtésére Benedek Katalin, Dán Róbert özvegye adott jogi megbízást (Erről még a későbbiekben szólok.). S természetesen beszámolok a félbe maradt kutatásainak állásáról és terveiről is (bibliographical and sabbatarian research projects; Postellus Barentonius; Bibliographia Hungarica-Hebraica). Monográfiám során három fajta lábjegyzetet használok: vannak saját észrevételek, átvett hivatkozások külön jelölve -főleg Dán Róberttől, megmutatva forrásait. Itt jegyzem meg, hogy semmire sem hivatkozok úgy, hogy ne lett volna a kezemben, és ne néztem volna meg. Ugyanakkor magyarázó jegyzetekkel is dolgozom, utóbbiban sokszor mind a három típusút alkalmazom.

Reformáció. Humanizmus? Héber stúdiumok a 16. századi Magyarországon

Dán Róbert első könyve 1973-ban jelent meg,[16] amiért a kor tudományos paradigmája[17] kandidátusi fokozattal jutalmazta. Tárgya: a rabbinikus irodalom hatása a reformáció napjaiban. A héber nyelv egész hazai történetének ez az első komplett áttekintése a XVI.-század végéig: a korábbi megállapításokat felkeresi, és ahol szükséges kiegészíti őket 16-17. századi szerzők forrásai alapján.

A könyv bevezetője talán az egyetlen igazi összefoglalása a középkori zsidó vallástörténet fejlődésének egy olyan sajátságos rendszerben magyarázva meg az alapfogalmakat (Misna, halacha, aggada, midrás, gemara, kabbala), hogy a legkívül állóbb laikus is tökéletesen megértheti és átláthatja azokat. Elemzi a talmudi-kort, bemutatva, hogyan vezetett annak kanonizációja a karaita és a rabbinikus mozgalmak szakadásához, egészen a tizenkettedik századi exegétákig, mint: Rasi, David Kimhi, Ibn Ezra, és Maimonides. Ezzel párhuzamosan a héber stúdiumok fejlődésének nagyobb képviselőit is megjeleníti Alquinustól (804) Nicolas de Lyráig (1340). Majd eljut a humanizmus bibliaértelmezéséig (Erasmus, Reuchlin, Ficino, Pico), amivel gondolatilag jól átvezeti a bevezetőt a fő témába, ami a 16. század magyar hebraistáinak bemutatása. Összeveti és értékeli műveiket és forrásaikat, a hazai héber stúdiumokra fókuszálva Mátyás-udvarában, a katolikus-protestáns illetve egyéb egyházi iskolákban, valamint a humanisták műhelyeiben -Heltai, Károlyi, valamint a Vizsolyi Biblia ismertetésével egybekötve.

Ecclesia militans - lingua primigenia

A katolicizmus és a protestantizmus, majd ennek az utóbbinak radikális krisztológiát hirdető szárnya a szellemi élet minden területén megvívta ideológiai csatáit: ekkora már a religio universalis ecclesia oppressából az ecclesia militans helyzetét vette fel.[18] Ebben a küzdelemben fontos szerepet kapott az Ószövetség eredeti nyelve, szövegállományának aprólékos elemzése, az akkoriban felfedezett/újramegismert filológiai-történeti anyag.

Mint látjuk, a héber nyelv társadalmi helyzete komoly változáson esett át ezen időszak alatt. „Lingua sancta” státusából, mely szent nyelvnek ismerte el a hébert, mint a kereszténység gyökerét, a „lingua primigenia” helyzetét vette fel, s így –mint elsődleges forrás- az igaz teológiai megismerés és az ebből következő helyes cselekvés és életmód meghatározója lett.[19]

A műveltség egyik pillérévé vált, s ennek művelődéstörténeti jelentősége meghatározó: megnőtt az eredeti helyes olvasat iránti igény, a kinyilatkoztatások körülményeinek tisztázására, a kételyek eloszlatására.

Rájöttek, hogy nem fedi az eredeti szöveget sem a Septuaginta, mely az alexandriai zsidóság igényét volt hivatott kielégíteni az Ókorban,[20] sem Jeromos latin fordítása (Vulgata), már csak az eltérő kanonizációs hagyományok miatt se.[21] Dán arra is rámutat az ókeresztény írók kapcsán, hogy a Héber Biblia elsődlegességén alapuló Messiás tudat nem volt új keletű jelenség.[22]

A héber nyelv „lingua primigenia” helyzetéből következően az adott időszakban a vitás teológiai kérdések eldöntésének céljából a homályos újszövetségi helyeket ószövetségi és posztbiblikus zsidó irodalmi részekkel próbálták magyarázni álláspontjuk védelmére. Mind az új szellemi irányzatok, mind a Religio Universalis hivatkozott a fent megnevezett forrásokra.

A lingua primigenia magyar vonatkozásai

Dán Róbert érdeme a lingua primigenia hazai hatásának alapos feltárása: bemutatja Sylvester János viszonyát a héber nyelvhez nyomdatörténeti jelentőségével együtt. Sylvester János, a teljes Újszövetség első magyar fordítója (1541) volt Közép-Európában az első, aki héber szöveget nyomtatott, Sárvár-Újszigeten. Dán részletesen elemezte Grammatica Hungarolatináját[23] (1539).

A bibliai zsidóság és a magyar nép sorsának párhuzamba állítása jellegzetes vonása volt a magyarországi reformációnak.

Másként, a magyar nyelv eredetének első kutatói a héber nyelvben látták az első rokont. És ezt Sylvester nyelvtana is tükrözi, nyelvi analógiáival.[24] Dán kimutatta Sylvester sárvári bibliájában Erasmus hatását és feltárta lingua primigeniáját, mely Munster héber bibliáját követi. Ez kiderül a latin fordításból, melyet a „Munster Biblia” tartalmazott, valamint a benne szereplő számos rabbinikus kommentárból. Dán végig követi hogyan válik a héber stúdium a dogmatika eszközévé a vallásfilozófiai csatározásokban, például Erdély és Debrecen között. Az egyik legjelentősebb fejezetben Melius Péter héber nyelvtudásával foglalkozik -filológiailag elemzi források alapján (Genebrardus, Paris, 1566). Melius a Johannes Foster-féle hagyományt követte, szigorúan a bibliai szövegre támaszkodva. Ezt a kabbala számmisztikájának használatával egészítette ki a reneszánsz divatjának megfelelően, Pico della Mirandola alapján.[25]

Melius-Albo, Erdély és Tortosa

Melius támadta Joseph Albo-t, mivel a szentháromság tagadó irányzatok ideológiai táptalaját látta benne. Albo 1413-ban részt vett a XIII. Benedek pápa /Pedro da Luna/ által megrendezett vallási vitán Tortosában, a nyolctagú zsidó küldöttség tagjaként, melynek során a religio universalis Jézust a Talmudból akarta bizonyítani.[26] Az öt fős zsidó küldöttséget -melynek tagja volt- Ráb Hasdai neoplatonikus spanyol filozófus küldte a vitára.[27] Albo ellenfele a disputában a kikeresztelkedett zsidó Lorki Jozsua /Hieronymus de Santa Fé/ volt, XIII. Benedek pápa házi orvosa.

„A megkeresztelkedett zsidók Európa története során és még a német császári birodalomban is magas álláshoz jutottak mind az igazgatásban, az iparban, és az egyházban;[28] de ezt mindenkor kettőzött odaadással, szorgalommal, és kemény önmegtagadással kellett igazolniuk. Csak akkor engedték oda őket, ha magatartásukkal hallgatólagosan elfogadták és megerősítették a többi zsidóra kimondott ítéletet: ez is a kikeresztelkedés értelme.”[29]

Santa Fé nézeteit könyvben fejtette ki (De Judaei ex Thalmuth..), amely tartalmazza a keresztény érveket, és a zsidók érveinek cáfolatát. Servet ismerte ezt a művet (Newman. 1966. 553.old.), és ennek alapján vette a kezébe Albo ’Ikkarim’-ját. Albo döntő befolyást gyakorolt Servetre elsősorban a bibliai antropomorfizmussal kapcsolatban, amiben Servet Albo-t követi Maimonidésszel szemben.[30] Servet a későbbiekben nem volt hajlandó visszavonni tanait, amiért Kálvin a máglyára küldte őt.

Albo József a hosszan elnyúló tortosai-vita tapasztalatait „Szefer -ha- Ikkarim” c. munkájában összegezte, összefoglalva benne a judaizmus dogmáit, a zsidó hit lényeges alapelveit.

Albo, Sepher ha-Ikkarim (1798)

Melius meg is írta – ennek megfelelően – Albo érveinek cáfolatát, de sajnálatos módon a kézirat ez idáig még nem került elő. Dán Róbert könyvében rekonstruálási kísérletet hajtott végre Melius dogmatikája alapján.

A magyar Erasmus és az anitrinitárius polemikusok

Dán Róbert behatóan foglalkozott Dudith Andrással, a racionalista „magyar Erasmus” Lingua primigenia kritikájával, aki bár a rabbinikus irodalmat elvetette ugyanúgy, mint Melius, de ennek ellenére vele is vitázott. Dudith nem tartozott a professzor úr kedvencei közé, mint embert kifejezetten ki nem állhatta -de azért kutatta.

Dán professzor egyik vizsgált irányvonala az unitárius irányzat kialakulása és története a héber nyelvhez fűződő viszonyával együtt olyan nagy polémikusok életútján keresztül, mint az antitrinitáriusok vezető alakja Dávid Ferenc, vagy Hunyadi Demeter, Enyedi György. Akik a korban fölényes héber nyelvtudással rendelkeztek, és a trinitást héber grammatikai érvekkel cáfolták.[31] Attól kezdve, hogy elkezdték lebontani a héber nyelv és irodalom segítségével a szövegekre rakódott későbbi értelmezéseket, már egyenes út vezetett maguknak a szövegeknek a tagadásáig. A Jézus-Messiás kizárólagos emberi lényegét hirdető egyes csoportok már az 1570-es évek táján tevékenykedtek az észak-itáliai városokban, a Dávid Ferenc vezette erdélyi egyházban, és Európa más területein is.

Dán ugyanakkor értekezik a zsidó tudományosság karaita ágának kimutatható hatásáról, különösen a lengyel Jichák ben Ábrahám Troky-ra vonatkozóan. Jichák Troky karaita rabbi ’Hit megerősítése’ című munkájában (1594) olyan antitrinitárius forrásokat említ, melyek elvesztek.[32] Dán rendszerezi Bogáti Fazekas Miklós életútját és írói pályáját: felszámolja Zoványi Jenő „két Bogáti” tételét,[33] és egyértelműen bizonyítja, hogy a XVI. században csak egy Bogáti élt. Aki nem volt szombatos – mint azt Kohn Sámuel feltételezte, és nemigen tudott héberül. Zoványi munkásságához hozzá tartozik, hogy kutatásai bizonyos értelemben gátolva voltak: a sárospataki tanárt egyházi felsőbbsége állásából felfüggesztette, és ellene fegyelmi vizsgálatot indított, mivel Kálvinról másképp írt, mint Varga Lajos.[34]

Dán írt Bogátinak a Vizsolyi Biblia költői képeinek rá gyakorolt impresszióiról, és a héber szöveghez képest nem szó szerint illeszkedő zsoltárfordításairól, amit Bogáti a magyarországi az aktuális társadalmi viszonyokhoz igazított. Dán olyan független gondolkodónak látta őt, aki bár Dávid Ferenc tanítványa volt, mégsem lehet egyértelműen sem szombatos, sem radikális antitrinitárius gondolatkörbe tenni.

Tótfalusi munkásságát is feldolgozta a héber filológiához kapcsolódóan. Rájött, hogy értelmezésének kulcsa Polus Synopsis-a, és egy 1517-es Biblia Rabbinica Magna, középkori kommentárok szinte teljes gyűjteményével, ókori arám szövegváltozattal.

Dán Róbert közölte Dudith Andrásnak egy Stancarohoz írt levelét a héber források értékéről (1571), valamint Bogáti Fazekas Miklós Apokalipsis kommentárjának magyar nyelvű előszavát az 1580-as évekből, illetve Albo: Iqqarim c. vitairatának III.köt. 25. fejezetét Kimhi Dávid zsoltárokhoz írt megjegyzéseivel együtt Gilbertus Genebrardus latin fordításában.

Zsidó bibliográfiai folyóiratok összesített indexe

1979-ben jelent meg az Accumulated Index of Jewish Bibliographical Periodicals az Akadémia Kiadó gondozásában. Dán Róbert már ezt megelőzően is rengeteg bibliográfiát szerkesztett,[35] és jelentős tevékenységet végzett a. XVI-XVII.-századi magyar könyvtörténeti–hungarica kutatások területén. Ő mutatta be a sárospataki és a pozsonyi héber nyomda történetét, valamint a legkorábbi héber nyomtatott szöveget Bécsben, és Budán. Feltárta a héber nyomtatás kezdeteit, majd tovább szélesítve a „kört” meg akarta írni a nyomtatott héber könyv történetét Magyarországon. Sajnos csak a terv feléig jutott, hirtelen halála félbeszakította a munkát. Mindenestre a félbe maradt projektet már majdnem befejeztük: remélhetőleg valamelyik kiadónál hamarosan napvilágot lát.

Dán Róbert rendszeresen látogatta a bécsi, hamburgi, utrechti levéltárakat. Elkészítette Büchler Sándor, Kecskeméti Ármin, és még sok híres rabbi biográfiáját. Tagja volt az MTA Könyvtörténeti Bizottságának; részt vett a Magyar Könyvtári Szemle és a Journal of 16th. Century szerkesztésében, valamint az unitárius vallás forrásait közlő holland-magyar Bibliotheca Antitrinitarioruméban.[36] Ugyanakkor elmaradhatatlanul jelen volt az MZSO, a MIOK, és az OSZK Évkönyveiben.

Legnagyobb kiadott bibliográfiai munkájában[37] az amúgy is nagyon nehezen számontartható folyóiratokat rendszerezte, melyek rengeteg kisebb hozzászólást, közleményt tartalmaznak. Dán Róbert elkészítette a zsidó bibliográfiai folyóiratok összesített indexét, feldolgozva négy német, egy angol, és három héber nyelvű folyóiratot.[38] A latin-héber betűs index 58 kötetről készült, 10.000 tételt tartalmaz, és teljesen felöleli az 1858 – 1943 közötti időszakot. Az indexben kereshetünk szerző, a cikk kiemelt témája, a nyomdász, és a nyomdahely alapján. A betűjegyzékben a héber rövidítéseket feloldja, az anonym iratokat pedig azonosítja. Külön tudománytörténeti jelentősége a kötetnek, hogy az összes magyar tudós munkáságát tartalmazza ábécé sorrendben Bachertől Goldziheren keresztül Ziegler Ignácig.

Most idéznék egy részt Scheiber Sándornak a könyvhöz írott angol nyelvű előszavából, ami kifejezetten tükrözi Dán Róbert tudományos szemlélet: „a szerkesztő, Dán Róbert, már bebizonyította alkalmasságát ezen a területen mint szerző, az általa kiadott bibliográfiákkal a Monumenta Hungariae Judaica számaiban, valamint periodikák bibliográfiáival, melyek a Zeitschrift für die Geschichte der Juden-ben jelentek meg. Újra meg újra, ismételné Freimann az alapelvet: „Nem kell, hogy jól informált legyél a tárgy anyagának kérdésében, de tudnod kell hogy hol található” (Prof. S. D. Goitein)”.[39] Dán Róbert nemcsak azt tudta, hogy hol, de azt is, hogy mit, és legfőképp hogy miért. Erről a későbbiekben a Bibliographia Hungarica-Hebraica is tanuskodik.

A „zsidózás” története az ókortól a reneszánszig

1979-ben jelent meg a „judaizare” terminus kritikai bemutatása[40] a tudomány-történetben, illetve pontos definiálása, Dán Róbert tollából. Magyarul sohasem adták ki, és ismertetőt sem írtak róla, úgy hogy most közölnék belőle egy részletet -véleményem szerinti legjelentősebb kiemelésekkel- saját fordításomban.

A latin ’judaizare’ vizsgálata szemantikai, vallási, és tudománytörténeti kérdéseket is felvet. Mindhárom antik szent nyelvben előfordul, különböző jelentéssel. A héberben először Eszter-könyvében jelenik meg (VIII: 17.)[41] reflexív igealakban (hithpael), ezzel utalva az olyan nem-zsidó születésű emberek azon cselekedetére, akik különböző politikai tényezők által vezérelve csatlakoztak Eszter népéhez és ’magukévá tették’ a zsidó-hitet. A héber bibliai fogalomnak -mellőzve a talmudi kételyeket- pozitív jelentéstartama van. Ábrahám ibn Ezra is ebben az értelemben használta a tizenkettedik században.[42] A Septuagintában, amely hellenisztikus spirituális környezetben készült, a szó görög megfelelője: ioudaizein. Ugyanazzal a szemantikai tartalommal bír, mint a héber eredeti. Plutarchosnál és Josephusnál úgy fordul elő, mint egy egyszerű tényközlés: mindennemű emocionális tartalomtól mentesen.[43]

Akárhogy is, a zsidó történészek már eleve tudatában voltak, hogy mit jelent a fogalmi tartalom: a „zsidó-utak” (Jewish ways) szerint élni, és viselkedni; ami meghatározónak bizonyult a kifejezés történelmi fejlődése szempontjából. Mint az tény, a keresztény ideológia fellépésével a fogalom egy kicsit pejoratív ízt vett fel. Érezhetjük ezt Pál levelén (Gal. II.14.), a zsidó rítusok (ioudazein) vonatkozásában.[44]

A judaizare latin fordítása szintén átment az említett fejlődési fázisokon feltéve, hogy a keresztény templomok pozíciójának megerősödésével egyenes arányban a fogalom egyre inkább negatívabb árnyalatokat vett fel. A pejoratív jelentés szubjektív elemekre lett felépítve, s így a szó többélű fegyverré vált, amivel a különböző keresztény trendek arra törekedtek, hogy inzultálják, illetve sértegessék egymást. A szerzők a kifejezésnek megpróbáltak olyan objektív hátteret kölcsönözni, ami ab ovo szubjektív tartalommal volt megtöltve. Dán Róbert elemzését két szempont vezérelte: egyik oldalról az igazi tartalom, másik oldalról az ideológiai összetevő megjelenítése.

Két olyan történeti vonatkozása van a phenoménának, ami tradicionálisan kapcsolódik ehhez: az egyik Marranos, a másik olyan zsidók, akik a kereszténységből tértek át. A formális a kategória a született zsidót foglalja magába (’yehudi’), aki valamilyen történelmi szükségszerűség miatt látszatra vallást cserélt. Később azokat a prozelitákat jelölte, akik teljesen befogadták a zsidó hitet.[45] A laodiceai-zsinat 364.-évi ülése ’zsidózó” (judaizare) eretnekségnek nyilvánította a szombat ünneplését. A középkorban rengeteg szerző volt, aki úgy gondolta, hogy a legfőbb dolga a ’judaizálók’ különböző manifesztációinak a leleplezése. Chindaswinth, Arabanus Maurus, Sevillai Izidor, és mások elkötelezett értekezéseket szenteltek a ’judaizáló’ eretnekség eltérő formáinak a cáfolatára.

A Római-birodalom hatóságainak a nézete szerint (i.sz. I. század) többnyire a lázadók viselkedtek úgy, mint a „judeorum.” Clairvaux-i Bernát szégyenkezésének adott hangot néhány keresztény hittestvére miatt, akik gyakorolták a ’judaizare’-t azáltal, hogy pénzt kölcsönöztek nagy uzsora-kamatra. Ugyanennek a panasznak adott hangot a pozitivista Francis Bacon (Baco de Verulamio), néhány századdal később. A humanizmus éveiben a protestáns ideológia megjelenésével a fogalom egyre inkább pejoratív tartamot vett fel. A konzervatív római katolikusok Johannes Reuchlin-t „judaizer”-nek hívták, a héber iránti aktív érdeklődése miatt. Erasmus is aggódott a héber stúdiumok terjesztése miatt, félve a judaizmus továbbélésétől.[46] Az anabaptista szombatosokat Erasmus ’judaizantes’-nak, illetve ’új-zsidóknak’ nevezte.

A tizenhatodik század eleji vallási polémiákban kezdtek használatba jönni az olyan kifejezések, mint: ’semi-judaeus’, ’rabbinus’, ’rabbinizare’, melyek kiegészítették –mint szinonimák- a tradicionális ’judaizare’-t. Például ezt szemlélteti a katolikus Johannes Eck szavai ’Rabbi Münster’-hez. Luther[47] is megvádolta Münstert ’rabbinization’-nal Biblia kiadása miatt, ami ’csupán’ posztbiblikus zsidó kommentárokkal volt kiegészítve. Luther összes hebraista kortársát ’judaizantes’-nek tekintette. A római katolikus templom szócsövei számára közhelynek számított, hogy Luther, Kálvin, és Zwingli judaizáltak. Az anabaptista Bodenstein von Carlstadt azért vádolta judaizálással Melanchtont, mert protestáns nézetei voltak, és mert túl gyakran hivatkozott Mózes öt könyvére. Kálvin ugyanakkor a lutheránus liturgiát a ’judaizmus’ jelzővel összegezte.

A terminus Európa keleti részén is divatossá vált, szláv és magyar nyelvterületeken. Dudith András szemében a hebraista Francesco Stancaro egy ’judaizer’ volt. Erdélyben Giorgo Blandrata (paduai iskola) emelt vádat Dávid Ferenc ellen judaizálás miatt, aki nonadorantizmust hirdetett. Eőssi András és az elkövetkező szombatos generáció már eleve hordozta a kifejezés magyar verzióját: ’zsidózó.’[48] Másfelől, 1581-ben Marcello Squarcialupi és Faustus Socinus azt mondták Jákob Palaeologusról hogy ’zsidózó’. Socinus ’semi-judaeus’-nak nevezte Martin Seidelt annak ellenére, hogy Seidulus még az Ószövetséget is megkérdőjelezte.

A judaizare szubjektum és predikátum is egyben, az ítélet alanya és tárgya. Hogy ha a terminus különböző magyarázatait kutatjuk, ahogyan a kortárs forrásokból ismeretes, figyelmen kívül hagyva a szubjektív elemeket melyek együtt járnak az alkalmi használattal, akkor redukálhatjuk a ’judaizare’ szóhasználatot a tényleges objektív tartalomra. Ennek négy mozgatója van, melyek alapján a különböző keresztény trendek egymást ’zsidózó’ sajátságúnak nevezték: 1. exegetikai, 2. szertartási-morális, 3. teológiai, 4. társadalmi kapcsolatok vonatkozásában.

A héber nyelv lingua primigenia státusából következően bár a rabbinikus irodalmat a teológiai vitákban mindenki használta, ugyanakkor ezért a másikat judaizálással vádolta. A „judaizare” pejoratív jelentéstartamának ezen megjelenése[49] külön szociológiai jelentőséggel bír a sztereotípiák kialakulásának vizsgálatában. Visszatérve, a tárgyalt terminus jelölhet bármilyen személyt (’Hagyja magát a Talmud által vezérelni’), vagy akár egy új szellemi irányzatot is megjeleníthet. A fogalom jelentése nem volt állandó, ebből következően bárkire használhatták, minden csak a meghatározáson múlott -mindenesetre ezek közül egyik sem fedte a zsidó vallás definícióját. Így a puszta „zsidó” szó véres grimaszként kezdett el megjelenni,[50] mint mimetikus chiffre-k.

Dán bemutatja a terminus tudománytörténeti megközelítésének történetét Kohn Sámueltől (rabbinikus hagyományokat követő nem zsidó szombatoló antitrinitárius Erdélyben) L. I. Newman-ig, akinél az összes zsidó hatást testesíti meg a kereszténységben.[51] Míg Kohn túlságosan leszűkíti a kört az erdélyi specifikus helyzetre,[52] addig Newman definíciójában nincsenek tartalmi specifikumok. J. Friedman terminusának értelmezése azokat a keresztény teoretikusokat jelöli meg, akik az újszövetségi pontokat rabbinikus irodalom szerint értelmezik.[53] De ne felejtsük el, hogy a vitákban a religio universalis ugyanúgy hebraizált mint ellenfelei, így ez a meghatározás sem kielégítő. C. Roth definíciója[54] minden olyan nem zsidó születésű személyt jelöl, aki a zsidó vallás egészét-részét kívánja követni.

A judaizare Dán Róbert meghatározásában: „A szó -judaizans- jelölhet egy személyt vagy egy elméletet, ami világosan elhatárolt a zsidó vallás koncepciójától a keresztény hitvallás minimális alapposztulátuma által, ami az elfogadása a Jézus=Messiás identitásnak egy általános értelemben. Másfelől, az így jellemzett személy vagy tanítás különbözik a többi keresztény tanítástól azáltal, hogy hisz a héber Biblia és a rabbinikus iratok prioritásában, hogy ugyanolyan értékkel bírnak az egész emberiség számára.[55]

Egy numizmatikai vizsgálat. Istenkirály vagy ember?

A Humanizmus, reformáció c. munkájában kifejtett „lingua primigenia”–ra vonatkozó megállapításait Dán Róbert 1985-ben egy numizmatikai vizsgálat során is bizonyította, sőt tovább finomította.[56] Itt a Jézus érmék polémiáját, mint eszmetörténeti jelenséget vizsgálta, és felsorolta az összes éremfajtát polemikus ellenpárok szerint a héber nyelv illetve krisztológiai probléma vonatkozásában a szamaritánus írásútól a quadrát betűsig. Bemutatta az Ambrosius, Salvator, Bartoloccius, Waser, Roville-féle éremcsaládfákat az érmék kutatástörténetével megtalálásuktól kezdve a különböző elemzésekkel és publikációkkal együtt, mind datálás, mind-eredet és funkció[57] vonatkozásában, a rektókon található képek elemzésével. Dán cikkében a megszokott gyakorlatát követi: újra felkeres, majd összegez.

A ’campo di fiori’-típusú érme vizsgálata a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött eredeti példánynak a felhasználásával történt. Ismerteti az ezzel kapcsolatosan Maszák-közleményét (Vasárnapi Újság), valamint Goldziher, Kaufmann, Krausz Sámuel, és Gohl Ödön megállapításait, majd ezeket összegezve/beépítve megállapítja a helyes olvasatot. Ebben a posztumusz is megjelent tanulmányban teljesedik ki széles ismeretanyagának és intellektusának eleganciája, ahogy Szabolcsi professzor úr nyilatkozott: elegáns munka.

A katolicizmus és a protestantizmus, majd ennek az utóbbinak a radikális krisztológiát hirdető szárnya -az antitrinitarizmus képviselői- egyaránt adtak ki héber betűs Jézus-érméket, ideológiai csatáik eszközéül. A Wagenseil által bemutatott protestáns érmére válaszként jelenhetett meg annak Bartoloccius-féle katolikus ellenpárja.

Mind az antitrinitáriusok, mind a trinitás képviselői verettek érméket, vélt teológiai igazságuk hirdetésének dicsőségére. Az ellenoldalnak már csak presztízsből is - mintegy válaszul - veretnie „kellett”, mivel a trendeknek propagandisztikus célokból vetélytársainak eszközeivel kellett demonstrálnia saját igazát. A trinitás-vita kapcsán látjuk, hogy mindegyik fél lingua primigeniának ismeri el a hébert. Ezt a Dán Róbert által vizsgált érmék zsidó-keresztény feliratai is igazolják, az általa felismert helyes értelmezésében: „a Messiás-király békével jött, ámde embertől lett származtatva”.[58] Ez a „campo di fiori” típus a XVI. század második felében működő különféle antitrinitárius ideológiai mozgalmak közös krisztológiai minimumát, a kizárólagos Ember-Jézus-Messiás tanítást fejezi ki. Az Ambrosius-Waser-Roville típussal vitatkozik úgy, hogy meghagyja szövegében a krisztológiai minimumot. A másik vizsgált érme szövege: „A Messiás-király békével jött, és az embert a magasságos Istenem „élővé” tette”.[59] Ez az Istenember medál az antitrinitárius ’campo di fiori’ típussal vitatkozik ahogyan az tette, az ezt megelőző trinitárius medálok szövegének kiforgatásával, ami leghamarabb a XVI. Század utolsó évtizedeiben lehetett.

„A krisztológia az emberi és az isteni közötti közvetítés. A keleti kereszténységen belüli eretnekségek, így az arianizmus az atya és a fiú consubstantialitásának tagadásával, majd a nesztoriainizmus Jézus két természetének éles -diszkontinuus- megkülönböztetésével, s a monophüszitizmus (egységes szellem), amely viszont Jézus isteni természetébe oldotta volna föl az emberit, mind az isteni és az emberi közötti áthidalhatatlan szakadékot fejezték ki, végső leegyszerűsítésben: az istenkirály és a -bizonyos szempontok szerint- egyformán alávetett közösség transzcendálhatatlan dichotómiájaként.”[60]

Mindegyik oldal a héber nyelvet felhasználta a maga igazolására, mindamellett hogy egyidejűleg a másikat judaizálással vádolta. Mint arra Dán tanulmányában rámutat a korban – a spirituális képzeteknek megfelelően mágikus, illetve gyógyító jelentőséget is tulajdonítottak az érméknek a héber betűk miatt, mint „lingua sancta”-nak. Ennek megfelelően használták is őket a népi (völkisch) folklór babonás rituáléinak gyakorlásakor, például varázslásra, vagy talizmánként.[61] Dán Róbert az érmék vizsgálatából azt is igazolta, hogy nem következett be éles paradigmaváltás[62] a két szemléleti viszony között a társadalomban, hanem egy ideig mindkettő egyszerre jelen volt az emberek kollektív tudatában. Valószínűleg a rétegződés hierarchiájának magasabb fokán állókhoz (presztízs, státus, munkamegosztás, életmód, és hatalom vonatkozásában), mint műveltebb csoporthoz, hamarabb jutott el a lingua primigenia szellemisége, mint a szélesebb népi rétegekhez, ami szintén magyarázza a héber nyelv eltérő értékelésének párhuzamos jelenlétét: az ember sokkal inkább hajlamosabb misztifikálni azt, amit nem ismer.

Glirius, Albo, Maimonidész, és az erdélyi antitrinitáriusok, avagy egy mozgalom filozófiatörténeti háttere

Matthias-Vehe Glirius monográfiája Glirius összegyűjtött írásaival 1982-ben jelent meg nyomtatásban.[63] Dán megrajzolja benne Matthias és kora arcképét eszme és ideológia történeti vonatkozásban. A könyv első része Glirius életét és munkásságát mutatja be, aki 1570 és 1590 között Pfalz – Erdély valamint Lengyelország illetve Hollandia között is megfordult. Dán leírja a pfalzi antitrinitáriusok pörét, valamint beszámol Matthias Vehe rabbinisztikai tanulmányairól Isaak Johannes-nél Kölnben. Matthias is használta David Kimhi-t forrásként akárcsak Péchi Simon: az Ószövetséget autentikusnak tartotta, s úgy gondolta, hogy az Újszövetség megértésében is segít a rabbinikus magyarázat, mivel a Talmudot és a Midrást tartotta a legmegfelelőbbnek a szövegek magyarázatára.

Matthias Vehe-Glirius fordította le Joseph Albo ’Iqqarim c. művét latinra, valamint a Mattanjah megírása során az ’Iqqarim-ban kifejtett formulákat használta fel igazolására. A Mattanjah-t Matthias Glirius 1578-ban adta ki, melyben ismerteti a zsidóságnak a Messiásra vonatkozó legfontosabb tudnivalóit: egy földi ország a Messiás küldetése, egy földi ország uralma. Itt kell megjegyeznem, hogy a Messiásban való hitet Albo nem vette be a zsidó hit pillérei közé.

Matthias Glirius a Mattanjahban (part. 2. 71. a.) predesztináció ellenes tant fejti ki, melyben Albo-ra támaszkodik. Na és ez hogyan jelenik meg Albonál? „A valódi ismerethez, és a helyes cselekvéshez nem lehetséges minden bizonnyal az emberi ész oldaláról eljutni, s ez az, ami szükségessé teszi a törvények jelenlétét” Albo szerint.[64] „A törvény működteti az összes{igazgatási}szabályt és szokás{jogo}t ami szabályoz az emberek egy nagy csoportja között”.[65] Így a szokás és az életmód a törvény ismeretén alapszik. A szokásjog, más szóval hagyomány, döntő jelentőséggel bír Albo-nál. Többek között azért is bírálta a kiváló filozófus Maimonidészt (1135-1204), mert kihagyta a hagyományt (=twb'h ,tlbq ,hlbq ’kabbala’) alapelvei közül, pedig annak igazsága nélkül a kinyilatkoztatott tan el sem képzelhető[66] –írja. Itt a Rámbám tizenhárom alapelvére céloz, melyek: Isten létezése; Isten egysége; Isten testetlensége; Isten elsősége az időben; Istent szabad csak szolgálnunk; a prófétaság; Mózes prófétasága; a kinyilatkoztatás; a Tóra változatlansága; Isten mindentudása; jutalom és büntetés; Messiás; a holtak feltámadása. Majmonidész ezt az arabul írt Sziráds-ban,[67] a Szanhedrin traktátusának utolsó fejezetéhez írt kommentárjában fejtette ki.[68]

Hagyomány

Kinek mit jelentett a hagyomány? Albo a kabbala kifejezést használja a hagyományra, fogalmilag megkülönböztetve a szokásjogtól, ami a hagyománynak egy részhalmaza nála. Ábrahám Ibn Dâud (1110-1180) azt írja a hagyományról:

Bölcsünknek ’Zil’-nek (Rámbám) a beszédét úgy fogadják nálunk, mint a próféta szavait.[69] Nem véletlen, hogy Servetus követi Maimonidész tizenhárom alapelvében (Newman 66’; Friedmann 80’).

Alapelvek, törvények, és gyökerek

Visszatérve az Iqqarimra: „vannak mindenhol érvényes természeti törvények melyek mindenkire, mindig, mindenhol érvényesek”.[70] Ennek interpretációjával -természetjogi gondolkodás- most nem kívánok foglalkozni, mivel ezt Husik már megtette Hugo Grotius kapcsán.[71] Továbbá vannak úgynevezett pozitív, vagy tételes törvények , melyek a politikai társadalmat  szabályozzák, és a társadalmi életet javítják . Illetve isteni törvények , kinyilatkoztatás útján. Isten létezése alapelv, mert az Ő Tóráját sem képzelhetnénk el anélkül, hogy ne hinnénk benne, és ezért azt követve az isteni törvény alapelveit kell keresnünk (a priori).

Albo a törvényeket ugyanazon szisztéma szerint csoportosítja, mint Aquinói Tamás a Summa Theologiae-jában: ”lex divina”, ”lex humana”, ”lex naturalis.”[72] A ”lex aeterna”-t Albo nem használta fel. Az isteni törvény pedig három alapelvet tartalmaz,[73] melyek: Isten létének  állítása (1. Isten egysége, 2. Isten testetlensége, 3. függetlensége időben és tökéletessége), valamint a jutalom és a büntetés . Az Ószövetségben a kondíciók a szabad akaraton alapulnak, ami a psát értelmezésből következik. Ugyanakkor ide sorolja az isteni kijelentés valóságát. Ez utóbbi: 1. Isten mindentudása, 2. a prófécia, 3. Istennek az ismerete (Glirius, Istenismeret.).

Természetesen a fent felsoroltak általános elvek, ettől akár még lehetnének keresztény vagy muszlim szempontok is, mint a semmiből való teremtés. A zsidóság eltérése Mózes elsőségében nyilvánul meg (elsősége a próféták és mások között), valamint törvényének és annak örökkévalóságának hirdetésében. „Ha valaki hiszi a jutalom és a büntetés igazságát, de úgy képzeli hogy csak a lélek részesül túlvilági jutalomban, s a test nem támad fel, az miért tagadja a Tóra isteni eredetét?” – vonja kérdőre Albo Majmonidészt.[74]

A neoplatonikus Maimonidész-kritika

A három princípiumból ágaznak el a gyökerek (soresim), melyek: Isten egysége , Isten testetlensége , etc. Albo nem érti, hogy miért sorolja föl a Rámbám Isten egységét és testetlenségét az alapelvek között, amikor ezek már nem képezik az eredőit a Tóra isteni eredetének, hiszen mindenki, aki Mózes tanát követi, ezeket is hiszi.[75] Ezzel Albo azt akarja mondani, hogy az alapelvek mind a priori-ak, ahogyan Hasdai tanította neki: a különböző ’hitek’ kizárólag csak episztemológiailag különböznek az alapelvektől, azáltal hogy posteriori-ak. Mint látjuk, Albo teljesen átveszi mesterének, Rab Hasdainak (Or Adonai) Maimonidész kritikáját, aki a Rámbám műveire akart reflektálni. Crescas tervezett munkájának (Ner Elohim) csak az egyikfelét írta meg (Or Ádonai), ami filozófiai-dogmatikai kérdéseket tárgyal. A másik munkát (Ner Mitzvah, a Rámbám Misné Tórája ellen) halachikus témájúnak tervezte, a vallásos életmódhoz, illetve a rituálékhoz kapcsolódóan. Ezt csak szájhagyományból, illetve másodlagos/harmadlagos forrásból ismerjük, elsősorban hat tanítványa révén -akik közül ötöt elküldött a vallási vitára Tortosába. Itt megjegyezendő, hogy a Scheiber-Dán kettős által használt Albo kiadás: Vienna 1859/60.

Albo mindenesetre elismeri, hogy a mester (Maimonidész) logikailag bizonyította Isten létét, egységét, és testetlenségét. Isten testetlenségéből következik a jutalom és a büntetés. Ahogy mi a szabad akaratunk szerint döntünk, Isten úgy jutalmaz és büntet. Így a szabad akarat, és az ennek megfelelő reflektív életmód jutalmazása a követendő norma.

Természetesen azokról is értekezik, akik tagadják a szabad akaratot.[76] Az Iqqarim első kötetében kérdőre is vonja a Rambam-ot, hogy miért hiányzik az alapelvei felsorolásából a szabad akarat,[77] hisz a nélkül a törvény megtartása lehetetlen -mondja- hisz ő maga (Maimonides) írja a megtérésről írott fejezetben, hogy minden embernek szabadságában áll, hogy a jó vagy a rossz felé hajoljon. S még azt is hozzáteszi (Majmuni), hogy ez az alapelv az oszlopa a tórának és a parancsolatoknak, mert írva van (Mózes V.30.15): „Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is”(Károlyi Gáspár fordításában).[78] Kétes alapokon nyugszik tehát a tizenhárom alapelv, amelyeket a mester megállapított: de a mester titulus nem dicséret Albo szájából, hanem Majmonidész gúnyolása. A mester biztos azért választott tizenhárom alapelvet, mert a Tóra Istennek tizenhárom tulajdonságát említi[79] (és mert tizenhármas a száma a hermeneutikai szabálynak, amelyek által a tóra magyarázva van,[80] a szabad akaratot pedig azért hagyta ki, mert a tizenhármas szám már betelt.[81]

A polémia sarokköve -mint ahogy azt Albo is elismeri- hogy a mester az alapelv szónak más magyarázatot ad. Albo definíciója szerint az alapelvek olyan hitelvek, melyeket minden Mózes tanát követő embernek hinnie kell.[82]

Kulturális interakciók

S mennyiben gyakorolt ez a gondolkodásmód hatást Matthias Vehe-Gliriusra? Most idézni fogok Matthiasnak a kolozsvári antitrinitárius iskola tanárai és diákjai előtt 1578-ban elhangzott bemutatkozó beszédéből:[83] „Hogy az emberi üdv eredendő képessége és lehetősége csakis és kizárólag az emberben van helyezve -itt azokról beszélek, akik Isten népét alkotják- ezt kifejezetten tanúsítja Mózes, a következő szavakkal: „Íme, ma elédbe adtam az életet és a jót: a rosszat és a halált.” Mindenestre az emberi szabad akaratot kifejező maxima alapgondolata talmudi gyökerű (Trakt. Berachot  33b, Trakt. Niddá 16b.).[84]

Visszatérve Matthias hatására, ez a teológiai alapon nyugvó exegézis egyfajta sajátos racionalizmust hordoz magában abban az értelemben, miszerint tisztán gondolati úton (helyes exegézissel) próbálnak ismerethez jutni – elfogadva az apriori-t – a transzcendens világ természetéről, a kinyilatkoztatások helyes értelmezésén keresztül. Annak interpretációját pedig a mindennapi életre vonatkoztatják, az általuk elfogadott vallási rituálék gyakorlásakor. A vallásos állításokat a hiten túl a természetfölötti dolgokban racionális, filológiai-grammatikai kritériumok szerint kell értelmezni elsődleges forrásból.

Dán Róbert bebizonyítja, hogy az erdélyi szentháromság tagadó – „judaizáló” ideológia forrása „A zsidó doktor” tevékenységében keresendő. Itt érdemes megállni egy pillanatra, és végiggondolni, hogyan hatott a Maimonidész Aquinói-ra,[85] Aquinói Albo-ra,[86] Albo Matthias Vehe Glirius-ra, s ő pedig az erdélyi antitrinitáriusokra.

A Glirius-kutatás összegzése

A Glirius kutatás kapcsán idézném Pákozdy L. Mártont (Fil. Közl.,83’ 1-3.): „A Glirius kérdés megoldása nehéz, mert ószövetségi – rabbinisztikai anyagtól hemzseg. Glirius elemzése mindenekelőtt hebraisztikai forrásokkal végezhető el, ezért a protestáns teológusok közül alig néhányan tudnának hozzászólni –majd így folytatja- Dán Róbertről itt kell néhány szóban megemlítenem, hogy kutatása egész területén az eredeti források minden nyelvében ismerős. Héber és egyéb sémi filológiai, latin és görög ismereteit is tudja hasznosítani.”

Dán Róbert érdeme, hogy elvégezte a Mattanjah rabbinikus filológiai és exegetikai feldolgozását, a pfalzi-heidelbergi kör valamint Dávid Ferenc perének ismertetését. Tulajdonképpen ő volt az első,[87] aki figyelmet szentelt Albo jelentőségének az antitrinitárius megmozdulásban. Elénk tárja az unitárius felfogás részleteit és hátterét az 1560-as évek közepétől, mikor is az új egyház feje Dávid Ferenc volt. Nem sokkal később az unitárius felfogás Erdély egyik vezető ideológiájává vált; majd a nyolcvanas években új eszme-rendszere jelent meg Erdélyben: a szombatosság.

Szombatosok

Dán Róbert nagydoktori értékezésének témája, „Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon”[88] c. monográfiája posztumusz jelent meg 1987-ben. Ez volt élete utolsó nagy tudományos szerelme.

A rájuk ragasztatott szombatos jelző pedig abban a tanításban gyökeredzik, miszerint a szombat a Dekalógus része, és így nem vonatkozik rá a Jézustól kapott törvény alóli szabadság. Ez, és az ehhez hasonló rituálék átvételekor a szombatosok valójában nem a zsidó vallás felé fordultak, hanem csak igazabb keresztények szerettek volna lenni. A szombatos ideológia tulajdonképpen egy közbülső állomás a szentháromság-tagadó kereszténység és a rabbinikus judaizmus között: a reformáció utolsó hulláma. Ez a teológiai teória, más szóval zsidó-keresztény gondolkodás a XVI.-század végén Európa több pontján is jelen volt, mint például Abraham Farisol már a XV.-században Olaszországban.[89] Erdélyben más volt a helyzet: itt inkább Vehe-Glirius heidelbergi prédikátor tevékenysége volt meghatározó 1578-79 körül, akit Dávid Ferenc hívott Erdélybe.

Nem Glirius volt az egyetlen, aki megfordult itt: gondoljunk Palaeologusra, Neuserre, Seidelre, akik szintén hatottak, ami Dávid Ferenc eszméinek a változásában is megfigyelhető, mint a non-adorantizmus terjesztése. Ennek hátteréül szolgált Erdély szerencsés politikai önállósága a tizenhatodik század második felében, ami keretet teremtett a szellemi szabadságnak. Amikor államvallássá vált a szentháromságtagadó irányzat, Európa szabadgondolkodói Péchi Erdélyébe áramlottak.

A szombatos megmozdulás mély nyomot hagyott a történelmen, az irodalomon, és a kultúrán a székelyek körében. Az Ószövetségben hirdetett társadalmi egyenlőséget saját koruk társadalmára vonatkoztatták: többek között ez is egy olyan pont, ahol a szombatos és a radikális unitárius koncepció érintkezik. Rengeteg irodalmi és polemikus írás – körülbelül száz szombatos kódex – maradt fenn a XVI - XVII.- századból.[90]

Egy karriertörténet. A Péchi Simon toposz

Péchi Simon, százada egyik legnagyobb hebraistája, egy szűcsmester fia volt. A hébert és a törököt gyermekként tanulta, konstantinápolyi tartózkodása alatt. Itt alapozta meg rabbinikus irodalmi ismereteit, valamint diplomáciai kapcsolatait. Először Transsylvániában lépett színre 1594-ben Eösi István oldalán, s hamarosan hatalmas politikai karriert futott be. 1601-ben már Báthori Zsigmond herceg titkára, majd Bethlen Gábor kancellárja, és így Erdély második embere lesz.

Péchi irodalmi munkásságából kitűnik széleskörű műveltsége: ugyanúgy hivatkozik klasszikus görög-latin auktorokra, mint ahogyan foglalkozik a reformáció vezetőinek egy-egy tételével, a posztbiblikus zsidó irodalomról nem is beszélve. Péchi magyar nyelvű Talmud- fordításai az európai XVI.-századi bibliatudomány párhuzam nélküli alkotásai, művelődéstörténetileg kimagasló értékkel bírnak. Péchi merített a rabbinikus irodalomból, felhasználva Salamon Jichaki „Rasi-t”, Abraham ibn Ezra-t, és Jakob ben Aser-t.

Dán Róbert Péchi Psalteriumából kimutatta, hogy munkájául egy 1514-17 között Velencében kiadott Biblia Rabbinica Magnának első sorozata volt az alapja. Péchi gyakran forgatta a Beresit Rabba VI.- századi midrás-gyűjteményt, amit Szalonikiben adtak ki 1593-94-ben. Bibliai kommentárjaiban több helyen nyúl allegorikus magyarázathoz, például Genezis-kommentárjában megjelenik Philo,[91] és Josephus[92] is. A műveiben szót kapott Arisztotelész, Homérosz, Vergilius, Ulpianus, és sok más görög-római klasszikus. Az Újszövetség koncepcióját – mint a humanisták és a reformátorok – elsősorban Erasmus Novum Instrumentum-a alapján vizsgálta.

Erasmus és az új tudományos szövegkritika

Erasmus forradalmi munkája 1516-ban már az új tudományos szövegkritika jegyében jelent meg -jóval a modern bibliakutatás előtt. A teológiai vizsgálati módszerek a reformáció korában merőben eltértek a korábbi egyházi felfogástól: erre példa az eredendő bűn, vagy a szentháromság cáfolata. Rájönnek az Újszövetség vonatkozásában, hogy műfajilag tulajdonképpen levelekről van szó és nem kinyilatkoztatásokról, vagyis magánszemélyek hitkérdéseiről. Valamint hogy az evangéliumok nem teljesen ugyanazok, másképpen mesélik el a dolgokat, ebből következően eredeti nyelvük is eltérő lehetett.

Az 1-2-3. századi zavaros politikai események következtében -a babilóni-fogság után csak rövid ideig volt a zsidóság független, mert „nyakukon voltak” a görögök, majd a rómaiak- Izrael népe már nagyon várta a Messiást. Feljegyzések szerint számos kisebb-nagyobb messiás tűnt fel, majd bukott meg. Ezt Kalthoff formulázta először határozottabban, pontos forrásokra hivatkozva (Eustehung des Christentums. Leipzig. 1904. skk.). A helyzet komikuma, hogy Kalthoff evangélikus pap volt, egy igazi jó keresztény, tehát semmiképpen sem lehet vádolni keresztény-ellenességgel. Kalthoffot idézve: „Krisztus, Messiás nem egy volt, hanem akkoriban minden évben akadt több is Izraelben, akit –ha a közrendet már nagyon háborította- kurtán kivégeztek. Ez már olyan típusféle volt”.[93] Mindez Dán Róbert megfogalmazásában: „az evangéliumok kapcsán látszik, hogy a Jézus-figura eladásánál a szövegek egy koncepció alátámasztására születtek: a megváltáséra, a mennyország kapujának megnyitására”.

Erasmus Újszövetségét úgy készítette, hogy megvizsgálta az összes régi görög szövegváltozatot, de csak azokat a helyeket fogadta el, amelyek a legrégebbi textusok által is alá voltak támasztva (A plusz motívumok lehettek a későbbi betoldások.). János első levele (5:7) a szentháromság legfőbb igazolása, de mivel nem szerepelt a legrégebbi görög szövegekben, ezért Erasmus -világi tudományos koncepciójától vezérelve- egyszerűen kihagyta azt Újszövetségéből (szentháromság tagadása).[94] Pirnát Antal ezért is gondolta azt, hogy a szentháromság tagadásának ideológiája igazából nem zsidó eredetű.

Martin Seidel, az első deista

Az 1621-es év fordulópontot hozott Péchi Simon életében: mind politikai karrierjében, mind irodalmi munkásságában. Bethlen Gábor politikai kettősjáték vádjával letartóztatja, minek következtében három és fél évet különböző börtönökben tölt, ahol teológiai tanulmányokat folytat.

A börtön évek alatt ismerkedett meg Martin Seidel deista Dekalógusával, neosztoikus morális doktrínáival -az 1600-as évektől a neosztoikus filozófia Erdélyben nagy népszerűségnek örvendett. Több kézirat maradt fenn Dán Róbert hagyatékában, amelyek Seidl, az „első deista”[95] kérdésével foglalkozik. Sajnos feldolgozásukat már nem érhette meg, de a munka nagy részét már elvégeztem, amiből most ízelítőt adok, egy kisebb fordításrészletettel egyetemben.

Martin Seidel egyike a 16. sz. végi európai eszmetörténet árnyainak, akik létéről tudunk, de jobbára csak kérdőjelek maradtak utánuk. Apja, Johannis, aki orvos volt, 1556-ban halt meg Wittenbergben; valamint volt egy öccse, Jacob, és egy Georgis nevű unokaöccse.[96] Seidel 1564 május 3.-ai bejegyzéssel III. Friederich ösztöndíjasa volt Heidelbergben (Toephe, G.: Die Matr. Des Univers. Heidelberg II. 1886. 33. D.R.). 1567 júliusában a rektor Bock azzal vádolta, hogy „van egy pont a tanításban, amiből nem enged” (Kir. Roth. Prof. 1567.15a. D.R.). Berthold Redlich már ezidőtájt állította, hogy megfertőződött az arianizmustól, és tagadja a szentháromságot. 1568 október hatodikán rektori határozat születik ellene. Elbocsátják, de további négy évig még Heidelbergben marad. 1570-ben Seidl még mindig a hatodik osztály tanítója az oktatók kollégiumában. Július 13.-án őt is megkérdezik a problémáról (arianizmus).[97] Jelen volt 1572. december 23.-án Syluanus kivégzésénél. Útlevelet kért Strassburgba, de Heilbronnba szökött. 1573. április hatodikán levelet küldött a rektorhoz (Th. Erost/us/hoz), hogy nem tér vissza. Kéziratát küldi az egyetem vezetőségének és az egyháztanácsnak elolvasásra, amely „Az arianizmus apológiája volt.”

Martin Seidelről a szakirodalom főleg három forrásból tudósít. Az egyik egy 1656-ban kiadott levélváltás: bár négy levélről van szó, valójában csak három maradt meg. Ezekben –tartalmilag összefoglalva- arról számol be, hogy Jézus nem a próféták által hirdetett Messiás, valamint hogy a dekalógus örök ősi törvény. Tanítói állása kapcsán a köszönetnyilvánításkor a következőképpen nyilatkozott: „Nem értek veletek egyet a Messiás-tanban, de kívánom (hogy) minden keresztény csatlakozzon hozzátok és ezzel elszakadjon a bálványimádástól; amitől én is szeretném eltéríteni őket, bár a ti nézeteitektől eltérő dolgokból indulok ki”.[98] A másik fontos forrás, amit különösen a Péchi-kutatók figyelmébe ajánlok J. Vogel levele Péchinek 1621 július 22.-én.[99]

Origo et Fundamenta Religionis Christianae

Dán Róbert fedezte fel Seidel munkáját, az Origo et Fundamenta Religionis Christianae-t. Az Origo-ban Seidel először a keresztény tanok eredetének és elterjedésének magyarázatával foglalkozik, majd ennek cáfolatával. Ezután a művet saját doktrinája bemutatásának szenteli. A megtalált példányon (Origo:1) felül a szerző neve szerepel, a könyv címe, és a másoló Wolf megjegyzései; majd a harmadik oldalon rövid előszó után, kezdődik a főszöveg (Origo:55/235). Seidel Újszövetség-felfogása egy világot irányító, az intellektuális eredőkből mozgatott emberi akaratot feltételez. Igaz ősi és tökéletes tanítás Istenről, és az ő akaratáról: „Ami a világban van: a természet és a világmindenség rendje és szabályos mozgása feltételezi, hogy egységes akarat hozta létre és tartja mozgásban. Lényege önönmaga fenntartása és, hogy a legfejlettebb teremtmény, az ember ura legyen ennek a teremtett világnak. Az ember pedig az Istenért van teremtve. Mindez abból következik, hogy csak egyedül az ember képes értelemmel áttekinteni az egészet. Feladatunk tehát az ész (isteni adomány) segítségével tudni mi és milyen az Isten, mi az akarata, és hogy hogyan kövessük ezt az akaratot”.

Seidel szakított a kereszténységgel, de annak etikájával nem.[100] Vallásosságának alapja a tiszta monoteizmus és az erkölcs tiszteletben tartása, ami rokon J. Bodin Torolbájának nézeteivel.[101] De a természetet és a társadalmi életet irányító, abba beavatkozó Istent elveti: tulajdonképpen csak a világ első okának ismeri el, a róla szóló tanítást-akaratát, mint kategorikus imperatívuszt értelmezi. Hogy Kant szavaival éljek, az erkölcsiségnek nincs szüksége sem egy, az embernek fölötte álló másik lény eszméjére ahhoz, hogy az ember felismerje morális kötelességét.[102]

A Seidel-hatás vizsgálatának szempontjából talán a legfontosabb érintkezés: Hermann S. Reimorus, aki 41 éven át volt Hamburgban filozófia professzor, és 1768-ban halt meg. Vagyis körülbelül húsz esztendeig ott volt a kéziratokkal együtt, és Wolffal, Hamburgban. Íróasztalának írt dolgozatát Lessing adta ki, 1774-8 között.[103] Lessingre nagy hatást gyakorolt az antitrinitáriusok bölcsessége és szabadságszeretete, ez ihlette a ’Bölcs Nátán’ (Nathan der Weise) megírására.

Péchi Simon eszmeisége és tudományos munkássága

Dán Róbert megvizsgálta az isteni morális természettörvény seidli megfogalmazásának jelenlétét a hazai szombatos forrásokban, külön figyelmet szentelve Seidulus hatásának Péchi gondolkozás módjában.[104] Simon az Atyák mondásai (Talmud. Tract. Avot.) szemelvény- fordításokat is a börtönben készítette, melyben Josef Jabec[105] héber kommentárját is felhasználta és magyarra fordította, mely a korban egyedülálló a különböző országok nemzeti irodalmában.

Az Atyák mondásai csak 1999-re vált olvashatóvá a széles olvasóközönség körében, s ennek közlése Koltai Kornélia érdeme.[106] Közzé tette a Bét János által 1629-ben készített másolatot, valamint a Johaness Leusden-féle Avot-kiadást, ami Utrechtben jelent meg 1665-ben. Koltai a héber szöveget és a „Bét”-másolatot összehasonlította, és más Péchi Avot variánssal is összevetette. Elvégezte az anyag teljes nyelvészeti feldolgozását, s munkájában legnagyobb mértékben Dán Róbert kutatási eredményeire épített.

Bethlen Gábor 1624-ben Péchi Simont szabadon engedte, és ő visszatért Szenterzsébetre, Eősi István „vallásához”. Péchi zsoltárfordításokat is készített -zsoltárkommentárját 1629-ben fejezte be. Saját skolasztikus jellegű kommentárral látta el a középkori zsidó exegézisből merítve Dávid Kimhitől,[107] Rási szövegekből, néhány midrás-gyűjteményből, és a Talmudból. Lefordította a Sziddurt és a Mahzort is, ami a középkori zsidóság hétköznapi és ünnepi imakönyve volt. A pijjutim költészet is megragadta, 1629-től 38-ig rengeteget fordított például Jannajtól, Eleazer Kalirtól, Salamon ibn Gabrioltól,[108] Mose ibn Ezrától,[109] Benjamin ibn Abrahamtól, Josef ben Aviturtól. Így erdélyi követőit is megismertette a zsidó irodalommal kiváló fordításain keresztül. 1631-ben jelent meg új interpretációja az Atyák mondásaihoz, saját kommentárjával, és Josef Chajjunéval. Ez a szenterzsébeti szombatos iskolában olvashatóvá is vált követői körében. Fordított még Mose ben Jacob mé-Coucy-t, Jacob ben Asert, Josef Karot, és még egyéb szerzőktől is. Péchi fordításkor az eredeti szövegrészt mindig saját kommentárjával hozta. Körülbelül kétezer oldal kézirat maradt fenn, ami tartalmaz még szemelvényeket Salamon ibn Gabriol, Elijáhu de Vidas, és egyéb szerzőktől.

Péchi Simon széles körű irodalmi műveltsége, a héber Biblia ismerete, a középkori rabbinikus kommentárok, valamint a klasszikus (értsd: görög-római) irodalomban való jártassága, nehéz feladat elé állítja az őt tanulmányozni kívánó kutatót.

Dán Róbert pedig kiválóan megfelelve a kihívásnak részletesen feltárta Péchi világképének elemeit és forrásait. Dán rávilágít Péchi Simon és szombatos mozgalma kulturális – művelődéstörténeti jelentőségére, mely kontinuitását 1944-ig megőrizte.

Dán Róbert világképe és tudományos módszertana. Pályaképek

Dán Róbert a gondolkodástörténet kutatásának módszerei közül az alábbi nézetet vallotta magáénak: a doktrínák önállóan fejlődnek, és egy korábbit mindig meghalad egy későbbi. Egy doktrína megjelenését számos szubjektív és objektív tényező befolyásolja. Mindig egyikből következik a másik. A doktrínák fejlődése vezeti a társadalom fejlődését. A gazdasági alap és felépítmény[110] között nincs függőleges összefüggés.[111] A fenti gondolatmeneten egyértelműen érezhető az ifjú-hegeliánus Szemere Samu[112] hatása, akinél a szemináriumban filozófiát tanult. Minden péntek este -a templomi szertartás után- egy/másfél órát sétálgattak és beszélgettek a körúton, amíg Dán Róbert, és felesége Benedek Katalin az ismert Hegel-fordító filozófus Szemere Samut haza kísérték.

A hegeli filozófia hatása nem meglepő, mivel a magyarországi hebraisták között nagy hagyománnyal bírt, ugyanúgy, mint az ezzel genetikus kapcsolatban álló tübingeni valláskritika irányzat (újhegeliánus valláskritika). Ebből a szempontból Goldziher Ignác[113] talán sokkal döntőbb hatást gyakorolt Dánra, mint Szemere; aki személyes interakcióba került és levelezett A. Geigerrel, Jahn-val, hogy csak néhány nevet említsek.[114] Dán eszmetörténeti megalapozottságát tekintve mindenképpen Goldziher immanens evolucionista művelődéstörténeti koncepcióját követi (a fiatal Goldziher Kulturgeschichte-je), ami a hegelianizmus, és a belőle kinövő biblia-kritikai irányzatok, és egyáltalában a klasszikus német filozófia öröksége.[115]

Külön említenem kell Hahn Istvánhoz fűződő viszonyát. Tudjuk, hogy Hahn nem kapta meg az őt illető elismerést a rabbi szemináriumban, ezért nem keltett feltűnést, amikor az egyik nap kisétált, és nem tért többé vissza. Vallását világi karrierre cserélte, kora politikai rendszerének is megfelelve. Többé egy sort sem volt hajlandó leírni héberül. Benedek Katalinnak van a birtokában egy levél a Dán hagyatékban, amit Hahn írt Dán Róbertnek közvetlenül a halála előtt, az egyik neki küldött Dán kéziratra reagálva (Disputatio nummorum). Hahn a levelét egy gyönyörű talmudi idézettel kezdi, ami bizonyítja, hogy Hahn István halála előtt –mint oly sokan- visszatért a gyökereihez, a zsidóságához.

A szombatos kutatás rövid története. Vázlatok

Most pillantsunk végig a szombatos kutatás történetén, hogy Dánt az őt megillető helyre helyezhessük. Thury Zsigmond, Kanyaró Ferenc, Pokoly József, Kohn Sámuel voltak az úttörők. Dán Róbert Kohn Sámuel téziseit igazítja ki,[116] aki óriási anyagismerete ellenére is a mozgalom történetét és ideológiai változásait félremagyarázta. Mindamellett az ő könyve volt a legnépszerűbb irodalom az érdeklődő olvasóközönség körében –ami nem csökkenti Kohn Sámuel érdemeit. Majd Bacher Vilmos értekezett a témáról a Jewish Quarterly Review-ban.[117] A kutatástörténet ezen első korszakáról Pákozdy László Márton adta meg a bibliográfiai összegzést.[118] Varjas Béla korai szombatos kéziratai (RMKT. XVII. sz. 5. köt.) is Dán Róbert új szintéziseit támasztotta alá, miszerint az unitárius felfogás részletei és háttere nyugat európai eredőjű. Kezdetben Dávid Ferencet tartották a szellemi áramlat genezisének, Blandrata hatásaként értelmezve azt. A kutatás elmélettörténetében az első fordulatot Pirnát Antal könyve hozta,[119] mellyel Johannes Sommer, Jacobus Palaeologus, Matthias-Vehe Glirius is megjelentek -mint lehetséges eszmei közvetítők- a színen. Dán Róbert magyarázata Vehe-Glirius „zsidózó” teóriáiban nyilvánul meg. Vehe-Glirius „judaizáló” teológiája az Ószövetség törvényeinek struktúrájára épül, követve Albo Iqqarimban kifejtett gondolatait. Míg Pirnát Antal az 1583-ból való Aliquot-ot a predesztinációs dolgozatával együtt Sommernek tulajdonította, addig Dán Róbert egyértelműen bizonyította, hogy Vehe-Glirius Erdélyben írt és Lengyelországban kiadott munkája.

M.T.A. Judaisztika Kutatócsoport

Dán Róbert 1985-ben egy judaisztikai munkacsoport létrehozását kezdeményezte, Scheiber Sándor tervei alapján. Célja a Scheiber által végzett judaisztikai kutatások folytatása, és a hazai nagy értékű tudományos anyag eredményeinek publikálása (általános judaisztikai, magyar-zsidó történeti, művelődés és irodalomtörténeti, bibliográfiai) volt. Ehhez külföldi támogatást is szerzett, a new york-i székhelyű Memorial Foundation for Jewish Culture-tól. Sajnos hirtelen és fájdalmas halála miatt a megalakulást már nem érhette meg.

Bibliographia Hungarica-Hebraica

A magyarországi héber betűs hebraica kiadványok száma meghaladja a 10000 tételt. E héber betűs anyag bibliográfiai feltárása speciális nyelvtudást, és nem egy esetben héber irodalmi és vallástörténeti ismereteket kíván. Ezzel magyarázható, hogy nagy bibliográfusaink (Petrik[120], Szinnyei[121], Gulyás[122]) munkáiban is csak olyan hebraicákat találunk, amely latin betűs címlapot, vagy utalást tartalmaz. Az ily szélesebb körök számára is érthető anyag azonban elenyészően csekély. Ismert könyvészeteink e hiányosságának talán másik oka az lehet, hogy a legnagyobb részt vallásos tárgyú kiadványok nem kerültek a világi könyvkereskedelem vérkeringésébe. A nyomdák pedig csak imitt-amott tettek eleget a kötelespéldány-törvény ide vonatkozó redelkezésének.[123]

Mint tudományos igény, már a második világháború előtti években felmerült az a gondolat, hogy összeállítsák a magyarországi héber irodalom és vallásos kiadványok bibliográfiáját. N. Ben-Menáchem a „Mészifrut Jiszráél b’Hungárija” c. munkájának előszavában így nyilatkozik: „A magyarországi héber irodalom ismeretlen terület irodalmunk történetében. Még 1930-ban bíztatott tanárom és mesterem, Áháron Freiman a Mainz melletti Frankfurtban, hogy szenteljem időmet ez irodalom pontos lajstromozására, mert ez teljesen ismeretlen a kutatók előtt.” Indoklásul azt hozták fel –mégpedig helyesen-, hogy amennyibe ez a rendszerező munka nem történik meg, az idők sodrában a könyveknek még a nyomai is elveszhetnek. Ez a feltevés sajnos indokoltnak bizonyult, mert a náci pusztítás a könyveket sem kímélte, s így számtalan munka szinte teljesen elveszett számunkra.

A második világháború után (sajnos elég későn) a megmaradt folyóiratok illetve régi könyvjegyzékek alapján nagy erővel indult meg a világ hebraica anyagának bibliográfiai feltárása. Az alábbiakban ismertetésre kerülő bibliográfiai munkálatok oroszlánrészét izraeli és amerikai kutatók végezték. Ez azzal magyarázható, hogy a világháború után a megmaradt héber könyvek nagy menyiségben e két országba áramlottak. Ezidáig bárhol a világon héber betűkkel közölt nyomtatványok bibliográfiai összesítő kísérlete Ch. B. Freidberg munkája.[124] Dicséretes fáradozása sikerrel járt, és a munka annak ellenére, hogy magá viseli az uttörő kezdeményezés kisebb-nagyobb hibáit, rendkívül jelentősnek mondható mind kitűzött célja, mind a hugarica-kutatás szempontjából. A Bét Éked Sepharim héber betűrendes rendszerében cím szerint adja anyagát. Megbízható címleírásaival, pontos mutatóival komoly segítséget nyújt a kutatóknak. Vonatkozik ez különösen a 16-18. század anyagára. A 19. és a 20. század nagy könyvtermésével azonban nem tud teljes sikerrel megbírkózni, így a hungarica anyag is meglehetősen hiányos, sok mű hiányzik ebből az egyébként értékes bibliográfiából.

A magyarországi hebraica bibliográfiájának egy jelentős részfeladatát a jeruzsálemi Hebrew University bibliográfiai folyóirata, a Kirjat Sepher oldotta meg, amikor öt folytatásban közzétette a „Héber nyomda Magyarországon”, majd a „Héber nyomda Erdélyben” című cikksorozatát.[125] A sorozat munkatársai N. Ben-Menachem, P. J. Kohn és Ch. Liebermann. E szerzők öt magyarországi város: Ungvár,[126] Munkács,[127] Paks,[128] Pozsony,[129] és Felsővisó[130] megközelítően teljes hebraica bibliográfiáját közlik. Az erdélyi nyomdával foglalkozó sorozat eddig a szinérváraljai[131] és szatmári[132] héber nyomtatványokat ismerteti. E bibliográfiák a nyomdászattörténetnél használt formát követik, nevezetesen időrendben és ezen belül a héber betűrend sorrendjében (nem szerzős betűrendben), cím szerint tárják fel anyagukat. A kiegészítésekkel együtt a fent említett városok bibliográfiája eddigi ismereteink szerint csaknem teljesnek tekinthető. A szerzők az egyes fejezetek bevezetéséül a tárgyalt helységek nyomdatörténetét is közlik. Ezek a rövid tanulmányok értékes adatokat tartalmaznak nyomdatörténetünk csaknem feltáratlan területéről. Az egyes cikkeket szerző- és cím- mutató egészíti ki.

A fentiekben említett egyik jeles magyar születésű izraeli bibliográfus (N. Ben Menachem) önálló kötetében, amely a „Magyarországi héber irodalomból”[133] címet viseli, külön fejezetet szentel a máramarosszigeti héber nyomdák bibliográfiájának. A bő annotációval ellátott tételek a Kirjath Sepher már említett rendszerében követik egymást. A gyűjtés irodalom- és tudománytörténeti szempontból egyaránt forrásmunkának számít, mert a szigeti nyomdában nyomtatott műveken kívül azok szerzőiről is találunk rövid életrajzot. A szigeti nyomdák történetével foglalkozó fejezet feltárja azok részletes töténetét 1944-ig.

Bibliográfia jellegű a kiadvány a témában J. J. Greenwald munkája,[134] amely magyarul „A zsidók Magyarországon” címet viselné. A szerző a magyar születésű és héber vagy jiddis nyelven írt szerzők életrajzát és műveik bibliográfiáját adja mintaszerű, pontos jegyzetekkel. A könyvmutató alapján megállapíthatóak a Magyarországon nyomott munkák. Sajnálatos, hogy e fontos kézikönyv anyaga csupán az 1420-1840-es évek közé eső időszakra terjed ki.

Hasonló természetű bibliográfiai összeállítás a Pakson 1913-ban megjelent munka, amelynek a szerzője Schwartz Zsigmond.[135] A háromkötetes mű első két kötetében a magyarországi szerzők életrajzát adja betűrendben. A harmadik kötet a kiadványokkal foglalkozik. Kiegészítés és jegyzet is megjelent hozzá.[136]

Sajátos áttekintési szempontot választott A. Yaary[137] bibliográfiai összeállításához. A szerző a hággádának (húsvétesti szertartáskönyv) különböző kiadásait gyűjtötte össze kötetében. Természetesen itt a hungarica-anyag is képviselve van.

A múlt század végén és a 20. század elején jelentős héber és jiddis nyelvű folyóirat-kiadás volt Magyarországon. A nyomdahelyek-bibliográfiák közlik az illető város vagy nyomda kiadványai között ezeket is, de részletes ismertetésükre ott nem kerül sor. E hiányt pótolta N. Katzburg „Héber folyóiratok Magyarországon” és J. J. Hácohén „Hetven év vallási folyóiratai Erdélyben” című tanulmánya. A fentieket az Áreset évkönyv első kötetében láttak napvilágot.[138] A szerzők részletesen foglalkoznak a folyóiratok tartalmával, érdeklődési körével, szerkesztőivel és munkatársaival. Hasonló jellegű a „Die Juden und die jüdischen Zeitungen in Ungarn” című tanulmány, melynek szerzője Z. Spirn.[139]

A hebraica bibliográfiáit másodfokon egy magyar származású kutató, S. S. Shunami állította össze.[140] Anyagát szakcsoportokra rendezve adja közzé. Kitűzött céljának dícséretesen tesz eleget, de a kötet ma már több vonatkozásban meghaladottnak tekinthető.

A bibliográfiák eddigi felsorolása természetesen nem a teljes anyagot adja. Csupán tájékoztatást kíván nyújtani a jelentősebb magyar vonatkozású hebraica bibliográfiákról. Ezen kívül még sok könyvkereskedői katalógus, könyvjegyzék, rejtett bibliográfia ismeretes.

A budai Egyetemi Nyomda

A budai Egyetemi nyomda héber betűs termékeinek bibliográfiáját elsőnek Baloghy István[141] „A magy. kir. Egyetemi Nyomda czímjegyzéke” elnevezésű munkájában állította össze, ahol mint az egyetemi nyomda kiadványainak egy része, helyet kapott az ott nyomott hebraica is.

A budai Egyetemi Nyomda az első hazai műhely, amely rendszeresen állított elő héber betűs műveket. Ez irányú működése 1814-ben indult meg és még 1875-ben is jelent meg héber betűs kiadvány, melynek impresszumában az Ofner Universitäts Buchdrukckerei szerepel nyomdaként. Baloghy évek szerint, az éveken belül betűrendben és a címet átírásban közli. Leírása pontos, viszont bibliográfiai használhatóságát nagymértékben csökkenti, hogy viszonylag kevés tételt tartalmaz: az eddig ismert anyagnak mintegy a felét.

A budai Egyetemi Nyomda hebraica anyagával foglalkozik még Bettelheim Samu összeállítása is.[142] A géppel írt és sokszorosításban megjelent munka latin betűkkel átírt ugyan, de csupán a nyomtatás évét és a kiadvány címát közli. Ezért nem tekinthető használható bibliográfiának, csupán könyvjegyzéknek, amely a könyvtárosnak vagy a kutatónak csak korlátozott tájékoztatást nyújt.

A nyomda héber részlegének története

A héber részleg megalakítására már 1807-ben Rosenthal Naftali tett lépéseket. A kancelláriához fordult engedélyért, hogy Pest városában privilégiumot kapjon a héber könyvek nyomtatására. Az Egyetemi Nyomda vezetősége megvétózta ezt a kezdeményezést, így eredménytelen maradt Rosenthal igyekezete.

Három év telt el, amikor Trattner Mátyás hasonló kérelemmel lépett fel. A helytartótanács hozzájárult azzal a kikötéssel, hogy ő az Egyetemi Nyomda felügyelete alatt végezze munkáját. Trattner ráállt, és így az Egyetemi nyomda berendezkedett a héber könyvek nyomtatására (12.000 Ft beruházást eszközöltek). A betűk öntésével megbíztak egy pesti betűöntő mestert, Falkát. Ő azonban hat év leforgása alatt csak két sorozat betűt készített el. A hiányzó típusokat külföldről rendelték meg. A befektetett összeg elérte az újabb 1000 Ft-ot.

A kancellária utasítására ezekről hat hónap leforgása alatt a mesterek: Falka és Lenner Ferenc –napi 4Ft munkabérért- öt kisegítő munkással elkészítették a tervbevett munkát. Azonban mindennek ellenére nem látszott elegendőnek a betűanyag. Ezért Joszef Mansfielstől (Bécs) vásároltak hozzá, továbbá a lipcsei Karl Tauchitztól 3 garnitúrát. Az Egyetemi Nyomda héber kiadványai csak 1819-től jelennek meg a könyvpiacon.

A héber betűs nyomtatást már megkezdték ugyan 1814-ben, de ezen kiadványokon azonban csak, mint nyomdahely szerepel az Egyetemi Nyomda. Tehát 1814-től megindult a magyarországi héber könyvnyomtatás. Az első kiadvány egy húsvétesti szertartáskönyv volt (Hágádá) volt, Abudráhám kommentárjával. Irodalmi tanácsadó az ismert óbudai főrabbi Müntz Mózes volt.[143] A könyvek terjesztője a fentemlített Rosenthal lett, aki Pest városában lakott. A nehéz körülmények között megindult munkának erős vetélytársa akadt a bécsi Anton Schmiedt műhelyének termékeiben. Ezért a nyomda vezetősége úgy határozott, hogy leállítja a részlegben a munkát. Rosenthal kiállt amellett, hogy Schmiedt csak a naptárak területén számít versenytársnak. S miután szavait alátámasztotta (valamint a nyomda kiadványai elkeltek), továbbá a befektetés is meghaladta az 5000 Ft.-ot, úgy határozott a vezetőség, hogy folytassák a munkát. Így az Egyetemi nyomda sajtója alól 1814-től 1875-ig folyamatosan napvilágra kerültek a nyomtatványok. 1875-ben a nyomda áttette működésének színterét Pestre.

A nyomda kiadványai

A kiadványok között találunk elmélkedéseket, gyászbeszédeket, alkalmi kiadványokat. A kiadványok ezen csoportja a vallási élet problémáival foglalkozik. Ilyen például a rituális vágás törvényeinek kézikönyve, a vallási válás körülményeinek tisztázása. Naptárak is több alkalommal kerültek kiadásra; 1821-ben Brüll Azriel kinyomtatta Én-Haárec című munkáját.[144] E rendkívül érdekes kötet tartalmazza Magyarország gazdasági helyzetét ebben a korban és érdekes zsidó szempontokat: a zsidó lélekszámot megyénként; a vallási központokat, a tenházak helyzetét.

A 60-as évektől kiadásra kerülnek a romantikus regények jiddis nyelven vagy németül -de héber betűkkel. A kor általános szokásainak megfelelően ezekből nagy mennyiség fogyott, könyvtáraink is mondhatni teljes gyűjteménnyel rendelkeznek belőlük. A 70-es évektől csak naptárak és elvétve más vallásos tárgyú kiadványok kerülnek ki az Egyetemi Nyomda héber részlegének sajtója alól. A nyomda 1842-ben kiadott betűmintakönyvéből[145] megtudjuk, hogy ekkor már 44-féle betűtípus állt a szedők rendelkezésére. A kiadványok nagyrésze érdekes módon a címlapon kívül kék selyemborító lapot kapott. Ez kíséri a nyomtatványokat 1819-től 1867-ig. Számos könyv szép kötéssel rendelkezik, ezek már magántulajdonosok gondosságát dícsérik. Eredeti kötésnek a fent említett silány kékselyem papírt kell tekintenünk.

A transzliterálás nehézségei

E bibliográfia elkészítésében az a cél vezetett minket, hogy az egyetemi Nyomda –a legelső magyarországi héber nyomdahely- ma már ritkaság számba menő kiadványairól a lehetőségek maximális kihasználásával megközelítőleg a legteljesebb képet nyújtsak.

Habent sua fata libelli; e kiadványok már az első világháború idején is csak egy-két könyvtárunkban voltak képviselve. A második világháború elsöpörte még azt a csekély maradékot is, melyet a fent említett bibliográfiák feltártak.

Az Országos Széchényi Könyvtár helyzeténél fogva megőrzött kb. 60-70 kiadványt, az Egyetemi Könyvtár pedig kb. 30 darabot mondhat magáénak. Sajnos az Egyetemi Nyomda kis magánygűjteménye nyomtalanul elveszett,[146] itt a nyomda termékeinek teljes gyűjteménye képviseltetve volt.

A könyvtárakban őrzött példányok meglelése is bonyolult feladatot jelent. A címleírások pontatlanok, a rendszavak hibás megválasztása miatt az anyag csak majd minden címleírási variáció végigkeresése után található meg a katalógusokban. Meg kell említeni azonban, hogy az Egyetemi Könyvtár régi cédulakatalógusa rejt néhány gyönyörűen kalligrafált héberbetűs címleírást. Ezek eredete valószínűleg a múlt század kilencvenes éveire nyúlik vissza, amikor a teológia és a könyvtár szoros kapcsolatot ápolt. Erre mutat az a tény is, hogy a címleírások betűi a rituális életben használt betűtípusokkal íródtak.

A budai Egyetemi Nyomda hebraica bibliográfiája összeállításakor számtalan olyan probléma vár megoldásra, amely túlnő e dolgozat keretein, ezért itt csupán azokat említem, mely az anyagból való tájékozódáshoz elengedhetetlenül szükségesek. Ilyen megoldatlan probléma az átírás kérdése. A számtalan megkötöttség miatt (katalógus, filológiai pontosság, a héber betűk használata a nem héberszövegek leírására) egy áthidaló megoldást kellett kidolgozni. Az alább bemutatott átírási szabályzat több külföldi transzliterációval foglalkozó munka felhasználásával készült. Ezek között a jelentősebbek:

-The Jewish Encyclopedia, Vol. XII. 231. l.

-Ostermann, George: Manuels of foreign languages. New York, 1952. Central Book Company. 120-124. l.

A héber nyelv hangállománya természetszerűleg magán- és mássalhangzókra oszlik. A héber írás csupán a mássalhangzókat jelöli, a magánhangzók történelmileg később alakultak ki és nehezen eresztettek gyökeret. A bibliográfia 254 tétele között a nyelvkönyveket kivéve nincs olyan munka, amely az úgynevezett pontozott írással készült volna (Kivételt képez néhány Biblia-szöveg.). Az a körülmény, hogy a héber írás szótagírásnak is felfogható, lehetővé tette, hogy a címleírásokban a magánhangzók is helyet kapjanak, szögletes zárójel használata nélkül. Például: széfer= sz +f + r = nem sz[é]f[e]r, hanem = széfer (=könyv)

„Alef” [א] = egykori torokhang, ma már a néma betű szerepét tölti be. Néhány nyelvtani összetétel mutat eredeti hangértékére. A vele együtt hangzó magánhangzó szerepel csupán az átírásban. Például: „e, é, á, i.”

„Bét, Vét” [ב] = a héber kiejtésnek megfelelően = „b, v”

„Gimmel” [ג] = a héber kiejtésnek megfelelően = „g”

„Dalet” [ד] = a héber kiejtésnek megfelelően = „d”

„Hé” [ה] = a héber kiejtésnek megfelelően = „h”

„Váv” [ו] = A „w” jelölésére is felhasználták, mint például Wahrmann. = „v, w”

„Zájin” [ז] = a héber kiejtésnek megfelelően = „z”

„Het” [ח] = A héber nyelv gutturálisainak egyike, szokásos a „ch” jellel azonosítani. Átírásomban = h (lásd „cháf” = „ch”)

„Tet” [ט] = A görög théta sémi megfelelője. Használata a legújabb korban úgy módosult, hogy a nem héber eredetű szavakban sűrűn szerepel, vonatkozik ez különösképpen a német eredetű személynevekre. Például Tenenbaum. Könyvtári átírásban nem jelölhető a nyelvészetileg helyes „t”-vel, mert alkalmazása során az összetartozó személynevek szétszóródnának a katalógusban. Ezen indoklás alapján = ŧ (a diakritikus jel nem jön számításba a beosztásnál).

„Jod” [י] = a héber kiejtésnek megfelelően = „j”. Kettőzés esetén „jj”. Például „hájjim”. Kivételt képez az az eset, amikor a kettős jod német vagy jiddis szóban előforduló „ei”-it akar érzékeltetni, mint „Heimann” esetében. Ekkor a német írásnak megfelelően ábrázolom.

„Káf”, „cháf” [כ], [ך] = A héber nyelv gutturálisainak egyike. „Cháf” = „ch”. Az eredetinek megfelelően = „k” (lásd K).

„Lámed” [ל] = a héber kiejtésnek megfelelően = „l.”

„Mem” [מ], [ם] = a héber kiejtésnek megfelelően = „m”.

„Nun” [נ], [ן] = a héber kiejtésnek megfelelően = „n”.

„Szamech” [ס] = a héber nyelv két „sz”-t különböztet meg. Itt az eredetinek megfelelően = „sz”.

„Ájin” [ע] = néma betű (lásd az „alef”-et).

„Fé”, „pé” [פ], [ף] = a héber kiejtésnek megfelelően „f”, „p”.

„Cádik” [צ], [ץ] = a héber kiejtésnek megfelelően „c” (és nem „sz”).

„Kuf” [ק] = hangzásban azonos a „káf”-fal, de nyelvészetileg a „q”-nak felel meg. Könyvtári gyakorlatban azonban nem használható fel e jelölés, mert a vezetéknevek esetében a „kuf” és a „káf” használata megoszlik, így olyan lehetőségek, mint a „Kohn”, „Katz”, „Kittel”, „Klein” esetében. Diakritkus jelle való megkülönböztetésük kiküszöböli az elkeveredés veszélyeit –utalók használata nélkül.

„Rés” [ר] = héber kiejtésnek megfelelően „r”.

„Sin”, „szin” [ש] = héber kiejtésnek megfelelően = „s”, „sz”.

„Táv” [ת] = héber kiejtésnek megfelelően „t”

***

Természetesen az adott esetben könyvtári átírási gyakorlatról lévén szó, bizonyos igényeket kell kielégítenie az átírási rendszernek. Ez az igény pedig elsősorban könyvtári, s csak másodsorban nyelvészeti –ha ugyan a kettőt egymástól el lehet választani.

A hangtani átíráshoz hozzá tartozik még a „dáges” kérdése is. A héber nyelv bizonyos grammatikai esetekben megkettőzi a mássalhangzókat, páldául „sávár” = törni, „sib(b)ér” = zúzni. Némely átírásban nagy előszeretettel használják ezt úgy, hogy a latin mássalhangzót is megkettőzik. Könyvtári használatra viszont ez nem alkalmas, mert az úgynevezett „b’gad k’fat” szavaknál –vagyis ott, ahol e betűk egyikével kezdődik a szó- e hangzó megkettőződik. Például a „dáát” esetében, mivel a „Dáát” c. munkát elvileg „Ddáát” ként írhatnánk –de ez nem megfelelő. Így a „dágest” nem jelöltem a címleírásoknál. A „svá” jelölésére megfelelő az aposztrof, mint például a „d’fusz” = nyomda esetében. A „svá” nem is annyira a katalógus számára szükséges, inkább a visszaolvasáshoz/visszaíráshoz (héberre). S végül mégegy hangtani eset: a héber szavak végén sűrűn találunk néma „hé”-betűt, mint a „jáldá” szó esetében. Ezek jelölését elhagytam, mert végeredményben a fonetikus átírás kialakítása volt a feladat.

A héber nyelvben jelentős szerepet játszik a prefigáló ragozás, ilyen többek között a –tól, -től; -nak, -nek, stb. Ezeket a szógyökökkel egybeírják, például méTel-Áviv = Tel Avivból. Ezekben az esetekben megtartottam a héber írásmódot (méTel-Áviv). Ugyanez a példa magyarázatot ad arra is, hogy a tulajdon- és földrajzi nevek miért szerepelnek nagy kezdőbetűvel a bibliográfiában, hiszen ilyet a héber írás nem ismer. A vizuális kiemelést próbáltam így magáértvalóvá tenni. Vonatkozik ez különösen a címszavak esetére. Például haÉc hájárok (ha címszóról van szó), és Sirim méAdy = versek Adytól ( ha szerzőről van szó).

Külön kell foglalkozni a jiddis átírás problémáival. Itt általánosan (a ladinót nem tekintve) két részre bonthatjuk az anyagot. A héber betűkkel írt jiddis szöveg, és a héber betűkkel írt német szöveg. Az első esetben a fentiekben ismertetett átírást kibővítettem egy természetszerűleg kínálkozó lehetőséggel. Nevezetesen a jiddis nyelvben található „e” hangzót a héber betűs írásban általában „ajin”-nal jelölik (még a pontozott írásban is). Az „ó” hang jelölésére pedig az „alef”-ot használják. Ez némely esetben annyira elbúrjánzott, hogy a tőzsgyökeres héber szavakba is beírták (pl: kohol = káhál).

A héber betűs német szöveg esetében a német helyesírás szerint állítottam össze a címleírást (pl: Hágádá sel Pészáh, mit allen dinim in deutscher sprache). Az egyes címleírásokat követő rövid annotációk a héberül nem beszélő könyvtárosok számára íródtak. A magyar kifejezések nem minden esetben adják vissza pontosan a könyv tartalmát, mert a héber terminus technicusok számtalan vallási fogalmat jelölnek, különösen a Biblia és a Talmud-kommentárok világában.

Az anyaggyűjtésben a fent említett forrásokon kívül felhasználtam az ugynevezett Singer-könyvtárkatalógust, amely megbízható adatokat tartalmaz –de mint gyűjtemény sajnos használhatatlan. A címleírásokat a nyomdatörténetben szokásos évrendben, azon belül is betűrendben csoportosítottam. A tájékozódás megkönnyítését szolgálja a szerző-, cím- és tárgyszó-mutató. A csillaggal jelölt tételek szekunder forrásból származnak.

A budai Egyetemi Nyomda Hebraica bibliográfiája (1814-1875)

1814

1.      Löwinger Éjcák: Kol t’suvá. Ál hásálom v’ál jom sáv l’árco melech Franz hárison. Ofen, 1814. Druck Univ. 4 1. 8°. Röpirat I. Ferencről, Magyarországra értekor.

2.      Müncz, Mose: d’rus. Ál b’Szurát hácáláhát háKészár Francz hárison l’háskit háárec… mé háRábbi Mordecháj Rechnitz. Im tárgum. Ofen, 1814. d’fusz háuniverzitá. 8°. I. Ferenc dicsőítése, német ford.

3.      Rottenbauer, Joszéf: Zichron todá. Lichvod… Ávráhám Franz… b’jom sebá b’nom l’bár micvá. Ofen, 1814. Druck. Univ. 4 1. 4°. Születésnapi beszéd.

1816

4.      Epstein, Jáákov: B’ér háluhot. Jáchil háluhot im biur mápot. Ofen, 1816. Druck. Univ. 12 1. 8°. Földrajzi ismertetése a világrészeknek.

1819

5.      Hágádá sel Pészáh. Im pirus Ábudráhám; v’im tárgum áskenázi… sir hásirim. Ofen, 1819. Druck. Univ. 52 lev. 8°. Húsvéti szertartáskönyv. Ábudráhám kommentárjával, és az Énekek Éneke szövegével.

6.      Horin Áháron: Széder E”RH jom anut bácom gomlé heszed sel Emet… po káhál kodes Arad. Ofen, 1819. Druck Univ. 16 l. 8°. Az aradi jótékonysági egylet kiadványa.

7.      Szeder Hátfilá; m’duják ál pi g’dolé hám’dákdkim… kolél hátfilot l’hol ulmáodim… Ofen, 1819. Druck Univ. 399 lev. 8°. Imakönyv.

1820

8.      Áderet, Slomo ben: Ávodát hákodes. Kolél bét n’tivot… Ofen, 1820. Druck Univ. 13 lev. 8°. Vall. törvények.

9.      Askenázi, B’cálél: Sitá m’kovecet. Hu ászifát házkénim. Ofen, 1820. Druck. Univ. 8°. Talmud-kommentár.

10.  Brill, Azriel: S’hitut ubdikut. Ofen, 1820. Druck Univ. 96 1. [4] 1. 8°. Rituális vágás törvényei.

11.  Hágádá sel Pészah. Ofen, 1820. Druck Univ. 56 1. 8°. Húsvéti szertartáskönyv.

12.  Minz, Mose: D’vir hábájit. D’rásá b’hánukát bét hákneszet b’Ofen. Ofen, 1820. Druck Univ. 8°. Beszéd a budai templom felavatásakor.

13.  Szafir, Mose: Áceret moéd. T’filá b’ád hákészár Franz Joszéf v’hákészárit Károliná Augusztiná. Ofen, 1820. Druck Univ. 4°. Ima a császárért, és a feleségéért.

14.  Torá hámisá humsé Torá. Im hápárásot v’birchotehá… Ofen, 1820. Druck Univ. 8°. Mózes öt könyve áldásokkal.

1821

15.  Áskenázi, B’cálél: sitá m’kovecet. Mászechet Bécá. Koll. 2. Mászechet Názir. Ofen, 1821. Druck Univ. 41 lev. 8°. Talmud-kommentár.

16.  Brill. Ázriél: Én háárec. Kolél et mámlechet Ungárn, gvulá umidátá. Ofen, 1821. Druck Univ. 1 lev. Magyarország gazdaságföldrajzi leírása.

17.  Hágádá sel Pészáh. Ofen, 1821. Druck Univ. 56 l. 8°. Húsvéti szertartáskönyv.

18.  Brit milá… Ofen, 1821. Druck Univ. 8°. Circumcisio törvényei.

19.  Diné v’széder t’filát háderech. Diné b’rit milá… pidjon háben, v’kidus hálváná. Ofen, 1821. Druck Univ. 15 1. 8°. Circumcisio és holdszentelés. Vall. törvények.

20.  Hámisá humsé Torá, l’fi széder hápársijot… im pérus hámilot b’láson á[skenáz]… v’gám hámés m’gilot… Ofen, 1821. Druck Univ. 8°. Mózes öt könyve német fordítással…

21.  Heilbuth, Ávráhám: Káf náhát. Pérusim ál pirké Ávot. Ofen, 1821. Druck Univ. 8°. Megjegyzések a Misna egy traktátusához.

22.  Széder Máámádot. M’szudár l’máámár b’kol jom vjom máámád seló. Ofen, 1821. Druck Univ. 144 1. 8°. Zsoltároskönyv, a napi zsoltárbeosztással.

23.  Széder t’hinot ubákásot inthalthen s’sz deutse t’filot ubákásot, fir guthe fromme, jiddische veiber. Ofen, 1821. Druck Univ. 8°.

24.  T’hilim ál kávánát hámsorér ál kol mizmor. Ofen, 1821. Druck Univ. 151 lev. 8°. Zsoltároskönyv, egy zsoltár bevezetésével.

25.  T’kánot d’hevrát m’náhém ávélim, v’gám báálé b’tkánot nikuvim pó bismotám d’po k[áhál] k[ódes] Peszt. Ofen, 1821. Druck Univ. 8°. A gyászolók vigasztalására alakult egylet szokásai.

1822

26.  Dánzinger, Ánsil: Likuté Cvi. M’szudár v’huvá lidfusz b’Amszterdám. Ofen, 1822. Druck Univ. 259 l. 8°. Talmud-kommentár.

27.  T’filá mikol hásáná. Ofen, 1822. Druck Univ. 8°. Imakönyv.

1823

28.  Hágádá sel Pészáh. M’nukád d’fusz szfaradi. Ofen, 1823. Druck Univ. 8°. Húsvéti szertartáskönyv.

29.  Oppenheim, Simon: Hár hámorijá. Kolél hidusé dinim… get, á[l] j[ád] s’liáh… sémot háánásim v’hánásim, diné s’mot háájárot. Ofen, 1823. Druck Univ. 112 1. 8°. A válás törvényei.

1824

30.  Ásvili, Ávráhám: Hidusé háritvá. Sáálot utsuvot, ál m[ászechet] Ávodá Zárá. Ofen 1824. Druck Univ. 41 lev. 2°. Responzum egy talmudi traktátushoz.

31.  Sz’lihot, mikol hásáná. Zweite Auflage. Ofen, 1824. Druck Univ. 260 1. 8°. Imák egész évre.

1825

32.  Jom Klolut… hehátán Ráfáel… Englander im háb’tulá hájákárá marát Hanni… Gottlieb Májjer… méét einer… Ofen, 1825. Druck Univ. [4] lev. 8°. Üdvözlő irat házasság alkalmából.

33.  Munkáts, Jichák: Bét Jichák. Hilchot t’réfut. Ofen, 1825. Druck. Univ. 174 l. 2°. Rituális vágás törvényei.

34.  Oppenheim, Bár: Michtám. Sir b’sém tosvé Hungárijá. Ofen, 1825. Druck Univ. 39 l. 4°. A császárt dicsőítő röpirat, a császárné koronázása alkalmából.

1826

35.  Lipnik C’vi: Káv v’náki. Lsách hásemen. Hidusim ál mászechet b’ráchot. V’rov széfer Moéd, Násim, v’Sulhán Áruch Jore Déá, d’rásot. Ofen, 1826. Druck Univ. 32 lev. 4°. Talmud exegézis és vall. törvények kódexmagyarázata.

36.  Luáh. Im minhágim l’kol hásáná. Ofen, 1826. Druck Univ. 160 l. 32°. Naptár.

37.  Mendel, Jáákov: Sosánát Jáákov. Sir lithunát… Szimhá bár Simon Lichternstern im márát Fáni… Slézinger. Ofen, 1826. Druck Univ. 7 1. 8°. Esküvői ének.

38.  Munkáts, Jichák: Kicur Ohel Jichák. Diné s’hitut ubdikut. Ofen, 1826. Druck Univ. 34 lev. 8°. Rituális vágás törvényei.

39.  Pollák, Z’hárjá: Ével kávéd. K’vod háRábbi Jiszráél Is Emet. Á[v] b[ét] d[in] k[áhál] k[odes] Peszt. Ofen, 1826. Druck Univ. 16 l. 8°. Gyászdal, a hitélet vezetője után.

40.  Wiell, Lipnik: Ével Jiszráél Wáhrmann. Ofen, 1826. Druck Univ. 8°. Gyászdal.

1827

41.  Brill, Ázriel: Hádrát Kodes. Kolél misnájot… injáné ászeret j’mé tsuvá. Ofen, 1827. Druck Univ. 308 [1] 1. 8°. Talmud-kommentár, könyörgések.

42.  Warman J’hudá: Birchát kávod. Édát hájosvim b’Stolwiesznburg… b’jom hukám ál lihjot Ober… Ofen, 1827. Druck Univ. 10 l. 4°. Dicsőítő irat a dunántúli területre kinevezett császári biztoshoz.

43.  Litauer, Jiszáchár: Dáát Jiszáchár. Hu pérus ál dvárim sz’tumim b’Rási ál háTorá áser 10 pirsám háBáál Softé HáHámim… Ofen, 1827. Druck Univ. 41 lev. [2] 1. 4. Biblia-kommentár. Koll. 2.

44.  [Munkács], Jichák: Bét Jichák. Dinim ál S[ulchán] Á[ruch] hilhot tréfut. Hélek 1. Ofen, 1827. Druck Univ. 2°. Rituális vágás törvényei. Első rész.

45.  Roskov, Eliezer: Sir J’didut. Linszuin… Árjé Léon Holender. Ofen, 1827. Druck Univ. 81 l. 8°. Eskövőre írt dal.

1829

46.  Margulijot, Mose: Hákirát hágámul. Máámárim héker v’onés… kitvé málchut sir… méháRábbi Zéév Buchner. Ofen, 1829. Druck Univ. 6. 66 l. 8°. Erkölcsi elmélkedés és vers.

47.  Oppenheimer, Hierschl [Cvi]: Vertheidung. Ein anhang zum Werkchen „Éné hádáát” mit Jiddisches Übersetzung. Ofen, 1829. Druck Univ. 21 l. 8°.

48.  Oppenheim, Cvi: Éné Hádáát. Kolél sné máámárim… hárison oméd mul éné bászár, v’háséni dabér b’kijum nefes háádám. Ofen, 1829. Druck Univ. 68 l. 8°. Koll. 1. Vall. értekezések, erkölcsi intések.

1830

49.  Deuts [Deutsch], Henoch: Kol bochim. Miszpéd már ál mot háRábbi Mordecháj Pánet. Ofen, 1830. Druck Univ. 8°. Gyászdal Pánet Mordecháj halálára.

50.  Jáákov méJáló: P’ri Jáákov. Hu hiduéé szugjot sonot b’sász. Nitoszáf bo éze háárot méháRábbi Mose Münz. Ofen, 1830. Druck Univ. 24 lev. 2°. Talmud-kommentár, Münz Mózes magyarázataival.

51.  Munkács, Jichák: Bét Jichák. Ál hilchot m’lihá… Ofen, 1830. Druck Univ. Vallási törvények.

52.  Oppenheim, Simon: Hár hákedem. [Diné gittin…] Mábo l’széfer Jáir Nátiv, v’Hár Hámorijá. Hélek Rison. Diné sémot báis o báisá… klálim b’diné hálicá. Ofen, 1830. Druck Univ. 56 l. 8°. Válási törvények, rituális szokások.

53.  Széder Hosánot, sel hág hászukot, hosáná rábbá k’minhág… Ofen, 1830. Druck Univ. 12. Imakönyv a sátoros ünnepi szokásokkkal.

54.  Zákut, Mose: Tikun sov’vim. Széder Sz’lichot bparsijot s’mot, B’sáláh Jitró… k’minhág Itálijá ál jád Mose Zákut. Ofen, 1830. Druck Univ. 29 lev. 12°. Imák a Bibliából, a szövegek alapján. Olasz rítus.

1831

55.  Histáphut hánefes. Ofen, 1831. Druck Univ. Filozófiai értekezés.

56.  Oppenheim, Simon: Nezer hákodes. Támcit hászéfer máálot hámidot. Széfer emuná ubitáhon. Ofen, 1831. Druck Univ. 166 l. 8°. Vall. értekezés, filozófiai fejtegetés.

57.  Wahrmann, J’hudá: Máárechet háhátákot. Ál hochmát háhigájon v’hámlicá. Ofen, 1831. Druck Univ. 136 l. 8°. Vall. értekezés, irodalmi tartalom.

1832

58.  Ábril, Jáákov: Toldot háRáv Mordecháj Binet. Upársát g’dulátó, méét bnó im dárché Torá b’sém áviv. Ofen, 1832. Druck Univ. 116 l. 12°. Binét Mordecháj élete, cselekedeteinek méltatása, Biblia-magyarázatok.

59.  Bukovitz, Zéév Löv: Máámár Eszter. D’rásot ál hátnách v’ágádot. Ofen, 1832. Druck Univ. 88 [4] 1. 4. Beszédek a Bibliáról és hagyományos elbeszélések.

60.  Gesenius, Wilhelm: Sidó grammatica… kiadta Somosy János. I-II. rész. Buda, 1832. Druck Univ. 8°.

61.  Früauf, Zéév, Sir t’hilá. Ofen, 1832. Druck Univ. 34 lev. 8°. Hálaadás az isteni gondviselésnek.

62.  Horowitz, Ábrisz: Bét Jáákov. Geschichte der Israeliten. Ofen, 1832. Druck Univ. 2°. Izrael története.

63.  T’filá todá ubákásá [T’filot.] Ofen, 1832. Druck Univ. Imakönyv.

1833

64.  G’dulát Mordecháj. Ofen, 1833. Druck Univ. [8°.] A purimi esemény.

65.  Káháná Áháron: jom Ávrá. Kiná i[m] t[árgum] l’germánit b’mut m’Sosánná Szulká Slézinger. Ofen, 1833. Druck Univ. 4°. Gyászdal Slézinger Sosánná halálára. Német fordítással.

66.  T’hinot ubákásot. Inthalten deutse t’filot fir gute fromme jüddische weiber. Ofen, 1833. Druck Univ. 178 1. 8°. Imakönyv.

67.  T’hinot ubákásot. Im T’hiná l’jámim noráim. V’im házkárát n’sámot. Ofen, 1833. Druck Univ. 178 [6] 1. 8. Imakönyv, a halottak emlékezetével.

1834

68.  Hágádá sel Pészách, zichron j’ciát Micrájim. Ofen, 1834. Druck Univ. 8°. 48 l. Húsvéti szertartáskönyv.

69.  Kutno Áháron: Dáát z’kénim… biur ál háTorá. Sáklá v’tárjá él p[érus] Rási… v’széfer Minhát J’hudá méháR[ábbi] J’hudá Bár Eliezer. Ofen, 1834. Druck Univ. 70 lev. 4°. Magyarázat Mózes öt könyvéhez és responzum.

70.  Neimann, S’muél: T’filát J’sárim. [T’hilot utfilot.] Ofen, 1834. Druck Univ. 382 l. 8°. Imakönyv.

71.  Rehfuss, Cvi: Áreset szfátájim. [D’rásot uthilot.] Ofen, 1834. druck Univ. 32 l. 8°. Beszédek, fohászok.

1835

72.  Ganzfried, Joszéf: Keszet hászófér. Diné k’tivát széfer Torá. Im hágáhot Mose Szofér. Ofen, 1835. Druvk Univ. 62 l. 8°. A tórai kéziratok vall. törvény szerint való másolásának szabályai.

73.  Kohen, Áháron: Élon bachut. Miszpéd már b’mut há-Rábbi Cvi Hirsch Hellir. Ofen, 1835. Druck Univ. 8°. Gyászbeszéd Hiller Hirsch halálára.

74.  T’filot Jiszráél. Zweite abthailung fir fest… Ofen, 1835. Druck Univ. 261, 265 l. 8°. Imakönyv.

1836

75.  Bisritz Kohn: Tohéhet m’gulá. Ofen, 1836. Druck univ. 39 l. 8°. Elmélkedés.

76.  Fridler, Ávráhám: Záákát sever. Kina ál mut Kopl Áltenkunszt. Ofen, 1836. Druck univ. 15 l. 8°. Gyászdal, Kopl Áltenkunszt halálára.

77.  Pollák, Mose: Moralische erzélung. Erklerung der gemlicheneigenschaften ein lehr und lesebuch, fir die Izraelitische schuljugend. Ofen, 1836. Druck Univ. [4], 82 l. 8°. Tankönyv.

1837

78.  Früauf, Wolf: B’chi támrurim. Kiná ál mut háRábbi Mose Kunitz. Ofen, 1837. Druck Univ. 14 l. 8°. Gyászdal.

79.  Hálél. T’hilim. Ofen, 1837. Druck Univ. [8°.] Zsoltárok.

80.  Káháná, Áháron: Jom Ávrá. Kiná ál mut im tárgum l’germánit b’mut M[árát] Sosánná Slézinger. Ofen, 1837. Druck Univ. 4°. Gyászdal, Slézinger Sosánná halálára.

81.  Kutno, Áháron: Dáát z’kénim. …biur ál háTorá. Sáklá v’tárjá ál p[érus] Rási… v’széfer Minhát J’hudá méhá-R[ábbi] J’hudá Bár Eliezer. Hocáá snijá. Ofen, 1837. Druck Univ. 70 lev. 4°. Magyarázat Mózes öt könyvéhez és responzum. Második kiadás.

82.  Szmiler, Efrájim J’hudá: R’Ávjá. Hászágot ál széfer die Gottesdientlichen fartráge méh[á] R[ábbi] T. Lipman Zunz. Ofen, 1837. Druck Univ. 39 lev. 4°. Kiegészítések Zunz Lipót munkájához.

83.  Weiss, Simon: Miszpéd már. B’mut háRábbi Gérsom Temesvár. Ofen, 1837. Druck Univ. 15 lev. 8°. Gyászdal Rábbi Gersom halálára.

1838

84.  Kohn, H.: J’mé cárá umhumá. Szipur sátáf hámájim b’Ofen, Jásir b’oreh sir. Ofen, 1838. Druck Univ. 24 l. 8°. Versformában a budai árvíz.

85.  Tiroler Binjamin: Dávár b’ité. Sir lihtunát áhiv hárofé, h”r Árje Löw im m” Rivká b”r Áháron Heller. Ofen, 1838. Druck Univ. 2 1. 8°. Esküvői dal Löw Árje és Heller Rivká esküvőjére.

1839

86.  Goldstein Dávid: Kol ánhoti. Kiná ál mot h”r Mose Szofér. Ofen, 1839? Druck Univ. 8°. Gyászdal Szófér [Schreiber] Mózes halálára.

87.  Hároe… Ofen, 1839. Druck Univ.

88.  Rosenthál M’náhém: Émek hásonim. Háságot ál michtávé h”r SJ”R… Ofen, 1839. Druck Univ. 32 l. 8°. Vallási vitairat.

89.  [Rosenthal Slomo]: Bét áven. Háságot ál széfer S[ulchán] Á[ruh] v’TRJ” micvot. B’száfá áskenázit méh[á] Rábbi Áháron Kleizman. Ofen, 1839. Druck Univ. 26 lev. 8°. Megjegyzések egy vallástörvény kódexhez. Német ford. Kleizman Áhárontól.

90.  Ster[n], Mose: Birchát oni. L’hosiv todá ligmulám. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1839. Druck Univ. 8°. Hálaadás egy segítségért (Pesten adták ki.).

91.  T’filot Jiszráél, ál kol hásáná, b’hod ub’hádár ub’tiferet im tárgum á[skenázi] in einer treflichen árdnung gestáltet… erste abtáilung enthaltend die toglichen und Sábát gebéthe. Ofen, 1839. Druck Univ. [1], 265, [1] lev. 8°. Imakönyv német [jiddis] fordítással.

1840

92.  Alkakai J’hudá: Sálom Jerusálájim, mááne l’éle hám’láágim ál hákdámát szifró; Dérché Noám… Micvot m’ásér. Ofen, 1840. Druck Univ. 107 lev. 8. Válasz a szerző Dárché noám c. munkája bírálóinak.

93.  Hámisá Humsé Torá. Széfer B’résit m’turgámim um’voárim hungárit ál j’dé Mordecháj Bloch. Ofen, 1840. Druck Univ. 393 l. 8°. Mózes öt könyve: Genezis. Magyar fordítással.

94.  Hámisá Humsé Torá. Széfer S’mot. M’turgámim um’voárim hungárit ál j’dé Mordecháj Bloch. Ofen, 1840. Druck Univ. 303 l. 8°. Mózes öt könyve: Exodus. Magyar fordítással.

95.  Letrisz Méir: Oz lácádikim. Mitoldot j’mé hájáv h”r Mose Szofer. Ofen, 1840. Druck Univ. 81 l. 8°. Szófér [Schreiber] Mózes élettörténete.

96.  Náhum ben Slomó méTrensin [Trencsény]: Dimá éni. Drus heszped ál mot r. Mose Szofer. Ofen, 1840. Druck Univ. 22 l. 8°. Gyászbeszéd Szófer [Schreiber] Mózes halálára.

97.  Rosenthal, Mose: Siré Dávid hámelech. Z’mirot méDávid hámelech. Ofen, 1840. Druck Univ. 8°. Dávid zsoltáraiból.

98.  Stein Éliezer: Ével Mose. Heszpéd ál mot R[ábbi] Mose Szofer. Ofen, 1840. Druck univ. [2], 26 lev. 4°. Gyászdal Szófér [Schreiber] Mózes halálára.

99.  Táhon Elijáhu: Tifetret l’Mose. Sir Szipuri… l’Mose Motifiori… nszijátó l’Dámeszek ulPeterburg… Ofen, 1840. Druck Univ. 16 1. 8°. Montifiori utazása a szultánhoz és a cárhoz.

1841

100.    Hámisá Humsé Torá. Széfer Vájikrá. M’turgámim um’voárim hungárit ál j’dé Mordecháj Bloch. Ofen, 1841. Druck Univ. 223 l. 8°. Mózes öt könyve: Leviticus, magyar fordítással.

101.    Letrisz, Mose: Or p’né Mose. Kiná b’mot h”r Mose Teitelbaum. Ofen, 1841. Druck Univ. 12 l. 8°. Gyászdal Mose Teitelbaum halálára.

102.    Neumann, Slomó: Toldot Jiszráél. Kolél szipur… áser káru… ám Jiszráél… et háádám ád suv Jiszráél migálut Bábel. Ofen, 1841. Druck Univ. 58 l. 8°. Izrael története a babilóni fogság végéig.

103.    Schönfeld Báruch: Ánáf és ávot. M’sálim szipurim… m’licot. Pi j’szodé háágádot bámidrás v’széfer háZohár. Ofen, 1841. Druck Univ. 82 l. 8°. Példázatok, mesék a hagyományos irodalom alapján.

1842

104.    Hámisá Humsé Torá. Széfer Bámidbár. M’turgámim um’voárim hungárit ál j’dé Mordecháj Bloch. Ofen, 1842. Druck Univ. 260 l. 8°. Mózes öt könyve: Numeri, magyar fordítással.

105.    Hámisá Humdé Torá. Széfer D’várim. M’turgámim, um’voárim hungárit ál j’dé Mordecháj Bloch. Ofen, 1842. Druck Univ. 260 l. 8°. Mózes öt könyve: Deuteronomium, magyar fordítással.

106.    N’viim risonim, m’turgámim… hungárit ál j’dé Mordecháj Bloch. Ofen, 1842. Druck Univ. 183 l. 8°. Első próféták, magyar fordítással.

1843

107.    Munkáts, Jichák: L’kitát Jichák. Diné shitut ubdikut… Ofen, 1843. Druck Univ. 64 l. 8°. A rituális vágás törvényei.

108.    Oppenheim, Simon: Széfer hákritut. Hilchot Gittin v’hálicá… miszpár háitim im biurim b’sém széfer háb’rit. Ofen, 1843. Druck Univ. 38, 16 l. 4. A válás rituális törvényei magyarázattal.

109.    T’filot Jiszráél, ál kol hásáná, im háátáká hungárit, méháRábbi Náftáli Rosenthal. Ofen, 1843. Druck Univ. 175 l. 8°. Imakönyv az egész évre. Magyar magyarázattal Rosenthal Náftálitól.

110.    T’filát j’sárim… [T’filot.] Ofen, 1843. Druck Univ. 382 l. 8. Imák az igazak épülésére.

111.    T’hinot ubákásot inhalt t’filot ubákásot. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1843. Druck Univ. 160 l. 8°. Imák és könyörgések (megjelent Pesten).

1844

112.    Hágádá sel Pészáh… Elbeszélés Izrael népének Egyiptomból való kimeneteléről. Frodította Rosenthál Moritz. Ofen, 1844. Druck Univ. [1], 87 l. 8°. Húsvéti szertartáskönyv.

113.    széfer Mislé, m’turgámám bilson mágor méét Cvi Bauer. Ofen, 1844. Druck Univ. 151 l. 8°. A Példabeszédek könyve. Bauer Cvi fordítása.

1845

114.    Finklstein, Joszéf: R’vid házáháv. Háláchot s’hitát háof… Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1845. Druck Univ. 12 l. 4°. A rituális vágás törvényei (megjelent Pesten).

1846

115.    Tenenbaum Zéév: Pálgé májim. Drásot, kolél kol itoté hásáná. Ofen, 1846. Druck Univ. 176 l. 4°. Beszédek az év különböző alkalmaira.

1847

116.    Englender, Cvi: B’not cijon. Szipurim… m’sálim v’muszár livné hán’urim, i[m] tárgum áskenázi. Ofen, 1847. Druck Univ. 122 l. 8°. Elbeszélések, példázatok, német fordítással.

117.    Luáh lisnát 1848. Ofen, 1847. Druck Univ. 32 l. 8°. Naptár 1848-ra.

1849

118.    Márgiten, Jichák: Tokef hátálmud. Háságot ál széfer t’suvot b’ánsé áven im d’rásot v’heszpéd ál háR[ábbi] J’hosuá Kác. Ofen, 1849. Druck Univ. 60 lev. 8°. Megjegyzések egy vallásfilozófiai tételhez. Gyászbeszéd Kac Jozsua halálára.

1850

119.    széfer Háhájjim. Ofen, 1850. Druck Univ. Az élet könyve.

120.    Kinot l’tisá b’áv. Ofen, 1850. Druck Univ. Gyászdalok gyászünnepre.

121.    Kutno, Áháron: Dáát z’kénim… biur ál háTorá. Sáklá v’tárjá ál p[érus] Rási… v’széfer Minhát J’hudá méháR[ábbi] J’hudá Bár Eliezer. Hocáá slisit. Ofen, 1850. Druck Univ. 70 lev. 4°. Magyarázat Mózes öt könyvéhez és responzum. Harmadik kiadás.

122.    T’filot háderech. Ofen, 1850. Druck Univ. 42 l. 16°. Úti imák. Nachszt fersiedenen t’filot…

1851

123.    Hágádá sel Pészáh… mit ánmerkungen ferzéhen fon Joél Brill. Ofen, 1851. Druck Univ. 8°. Húsvétesti szertartáskönyv.

124.    T’hilim… Ofen, 1851. Druck Univ. 200 l. 8°. Zsoltárok.

125.    T’hilot l’él háj. T’filot mikol hásáná m’szudár kithélet hájofi. Ofen, 1851. Druck Univ. 122 lev. 8°. Imák egész évre.

1852

126.    Dessaur, Gávriél: Siré Zimrá. Biurim ál széfer B’résit i[m] t[árgum] áskennáz. Ofen, 1852. Druck Univ. 80 l. 8°. Magyarázatok Mózes első könyvéhez, német fordítással.

127.    Kinot l’tisá b’áv. Kminhágim polin v’ungárn im széder hákrijá heháftárá… Ofen, 1852. Druck Univ. 102 l. 8°. Gyászdalok gyászünnepre, az ünnepi olvasmányok sorrendjében.

128.    Luáh lisnát 1853… Ofen, 1852. Druck Univ. 56 l. 8°. Naptár 1853-ra.

129.    T’filot j’surun…Gebéthe der Israeliten. Überzect fon Sálom Kohn. Ofen, 1852. Druck Univ. 478 l. 8°. Imakönyv német fordítással.

1853

130.    Zipser, Méir: Mé hásiloah. Máhberet kollél sáálá utsuvá b’inján get ehád. Ofen, 1853. Druck Univ. 20 l. 8°. Responzum egy vállási eset ügyéről.

1854

131.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árihát W. Schönfeld. Ofen, 1854. Druck Univ. 52 l. 8°. Naptár.

132.    Likuté Cvi… mizmorim… t’filot ubákásot. V’noszáf láze t’filá ubákásá écel Kol Nidré. Ofen, 1854. Druck Univ. 74 lev. 16°. Dalok, imák és fohászok.

133.    Oppenheim, Simon: Széfer kritut, v’széfer hábrit. Hélek 1. Széfer háitur ál háláchot Gitin. Ofen, 1854. Druck Univ. 18, 74 l. 8°.

1855

134.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árichát W. Schönfeld. Ofen, 1855. Druck Univ. 8°. Naptár.

135.    Basch, Hirsch: Ét sz’fod. Heszped ál mot J. Binéth. Ofen, 1855. Druck Univ. 9 l. 8°. Gyászbeszéd.

136.    T’hinot ubákásot… Ofen, 1855. Druck Univ. 148 l. 8°. Imák és könyörgések.

1856

137.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árihát W. Schönfeld. Ofen, 1856. Druck Univ. 8°. Naptár.

138.    Bisritz, Kálmán: Tohehet m’gulá. Stimme der Offen kenigreit… Ofen, 1856. Druck Univ. 8°. Elmélkedések a megváltásról.

139.    Hágádá sel Pészáh… mit állen dinim… in deutser schpáche… Ofen, 1856. Druck Univ. 22 lev. 8°. Húsvéti szertartáskönyv német fordítása.

140.    Siviti ádonáj l’negdi támid. [T’filot.] Ofen, 1856. Druck Univ. [1] lev . 2°. Imák.

1858

141.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árihát W. Schönfeld. Ofen, 1858. Druck Univ. 48 l. 8°. Naptár.

142.    Cvi ben J’hudá: Ászárá l’méá. Eszer d’rásot. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1858. Druck Univ. 52 lev. 8°. Tíz beszéd, megjelent Pesten.

143.    Pri Cádik. Ofen, 1858. Druck Univ.

144.    Szidur Száfá b’rurá, l’kol hásáná im háátáká Hungárit. Ofen, 1858. Druck Univ. 8°. Imakönyv magyar fordítással.

1859

145.    Fischer J’kutiél: Bo báruch Adonaj. Sir j’didut… l’Binjamin Zéév Meisel. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1859. Druck Univ. Pesten megjelent üdvözlődal.

146.    Jichák ben Eliezer: Ohel Jichák diné shitut ubdikut ál pi h(á) R(ábbi) Jáákov Weil im likutim, m’fuszákim hááháronim. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1859. Druck Univ. 116 l. 8°. A rituális vágás törvényei Weil Jáákov tanításai szerint.

147.    T’filát b’né Jiszráél, kolél hátfilot l’kol j’mé hásáná v’nitoszáf átá b’hocáá hehádásá házot, kámá hoszáfot rábot áser 10 háju bárisonim. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1859. Druck Univ. 188 l. 16°. Imakönyv egész évre, egy régi kiadás nyomán –ami Pesten jelent meg.

148.    T’filot b’né Jiszráél, mit fielen cugében und, neuen überzetcung fon (von) Sálom… Kohén. Ofen, 1859. Druck Univ. 311 lev. 32°. Imakönyv német fordítással.

1860

149.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árihát W. Schönfeld. Ofen, 1860. Druck Univ. 64 l. 8°. Naptár.

150.    Ávkát r., biszfát jiddis áskenáz… injáné muszár ál m’siáh, jom din… t’hiját hámétim. Hélek 2.: Máásze norá. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1860. Druck Univ. 26 lev. 8°. Elmélkedés a megváltásról és a halottak feltámadásáról, mai Pesten jelent meg.

151.    Bét t’filá, ze széfer ávodá háél, l’hitpáél, jom v’lél, k’micvot háél l’ám Jiszráél. Ofen, 1860. Druck Univ. (2), 167, 1 lev. 16°. Imakönyv és fohászok.

152.    Hágádá sel Pészáh. Mit állen dinim, und minhágim in deutser spáche. Ofen, 1860. Druck Univ. 8°. Húsvéti szertartáskönyv. Német fordítással.

153.    Luáh lisnát 1861. Ofen, 1860. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

1861

154.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árichát W. Schönfeld. Ofen, 1861. Druck Univ. 22 l. 8°. Naptár.

155.    B’résit. Ofen, 1861. Druck Univ. 162 l. 8°. Mózes első könyve: Genezis.

156.    Dáát J’hudá (Hászefer nidfász b’láson áskenez.). Morálische religionslehre zum Hebrauche hörere Schulen. Ofen, 1861. Druck Univ. 183 l. 8°. Németül írt munka, sok héber betéttel.

157.    Ekstein Löw: Kánfé n’sárim. Háláchá… bidvár háof… sehéviu m’chiná, im michtáv h(áRábbi) S. Nitngon. Ofen, (1861). Druck Univ. 7, (1) l. 4°. A gyakorlati rituális vágásról.

158.    Hágádá sel Pészáh in deutser spráche. Zichron j’ciát Micrájim. Ofen, 1861. Druck Univ. 40 l. 8°. Húsvéti szertartáskönyv, német fordítással.

159.    der Herzog Richárd mit der herzogin fon England. (Román romántiki.) Ofen, 1861. Druck Univ. 28 l. 8°. Regény.

160.    Kordowa J’ruhám: G’zérát Tirnau. Geschichte fonder fertreibung der J’hudim ausz Tirnau, im jahre 1663. Ofen, 1861. Druck Univ. 28 l. 8°. A nagyszombati zsidóüldözés története 1663-ban.

161.    Lébgesz besreibung desz Jozef Garibaldi… und die emancipacion der juden fon gráf Koloman. Ofen, 1861. Druck Univ. 24 lev. 8°. Az emancipációról.

162.    Sz’firát háomer, im pársát n’sziim im mizmorim… v’gám hoszáfu láze t’filát mááriv. Ofen, 1861. Druck Univ. 64 1. 32°. Vallási tárgyú dalok és az esti ima.

1862

163.    C’éna urená, v’hu hámisá humsé Torá, im hámés m’gilot v’tárgumim v’háftárot, mikol hásáná hákol k’szidró, v’noszáf láze heszpedet hurbán Bét hámikdás. Ofen, 1862. Druck Univ. 162, 217 lev. 8°. Mózes öt könyve jiddis fordítással, és a jeruzsálemi templom gyászolása.

164.    Hurbán bét hámikdás, mit m’gilát Échá. Ofen, 1862. Druck Univ. 11 lev. 8°. A Jeruzsálemi Szentély pusztulása és a Siralmak könyve.

165.    Luáh lisnát 1862-1863. Ofen, 1862. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

166.    S”Sz T’hiná v’széder t’hinot ubákásot, inthalten deitsche t’filot ubákásot. Ofen, 1862. Druck Univ. 112 l. 8°. Imák és könyörgések, német fordítással.

167.    Sááre cijon v’tikun hácot. (T’filot.) Ofen, 1862. Druck Univ. 146 l. 16°. (Imák.)

168.    Stern Á.: széfer Mislé mit treunem… deutschen überzetcung, biur. Ofen, 1862. Druck Univ. 157 lev. 8°. A Példabeszédek könyve magyarázattal és német fordítással.

169.    Tárgum Séni sel m’gilát Eszter. Eine schöne geschichte fon Áhásvéros hámelech Mordecháj hájhudi und Eszter hámálká. Ofen, 1862. Druck Univ. 24 l. 8°. Regényes elbeszélés.

1863

170.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árichát W. Schönfeld. Ofen, 1863. Druck Univ. 48 l. 8°. Naptár.

171.    Dessaur Gávriál: Siré zimrá. Biurim ál széfer B’résit… im tárgum á(skenázi). Ofen, 1863. Druck Univ. 81 l. 8°. Magyarázatok Mózes első könyvéhez, jiddis fordítással.

172.    Éger Ákibá: T’filá jáfá. Bisáát holi rá im szgulá. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1863. Druck Univ. 8°. Betegség elleni imák, ami Pesten jelent meg.

173.    der False Mesiáh, Sábátáj Cvi welcher aufgetréten ant im jahre 1667. Ofen, 1863. Druck Univ. 20 l. 8°. A hamis megváltó Sábátáj Cvi-ről elbeszélés.

174.    Geschichte der J’hudim, wahre erzélung welche álle gliender desz kerpersz saudern macht. Ofen, 1863. Druck Univ. 24 l. 8°. A zsidók története.

175.    Luáh lisnát 1863-1864. Ofen, 1863. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

176.    szefer T’hilim im Sné biurim. Lánajdó, Smuél… Ázárjá Figó. M’szudár ál jád Joél Bloch. Ofen, 1863. Druck Univ. (2.), 106, (2) lev. 8. A Zsoltárok könyve két kommentárral. Sajtó alá rendezte Bloch Joél.

1864

177.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árichát W. Schönfeld. Ofen, 1864. Druck Univ. 52 l. 8°. Naptár.

178.    Schutz Manó: Résit hákrijá… Első héber hangoztató és olvasókönyv. A magyar-héber-német olvasókönyv második része. Ofen, 1864. Druck Univ. 54 l. 8°.

179.    Hámidá humsé Torá. Széfer B’résit. M’turgám áskenázit mehádás, v’nitoszáf bó b’hocáá hehádás házot pérus R(a)SI im n’kudot… méét J’hudá… Desauer. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1864. Druck Univ. XVI., 416 l. 8°. Mózes első könyve: Genezis. Jiddis fordítással és RÁSI magyarázataival, pontozott formában. Szerk. Dessauer Julius, megjelent Pesten.

180.    Hámisá humsé Torá. Széfer S’mot. M’turgám áskenázit mehádás, v’nitoszáf bó b’hocáá hehádás házot pérus R(a)SI im n’kudot… méét J’hudá… Desauer. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1864. Druck Univ. 388 (13) l. 8°. Mózes második könyve: Exodus. Jiddis fordítással, és RÁSI magyarázataival, pontozva. Szerkesztette Desauer Julius, megjelent Pesten.

181.    Luáh lisnát 1864-1865. Ofen, 1864. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

182.    Máhzor lislos r’gálim… Ofen, 1864. Druck Univ. 192 l. 8°. Imakönyv a három zarándok ünnepre.

183.    Rottenburg Ávráhám: Mászá báérev b’jáár. Szipur… máásze áser náásze im is ahád b’jáár. Ofen, 1864. Druck Univ. 16 lev. 8°. Elbeszélés: egy erdei történet.

184.    Tauzend und ein tág. Ain zeittenstik cu tauzend und ein nacht. Ofen, 1864. Druck Univ. 32 l. 8°. Elbeszélések.

1865

185.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árichát W. Schönfeld. Ofen, 1865. Druck Univ. 52 l. 8°. Naptár.

186.    S’mot. Ofen, 1865. Druck Univ. 355 l. 8°. Mózes második könyve: Exodus.

187.    B’résit v’hu torát háelóhim m’duják b’táchlé hádijuk i(m) p(érus) Wolf Heidenheim. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1865. Druck Univ. 336 l. 8°. Genezis, pontozott; Heidenheim magyarázataival, ami Pesten jelent meg.

188.    Hevrá Kádisá p”h k”k Finfkirchen. Ofen, 1865. Druck Univ. 35 l. 8°. A pécsi temetkezési egylet.

189.    Luáh lisnát 1865-1866. Ofen, 1865. Druck Univ. 64 l. 8°. Naptár.

190.    T’filát Jiszráél, kolél t’filot mikol hásáná im tikuné Sábát. Ofen. (1865.) Druck Univ. 396 l. 8°. Imakönyv a szombati törvényekkel.

1866

191.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árichát W. schönfeld. Ofen, 1866. Druck Univ. 54 l. 8°. Naptár.

192.    Dessauer J’hudá: Sulhán áruch. Bó j’vouru kol micvot háis Jiszráéli… b’tárgum áskenázi im hoszáfot, v’háárot. Ofen, 1866. Druck Univ. 8°. A zsidó vallási szokások könyve, német fordítással és magyarázatokkal.

193.    Hámisá humsé Torá. Széfer Vájikrá. M’turgám áskenázit mehádás, v’nitoszáf bó b’hocáá hehádás házot pérus R(A)SI im n’kudot… méét j’hudá… Desauer. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1866. Druck Univ. 312 l. 8°. Mózes harmadik könyve: Leviticus. Jiddis fordítással és RÁSI magyarázataival, pontozott; szerk. Dessauer Julius, megjelent Pesten.

194.    Hámisá humsé Torá. Széfer Bámidbár. M’turgám áskenázit mehádás, v’nitoszáf bó b’hocáá hehádás házot pérus R(A)SI im n’kudot… méét j’hudá… Desauer. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1866. Druck Univ. 352 l. 8°. Mózes negyedik könyve: Numeri. Jiddis fordítással és RÁSI magyarázataival, pontozott; szerk. Dessauer Julius, megjelent Pesten.

195.    P’szák bét din. (Dinim.) Ofen, 1866. druck Univ. Vallási törvények.

196.    Spitz, J’hudá: Midrás J’hudá. Bo ágádá nidreset neged hámitháchmim. Ofen, 1866. Druck Univ. 24 l. 8°. Egy legenda magyarázata.

197.    T’suvá nochehet, el háRáv Á(v) B(ét) D(in) Peszt. Ofen, 1866. Druck Univ. 8°. Vitairat, válasz a pesti Rabbinak, megjelent Pesten.

1867

198.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árichát W. Schönfeld. Ofen, 1867. Druck Univ. 56 l. 8°. Naptár.

199.    Dáát j’hudá. Hocáá snijá. Ofen, 1867. Druck Univ. 183 l. 8°. Az 1861-es kiadás új alakban.

200.    Hámisá humsé Torá. Széfer D’várim. M’turgám áskenázit mehádás, v’nitoszáf bó b’hocáá hehádás házot pérus R(a)SI im n’kudot… méét j’hudá… Desauer. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1867. Druck Univ. 449 l. 8°. Mózes ötödik könyve: Deuteronomium. Jiddis fordítással és RÁSI magyarázataival, pontozott szerk. Dessauer Julius, megjelent Pesten.

201.    Kurlander Áháron: Divré igeret v’divré sir. K’vucát igárot, v’sirim m’ánj’nim sonim. Ofen, 1867. druck Univ. 64 l. 8°. Levél és versgyűjtemény.

202.    Luáh lisnát 1867-1868. Ofen, 1867. Druck Univ. 64 l. 8°. Naptár.

203.    Sárá Báhur. (Román romántiji.) Ofen, 1867. Druck Univ. 28 l. 8°. Romantikus regény.

204.    Széfer hájjim. (Sáálot utsuvot.) Ofen, 1867. druck Univ. 68. l. 8°. (Responzum.)

205.    T’filot Jiszráél, kolél hátfilot midé jom b’jomo l’kol j’mot hásáná. V’noszáf b’hocáá hásnijá házot tikuné sábát. Ofen, 1867. Druck Univ. 396, 4 1. 8°. Imakönyv 1865-ös új kiadásban.

1868

206.    Ámtáhát mátmonim, luáh b’árichát W. Schönfeld. Ofen, 1868. Druck Univ. 56 l. 8°. Naptár.

207.    Báchrách Simon: Écát sálom. Sir, im t(árgum) á(skenázit) l’hogrit lichvod ászéfát hárábbánim b’ir Peszt. Ofen, 1868. Druck Univ. 70 l. 4°. A pesti rabbigyűlést üdvözlő vers, ami Pesten jelent meg.

208.    Báchrách Simon: Kool Jáákov. I(m) t(árgum) á(skenázit) v’hogrit, b’ád hámálká Elizábet. Ofen, 1868. Druck Univ. (8) l. 8°. Ima jiddis és magyar fordítással, Erzsébet királynő tiszteletére.

209.    Hut hámsulás. (Román romántiji.) Ofen, 1868. Druck Univ. 8°. (Romantikus regény.)

210.    Jichák ben Eliezer: L’kitát Jichák. Ál diné s’hitut ub’dikut. Ofen, 1868. Druck Univ. 8°. A rituális vágás törvényei.

211.    Luáh lisnát 1868-1869. Ofen, 1868. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

212.    Meisl Binjámin: B’érot Jichák. Im tárgum l’germánit méháráv Simon Báchrách. Drásot. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1868. Druck Univ. 16-16 l. 8°. Beszédek Simon Bachráchtól német fordítással.

213.    Meisl Binjámin: Divré sálom, v’emet. Máhberet somré hádát ál dávár hápérod b’káhálot seb’erec Hágár. Ofen, 1868. Druck Univ. (4.) 12 l. 8°. Beszédek a gyülekezetek szétvállásáról.

214.    Somré hádát. (Státuen) t’kánot háhevrá házot. Ofen, 1868. Druck Univ. 8°. A vallási csoportosulás alapszabályai.

215.    Sulhán Áruch bo j’vouru kol micvot háis jiszráéli… umáásze áser jáásze itám v’háj báhem hájjé ád… Lismor uláászot, mészéfer (Sulhán) Á(ruch) v’O(rách) H(ájjim) tárgum áskenázi v’háárot méét Dessauer J’hudá. Ofen, 1868. Druck Univ. 248 l. 8°. Vallási törvénykódex jiddis fordítással Dessauer Gyulától.

216.    T’hinot ubákásot. (T’filot.) Ofen, 1868. Druck Univ. 162 l. 8°. (Imakönyv.)

217.    Weisz Árje: Sir koré sálom. Lichvod hákongresz. Ofen, 1868. Druck Univ. 4 lev. 4°. Egy kongresszus alkalmából írt beszéd.

1869

218.    Báchrách Simon: L’háj hámelech. Sir b’jom hánitén málchut Hungárijá ál ros Franc Joszéf Hárison i(m) t(árgum) l’hungárit. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1869. Druck Univ. 18 l. 8°. A király megkoronázása alkalmából írt költemény, ami Pesten jelent meg magyar fordítással.

219.    Báchrách Simon: T’kánot hákongresz. Sehitászfu mitáám hámelech b’Budapeszt l’jászéd hánhágot k’hilot haj’hudim b’erec Hágár. Ofen, (1869), Druck univ. 58 l. 4°. Királyi parancsra összehívott egyesítő kongresszus, határozattal.

220.    Éset sálom. (D’rásot) Ofen, 1869. Druck Univ. 8°. (Beszédek).

221.    Geschichte der rés gálutá, Rábbi Hászdáj und sein neffe… Dávid Alroi eine merkwirdige und intereszante wahre begébenheit. Jácá láor b’Peszt. Román romántiji. Ofen, 1869. Druck Univ. 32 l. 8°. Romantikus elbeszélés.

222.    Johán fon Kallasz mit princeszin fon Portugál. Jácá láor b’Peszt. (Román romantikiji.) Ofen, 1869. Druck Univ. 24 l. 8°. (Romantikus regény), megjelent Pesten.

223.    Kinot l’tisá b’áv v’noszáf áléhem m’gilát Échá… t’filát sahrit v’árvit. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1869. Druck Univ. 72 l. 8°. Gyászdalok gyászünnepre, és a Siralmak könyve. Toldalék: reggeli és esti ima. A kiadvány Pesten jelent meg.

224.    Luáh lisnát 1869-1870. Ofen, 1869. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

225.    eine Merkwidiger zéer, intereszte geschichte der anuszim in spáne, oder leidenszgeschichte und wanderbore erettung desz Rábbi Joszéf Párisz genánt Don Josef Párisz. (Román romántiji). Ofen, 1869. Druck Univ. 32 l. 8°. (Romantikus regény).

226.    rábbi S’lomo Molche… (Román romántikiji.) Ofen, 1869. Druck Univ. 32 l. 8°. Romantikus regény.

227.    Napoleon der erste mit den Báál Sém fon Barditsev. (Román romántikiji.) Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1869. Druck univ. 28 l. 8°. Romantikus regény.

228.    das Neue ungárische wargesetz, wer muszt szoldát werden? Ofen, (1869). Druck Univ. 24 l. 8°. Katonai törvény.

229.    eine Wanderbore geschichte, im mesiáh ben Joszéf… der gér cedek heháchám v’kádos Rábbi Slomo Molcho… (Román.) Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1869. Druck univ. 32 l. 8°. Romantikus regény.

230.    Weil Jáákov: Ohel Jichák… kolél diné s’hitut ub’dikut k’fi… Jáákov Weil… v’száviv lo L’kitát Jichák, v’zivhé támim… Jácá láor b’Peszt. Hocáá s’nijá. Ofen, 1869. Druck Univ. 114 l. 4°. A rituális vágás törvényei magyarázatokkal. Megjelent Pesten, második kiadás.

231.    Der Witchopf (Witzkopf). (B’dihot.) Ofen, 1869. Druck Univ. 72 l. 16°. Tréfák.

232.    die Zelenfer wantsaft, eine merkvirdige gesichte desz wandeboren „Rábbi” in Kiew, mit R(ábbi) Witolicki und zeine tochter Mirjám. (Román romántikiji.) Ofen, 1869. Druck Univ. 20 l. 8°. Romantikus regény.

1870

233.    R(ábbi) Jiszráél Báál Sém Tov, fon ihm alle merkwirdige begébenheiten welche er im lében gewirk hat. (Román.) Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1870. Druck Univ. 392. l. 8°. (Román).

234.    Kordowa J’ruhám: G’zérát Tirnau. Geschichte von der fertreibung der J’hudim ausz Tirnau, im jahre 1663. Hocáá s’nijá. Ofen, 1870. Druck Univ. 28 l. 8°. A nagyszombati zsidóüldözés története 1663-ban. Második kiadás.

235.    Kronberg Jáákov: Pri Jáákov. Háláchot. S(áálot) ut(suvot) in deutschen sprache. Jácá láor b’Peszt. Ofen, 1870. Druck Univ. 32 l. 8°. Responzum német fordítással.

236.    Luáh lisnát 1870-1871. Ofen, 1870. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

237.    Organizácionsz státusz, fir die autonome… religioneszgenosszensaft. Ofen, 1870. Druck Univ. 45 l. 8°. Irat az autonómiáról.

238.    Stern: Igeret p’tuhá lichvod rábbáné Mose ben Maimun, b’inján minkát hávró. Jácá láor b’Peszt. Ofen? 1870. Druck Univ. 8°. Nyílt levél (vitairat).

239.    T’filát j’surun, kolél hátfilot… l’kol j’mot hasáná… sir hájihud v’tikuné Sábát. Ofen, 1870. Druck Univ. 392 l. 8°. Imakönyv.

240.    T’filot Jiszráél. Kolél hátfilát midé jom b’jómó. J(ácá) l(áor) b’Peszt. Ofen, 1870. Druck Univ. 396 l. 8°. Imakönyv, ami Pesten jelent meg.

1871

241.    Ávkát, die geschichte von Mesiáh ben Dávid, wie es wird baijje zeiner ankunft ausz zehen. (Román romántikiji.). Ofen, 1871. Druck Univ. (Romantikus regény.).

242.    Báchrách Simon: tánijá ál mot hábáron. I(m) t(argum) á(skenáz)… Ofen, 1871. Druck Univ. 34 lev. 2°. Kesergés Eötvös báró haláláról.

243.    rábbi Binjámin Hászdáj, oder der Kaufman der wénig… (Román romántikiji.) Ofen, 1871. Druck Univ. 32 l. 8°. (Romantikus regény).

244.    Hollender Benjámin: Sir hásirim. Mit tárgum fon Joszef Glank. Ofen, 1871. Druck Univ. 8°. Énekek éneke, J. Glank fordításával.

245.    Luáh lisnát 1871-1872. Ofen, 1871. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

246.    Máhzor l’ros hásáná, v’jom hákipurim. J(ácá) l(áor) b’Peszt. Ofen, 1871. Druck Univ. 8°. Imakönyv újévre, és az engesztelés napjára, ami Pesten jelent meg.

247.    Porgesz Ludwig: Die dreie ferwinsen báhurim, oder fluk desz Rabbi. (Román romántikiji.). Ofen, 1871?. Druck Univ. 28 l. 8°. Romantikus regény.

248.    Porgesz Ludwig: Nátán heháhám. Eine merkwirdige geschichte, aus dem orient. (Román romántikiji.). Ofen, 1871. Druck Univ. 28 l. 8°. Romantikus regény.

1872

249.    Ámtáhát mátmonim, luáh b’arichát W. Schönfeld. Ofen, 1872. Druck Univ. 72 l. 8°. Naptár.

250.    Engel Mozes: Sirát ádon. Sir b’sivá b’ádár i(m) t(árgum) a(skenáz). J(ácá) l(áor) b’Peszt. Ofen? 1872. Druck Univ.? 4°. (Pesten jelent meg.)

251.    Luáh lisnát 1872-1873. Ofen, 1872. Druck Univ. 64 l. 8°. Naptár.

252.    Reich S.: Bét Lehem. Ál ávodát háádámá. J(ácá) l(áor) b’Budapeszt. Ofen, 1872? Druck univ. A földművelésről. Propaganda-irat, ami Pesten jelent meg.

1873

253.    Ámtáhát mátmonim luáh b’árichát W. Schönfeld. Ofen, 1873. Druck Univ. 64 l. 8°. Naptár.

254.    Báchrách Simon: Jom málkénu. Sir l’jom 25 sáná l’málchut hákészár Franc Joszéf hárison i(m) t(árgum) á(skenázi) v’hungárit. J(ácá) l(áor) b’Peszt. Ofen, 1873. Druck Univ. 34 lev. 8°. Üdvözlő dal Fernc Józsefhez uralkodása 25 éves jubileumán, magyar és jiddis fordítással, ami Pesten jelent meg.

255.    Harthe früfung einesz Rábbi. (Román romántikiji.), Ofen, 1873. Druck Univ. 32 l. 8°. (Romantikus regény).

256.    Luáh lisnát 1873-1874. Ofen, 1873. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

1874

257.    Luáh lisnát 1874-1875. Ofen, 1874. Druck Univ. 64 l. 16°. Naptár.

1875

258.    Porgesz: grinliche darstelung desz méter. Ofen, 1875. Druck Univ. 18 l. 8°.

Évszám nélkül

259.    Alef bét táfeln. Ofen, é.n. Druck Univ. ABC-könyv.

260.    Eine Schöne neue sábát, bentsen t’hiná. Ofen, é.né. Druck Univ. 4 lev. 8°. Szombati imák.

261.    Limude hákrijá. Ofen, é.n. Druck Univ. 72 l. 8°. Héber olvasókönyv.

262.    Limude hákrijá. Ofen, é.n. Druck Univ. 24 l. 8°. Héber olvasókönyv.

263.    Mahzor mikol hásáná k’minháj Ungárn… v’Polin. Ofen, é.n. Druck Univ. 8°. Ünnepi imakönyv.

264.    Orthodoksz und Reform. Ofen, é.n. Druck Univ. 8°. Valláspolitikai irat.

Gondolatok a nyomtatott héber könyv történetéhez Közép-Kelet Európában

(Intro) A kelet-európai zsidóság irodalmi hagyományának kollektív történelmi emlékezete[147] mindig is „szent”, illetve „isteni” jelzővel illete a nyomdai művészetet, mindenek fölé helyezve ezt a mesterséget. Az első könyveket szükségszerűen a zsinagógák látogatói számára, valamint az iskolai nebulók-yesiva szükségleteinek kielégítésére készítette a szakértő, közösséget írányító –s így legitim döntéshozatali joggal bíró- vezetőség (rabbinátus, Szanhedrin).

Ha a legrégebbi héber nyomdák után kutatunk, a genezis mindenképpen Olaszországban keresendő (1475, Reggio i Piave di Sacco-ban).[148] Ezzel egyidejűleg Spanyolországban és Portugáliában is jól dokumentált az orientális kiadói tevékenység. De a keletkezési helyek szinkronitása mellett a zsidó nyomdászat legmeghatározóbb központja mégis Olaszország lett, ahol mindenek előtt a Sonzino család szerzett nagy érdemeket a nyomdai művészet tökéletesítésében: a művészi igényeket kielégítő esztétikai élményszámba menő betűrajzolással, illetve az egyéni nyomdai karakter-rendszer kialakításával, s legfőképp a Biblia és a Talmud szövegének rögzítésével.

Az első közép-európai héber nyomda

Az első héber nyomdát Közép-Európában is egy olasz nyomdász nyitotta, név szerint Gerson ben Salamon ha-Kohen, történt mindez Prága városában. Nagyon hosszú ideig ez a nyomda látta el a német, de legfőképp a lengyel zsidókat, mivel Gerson ben Salamon a lengyel rituálé szerinti (askenázi) imakönyveket nyomtatott.

1530-ban az egyik lengyel nyomdász, név szerint Chaim Schwarz áttelepült Oleśnicá-ba (Szilézia), ahol még ebben az évben július huszadikán befejezte a Pięcioksięqu[149] nyomtatását. Nem sokkal ezután elhagyta Sziléziát, és Augsburgba költözött: csak néhány év múlva tért vissza, mégpedig Lublinba, természetesen hogy itt is nyomdát alapítson. Az ő kezdeményezése másokat is rendkívüli módon inspirált: itt elsősorban a Halicz-fivérekre gondolunk, akik 1534-ben Krakkóban (az akkori fővárosban) alapítottak nyomdát.[150]

A Halicz-fivérek krakkói nyomdája

A Halicz-ok 1534-ben hozták létre az első héber nyomdát Lengyelországban, Krakkó Kazimierz negyedében. Az alapítók pedig Sámuel, Aser, és Eljakim voltak -a Halics-i Chaim, vagyis Chaim z Halicz fiai. A nyomda első működési évében két művet adtak ki. Az egyik egy rituális kódex volt,[151] „Szaarej Dura” címmel. Ennek a második kiadása a Varsói Zsidó Kolóniához fűződik, és az 1587-es esztendőhöz. A nyomda alapításának évében kiadtak még egy jiddis-német szótárt a Tojróhoz, vagyis Mózes öt könyvéhez (πεντατευκος), „Szefer Anczel” címmel.

A továbbiakban a nyomda az alábbi munkákat jelentette meg: Jakob ben Aser rituális kódexét („Turim” címmel); egy „Mahzort” (imakönyv), egy elégiás kötetet („Szelichot”), és egy különböző dalokat tartalmazó énekeskönyvet („Zmirot”). Szintén a Halicz-fivérek nyomdája adta ki Salom Szachna lublini rabbi könyvét, a Księga decyzyj-t.[152]

Az aposztata testvérek

1537 márciusában a három Halicz fivér unokatestvérükkel egyetemben áttérnek a katolikus hitre, feltehetően Gamrat püspök ösztönzésére, aki a későbbiek folyamán jelentősen támogatta a nyomdász testvéreket. A megkeresztelkedett zsidók Európa története során és még a német császári birodalomban is magas álláshoz jutottak mind az igazgatásban, az iparban, és az egyházban,[153] de ezt mindenkor kettőzött odaadással, szorgalommal, és kemény önmegtagadással kellett igazolniuk. Csak akkor engedték oda őket, ha magatartásukkal hallgatólagosan elfogadták és megerősítették a többi zsidóra kimondott ítéletet: ez is a kikeresztelkedés értelme.[154] Két olyan történeti vonatkozása van ennek a phenoménának, ami tradicionálisan kapcsolódik ehhez a jelenséghez: az egyik Marranos; a másik pedig az olyan zsidók, akik a kereszténységből tértek át. A formális a kategória a született zsidót foglalja magába („yehudi”), aki valamilyen történelmi szükségszerűség miatt látszatra vallást cserélt; majd később azokat a prozelitákat jelölte, akik teljesen befogadták a zsidó hitet.[155] A laodiceai-zsinat 364.-évi ülése „zsidózó” (judaizare) eretnekségnek nyilvánította a szombat ünneplését. A középkorban rengeteg szerző volt, aki úgy gondolta, hogy a legfőbb dolga a „judaizálók” különböző manifesztációinak leleplezése. Chindaswinth, Arabanus Maurus, Sevillai Izidor, és mások elkötelezett értekezéseket szenteltek a „judaizáló” eretnekség eltérő formáinak cáfolatára.

Így a Haliczok kitérésben jelentős szerepet játszott a társadalomtörténeti háttér: ez az időszak különösen kedvezőtlen volt a zsidók számára, melyet híven szemléltet Kalarzyna Weiglowa megégetése a Krakkói piactéren. Visszatérve a kitértekre, Sámuelből Páwel lett, Áserből Andrzej, és Eljakimból Jan a keresztségben.

A hitehagyás teljesen felborította a nyomda üzletvitelét, mivel ugyan a fiúk továbbra is héber könyveket akartak nyomtatni, de a zsidók már nem vásároltak náluk, és régi tartozásaikat sem fizették ki nekik. Ezért I. Zsigmond és a régi pártfogó, Gamrat püspök védelmébe vette a fivéreket. Zsigmond király dekrétumokban tiltotta meg a zsidóknak, hogy máshol vásároljanak könyveket -a Halics fivérek privilégiumát erősítve.[156]

A nyomdán sajnos ez sem segített, mivel a piac ellenállt: így a fivérek kénytelenek voltak az egész nyomdát a raktárral eladni (Zsigmond segítségével) három zsidó egyházközségnek, melyek a Krakkói,[157] a Poznani, és a Lwoni gyülekezetet képviselték. Így cserélt gazdát a nyomda és a könyvesbolt 1600 lengyel arany ellenében. Egyébként a könyvraktár 3350 kötetet tartalmazott; és a vásárlók három évig, egyenlő részletekben törlesztettek.[158]

Az első szisztematikus leltár és katalógus-rendszer

A nyomda eladásának bonyolításakor a közvetítő Zsigmond kinevezett egy „királyi” bizottságot, hogy készítsenek leltárt. Mindez 1539-ben történt, és ez volt a világ bármely héber nyomdájának legeslegelső leltára, ahol példányszámot is feltüntettek! Vessünk egy pillantást erre a katalógus-jegyzékre:

1. Machzorim 800 db.
2. Selichot 850 db.
3. Turim, Jacobi ben Aser 500 db.
4. Jocerot 400 db.
5. Minhagim 500 db.
6. Zmirot (nagyobb formátum) 200 db.
7. Zmirot (kisebb formatum) 300 db.

Hogy mi lett a sorsa ezeknek a könyveknek? Eladták, vagy esetleg elégették őket?-nem tudjuk. Mégis, szerencsére néhány unicum megmaradt, mint például a Machzoruk második kötete, ami megtalálható Schokken magánkönyvtárában (Zwickau). A Turim második kötete köztudottan a Frankfurti városi könyvtárban leledzik, és ennek még egy plussz példánya az Oxfordi Egyetemi Könyvtárában pihen.[159] A fent említett leltárban olyan művek is szerepelnek, amelyeket a fívérek már áttérésük után nyomtattak, vagy legalábbis akkor fejeztek be, amikor már Jan (sic) Halicz volt a tulajdonos. Jan, aki megkísérelte talpra állítani a hanyatló céget, kiadva a Machzor második kötetét.

Jan vagy Pawet?

Mint tudjuk, Jan-nak nem sikerült talpra állítania a céget. A nyomtatáshoz használt betűkészletet átadta Pawet testvérének, aki már –okulva az előzményekből- egy latin nyomdát alapított. Pawet 1540-ben kiadott tízegynéhány kisebb művet és brosúrát, majd 1548-ban Franciszek Stankar héber nyelvtanát,[160] melyet Maciejowski püspök költségén nyomtattak. A kérdés csak az, hogy Jan vagy Pawel? Melyik Halicz tevékenykedett nyomdászként 1540-től? Vagy mindkettő? Tudjuk, hogy Pawet még 1561-ben is hirdette magát. Mindenesetre az 1540-es esztendő után az általuk kiadott nyomtatványok tipográfiai formájából következtetve megállapíthatjuk -K. Piekarski észrevételei alapján-, hogy Jan Halicz néhány kiadványát Ungler-nál nyomta.

A három-fivér története

Nyomon követve a három fivér sorsát egyértelműen megmutatkozik, hogy Pawel Halicz nem akart eltávolodni a zsidóságtól az áttérés után sem, hanem igyekezett a környezetében lévő zsidókat keresztény hitre téríteni. Először a „poznani vajdaságban”, Wielkopolská-ban tevékenykedett, majd visszatért Krakkóba, és kiadta az Új Testamentumot zsidó nyelven, héber betűkkel.

Ezen kívül született egy másik, nagyon különleges kiadvány a régi pártfogónak, Gamrat püspöknek ajánlva, aki most is -mint oly sokszor már a múltban- fedezte a kiadás költségeit. Ebben a nyomtatványban Halicz átírta Luther német Biblia-fordítását héber betűkkel (Szó szerinti német szöveg héber karakterekkel.). A szöveg ugyan megmaradt német-nyelvűnek, de csak a héber betűket ismerő személy olvashatta el. S mindez a Halicz nyomda régi héber betűivel készült, amit Pawel/Samuel még Jantól, illetve Eljakimtól kapott a nyomda tönkremenetele után. A könyv első oldalán több címer is található. Rzplta (Rzeczpospolita), továbbá Bona[161] címere, a könyv dedikációjában pedig Gamrat püspök –mint egyházi személyiség által jóváhagyott kiadvány- címere tűnik fel.

A kiadványhoz fűzött remények nem váltak be, mármint hogy még több zsidót térítsenek át a lutheri olvasattal illetve fordítással keresztény hitre -mely ugyan németül, de a szent betűkön (lingua sancta) szólalt meg. De miért így? Miért nem fordították akkor már le a lutheri Új Testamentumot „rendesen” héberre? A válasz egyértelmű, mely napjainkig megőrizte kontinuitását zsidó körökben. Ha empirikusan megvizsgáljuk a magyar zsidó népi (wölkisch) rétegek héber nyelvi ismereteit, akkor kiderül, hogy ugyan bár mindenki ismeri a héber betűket, s mindenki tud olvasni (A zsinagógai ima és rítus előfeltétele ugyanúgy, mint a nagykorúvá avatási szertartásé.), viszont megérteni, magyarázni, a nyelvet ténylegesen tudni csak kevesek kiváltsága. Gamrat püspökék pedig széles körben, tömegeket akarták áttéríteni, és nem a szűk tudós elitet célozták meg a zsidó társadalom rétegződési hierarchiájában. A kísérlet eredménye köztudott: teljes körű kudarcba fulladt. Így ennek az Új Testamentumnak a példányai eladhatatlanul pusztultak el. Összesen két példány maradt fenn ebből a könyvből: egy teljes (Biblia Jagiellouska) és egy töredékes, ami jelenleg New Yorkban, a Zsidó Teológiai Szemináriumban lelhető fel.

Nyomon követve Páwel életútját, felmerül a kérdés, hogy miből élt?-ennyi kudarcra ítélt kiadvány után. Volt egy jelentős mecénása, Gamrat püspök személyében. De azon kívül? Úgy próbált boldogulni, mint a tizenhatodik század többi hebraistája, esetleg, mint Jan Reuchlin -aki keresztényeket tanítottak héberre, a Biblia (lingua primigenia) ismeretére.

Pawet miután Krakkóból Wroctawba költözött, ennek megfelelően jiddist tanított. Azt a jiddist, amelyet a korabeli Lengyelországban és Németországban használtak. Ennek nem csak anyagi, hanem „praktikus” célja is volt: meg akarta ismertetni a keresztényekkel az úgynevezett „zsidó titkokat”, hogy lerántsa a misztikus leplet, az esetleges-tudatlanságból fakadó előítéletekkel. Ezért nyomtatatta ki 1543-ban Hundsfeld-ben (Psie Pole) az „Elemental oder Jerebücklin…”-jét, amelyből egyetlen példány maradt fenn a Wratani Városi Könyvtárban.[162]

A lublini nyomda[163]

Gyakorlatilag 1540 és 1553 között nem volt Lengyelországban tényleges/klasszikus héber nyomda. Amit a bibliográfusok erre az időszakra tesznek, az vagy egyáltalán nem létezett, vagy más országban keletkezett.

A lublini nyomdászat korszakának genezise az 1554-es esztendőre datálható, amikor is a „Társak”, József ben Jákob és Izsák ben Chaim imakönyveket adtak ki. A lublini nyomda dicső korszaka másfél évszázadig, egészen pontosan 1682-ig tartott. Csak a tizenhatodik században 35 darab művet jelentettek meg; a nyomdászat teljes működése alatt pedig 103 kiadvány került az olvasóközönség kezébe.

A „Társakat” rendkívül szoros szálak fűzték a prágai nyomdászhoz, Chaim Schwarzhoz: Izsák a fia, és József a veje volt. A „Társak” igyekeztek érvényesíteni a királyi privilégiumot, amit Zsigmond Ágoston 1559-ben a héber könyvek nyomtatására és eladására biztosított Chaim-nak, Izsák fiának, Chaim Schwarz unokájának; és József Jákár leányának, Annának, aki szintén ugyanannak a Chaim Schwarz-nak az unokája volt.

Adalék a lublini társas nyomda kiadványaihoz

1. A legelső 1557-ben, Piecioksiag (Mózes öt könyve).
2.  1559-1576 között a Talmud 11 tractatusa Bomberg és Giustiniani prototípusa szerint, a pápai cenzúra törléseinek elhagyásával.

Kalonymos. Egy német zsidó nyomdász életút-analízise[164]

A lublini nyomda legkitűnőbb nyomdásza egy német zsidó volt, név szerint Kalonymos (egyéb olvasatokban Kleonymos, Kalman, Calman) ben Mardochaj Jaffe, annak az Annának a férje, aki Zsigmond Ágostontól a privilégiumot kapta (Chaim Schwarz unokája). S hogy Kalonymos csak ezért vette volna el Annát feleségül? Ma már nem tudhatjuk biztosan…

Jaffe már hosszú ideje lakott Opatówban, mikor is három másik zsidóval együtt királyi privilégiumot kapott héber könyvek külföldről történő behozatalára. Ugyanebben az időszakban volt társtulajdonosa a lublini nyomdának, majd 1574-től monopolhelyzetbe került, és kizárólagos tulajdonviszonnyal bírt a nyomda fölött. Befolyását és hatalmát a könyvpiacon az is mutatja, hogy Jaffe 1578-ban Báthory Istvántól privilégiumot kapott nyomdája számára.

Na de milyen személyiség volt ez a sokat emlegetett Jaffe? Energetikus, mozgékony ember. Új betűket hozott be, jó Morvaországi szedőkkel. Emberei csodálatos címlapokat rajzoltak, melyek a gyönyörű velencei kódexekre emlékeztetnek -nem is beszélve az iniciálékról és a díszes keretekről. Jaffe ugyanakkor kapcsolatot épített ki a tudós szerzők, a lublini neves rabbik, és a nagy tudású rektorok között. Ennek a hálózatnak (network) a koordinálása alapján készíttette el az arab és a spanyol korszak tudósai legfontosabb műveinek az utánnyomását (reprint). Ebből is látszik, hogy Jaffe nem egy egyszerű nyomdász volt, hanem mai kifejezéssel élve az első igazi „top manager”. A lublini üzem pedig nem pusztán nyomda, hanem az első professzionális kiadó is egyben.

De aztán a tizenhetedik század végére egyre inkább pluralizálódott a piac, és Jaffe cége már egyre nehezebben állta a piaci szabadversenyt az 1658-ban alapított krakkói nyomdával és a nemzetközi hatalommal bíró olasz officinákkal: ekkora már a lublini nyomdának komoly pénzügyi nehézségei voltak. Többször is be kellett kisebb nagyobb periódusokra zárni a nyomdát, egyszer például tizenegy évre (1579-1590); de aztán mindig talpra álltak.

A XVI. század utolsó évtizede a nyomda utolsó nagy fénykora. 1603-ban Kalonymos meghal, és a nyomdát egymás után fiai öröklik. A nyomda 1656-ban a zsidó negyed pusztulásakor leég, és 14 éven keresztül nem üzemel. 1672-ben Jákob Jaffe újjáépíti a nyomdát, és új betűkkel látja el. Az utolsó nyomdász Salomon Zelman Jaffe, Jakób fia, aki 1682-ben bezárja a nyomdát. Végső kiadványa Jozue Heszla krakkói rabbi műve, a „Chiduszej Halachot.”[165]

Izak ben Aron Prostic (z Prosciejowa) nyomdája

Izsák nyomdája a már említett krakkói officina[166] alapján született. Az alapítója egy olasz zsidó volt, aki Kazimierz-ben lakott. A király megengedte neki, hogy héber könyveket nyomtasson, különös tekintettel a Talmudra: egyidejűleg patenst adva neki 50 évre, bármilyen konkurencia ellenében.

Izsák Prostic a privilégium birtokában munkához látva rövid idő alatt, Áb 15-29-ig elkészült az Piec Zwojów[167] kiadásával midrás kommentárral, valamint Elul 1-13 ig (1569) egyéb kommentárral Mózes öt könyvéhez (Piecioksiegu).

Számos könyv után Tewet elején (1569) kezdték el nyomni József Káró 4 kötetes munkáját, a „Sulchán Áruchot” („Terített asztal”) Mojzess Isserles magyarázataival, amikor a várőrség megtámadta a nyomdát, szétszórták a betűket, s a nyomdagépeket a nyomtatott ívekkel egyetemben a vár pincéjébe vitték. Tették mindezt a király parancsára, a felső klérus panasza miatt. Az indok a Talmud vélelmezett blasphémiái voltak Krisztus és a Szentháromság tana ellen, megtorolva azt. A nyomda feldúlása eredményeképpen a szerencsétlen nyomdász egy évi futkosás és könyörgés után 1570 november elsején újabb dekrétum kiséretében szerezte vissza a betűit és az íveket.

A nyomda 1571-től a legváltozatosabb tartalmú könyveket nyomtatta: imakönyveket, rabbik vitairatait (responzumok), és a tipográfiailag még ennél is nehezebb kabbalisztikus könyveket. Számos mű jiddis nyelven jelent meg. A XVI. Század vége felé Izák Prostic kezdte a fiait is bevonni a munkába, fokozatosan betanítva őket, melynek eredményeképpen visszatért Prosticba, és a krakkói nyomdát három fiára hagyta.[168]

A babilóni Talmud kiadása

1602-1605 között Izsák fiai elvégzik a nagy munkát, s apjuk álmát megvalósítva kiadják a ’Talmud Babilonski-t’[169] az 1578-81-es baseli szöveg alapján, erősen cenzúrázva. 1616-21 között újra nyomták a szöveget, negyed formátumban.

A történet vége

Izsák fiai minden erőfeszítésük ellenére sem tudták állni a piaci versenyt a lublini illetve külföldi konkureciával, pedig mindent megpróbáltak: elzálogosították a családi ékszereket, sőt a nyomtatott íveket is, a könyvekkel együtt. Számos kifizetetlen adóságuk nyomai fellelhetőek a krakkói vajda könyveiben. 1626-ra hiteleik végleg kimerültek, s kénytelenek voltak bezárni nyomdájukat 57 évi fennállás után. Így a krakkói nyomdászat kontinuitása az 1631-től működő Nachum Majzels héber nyomdájában ölt testet.[170]

,

A 16-17. századi héber nyomdák összegző strukturális elemzése[171]

Humánerőforrás

A személyzet vonatkozásában a kelet-európai zsidó nyomdászok mind idegen származásúak voltak: Izsák olasz, Schwarz cseh, Jaffe német. Ennek megfelelően fenntartják régi hazájukkal a kapcsolatot, s onnan szerződtetnek szedőket és korrektorokat. Kezdetben gyakran előfordult, hogy maguk a tulajdonosok szedtek –például Haliczéknál. A későbbi gyakorlat szerint az egész családot bevonták a munkába; Prostic és Jaffe már cseh és morva szedőket alkalmazott. Prostic még azt is kikötötte a szerződésekben, hogy annak lejárta után a szedő nem alapíthat Krakkóban nyomdát, és nem is dolgozhat más Krakkói nyomdásznál.

A kereset, avagy a nyomdaipari alkalmazott bére

Salamon Glaser a XVII. Század első felében dolgozott a Krakkói Majzels-nál. 3 évre kötött szerződést: az első évben 30 ztp-t, a 2. évben 40 ztp-t, a 3. évben 60 ztp-t kap. Ezenfelül élelmezésre 5 ztp-t utalnak ki neki (havonta?). A hároméves munkaviszony alatt egy inast is be kell tanítania a mesterség rejtelmeibe, amiért 10 ztp-t kap. A kor általános gyakorlata szerint a nyomdák/kiadók a korrektúrát-ellenőrzést a rabbikra, tudósokra, és rektorokra bízták: Prostic-nél ezt Józef Kac, Majzels-nál Jozue ben Józef végezte.

Szöveggondozás, címlap, boritóterv

A címlapon, kolofonon általában rajta szerepelt a mecénás, a tudós neve, a nyomdász, a tulajdonos, a mű első kiadásának éve, helye, és a hirdetések… A becsületesebbek azt is feltüntették, hogy „velencei betűkkel”, díszes rajzok, címerek (pl: a lengyel sas=Krakkó címere). Jellemző sajátságok: feltüntetik a nyomtatás idejét; a betűk számát, és az uralkodó királyt.

Cenzúra-engedélyeztetési eljárás

Az olasz cenzúra volt általában a jellemző. III. Gyula pápa 1553-ban elégetésre ítélte a Talmudot; majd a tridenti zsinat ismét megengedte –néhány kikötéssel- a terjesztését. Lengyelországban még a bulla előtt megkísérelték az egyházi cenzúra bevezetését, a Halicz nyomda likvidálásával egyidejűleg.

Nincsenek teljes körű gyakorlati adataink, de az biztos, hogy egyetlen 16-17. századi nyomdában nyomtatott héber könyvön sincs a cenzori engedély feltüntetve, ami például Olaszországban általános volt. („una licentia superiorum”).

A már említett 1566. évi és 1568. évi dekrétumok, valamint Zsigmond patense Izsák Prosticnak kivételek, mert a reformáció és a renaissance korában gyakran bezártak nyomdákat (pl. Krakkói officino) a Talmud kinyomtatásáért.

Költségek, beruházások

Az irányító négyesfogat a 16-17. századi nyomdatörténetben: a kiadó, a nyomdász, a szerző, és a mecénás volt. Ha a szerzőnek nem volt elég pénze, a nyomdász kölcsönzött neki százalékra, vagy betársult (lásd Majzels). A rektorok, rabbik, tudósok külsősnek számítottak.

Milyen műveket adtak ki általában?

Zsidó teológiát, imakönyveket, énekeskönyveket, szövegeket az iskolák és a zsinagógák használatára, bibliamagyarázatokat, Talmudot, rituális kódexeket, vitairatokat…

A 16. században a lengyel zsidók területi autonómiát élveztek, saját közigazgatásuk volt (bíróságok), melyekhez könyvek is szükségeltettek. Természetesen jelen voltak a felvilágosodás világi könyvei is a repertoárban, a misztikus irodalommal együtt. A Prostic-féle nyomdai irányzatnál különösen dominált a zsidó-jiddis irodalom, melynek célcsoportja elsősorban a női nem volt, akik nem tudtak héberül: számukra nyomtattak bibliai történeteket, szótárakat a Bibliához, ethikai műveket, imakönyveket, legendákat, főleg középkori románcok történeteit, és egyéb szépirodalmat, német-lengyel zsidók átdolgozásait.

Az ilyen jellegű regényre kiváló példa a velencei Eljasz Lewita műve, az 1507. évi Bovo-Buch (Sir Bevis of Southampton). Ezek közül a legnépszerűbbek a Dietrich von Beruról és a Hildebrand lovagról szólók, Jákob z Boskowic és Aron z Eisenstadt átdolgozásában (1597).

Idegen konkurencia-szabadverseny

A kezdetektől a legnagyobb problémát a héber nyomdáknál a tőke és a hitelhiány; valamint az olasz, német, cseh, illetve a 17. századtól a holland nyomdák konkurenciája jelentette. A lengyel könyvtárakban számos olyan külföldi nyomtatvány található, ami a nyomdászok panaszainak jogosságát tanúsítja. Igaz, hogy például Zsigmond Ágoston 1566 április tizedikén privilégiumot adott a krakkói Benedykl Lewitának 4 évre a héber könyvek behozatalára, de három hónappal később hasonló privilégiumot biztosított 4 másik zsidónak is.

A zsidó koronatanács korlátozó rendeleteket adott ki, de ezek nem valósultak meg, mert a könyvkereskedők szívesen vettek külföldi könyveket, mivel ezek kelendőek voltak, és kedvező feltételekkel jutottak hozzá. Erről rengeteget ír Sebastian Miczynski, a zsidók ismert ellensége, a gazdasági viszonyok kiváló ismerője 1618-ban a „Tükör” (Zwierciedto) c. művében. A külföldről történő könyvbehozatal odáig fejlődött, hogy 1645-ben már amszterdami könyveket is árultak. Ez utóbbiak szép kivitelezésük miatt is, kiszorították a piacról az olasz könyveket.

Volt olyan időszak, amikor lengyel zsidó volt a holland officina fő átvevője. Többek között ez adta az ötletet Uri Febus Lewita amszterdami nyomdásznak, aki ezért 1693-ban –a jó üzlet reményében- letelepedett Zotkiewában (királya, III. Jan támogatásával), és sikeres konkurencia-harcot folytatott a lublini és a krakkói nyomdákkal.

Epilógus

Dán Róbertet tudományos barátság fűzte Klaniczai Tiborhoz, Pákozdy László Mártonhoz, Keserű Bálinthoz, Tarnóc Mártonhoz, Benda Kálmánhoz, Vermes Gézához (Oxford), Varjas Bélához, Jan van Goudoverhez (Amstelveen), Lech Szczuckihoz (Varsó), Jan Schippershez, Kovács Sándorhoz. Raj Tamáshoz, Simon Róberthez, Szemere Samuhoz, Székely Györgyhöz, Scheiber Sándorhoz, Voigt Vilmoshoz. Schweitzer Józsefhez, akit Dán Róbert hozott fel Pécsről, hogy megpróbálja betöltetni vele a Scheiber Sándor halálával keletkezett űrt. Bárki megbántásának elkerülése végett közölni szeretném, hogy a névsor a teljesség igénye nélkül készült.

Dán Róbert filozófiatörténeti jelentősége goldziheri szemléletében gyökeredzik, ami Simon Róbert kiemelésében Gramsci-tól (1970, 69): Egy kor filozófiája nemcsak a katedratudósok által filozófusnak tartott gondolkodók (pl: Erasmus) munkássága, hanem ugyanakkor egyik vagy másik filozófusnak (pl:Seidel), értelmiségi csoportnak (pl: heidelbergi kör), vagy a néptömegek egyik vagy másik nagyobb tömbjének (unitarianizmus, szombatosság) filozófiája. Egy kor filozófiája mindezeknek a felsorolt elemeknek a kombinációja, amelyek egy meghatározott irányba kulminálnak. A kulminációs pont pedig a kollektív cselekvés normájává, azaz konkrét és teljes (integrális) történelemmé lesz.[172]

Dán Róbert művelődéstörténeti szemléletének a lényege, hogy minden tézist az adott kor emberének szemével, tudásanyagával, körülményei közé helyezve kell vizsgálni ahhoz, hogy értve lehessen feldolgozni. Egyedisége, hogy kis töredékekből képes volt felépíteni egy széles tudományos valóságot. Kicsinyesen aprólékos gondos kutató volt, és nagy ívű gondolkodó.

Dán Róbert irodalmi munkássága

Jelen bibliográfia[173] gerincét egy, még Dán Róbert által összeállított válogatott bibliográfia adta, melyet a hagyatékban találtam, s amit valószínűleg a kandidátusi értekezéséhez készített. Hálás köszönet illeti ezért Dr.Benedek Katalint, Dán Róbert özvegyét. A válogatott bibliográfia 101- tételt tartalmazott. Ezeket kiegészítettem a napilapokban, kisebb folyóiratokban írott cikkeivel,[174] valamint a posztumusz kiadásokkal (Itthoniakkal és külföldiekkel egyaránt.). Így a jelenlegi 178-tételt tartalmaz. Azokat az írásokat, melyek ugyanazon formában több helyen is megjelentek, szintén jegyeztem. A bibliográfiában használt összevonásokat egy rövidítés-jegyzékben –közvetlenül Dán Róbert irodalmi munkásságának közlése után- feloldom. Szeretnék külön köszönetet mondani Kelemen Miklósnak és Salgó Irénnek, akik elkészítették az Unitárius Értesítő és az Unitárius Élet összesített indexét (1948-2005), melyből szerző szerint már könnyű volt a fent megnevezett kiadványokból a bennük szereplő Dán Róbert publikációkat kigyűjteni (Unitárius Egyház. Bp. 2006). Köszönöm a Nagy Ignác utcai Unitárius Könyvesbolt dolgozóinak, hogy felhívták erre a figyelmemet.

1960

   1 Aresheth. An Annual of Hebrew Booklore. Jerusalem – New York. 1958

      Ism. MKSzle  358.old.

   2 Szerk.: Az ateizmus és a valláskritika nemzetközi cikkbibliográfiája. 1., Bp.

1961

   3  Areshet. An Annual of Hebrew etc.

       Ism. MKSzle vol. 2., 218.old.

   4 Szerk.: Az ateizmus és a valláskritika nemzetközi cikkbibliográfiája. 2.

      Bp.(2. kiad.).

   5 Bibliography of Books etc. New York 1960.

      Ism. Századok 785.old.

   6 Thomas Mann elbeszélései. Bp.

      / Jegyzetek 1148-1152 old. /

   7 A budai Egyetemi Nyomda hebraica bibliográfiája.

     Manuscript in the University Library, Bp.

   8. A Budapestre vonatkozó héber nyelvű munkák bibliográfiája és szövegfordításai.

     Budapest gyűjtemény. Raktár. Jelzet. BQ 0910/102

   9. Budapest hebraica bibliográfiája.

     Országos Szabó Ervin Könyvtár. Budapest Gyűjtemény.

10. A nácik Bp.-i tevékenysége (Joél Brand és Hansi Brand könyve alapján (a szerző soksz.)

     Budapest Gyűjtemény. Jelzet: BQ. 303/35.

1962

11. Bírósági jegyzőkönyv: a Kasztner-Grünwald per tanuvallomásairól.

     Budapest gyűjtemény. Jelzet: BQ. 340/56.

12 A magyarországi hebraica bibliográfiái.

      OSZK Évkönyv. 1961-1962.

13 A magyarországi orientális nyomdahelyek bibliográfiái.

      MkSzle 120-122.old.

14 Burrows, M.: A Holt-tengeri tekercsek. Bp., 1961.

      Ism. Világosság 58-59.old.

15 Énekek Éneke. Bp. / Nyersfordítás /

1963

16 Akik feltalálták a világkereskedelmet.

     Élet és Tudomány XVIII. évf. 21. szám. Május 26., 655 – 659. old.

1964

   17 A magyarországi hebraica bibliográfiái.

OSZK Évkönyv Bp. 365-370.old.

   18 Énekek Éneke.

Jelenkor. 1114-1119.old.

   19 Magyar irodalom-héberül.

Helikon 4.  479-484.old.

   20 Cursive Hebrew Alphabet from the 15 th. Century.

Studies on Bibliography and  Booklore 150-152.p.

   21 A Bibliography of African bibliographies. Cape Town 1961.

Ism. MKSzle 108-109.old.

   22 Kéziratos magyar nyelvű Talmud-recenzió a 18. századból.

OSZK Évkönyv 1963-1964. Bp.

   23 Akikről megfeledkezett a történelem: Edom, Moáb, Ammon.

Magyar Ifjúság, VIII. évf. 31. Szám.

   24 Beszélgetés József Attila héber fordítójával.

  És, VIII. évf. 38.sz. szept. 19.

1965

   25 Szerk.: Az ateizmus és a valláskritika nemzetközi cikkbibliográfiája. 2/1. Bp.

   26 Héber Hungarikák a 16-17. században.

MKSzle 352-358.old.

   27 Zedner, J.: Catalogue of the Hebrew books in the Library of the British Museum.

        London 1964.

Ism. MKSzle 381-382.old.

1966

   28 Kéziratos magyar nyelvű Talmud-recenzió a 18. századból.

OSZK Évkönyv 235-240.old.

   29 Újabb adatok a sárospataki nyomda történetéhez.

MKSzle 345-6.old.

   30 David ben Jakob ha - Cohen, Resident of Buda.

KS  411-412.p.

   31 Brasseur, P.: Bibliographie générale du Mali. Dakar 1964.

Ism. MKSzle 110-111.old.

   32 Braham, R.: The Hungarian Jewish Catastrophe. New York 1962.

Ism. Századok 533-534.old.

1967

   33 Résit há-d’fusz há-ivri be-Hungárijá.

The Begining of Hebrew Printing in Hungary.

KS.  497-502.p.

   34 Bencédi Székely István zsoltároskönyvének forrásaihoz.

FK  151-156.old.

   35 Büchler Sándor irodalmi munkássága.

MZSO X. Bp., 3-13.old.

   36 Samuel Bettelheim und seine ,,Judica”.

ZGJ, Tel-Aviv., 40-54.p.

   37 Magyar Zsidó Oklevéltár 5-9. Bp., 1959-1966.

  Ism. Lev. Közl. 112-113.old.

   38 Eshkenazy, F. – Strakhill, D.: Descriptive catalogue of the old printed

Hebrew books in Bulgaria. 1. Sofia.

  Ism. MKSzle 314-315.old.

   39 A pozsonyi héber nyomda.

OSZK Évkönyv, Bp.

1968

   40 Thury’s Hebrew Galatians and Ephesians.

JJS 71-74.p.

   41 Zwei Inhaltsverseichnisse. / I. Jahrbuch der Gesellschaft für Geschichte der

Juden in der Tschechoslowakischen Republik. II. Zeitschrift für die Geschichte

Der Juden in der Tschechoslowakei./.

ZGJ, Tel-Aviv., 21-37, 177-201.p.

   42 The earliest printing of Hebrew text books in Buda.

MKSzle 84.35-41.

   43 Pollák Miksa irodalmi munkássága.

MZSO XI. Bp., 3-7.old.

   44 Apáczai Csere János héber nyelvtudásához.

ItK 338-339.old.

   45 Könyvművészeti és Grafikai Gyűjtemény.

MKSzle 285-286.old.

   46 Szerk.: Az európai szocialista országok legszebb művészeti könyvei.

Bp. / Patakyné Brestyánsky Ilonával/

   47 A Könyvművészeti és Grafikai Gyűjtemény szakkönyvei.

A Könyv. 113-121.old.

   48 MZSO X-XI. Bp., 1967-1968.

  Ism. Lev. Közl. 331-333.old.

1969

   49 Kecskeméti Ármin irodalmi munkássága.

MZSO XII. Bp., 3-8.old.

   50 A pozsonyi héber nyomda.

OSZK Évkönyv. Bp., 385-391.old.

   51 Sylvester János héber betűi és forrásai.

MKSzle 163-168.old.

   52 Ismeretlen Sylvester – nyilatkozat Laziusnál.

ItK 454-456.old.

   53 Judisches Archiv.

ZGJ, Tel-Aviv., 97-106.p.

   54 Scheiber Sándor: Héber kéziratmaradványok magyarországi kötéstáblákban. Bp. 1969.

  Ism MKSzle 307-308.old. 

   55 More informations on books and fragments.

Sefarad. 355-358.p.

   56 A szombatos kalendárium.

OSZK Évkönyv 1968-1969. Bp.

   57 Az alábbi szócikkek az 1969-es Bognár Tibor által szerkesztett Világirodalmi

Lexikonból (Akad. Bp.): Doliczky Menachem Mendel; Efrát Jiszráél; Eichenbaum

Jákob; Eliaz Rafael; Eliseva elisabeta Zs.-B.; Freierberg Mordechaj Zéév; Fogel David;

Goldbaum M. Zalman; Imber Náftáli Herz; izraeli irodalom; Jáári Jehuda.

   58 Világirodalmi Lexikon. Akad. Bp. Szócikkek: Abarvanel Don Isacco; Dineson Jakab;

Edelstadt Dávid; Efrati Joszéf; Erter Jichak; Ettinger Selomó; Fichmann Jakov;

Friedberg Avraham S.; Friedlander Dávid; Frischmann Dávid; Ginzburg Mordekhaj Á.;

Gordon Jehuda Leb; Jabec Zeév; Jeitelesz Jehuda.

1970

   59 Jahrbuch für Jüdische Geschichte und Literatur.

ZGJ, Tel-Aviv., 133-153.old.

   60 Méliusz Péter héber tanulmányai és forrásai.

FK. 163-170.p.

   61 A hazai antitrinitárius irányzatok hátteréhez.

ItK 197-202.old.

   62 The First Hebrew Printed Texts in Vienna.

SSB Cincinatti, Ohio., 101-105.p.

ItK 197-202.l. /u.a./

   63 Joel, I.: Index of Articles etc. Jerusalem 1966.

  Ism. MKSzle 423.old.

   64 MZSO XII. Bp.

  Ism. Lev. Közl. 341-342.old.

   65 A nyomtatott héber könyv Magyarországon.

MIOK Évkönyv. Bp., 221-230.old.

   66 A normann Obadja regénye.

MH, 1970. szeptember 12. Tudomány melléklet: 4. old.  

1971

   67 A szombatos kalendárium.

OSZK Évkönyv. Bp., 297-304.old.

   68 Dudith András és a ,,lingua primigenia” kritikája.

MTA OK 2. 103-120.old.

/Reneszánsz Füzetek 9./

   69 A ,,Szüzesség aczél tüköre” forrásai és alkotásmódja.

Színház 7. 46-48.old.

   70 Szombatos énekek. Kiad. Varjas Béla. Bp., 1970. /RMKT V./

  Ism. ItK 370-373.old.

   71 XVI. századi irodalmi műveltségünk és az antitrinitárius ideológia

héber forrásai. / Kandidátusi Értekezés tézisei /. Bp.

   72 Zeitschrift für die Geschichte der Juden in Deutschland.

ZGJ, Tel-Aviv. 27 – 49.p.

178 Fejezetek a nyomtatott héber könyv történetéből Magyarországon. Jordan. Bp.163.pp.

Rövidítésjegyzék:

 Ann. Univ. Scient. Bp. Sl.     Annales Universitatis Scient. Bp. etc. Sectio linguistica

 Ash16thc.    Antitrinitarism in the second half of the 16^th century

 Akad.    Akadémia Kiadó

A.Y.      Avrahám Yáári, Bibl. sel hágádát Pészáh

B.    B. István: A magyar kir. ny. kiadványai 1777-82.

Bett B.   Bettelheim Samu: Budai nyomtatványok

Bett P.   Bettelheim Samu: Pozsonyi nyomtatványok

 Bev. és jegyz. A Bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta

Bész      Béteked Szfárim

 BU Bibliotheca Unitariorum

 ÉS  Élet és Irodalom

 FK  Filológiai Közlöny

HB  Hebräische Bibliographie

Heb.K.   Hebraica Katalog Bratislava Szlovenszki 1843.

 HLEf     Hungaria Litterata Europae filia

 HLH      Hist. Litt. Hung.

 HUCA   Hebrew Union College Annual

 Hun. Ért.       Hungarológiai Értesítő

 Ism. Ismertető

 ItK Irodalomtörténeti Közlemények

 JJS   Journal of  Jewish Studies

 JQR Jewish Quarterly Review

 Ker. Magv.    Keresztény Magvető

 KF   Könyvtári Figyelő

 KS   Kirjath Sepher

 Lev. Közl.     Levéltári Közlöny

M.A.B.   Marmaroscher Actien Buchdruckerei

 MH  Magyar Hírlap

 MIOK     Magyar Izraeliták Országos Képviselete

 MKKE    Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete

 MKSzle     Magyar Könyvszemle

M.SZ.H. Náftáli ben Menáchem: Mészifrut Jiszráél b’Hungárijá

 MT  Magyar Tudomány

 MTA OK II.     A Magyar Tudományos Akadémia  II.  Osztályának Közleményei

 MZSO    Magyar – Zsidó Oklevéltár

 OO         Orient and Occident

 OSZK    Országos Széchenyi Könyvtár

 RMKT   Régi Magyar Költők Tára

 SBB       Studies in Bibliography and Booklore

 TSZ Teológiai Szemle

 URM      Unitarianism and Related Movements

 Vál. és Bev.   Válogatta, és a Bevezetőt írta

ZfHB       Zeitschrift für Hebräische Bibliographie

 ZGJ  Zeitschrift für die Geschichte der Juden

Jegyzetek

Könyvek:

Albo, Ikkarim, Pressburg, 1853. (Verlag: Josef Schlefinger).

Arnon Abraham ben Abraham, A comprehensive Bibliography on Proselytes and Proselytism. Tel-Aviv.1969.

Aquinói Tamás, Summa Theologiae. A teológia foglalata. Ford: Takács J. Telosz. Bp. 1994.; ua: Blackfriars. London. 1964.

Assmann, A kulturális emlékezet. Atlantisz. Bp.1999.

Bacher Vilmos, Középkori zsidó vallásbölcsészek szentírásmagyarázata Majmuni előtt. ORI-Értesítő. Bp. 1892.

Bernstein Béla, 1848 és a magyar zsidók. Jókai Mór előszavával. Magyar-Zsidó Könyvtár. Szerk.: Patai József. Bp. 1906.

Blau, J. L.: The Christian interpretation of the Cabbala in the Renaissance. New York. 1944.

Burns, R. M.: The Great Debate on Miracles. From Joseph Glanwill to David Hume. Leinsburg-London- Toronto. 1981.

Conversion to Judaism: a history and analysis, ed. D. M. Einchorn, New York. 1965.

Daniel J. Lasker: Jewish Philosophical Polemics Against Christianity in the Middle Ages. Ktav Publishing  House. Inc. B’nai B’rit. New York. 1977.

Darom= 1971.qwq  brh  dswm .swrd  £hrb' ydy lv .£ylht lv £lSh  Swryph :q##dr

Dán Róbert, Accumulated Index of Jewish Bibliographical periodicals. Akad. Bp. 1979.

Dán Róbert, Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon. Akad. Bp. 1987.

Dán Róbert, Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus, és a héber nyelv Magyarországon. Akad. Bp. 1973.

Dán Róbert, Matthias Vehe-Glirius: Life and Work of a Radical Antitrinitarian. With his Collected Writtings. Akad. Bp.-Leiden. 1982.

David. B. Ruderman: The world of a Renaissance Jew. The life and thought of Abraham ben   Mordecai Farissol. Hebrew Union College Press. Cincinnati.1981.

Defensio Francisci Davidis. 1582. (reprint). Akad. Bp. 1983.

De Falsa et vera unius dei patris…1568. (reprint). Akad. Bp. 1988.

D. Erasmus, Annabili ecclesiae concordia, in Opera Omnia V., Lugduni Batarorum, 1716.

D. Erasmus,  Opus Epistolarum, II. Oxoni, 1906.

Encyclopaedia Judaica. Jeruzsálem. 1971.

Eusebius, Historiae Ecclesiasticae. Ed: L., Schwartz. Leipzig. 1903.

Felkai Gábor, Habermars. Áron Kiad. Bp. 1993.

F. H. Colson, Philo, kétnyelvű kritikai ógörög-angol. Harvard University Press, Cambridge-Massusettes, 1935. 6 ill. 7. köt.

Frank Dénes Dániel, Nem az égben van. Püski Kiad. Bp. 2006.

Guran Saradze: Tótfalusi Kis Miklós és a grúz tipográfia (oroszul). Tbilini. 1982.

Guttman Mihály: Antropomorfizmus a Talmudban. IMIT Évkönyv. Bp. 1940. 9-25. old.

Habermas, A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Oziris. Bp. 1999.

Hatvanhat csúfos gajd. Vál., bev., jegyz., utószó: Hargittay Emil. Magyar Hírmondó. Magvető Kiadó. Bp. 1983.

Hegel, Vallásfilozófiai előadások. Akadémia Kiad.. Bp.

Hitvita Izsák ben Ábrahám Troki Chizuk Emunája nyomán. Brózsa Ottó Könyvnyomdája. Bp. 1908.

Hohlbach Bertalan, Hellenizmus a zsidóságban. In.: IMIT Évk. Bp. 1940.

Horkheimer-Adorno, A felvilágosodás dialektikája. Gondolat. Atlantisz. Medvetánc. Bp. 1990.

Husik, A History of Mediaeval Jewish Philosophy, New Y., 1916.

J.B.Lithfoot, Saint Paul!s Epistle to the Galatians, London, 1905.

J. Friedmann, Michael Servetus. A case study on Total Heresy. Génève.1980.

Joseph Albo: Sefer ha-Iqqarim. Book of principles. I-IV. Ed: Isaac Husik. Philadelphia. 1946. (héber-angol kritikai).

Joseph Naveh, Early History of the Alphabet. The Magness Press. The Hebrew University. Jerusalem. 1987.

Josephus Flavius: Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról. Ed. És ford. Hahn István. Helikon. Prométheusz  könyvek 5. Gyula. 1984.

Josephus Flavius, De bello judaico. London-New York. 1926. II. köt.

Kalthoff, Eustehung des Christentums. Leipzig. 1904.

Kecskeméti Ármin, A zsidó irodalom története. I. IMIT. Bp. 1908.

Kelemen Miklósnak-Salgó Irén, Az Unitárius Értesítő és az Unitárius Élet összesített indexe (1948-2005). Unitárius Egyház. Bp. 2006.

Kohn Sámuel: A szombatosok, történetük, dogmatikájuk és irodalmuk különös tekintettel Péchi Simon főkanczellár életére és munkájára. Bp. 1889.

Koltai Kornélia: Péchi Simon kiadatlan rabbinikus írásai: Az atyák mondásai – Pirqé ávot fordítása (1620/21). Hungaria Judaica 11. Osiris kiad. Bp. 1999.

Lessing ed.: Anonyme Fragmenten ous Wolfenbrüttel. Hamburg. 1774-8 között.; Lessing, Samtliche Werke  in 20 Banden, 17-18 Band, mit Einleitung versehen von Hugo Göring, Stuttgart-Berlin.

L.I.Newman, Luis Israel: Jewish influence on Christian reform movements. I-IV. New York. 1966.

Majmuni- szemelvények. Összeállította és ford.: Deutsh Gábor és Hahn István. Előszó: Löwinger Sámuel.  ZsGBE. Bp. 1935.

Maróth Miklós szerk., Arab filozófia. PPKE-BtK. Piliscsaba, 1997.

M.J. Lagran, Les judaisants de Ľ Epître aux Galates, in R.B. XIV. 1917.

Mühlechardt, Karl: Deismus, Pantheismus und natürlicher Deismus. Berlin. 1910.

M.V. Glirius, Istenismeret. Prometheus könyvek 3. Helikon Kiad. Békéscsaba. 1984. ford.:Ruttner Tamás, szerk, jegyz., utószó: Dán Róbert.

Paul Lawrence Rose, Bodin and the Great God of Nature. The moral and Religious Universe of a Judaiser. Librairie Droz. Genève. 1980.

Patai József: Héber költők. Szemelvények az Új-Héber költészetből. Magyar Zsidó  Könyvtár Kiadóváll. Bp.

Pákozdy L.M., Der siebenbürgishe Sabbatimus. Stuttgart-Berlin. 1973.

Pirnát Antal, Die Ideologie der Siebenbürger Antitrinitarier in den 1570-er Jahren. Bp. 1976.

Plutarchos, Cicero, VIII.1. 864c, in: Vitae paralellae, ed. K. Ziegler, Lipsiae.1964.

Simon Róbert szerk..; Goldziher Ignác, Az iszlám és kultúrája. I-II. Gondolat. Bp. 1981.

Soren Kierkegaard, Válogatott írások. Gondolat. Bp. 1982.

Spinoza, Politikai tanulmányok. Levelek. Téka. Kriterion. Bukarest. 1979.

Studies on Maimonides and St. Thomas Aquinas. Bibliotheca  Maimonidica. Texts, studies, and translations. Ktav  Publishing House, INC. 1975.

Thomas Kuhn, A tudományos forradalmak szerkezete. Bp. Gondolat. 1984.

Thúry Zsigmond: A szombatos kódexek bibliográphiája. Borbély Gyula Nyomdája. Mezőtúr. 1912.

Waldappel József, Egy talmudi hely szerepe. IMIT Évk. Bp. 1940. 93-115.old.

Toephe, G.: Die Matr. Des Univers. Heidelberg II. 1886.

Zoványi Jenő, A magyarországi protestantizmus 1565-1600. Genius kiad. Bp. 1977.

 Z. Ogonowski: Socynianizm a Oswiecenie. Warszawa. 1966.

Folyóiratok, napilapok, cikkek:

Bacher Vilmos, JQR. II: 465-492. old.

C.Roth: ’judaizare’ In: Jewish Encyclopaedia. VI. Jerusalem. 1970. 397.old.

Dán Róbert, A szombatos kódexirodalomhoz. ItK. 1972. 2.szám. 194-197.old.

Dán Róbert: Disputatio Nummorum- Héber betűs Jézus-érmék a 17.-században. MKSzle. 2. szám, 1985. 101-114. old.

Dán R., Jichák Troky antitrinitárius forrásai. Filológiai Közlöny. 31. évf. 1-4. 1985. 216-228. old.

Dán R., M. Seidel: Origo et fundamenta religionis christianae and Simon Péchi. Socinianism and it’s role in the culture of the 16 to 18 centuries. Warszava-Lódz. 1983. 53-57.l.

Dán R., The Age of Reformation versus „Linguam sanctam hebraicam”. A Survey in: Annales Universitatis  Scient. L Eötvös.  Sectio Linguistica. VIII. 1977. 131-144. old.

Dán Róbert, Judaizare, career of a term. In: Antitrinitarism and Related Movements during the second half of the 16 th. Century. Studia Humanitatis 5. (szerk.: Dán – Pirnát). 1979.

Dán Róbert, Tótfalusi és a grúz tipográfia. Népszabadság, 1980 június 15.

Dán Róbert, Tótfalusi és a grúz tipográfia. MKSzle. 1980. 4.szám. 396-98. old.

Frank D. Dániel, Kulturális interakciók. Valóság. 2006. 8.szám. 61-63.old.

Frank Dénes Dániel, A ’Lockhead’-botrány. 168-óra c. hetilap. XIII. évf. 19. szám. 2001 május 10. 51.-old.

Frank D. Dániel, In Memoriam Prof. Dr. Dán Róbert. Unitárius Élet. 60.évf. 3. sz. 16-17.old.

Husik, The Law of Nature, Hugo Grotius, and the Bible. In: Hebrew Union College Annual.Vol. 2. 388. l.,  and 392-393. old.

Huszadik Század. 1908. IX. évf. 11.sz. november. 405. old.

Isaac Troky and the Radical Antitrinitarians. Orient and Occident. A. Scheiber Memory Volume. Ed.: Robert  Dan. Bp. – Leiden. 1986.

Jan Schippers, In Memoriam. Unitarianism and Related Movements. Papers Read at the Colloquium on the Study of the 16th Cent. Radical Reformation. Amsterdam-Utrecht. 1986. 5-21. old.

Jákob (Róbert) Dán, ’Résit ha-dáfusz ha-ivri be-Hungárijá’. Jeruzsálem. 1971.

Komlovszki Tibor, ItK. 1986. 3.sz.

Kókay György, Mkszle. 1986. 4.sz.

Raj Tamás, Új Élet. 1986. 8.sz.

Róbert Hecron, Róbert Dán. Newsletter. The Association of Libraries of Judaica and Hebraica in Europe. Santa Barbara. 1986. Number 12.

Scheiber Sándor, Reviews. Glirius. Journal of Jewish Studies. 1982. 201-204. old.

Szabó György, Reformátusok Lapja. 1986. 11.sz.

Szabó Sándor, Dán Róbert.  Könyvtári Figyelő. 1986/4. 351-352. old.

Vörösmarty Mihály, A zsidóügy. Pest. Máj. 13. 1848. In: Vörösmarty összes munkái. Teljes kiadás. Jegyzetek: Gyulai Pál. Hetedik kötet. Bp. Méhner Vilmos kiadása. 1885.

Kéziratok:

Dán Róbert, A nácik Bp.-i tevékenysége (Joél Brand és Hansi Brand könyve alapján (a szerző soksz.) Szabó Ervin Könyvtár. Budapest Gyűjtemény. Jelzet: BQ. 303/35.1961.

Dán Róbert, Bírósági jegyzőkönyv: a Kasztner-Grünwald per tanuvallomásairól. Szabó Ervin Könyvtár. Budapest gyűjtemény. Jelzet: BQ. 340/56.1962.

Dán Róbert, Művelődéstörténet előadássorozat az ELTE-n 1985-ben. Részlet.

Frank D. Dániel, Dán Róbert irodalmi munkássága (teljes bibliográfia és monográfia). ELTE-Btk. Hebraisztika Tanszék Könyvtára. Bp. 2000.

Hautz: Geschichte des Pedagogiums etc. 11.l.

J. Martini: De tribus Elohim III. Wittenberg. 1613. Részlet.

Martin Seidel, Origo et fundamenta religionis christianae. Hamburg. Stadtsbibliotheka. 1984-ben készített másolat. Dán Róbert hagyatéka.

Scriptorum publice propositorum a… studiorum Album Academiae Wittenbergensis etc. II. 1834.54. 150. old.

Dán Róbert-Frank D. Dániel: Guillielmus Postellus Barentonius, A föníciai betűkről; azaz, a latin és a görög nyelv régi betűformáiról, azok legősibb eredetéről és használatáról. (1538 De originibus seu de hebraicæ  linguæ et gentis antiquitate) Az erdeti latin kódex Xerox másolata, melyhez mellékeltem az elkészített magyar nyersfordítást, továbbá a lábjegyzeteket, és egy kísérő tanulmányt. ELTE-BtK. Hebraisztika tanszék könyvtára. Bp. 2002.

Bibliai - talmudi idézetek:

Ézsaiás 6.; Trakt. Jebamoth 24/b; 79/a etc; Ezra Lev.-hoz 24:10, Deut. 21:13, In: Münster Biblia Hebrae. Basileae.1546. 1598.-old.; Ex: 34,6; Deur. 30,19; Ezék. 33,11; Jer. 23,21; uo. 19,5; Jes.30,1.; Mal.1,9; Jes.30,1; Jerem.23,21; Ezék. 18,23 és 32; 33,11.;  Deut. 30,18; Jób 34,11; Példab. 19,3; Talmud. Kiddusin. 40.b.; Trakt. Berachot  33b, Trakt. Niddá 16b.