Jekatyerina Jurijevna Genieva
a Külföldi Irodalmi Könyvtár főigazgatója
A magyar művészeti gyűjtemények sorsa
2026.02.13.
A festmény- és szoborgyűjteménynek a második világháború végén Budapestről a Szovjetunióba történt költöztetésének története kevéssé dokumentált.
Az akkori kaotikus helyzet és az általa okozott akadályok miatt nem lehetett szemtanukat gyűjteni. Ma, több mint fél évszázaddal az események után, amikor a résztvevők többsége már elment, nehéz minden részletet abszolút pontossággal rekonstruálni.
Az ismert levéltári dokumentumok és a publikált források alapján azonban rekonstruálhatjuk azokat az eseményeket, amelyek a "Magyar Gyűjteményt" Nyizsnyij Novgorodba, a szovjet időkben Gorkijnak nevezett városba juttatták.
A múzeum «Magyar Gyűjteménye» 151 festményt és szobrot, négy ősnyomtatványt és egy huszonegy lapból álló mappát tartalmaz. A jelenlegi katalógus azonban csak ötvenkét tételt tartalmaz, amelyekről úgy vélik, hogy a nácik a magyar holokauszt áldozataitól koboztak el.
 Adolf Eichmann |
Sajnos nem áll rendelkezésre egyértelmű információ arról, hogy pontosan hol voltak ezek az értéktárgyak az elkobzásuk időpontjában. A kutatók többsége azonban valamilyen módon összefüggésbe hozza az elkobzást Adolf Eichmann SS Obersturmbannführer különleges erőinek (Sondereinsatzkommando) tevékenységével.
 Lévai Jenő |
Lévai Jenő alapkutatása az " Eichmann Magyarországon: Dokumentumok " című , 1961-ben magyarul megjelent, majd németre lefordított könyvben került bemutatásra.
Az angol (New York, 1987) és svéd nyelvű kiadvány szerint ezek a különleges munkacsoportok nemcsak zsidókat irtottak ki, hanem aktív szerepet játszottak vagyonuk elkobzásában is.
1944. március 19-én a német erők megszállták Magyarországot. Ugyanekkor érkezett oda Eichmann csapataival.
Eichmann Magyarországon azonnal elrendelte a fontos zsidó kapitalisták letartóztatását, hogy mások is féltsék az életüket. Kétségtelenül a legértékesebb elkobzott vagyon Manfred Weiss csepelei fegyvergyára volt, amely már akkor is Németországot látta el fegyverekkel. Dr. Chorin Ferenc és báró Kornfeld Móric, a cég fő részvényesei, március 19-én a zirci apátságba menekültek.
Eichmann Sonderkommando-ja azért tudta követni őket, mert Chorin és Kornfeld egy telefonbeszélgetés során gondatlanul elárulták rejtekhelyüket.. A Gestapo elfogta őket. Néhány napot a Föstraße-i börtönben töltöttek, majd Oberlanzendorfban, majd miután a németek megkapták, amit kerestek: egy aláírt megállapodást arról, hogy a Weiss-Chorin-Kornfeld csoport ipari létesítményeit huszonöt évre bérbe adják a Göring-werke-nek (a Hermann Göringről elnevezett német fegyvergyártónak). Megengedték nekik, hogy aranyat és értéktárgyakat vigyenek magukkal, és 600 000 dolláros fizetést ígértek nekik, amikor külföldi úticéljukhoz érnek (ezt az ígéretet nem tartották be).
 Dr. Chorin Ferenc |
 báró Kornfeld Móric |
Ezért feltételezhető, hogy a nácik ugyanebben az időben koboztak el szobrokat Kornfeld báró, a nemzetközileg ismert gyűjtő otthonából; ezeket a szobrokat a Katalógus ismerteti.
1996. március 29-én azonban a Magyar Köztársaság Kulturális és Oktatási Minisztériuma Jevgenyij Szidorovhoz, az Oroszországi Föderáció kulturális miniszteréhez fordult, és segítséget kért tőle Kornfeld Móric báró családjánaka a második világháború alatt elveszett – és a Vörös Hadsereg által Budapestről a volt Szovjetunióba szállított – értéktárgyak visszaszolgáltatására. A dokumentumban említést tettek a hungarológiai ritka könyvekről és a középkori német ősnyomtatványok gyűjteményéről is.
Számos, a "Magyar Kereskedelmi Bankban letétbe helyezett" gótikus fa szobor is szerepelt a gyűjteményben.
A magyar képviselők nem tudtak dokumentumokat bemutatni, amelyek igazolnák, hogy a szobrokat a szovjet csapatok távolították el a bankból.
Lévai Jen ő ezt írta erről a gyűjteményről:
Eichmann és emberei a zsidó kincsek egy részére is rátettek a kezüket. Hain Péter politikai rendőrsége elsősorban a zsidók birtokában lévő műkincseket kereste, amelyeket nem is rejtettek el, hanem egyszerűen bombabiztos pincékbe helyeztek Budafokon, hogy megmentsék őket a légitámadások okozta pusztulástól. Valóban mesés értékűek voltak: mindenekelőtt Herczogh báró családjának híres gyűjteménye, amely El Greco, Van Dyck, Goya, Rembrandt, Rubens, Gauguin, Tiepolo és más mesterek képeit tartalmazta.
Évekkel korábban a Brit Nemzeti Galéria igazgatója 1 millió fontot ajánlott fel egyedül a Herczogh-gyűjteményért.
Hain ezeket a kincseket Schwarzenbergben (Sváb-domb) gyűjtötte össze, kiállítást szervezett ott, és propagandakampányt indított a sajtóban. Eichmann Sondereinsatzkommandója a műkincsek egy részét követelte azzal az ürüggyel, hogy mivel a politikai rendőrség zsidókat ad ki nekik, a rendőrségnek a megtalált és elkobzott értéktárgyakat is át kell adnia.
Miután Eichmann kommandóját augusztusban távozásra utasították, nyomozást és eljárást indítottak Hain Péter ellen.... A Sondereinsatzkommando ezzel szemben elszállította a katonai tehervonatokra rakodott műkincsek nagy részét.
 Hain Péter |
Lévai Jenő tájékoztatása szerint a Budapesten zsákmányolt műalkotások nagy részét a katonaság nyomdokaiba lépő Sonderkommandó szállította el.
Publikált források alapján ítélve a németek küldték ezt a szállítmányt Németországba vagy Ausztriába. Köztudott, hogy a műalkotások a nácik által kiküldött utolsó szállítmányban voltak, különösen a Budapesti Szépművészeti Múzeum alkotásai, amelyeket később olyan tehervagonokban találtak, amelyeket – a háború végén uralkodó káosz miatt – a München és Salzburg között található Grassau városában állítottak félre; a vonatot később visszaszállították Magyarországra.
Annak a nézetnek az alátámasztására, hogy a magyar zsidó magángyűjtők tulajdonában lévő kulturális értékeket a németek elkobozták, majd a háború végén Németországba költöztették, szeretnénk még egy dokumentumot idézni – "Memorandum a II. világháború alatt Magyarország területéről kiszállított és jelenleg a Független Államok Közösségének köztársaságaiban található művészeti, kulturális és történelmi értékekről".
Ezt a memorandumot a magyar küldöttség készítette az orosz-magyar kölcsönös kártérítési igényekkel foglalkozó munkacsoport első ülésére, amelyet 1993-ban tartottak..
Így szól:
A Magyarországot 1944. március 19-én megszálló Német Birodalom szerveinek képviselői a legszemtelenebb módon, főként a magyar zsidók kárára loptak el trófeákat. A legtehetősebb zsidó származású polgárok bútorozott lakásait használták tisztjeik elszállásolására; az elkobzott műalkotások a magyar tisztviselők számára hozzáférhetetlenek voltak. Adolf Eichmann, a magyarországi holokauszt fő bűnözője számos magángyűjteményt sikkasztott el, például Herzog Mór Lipót és Hatvany Ferenc gyűjteményét. Természetesen nem tájékoztatta a magyar tisztviselőket az ellopott tárgyakról, azonban elegendő nyomot hagyott ahhoz, hogy a magyar tisztviselők a háború után megtalálják az úgynevezett "gyűjteményét".
Eichmann és munkatársai a Majestic Hotelben rendezték be főhadiszállásukat... Feltételezésünk szerint ezeket a tárgyakat Eichmann svábhegyi villájába vitték. A szovjet csapatok gyors közeledése miatt Eichmann 1944 szenteste Bécsen keresztül Berlinbe menekült, és műtárgyakat (festményeket, szobrokat, ékszereket) vitt magával. A Birodalom gyötrelmeit saját előnyére fordítva megsemmisítette bűncselekményei bizonyítékait, és ebben minden más jelentős náci bűnözőt felülmúlt. Úgy tűnik, hogy a Vörös Hadsereg foglalta le Eichmann zsákmányát Berlinben vagy annak környékén; azonban nem vagyunk biztosak benne, hogy akkor tudták-e, mivel van dolguk.
 Herzog Mór Lipót |
 Hatvany Ferenc báró |
 |
Mravik László, ismert magyar művészettörténész és a Catalogue Sacco di Budapest, 1938–1949 szerzője bevezetőjében ezt írja: |
 |
1944 novemberének végén és decemberének elején a Szálasi-kormány megkezdte a magyar közgyűjteményekben őrzött legfontosabb műalkotások és könyvek evakuálását a Harmadik Birodalom területére. Ezekkel együtt számos zsidó tulajdonban lévő műtárgyat, valamint a magyar államisággal kapcsolatos értéktárgyakat és tárgyakat is magával vitt, nevezetesen a magyar koronázási jelvényeket, valamint a Magyar Nemzeti Bank nemesfém- és drágakőkészletét.
Ezért a zsidó magángyűjteményekből származó műtárgyakat, beleértve a Magyar Nemzeti Bankban letétben lévőket is, a nácik könnyen elszállíthatták Németországba, és a nácik kaotikus és gyors visszavonulása során további sorsuk másképp is alakulhatott volna.
A második világháború végén Nyizsnyij Novgorodba szállított, úgynevezett "Magyar Gyűjteményt" alkotó műtárgyak pontos sorsának vizsgálata.
Mravik László úgy véli,:
...az Eichmann és Winklemann magyar zsákmányát tartalmazó műalkotás-szállítmányokat Berlin környékére vitték, ahol végleg eltűntek. Különös, hogy ezekből egyetlen darab sem került elő, és soha nem keringtek pletykák a megsemmisítésükről. De megbízható írásos visszaemlékezések alapján tudjuk, hogy a Berlint körülvevő Vörös Hadsereg több vonatrakománynyi műalkotást zsákmányolt. Tartózkodunk attól, hogy mindebből saját következtetéseket vonjunk le.
 Otto Winklemann |
Így történt a "Magyar Gyűjtemény" eltűnése hazájából. Ezután, a rendelkezésre álló források szerint, 1945 őszén a 49. hadsereggel megérkezett Gorkijba egy vasúti kocsi képekkel, szobrokkal és más értékes kulturális tárgyakkal. A műalkotásokra ragasztott címkék hamarosan lehetővé tették annak megállapítását, hogy a rakomány Magyarországról származik.
Sajnos a szállítási dokumentumok nem maradtak fenn.
Ez a "Magyar Gyűjtemény" háború utáni története a rendelkezésre álló dokumentumok és az ismert források alapján. Úgy tűnik, hogy a legkevésbé világos része a Magyarországról való elszállítása. A rendelkezésre álló dokumentumok meggyőzően bizonyítják, hogy a "Magyar Gyűjtemény" Németországon keresztül érkezett (Gorkij) Nyizsnyij Novgorodba.
A budapesti elszállításának pontos ismerete azonban – a többé-kevésbé meggyőző változatok létezése ellenére – továbbra is rejtély. Lehetséges, hogy a kérdésre a válasz a német levéltárban rejtőzik, akárcsak a Magyarországról való elszállításával vagy az elszállításának terveivel kapcsolatos információk; talán ilyen feljegyzések találhatók Eichmann magyarországi tevékenységének dokumentumaiban.
Például megőrizték azokat a kartotékokat, amelyek a Rosenberg-i birodalmi főfelügyelő (ERR) megszállt országokban végzett tevékenységeit tükrözik. Tehát nem lehetetlen, hogy egy napon hasonló dokumentumokat találnak Eichmann magyarországi tevékenységéről.
Tulajdonosok jegyzéke
Bencze Gyula 26
Biehn, János 3
Bíró de Hámor Marietta 22
Gárdonyi Pál 25
Harkányi Sándor (báró) 24 28 43
Hatvanyi Ferenc (báró) 11 14 19 32 33 35 37 38
Herzog Mór Lipót (báró) 1 18 30 34
Hubay Jenő 27
Kornfeld Móric (báró) 45 46 47 48 49 50 51 52
Moskovits Miklós 20
Szeben, Dezső 2 12 13 15 16 17 21 23
Wolfner, Gyula 31
FEL