emlékezet

Nurit Eldar - Tóth Sándor:

Egy elfelejtett cionista embermentő

Komoly Ottó

2020.09.26.

 

"Amikor egy nap eltelik, már nincsen. Mi marad belőle? Csak egy történet és semmi más."

Isaac Bashevis Singer

 

"Gyakran szeretném magam nagy emberek helyébe képzelni, s nagy gondolatok létrejöttét átérezni. Szeretném tudni, hogy miben különbözött az ő gondolatviláguk az enyémtől. Tudtak-e jobban szeretni, erősebben gyűlölni? Különösen ez utóbbi érzést szeretném megismerni, mert én gyűlölni nem tudok. Talán igazán szeretni sem!

Későn…!

1.  Fából volt a kardom, kőpálcán nyargaltam,
S képzelt ellenséget üztem lankadatlan.
Nem volt okom arra, hogy bárkitől féljek;
Éltem ifjúságom boldog jelenének.

2.   Hittem önmagamban. Szinte öntudatlan
Élt bennem a sejtés, hogy nagyra hivattam.
Egészséges voltam, nem kinzott betegség.
Fölöttem felhőtlen ragyogott a kék ég.

3.  Az élet sok gondját fátyollal takarta
Szerető szívtöknek gyengéd akarata."[1]

Komoly Ottó

 

Ki is volt Komoly Ottó?

 

Budapesten született 1892-ben Kohn Ottó (Nátán Zeév Kohen) néven. Apja, Kohn Dávid volt Theodor Herzl egyik első magyarországi követője és támogatója.[2] Az asszimiláció küszöbéről fordult vissza, hogy a cionista alapeszméket megvalósítsa, visszatérjen a zsidó hagyományokhoz és erkölcsi alapeszmékhez.[3] Mind a hat gyermeke tevékeny tagja volt a különböző cionista ifjúsági mozgalmaknak. "Elsőszülött fia, Ottó tette leginkább magáévá a cionizmus eszméjét."[4]

 

Komoly Ottó 16 éves korában lefordította Herzl "Altneuland" című művét magyar nyelvre cimmel.

 

Az első világháborúban a Császári és Királyi Hadseregben szolgált, a háború végén főhadnagyként, kitüntetésekkel szerelt le. 1935-ben századosi rangot kapott. Emiatt nem vitték el később munkaszolgálatra, valamint a megkülönböztető sárga csillagot sem kellett viselnie.[5]

1919-ben a "Zsidó nép jövője" címmel füzet alakú kiadványt jelentetett meg, amelyben kifejezésre juttatta cionista gondolatait. Nézetei szerint a zsidóság (vallással rendelkező) nép, következésképpen létének folytonossága Erec Jiszraelben épülő nemzeti otthonához kötött.

Mindeközben a budapesti műszaki egyetemen szerkezet-építő mérnök diplomát szerzett, majd építészként dolgozott. Ezzel biztosította folyamatosan családja megélhetését. 1933-ban könyve is megjelent "Hogyan készül az én házam" címmel.

1920-ban megházasodott egy horvát-zsidó családból származó lánnyal, Lilivel. Lea nevű gyermekük születése után Észak-Jugoszláviában telepedtek le egy csöndes kis faluban, ahol jólétben és boldogságban éltek. 1924 nyarán a család visszaköltözött Budapestre.

Építészmérnöki munkája mellett Komoly Ottó folytatta irodalmi tevékenységét is. Ebbe enged bepillantást egy rövid írása, az 1925-ös keltezésű "Alkotás". Ez egyfajta írói önvallomás, miszerint az élet értelmét az alkotás adja, az ebben érzett sikertelenség pedig olyan mértékű belső vívódáshoz vezet, amely a végső kétségbeesésig fokozódik. Ebben a felfokozott lelkiállapotban, ezen a ponton jelenik meg négyéves kislányának alakja:

"Elöntötte a keserű, de édes megvilágosodás. Hiszen ez a kislány az övé, az ő egyetlen sikeres alkotása, hús a húsából, akit gyengeségből itt akart hagyni, a férjében annyira megbízó anyjával együtt. Ezt az annyira drága kislányt, aki százszorosan kárpótolhatja őt csalódásaiért és az életével szemben támasztott hiábavaló elvárásaiért."[6]

1940-ben a Magyarországi Cionista Szövetség Komoly Ottót választotta elnökévé. 1943-tól a Budapesti Zsidó Segély- és Mentőbizottság elnöke, majd 1944-től a Nemzetközi Vöröskereszt Budapesten alapított "A" Osztályának (életmentési osztály) igazgatója is lett.

Vezetői munkáiért semmiféle fizetséget nem fogadott el, ezek mellett mindvégig dolgozott építészmérnökként. Természetesen a zsidótörvények következtében keresztény vállalkozók titkolt megbízottjaként.

A háború alatt különösen sok megrendelést kapott zsidó háztulajdonosoktól földalatti bunkerek tervezésére. Ezek a munkák két okból is lelkiismeretbeli problémát okoztak számára. Egyrészt azért, mert sokallta a hatóságok által kiadott rendeletben megállapított munkadíjat, így különböző okokra hivatkozva mindig adott kedvezményt. Másrészt azért, mert ebben az időszakban teljesen lekötötte őt cionista tevékenysége, tehát sok megrendelést vissza kellett utasítania, mert nem volt elég ideje. Csak annyi munkát vállalt, amiből szerényen el tudta tartani a családját, a fennmaradó idejét pedig teljes egészében a cionista mozgalomnak és a mentőakcióknak szentelte.[7]

"A Mentőbizottság akkor kezdte meg a tevékenységét, amikor Csehszlovákiából menekültek jöttek, továbbá amikor a magyar hatóságok deportálták a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidókat Kamenyec-Podolszkijba"[8]

A magyar kormány megtiltotta a menekülteknek való segítségnyújtást. Kényszermunkát, sőt halálbüntetést helyezett kilátásba a tilalom megszegőinek.

A zsidó vezetés többsége félt a menekülteknek való segítségnyújtástól, ezért ellenezte a mentőakciókat. Ezzel is magyarázható, hogy a Segély- és Mentőbizottság látszólag a Cionista Szövetségtől függetlenül alakult meg. Komoly Ottó, mint e szervezet elnöke nem volt könnyű helyzetben: egyrészt küzdött a magyarországi zsidóság közönyével, másrészt küzdött a jó szándékú emberek abbéli félelmeivel, hogy mivel segítenek a menekülteknek, kényszermunkára ítélik őket. Harmadrészt küzdött saját lelkiismeretével is, mert alapvetően ellenzett minden illegális munkát.[9]

Ezt tanúsítja egyik akkori munkatársa is, Dr. Ben Zijon Kauders, az OMZSA (Országos Magyar Zsidó Segítő Akció) jogi osztályának vezetője visszaemlékezésében:

"Egy nap (1943-ban) megkeresett és azt mondta: "száz gyerek fog érkezni Zágrábból Erec Jiszraelbe tartva. Nincs bevándorlási engedélyük, a hatóságok nem fogják engedélyezni magyarországi belépésüket. Bár az engedélyek még nem érkeztek meg, a gyerekeknek át kell lépniük a magyar határt. A határőrökkel közölnünk kell, hogy az engedélyek nálunk vannak. Nincs más választás. Komoly jellemétől semmi sem állt olyan távol, mint a hazugság. Óriási belső küzdelem zajlott a lelkében, de a gyermekek érdeke döntötte el ezt a harcot."[10]

1944 nyarán (50 éves korában) Komoly Ottó füzet alakú kiadványt jelentetett meg és terjesztett Magyarország-szerte "Cionista életszemlélet" címmel.[11] Ebben az írásában különböző témák mentén fejtette ki és foglalta össze a cionista gondolkodásmódot. Az alábbiakban néhány részlet olvasható az antiszemitizmus és a hazaszeretet témakörében.

"Az antiszemitizmus oka kézenfekvő: a zsidóságnak, mint a legtöbb esetben könnyen megkülönböztethető etnikumnak, embercsoportnak földrajzi és társadalmi szempontból egyaránt különleges, természetellenes és egészségtelen az elhelyezkedése a népek között. A zsidóság mindenütt kisebbség, többnyire egyes, meghatározott foglalkozási ágakban helyezkedett el, történelmi múltja többé-kevésbé eltér a környezetétől, s bármennyire igyekszik viselkedésében, gondolkodásában és foglalkozásában a többséghez hasonulni, ez csak kis töredékének sikerül. Nincs a földnek olyan pontja, amelyen a zsidóság többséget alkotna, nincsen olyan ország, ahol be tudná bizonyítani, hogy megvan benne az államalkotó képesség, és nincsen olyan közösség, amelyen belül a zsidóság képes volna viszonozni azt a vendégszeretetet, amelyet különböző helyeken és különböző formákban, de szakadatlanul, immár kétezer éve tapasztal a világ minden táján."[12]

"A modern zsidógyűlölet egyik lélektani oka éppen a zsidók ama igyekezetében keresendő, amellyel minél előbb törekednek környezetükhöz hasonlókká válni, annak szokásait fölvenni, jellegzetes tulajdonságait utánozni. Ez természetesen csak tökéletlenül sikerül. Így a gazdanépek saját hibáikat, amelyeket az ember másokban rendesen a leginkább gyűlöl, a zsidókban – mint egy torzító tükörben – látják viszont. Kézenfekvő, hogy az olyan tükröt, amely a hibákat felnagyítva mutatja meg, az emberek általában nem nagyon kedvelik, s szívesen adnak rajta túl, mihelyt erre alkalom nyílik."[13]

"A cionizmus – miként Herzl mondotta – a zsidósághoz való visszatérést jelenti a Zsidóországba való visszatérés előtt. Vagyis jelenti a visszatérést a zsidó múlthoz, a zsidó hagyományokhoz, a héber nyelvhez és végül, de nem utolsó sorban azokhoz a zsidó erkölcsi alapeszmékhez és isteni gondolatokhoz, amelyeket a próféták hirdettek, s amelyek azóta lényegükben a művelt világ közkincsévé váltak, anélkül azonban, hogy általánosságban valóban követőkre találtak volna. Ezzel a – mondhatjuk – megtéréssel sokkal nagyobb szolgálatot teszünk az emberiség és az igazi emberiesség ügyének, mint azzal, ha az úgynevezett missziós gondolatnak válunk hirdetőivé."[14]

"Érintettem már ama kapcsolatokat, amelyek bennünket ahhoz a honhoz fűznek, amelynek földjén születtünk. Ennek a hazának a nyelvét beszéljük gyermekkorunk óta, az ő történelme kötött le bennünket először lelkesedéssel és csodálattal, sorsát saját sorsunknak éreztük, jövőéért egyéb polgáraival együtt küzdöttünk, reménykedtünk és aggódtunk a közelmúlt változó sorsfordulatai közepette. Népének érzelem- és gondolatvilágában nőttünk fel, és mindennapi becsületes munkánk során joggal éreztük, hogy e haza javán munkálkodunk. Ha mindezt átgondoljuk és átérezzük, támadhat-e bárkiben is oly gondolat, hogy az a zsidó, aki az állam érdekeivel sohasem ellentétes érdekű saját népisége tudatában, minden mellékgondolat nélkül, mindenkor a hála és a természetes ragaszkodás érzelmeit táplálta hazájával szemben, kevésbé lehet hű fia hazájának, mint az, akinek a gazdanéphez tartozás gondosan ápolt tudatát a soraiból való kizártság keserű felismerésével kellett felváltania? A válasz, azt hiszem, csak egy lehet, és sok keserűségünk közepette ma már örömmel véljük látni, hogy ez a pozitív válasz mind tágabb körökben hallható, és hazafias hűségünkben csak a rosszakarat kételkedik."[15]

Kasztner Rezső és Komoly Ottó

Komoly Ottó segítette Kasztner Dezső mentési akcióját is. A Kasztner-vonat 1944. július 1-jén indult Budapestről Svájcba, 1684 zsidó utasát menekítve meg a biztos halálból.

"A listák összeállításán nagyon sok ember dolgozott, emlékszem, hogy otthonunk nap nap után tele volt emberrel. Különféle leveleket kaptunk, amelyekben az emberek próbálták bebizonyítani, hogy jó cionisták voltak, így megérdemlik, hogy felvegyék őket a listára. Aztán egy nap apám azt mondta, hogy ő nem képes tovább dönteni életről és halálról. A lányát, (Leát, aki ezt a tanúvallomást teszi) feltette a mentővonatra, ő nem utazott el, mert azt mondta, hogy maradnia kell és folytatnia tovább a munkáját. Anyám nem volt képes elhagyni őt."[16]

"Nem tudnék felemelt fejjel Erec Jiszrael földjére lépni – mondta anyámnak. Erkölcsileg halottnak érezném magam, ha most elhagynám az állásomat."[17]

1944 szeptemberében a Nemzetközi Vöröskereszt magyarországi képviselője, Friedrich Born kinevezte Komoly Ottót az "A" osztály igazgatójának, amely a "Nemzetközi Vöröskereszt gyermekosztálya" néven volt ismert. Komoly ebben a minőségében 52 gyerekház alapítását kezdeményezte, amivel mintegy 6000 gyermeket és a rájuk felügyelő 600 alkalmazottat mentett meg. Komoly Ottó munkáját fiatal és felnőtt cionista aktivisták, a földalatti mozgalom és a Mentőbizottság emberei segítették. A szervezet központját Budapesten a Mérleg utcában alakították ki. Minden aktivista igazolványt kapott, amivel viszonylag szabadon mozoghatott Budapesten. A gyerekeket utcákról és elhagyatott házakból szedték össze. Másokat a családjuk hozta a gyerekotthonba. Komoly az új gyerekházak címét és névsorát hetente adta át Bornnak, aki védleveleket állított ki. A gyerekházakban olyan oktatási programot vezettek be, amelynek célja – amellett, hogy érzelmi segítséget és reményt adjanak – az volt, hogy felkeltsék a gyerekekben az érdeklődést Erec Jiszrael iránt. Az alaptantárgyak és a héber nyelv tanulása mellett táncoltak és énekeltek is a gyermekek. A nyilasok többnyire tiszteletben tartották a védettséget élvező házakat, de a naplóból kiderül, hogy történtek támadások ellenük: "éjszaka Orsó utcai gyermekotthonban és Thököly út 83 alatti aggok házában garázdálkodtak nyilasok."[18]

Svájcban tartózkodó lányának leveleket írt és csomagokat küldött. Sally Mayernek, a Joint svájci képviselőjének írt levelében köszönet mond a magyarországi zsidóságnak nyújtott fáradhatatlan, "emberfeletti" segítségéért és külön személyes köszönetét nyilvánítja ki a lánya iránti szívélyes gondviseléséért, valamint kéri: "Nagyon kérem Önt, hogy lányomról a jövőben sem feledkezzen meg. Hiszem, hogy ő méltó rá." Levele tulajdonképpen búcsúlevél, melyben közli, hogy "közeledik a magyar zsidóság vége. Egy kis töredéket kivéve, nincs remény arra, hogy megmeneküljön."[19]

1944 decemberében, csaknem két héttel az oroszok bejövetele és Budapest felszabadítása előtt Komoly Ottót három nyilas rövid meghallgatásra vitte, ahonnan soha nem tért vissza. Az a feltételezés hogy a Dunába lőtték. Felesége néhány évvel később kivándorolt Izraelbe.

Komoly Ottó a világháború vészterhes éveiben munkája és embert próbáló napi tevékenységei mellett szerette és folyamatosan művelte az irodalmat is. Verseket, történeteket, tanulmányokat írt, levelezést folytatott feleségével és lányával, valamint közel 11 éven keresztül naplót vezetett. Naplói felbecsülhetetlen értékűek és túlmutatnak a szigorú értelemben vett kutatáson, hiszen a sorok mögött megelevenedik a személyiség, aki író, költő, filozófus, államférfi, szerető férj és családapa egyben.

Álljon itt erről leánya, Fürst-Komoly Lea visszaemlékezése:

"Komoly Ottó folyamatosan foglalkozott írással. Húszas éveiben filozófiai jellegű verseket is írt fiatal házastársának, néha németül is. Szeretett húgának és a kislányának is írt. Sok prózai írás listája és részlete is fennmaradt, amelyekben úgy tűnik, mintha a gondolatainak papírra vetésével egyben osztályozni, elrendezni és megoldani is kívánná őket. Szépirodalommal is próbálkozott, novellákat írt, valamint fennmaradt egy rövid, egyfejezetes regénye is. Irodalmi fordításokat is készített. Írásai közül számunkra nagy jelentőségűek a naplók. Élete minden időszakából vannak naplójegyzetei, az első világháborútól az 1944-es legfontosabb tárgyalásokig. Sokat tűnődtem azon, hogy mi lehet a mozgatóerő, mi kényszeríti az embert, és mi vitte rá az apámat, hogy naplót vezessen? "Csak a lelkemben tudtam, hogy nagyságra szánt a sors" Vajon ez a mozgatórúgó? Vagy talán a napló írója meg akarja fogni a menekülő időt, hogy ne múljon el nyomatlanul? Vagy talán a napló célja az önkritika?

Miután ismertem apám önfegyelmét, önképzését és tudom, hogy magával szemben a legmagasabb elvárásokat támasztotta, azon a véleményen vagyok, hogy a naplók írásának fő célja éppen az önkritika volt. Naplóit a holokauszt-történészek a bizonyságtétel forrásaként használják. Családunkban az ő naplóinak óriási értékük van, mert ezek az írásai teszik lehetővé számunkra, hogy apám alakja, akit a sors idő előtt rabolt el tőlünk, a legélőbb módon megelevenedjék."[20]

 

Komoly Ottó emlékét megörökítette és őrzi az utókor:

 

A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár bejáratánál emléktábla őrzi a nevét.

 

 

 

Jeruzsálemben a Herzl-hegyen ligetet ültettek nevére, sír helyett sírkövet emeltek emlékére.

Haifán és Netánján utcát neveztek el róla.

Nevét őrzi az 1953-ban alapított Jád Nátán mosáv (mezőgazdasági település).

1947-ben Magyarországon Magyar Szabadság érdemrenddel tüntették ki.

2013-ban Izraelben "Zsidót mentő zsidó" kitüntetést kapott és bejegyezték a Keren Kajemet LeJiszrael (Zsidó Nemzeti Alap) Aranykönyvébe.


Béla Vágó, a haifai egyetem történész professor emeritusa tette fel a kérdést, hogy miért nem vált ismertté Komoly Ottó neve? Magyarázata szerint ennek több oka is lehetséges. Egyrészt a Komoly Ottó vezette mentőtevékenységek magyar vonalon természetükből adódóan titkosak voltak, ráadásul vezetőjük nem maradt életben. Másrészt a 10 éven keresztül húzódó viharos Kasztner-per elvonta a figyelmet Komoly Ottó tevékenységéről. Harmadrészt Magyarországon a háborút követő drámai politikai változások megakadályozták a mentőtevékenységek kutatását, Komoly Ottó szerepe pedig ezeken a kutatásokon belül válhatott volna ismertté.[21]


Visszautalva a cikk elején idézett gondolatához, Komoly Ottónak nem kellett "nagy emberek helyébe képzelnie" magát, ő maga vált nagy emberré, még ha sokak számára rejtve, ismeretlenül is maradt. Lánya, Fürst-Komoly Lea szerint ennek kibontakozásához a külső körülményeknél sokkal meghatározóbb volt maga a személyiség, a belső értékek. Emberi nagysága szépen kirajzolódik abból a megjegyzéséből, amelyet lánya visszaemlékezése szerint egyszer a Cionista Szövetség elnökeként tett. E cikk végén idézem emlékeztetésül és máig érvényes tanulságul:

"Mennyire sajnálatos, hogy a magas intellektus csak igen ritkán párosul ugyanolyan szintű erkölcsiséggel."

Komoly Ottó a tökéletességre törekedett mindkét területen, tudva, hogy ez olyan ideál, amit meg lehet ugyan közelíteni, de sohasem lehet elérni.[22]


A héber nyelvű anyag kiindulópontja Nurit Eldar PowerPoint prezentációja. Ennek tanulmányozása során vettem fel a kapcsolatot Komoly Ottó Izraelben élő unokájával, Oded Fürsttel. Ő bocsátotta rendelkezésemre édesanyja (Komoly Ottó lánya) 1981-ben tartott előadásának, valamint 1995-ben a Yad Vashemben tett tanúvallomásának anyagát, továbbá néhány oldalt Komoly Ottó naplóiból. Elmondása szerint a magyar nyelvű művek nagyrészt elvesztek, a család tulajdonában lévő írások pedig további kutatást és rendszerezést igényelnek. Jelen cikk egy olyan összeállítás Komoly Ottó életéről és tevékenységéről, mely elsősorban visszaemlékezésekre és önreflexiókra épül. Ahol fellelhető volt, az eredeti magyar szövegeket idéztem, egyéb helyeken héberből fordítottam. Fürst-Komoly Lea előadásából és tanúvallomásából, valamint a többi héber nyelvű tanulmányból is saját fordításomban idéztem.

Dr. Tóth Sándor



[1] Részlet Komoly Ottó 1917-ben a frontról szüleinek írott leveléből. Ld.: Jegyzetek Komoly Ottó alakjához (héber nyelvű kiadvány), magánkiadás 1970.

[2] Részt vett többek között az 1911-es Bázeli kongresszuson is a magyarországi KKL-iroda (Keren Kajemet Lejiszrael – Zsidó Nemzeti Alap) képviseletében.

[3] Fürst-Komoly Lea 1981-ben tartott előadásából.  Tel Aviv, Bné Brit. Ld. még: Komoly Ottó: Cionista életszemlélet. Bethlen Téri Füzetek 2. 1992. 20. o.

[4] Interjú Ungárné Dr. Komoly Judittal. Ld.: Tóth Sándor: "A föld megváltása előbbrevaló a nép megváltásánál" OR-ZSE dissz. 2018. 186. o.

[5] Fürst-Komoly Lea 1981-ben tartott előadásából.  Tel Aviv, Bné Brit.

[6] Uo.

[7] Uo.

[8] Fürst-Komoly Lea tanúvallomásából, Yad Vashem, 1995.

[9] Fürst-Komoly Lea 1981-ben tartott előadásából.  Tel Aviv, Bné Brit.

[10] Dr. Ben Zijon Kauders: Járjunk az ő ösvényein (héber nyelvű cikk)

[11] Ld.: Bethlen Téri Füzetek 2. 1992.

[12] Uo. 20. o.

[13] Uo. 21. o.

[14] Uo. 26. o.

[15] Uo. 36. o.

[16] Fürst-Komoly Lea tanúvallomásából, Yad Vashem, 1995.

[17] Fürst-Komoly Lea 1981-ben tartott előadásából.  Tel Aviv, Bné Brit.

[18] Komoly Ottó naplójából, 1944. december 6.

[19] Komoly Ottó levele Sally Mayerhez Sankt Gallenbe 1944. november 27.

[20] Fürst-Komoly Lea 1981-ben tartott előadásából.  Tel Aviv, Bné Brit.

[21] Béla Vágó: A budapesti zsidóság 1944 nyarán. Komoly Ottó naplója (héber nyelvű tanulmány). In: Yad Vashem Kutatói Kötet VIII. 1970.

[22] Fürst-Komoly Lea 1981-ben tartott előadásából. Tel Aviv, Bné Brit.

 

FEL