Fintor Fruzsina

A Menóra fénye

2020.03.26

A zsidóság viszonya a művészethez

A zsidóság képzőművészethez való viszonya ma már igen sokrétű, de ez nem mindig volt igaz. A diaszpóra zsidósága meglehetősen visszahúzódó életvitelt folytatott vallási okokból és az őket körülvevő és maga módján befogadó országok hozzáállása miatt is. A rabbik például idegenkedtek - tórai alapon - a szobrászattól, hiszen Mózes második könyvének huszadik fejezetében ez áll: „Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi fenn az égben van, és ami lenn a földön van, és ami a vízben van a föld alatt.”[1] A zsidóság művészete a kezdet kezdetén a zsinagógák díszítésére és a kegytárgyak készítésére összpontosított, hiszen mind a zsinagóga, mind a kegytárgyak Istenhez vittek közelebb és nem térítettek el tőle. A zsinagógákban és otthonaikban is megjelenő díszes kegytárgyak egyik fő motívuma a hét ágú Menóra, amelyről ez az írás is szól.[2]

A Menóra története

Az egyik legősibb zsidó szimbólumok közé tartozik a Menóra, ami héberül egyszerűen csak lámpást jelent. Már Mózes idejében is nagy jelentőséggel bírt, hiszen a pusztai Szentély fényét adta, amely egyszer sem hunyhatott ki. Becalél, aki a kor legelismertebb ötvösének számított, készítette el a Menórát színaranyból.[3] A Talmud szerint Isten készítette el a Menóra mintáját tűzből és ezt mutatta meg Mózesnek, aki pedig Becalélnak.[4] Salamon király még további 10 Menórát csináltatott a jeruzsálemi Szentély elkészülte után, de ezek az i.e. X. században a Sisák fáraó és serege által okozott pusztításban eltűntek.

A Krónikák második könyvének tanúsága szerint új Menórákat készítetett a következő uralkodó.[5] A Menórák és a jeruzsálemi Szentély minden kincse odaveszett a Titus féle római légió okozta pusztításban.[6] A Menórának és a korabeli zsidóság tragikus sorsának állít emléket a Titus-diadalív.[7]

A Menóra hét ágának jelentésével kapcsolatban több nézőpont is van, az mindenesetre bizonyos, hogy a Szentélyben való jelenléte Istent jelenítette meg szimbolikusan.[8] Van, aki a hét ágat a hét nappal azonosítja, amely napok középpontjában, a hetedik nap, a Szombat vagy Sábát áll. Miután a hét középpontja a Szombat - amikor Isten megpihent- a héber nyelvben a többi napnak nincs külön neve, csupán számozással fejezik ki, hogy hányadik nap van a héten.[9] Más nézőpontok szerint a hat külső ág a világ hat irányát jelenti, utalva ezzel a három dimenzió meglétére. A három dimenzió fölött pedig a negyedik dimenzió azaz maga Isten uralkodik, aki időtlen és öröktől fogva, örökké létező az ókori hagyomány szerint.[10] Egyes szemléletek szerint a Menóra lángjai az emberi szellemtudományban és művészetekben alkotott eredményeit jelképezik. Az ókorban és a középkorban ugyanis hét fő tudományt különböztettek meg, még pontosabban hét szabad művészetet.[11]

A jeruzsálemi Templom pusztulása óta[12] a Menóra szerepe egyre inkább szimbolikussá vált az idők folyamán, mindezzel együtt az otthonokban és a zsinagógákban folyamatosan jelen van díszítő elemként, emlékeztetve a zsidóságot az összetartozásra.[13]

A Menóra megjelenési formái

Az ókori Pannónia őrzött meg számunkra Menórával ékesített olajlámpást és gyűrűket is. Az Aquincumból származó egyik sírkövön három Menórát is találunk.[14]

Az eredeti Menórának ma két hiteles ábrázolása látható: Az egyik a Titus-diadalíven kapott helyet, a másikat pedig a Szegedi zsinagógában tekinthetjük meg, amely Löw Immánuel tervei alapján lett elkészítve.[15]

Titus-diadalív Menóra részlete[16]

Ami a leírtakból következik…

A fent leírtak alapján talán még könnyebb megérteni, hogy ez az önmagában oly sokat rejtő vallási tárgy, aminek szerepe első látásra a fényadás, miért ihletett meg mégis művészeket akár vallásuktól függetlenül is.

A következő részben egy olyan alkotó Menóráról készített műve kerül bemutatásra, amely önmagában is külön elemzést érdemel, ha figyelembe vesszük a festő és grafikus, Bálint Endre szimbólumainak sokaságát és magának az alkotónak összetett személyiségét és munkásságát.

Bálint Endre fénylő Menórája

Bálint Endrét, a híres magyar festőművészt és grafikust is megihlette a Menóra. Az Iparművészeti Iskolában folytatott tanulmányokat.[17]A 30-as években az expresszionizmus[18] hatása alatt alkotta meg műveit. 1948-tól az Európai Iskola[19] tagja lett. Később, Párizsban töltött évei alatt a szürrealizmus[20] hatása tükröződött fotómontázsaiban.[21] Bibliai- illusztrációi 1958-ból is ezt a termékeny időszakát testesítik meg.[22]

A 60-as évektől látásmódja álomszerű asszociációkra és népi motívumok használatára épült. Vajda Lajos művészi hagyományát folytatva, szürrealisztikus stílusa megmaradt és párosult az Európai Iskola szellemiségével.[23]

Munkásságának egyik legkiemelkedőbb időszaka a 80-as években volt, mikor kollázs-sorozataival inspirálta kortársait és csodálatot keltett a képzőművészetet szerető és tisztelő emberekben.[24]

Bálint Endre Menórájának értelmezése előtt fontosnak tartom megemlíteni a valláshoz és zsidósághoz való viszonyát az átfogóbb összkép érdekében. Az első teljes Biblia, amit korabelien illusztráltak Bálint Endre nevéhez fűződik. Alkotás közben belemélyedt a Szentírásba és a kutatómunkába. A Biblia költőisége, allegorikus, szimbolikus kifejezésmódja és a festő megszerzett tudása is hozzájárult ahhoz az erőteljesen szimbolikus és kifejező alkotói sorozathoz, amelynek egyik kitűnő és impozáns példánya az 1975-ben alkotott Menóra című képe, ami összetettségével és aprólékosságával önmagában is a Tóra fontos motívumait jeleníti meg.[25]

Bálint zsidó árvaházban töltött gyermekkori négy éve alatt magába szívta a zsidó tradíciókat és a Tóra ismeretét, de ehhez édesanyja „bibliai korszaka” is hozzájárult, hiszen már rajta keresztül is kapcsolatba került zsidósága és a Tóra tanításaival.[26]

A fent elmondottak után talán egyre inkább letisztul szemünk előtt az a költői módon megteremtett és aprólékosságával, szimbolizmusával a zsidó vallást és hagyományokat is megörökítő alkotás, ami eme írás tárgya.

Bálint Endre Menórája színvilágában és erőteljességében hűen adja vissza ennek a látszatra oly egyszerű vallási tárgynak a múltját és jelentőségét. Ha figyelmesen megnézzük a képet, bár a fő motívum a Menóra, mégis helyet kapott rajta a sófár, az áldozatbemutatás szimbólumaként a kés, a kancsó[27], amely a levitákra és még inkább a kohanitákra, és a papi szolgálatra enged következtetni. Megjelenik rajta a lülev vagy ha tetszik luláv is, amit szintén az istentisztelet részeként használnak ünnepek alkalmával.

A Menóra fénye cím nem csak a Menóra lámpás és fényadó szerepére utal, hanem Bálint Endre erőteljes, izzó és mégis egyszerűen letisztult színhasználatára is, hiszen a sárga szín dominál, ami olyan színű, mint a tűz, ami egy lámpásban, vagy esetünkben a Menórán ég. A tűz a Menóra legtetején a Sábbátra és Istenre utalva középen a hetedik ágban összpontosul. Mindez nyomatékosítja Isten jelenlétét és azt, hogy a Menóra nem csupán fényt ad, hanem Istent is jelképezi.

A Menóra lángjainak helyén megjelenő idézet, Jannáj 6. században[28] kelt egyik versének azaz pijjutjának részlete. A költemény mind máig része a zsidó liturgiának és eszünkbe juttatja, hogy mindannyian megítéltetünk az égi bíróságon aszerint, ahogyan éltünk és arra emlékeztet, hogy hinnünk kell Istenben  és dicsőítenünk kell őt.[29]

Az, hogy Bálint Endre a fényt és a lángokat a Menóra közepére helyezte, Isten örökkévalóságára, a világ teremtésére, a megpihenésre és a Menóránál már korábban említett negyedik dimenzióra utal, amin keresztül Isten uralkodik a másik három dimenzió felett.[30]

A Menóra hátterében szinte parázs és szikraszerűen röpködnek a lángok elszórt és mégis egységet alkotó pontok halmazában.

Bálint Endre alkotása megtestesíti mindazt a többlettartalmat, erőt és mélységet, amelyről a Menóra ismertetésekor szó volt, mindezt az összetettséget és egyszersmind egyszerűséget egyetlen képen jeleníti meg.