KUTATÁS

Bacsó Beáta

A Telma–név lehetséges hermetikus eredete

 

2022.04.15

1., Bevezetés

Az előző részben (Telma Titusz rejtélyes nevének egyik lehetséges megfejtése Karinthy Frigyes messiás-figurájának és Shakespeare Hamletjének eszkatológiai, ontológiai és morálfilozófiai összevetésén keresztül - http://www.restancia.hu/kutatas/bacso-telma.htm ) már felvetettem Karinthy Frigyes Az ezerarcú lélek és a hozzá szorosan kapcsolódó Telma Titusz Kiáltványa közös főhőse nevének egy lehetséges megfejtését. Ott, a Telma nevet a Hamlet név tükörírásaként értelmeztem.[1] Miután feltehető, hogy Karinthy nem csak egy jelentést rejtett el e név mögött, egy ezoterikus irányba mutató feloldás is elképzelhető, valóban a hermetikus tanokra visszavezethetően. A következőkben ezen az úton haladva próbálom meg kibontani a név mögöttes értelmét.

Telma Titusz olyan főhős, aki egy apokaliptikus időszakban (első világháború), az élettan doktoraként „fausti” laboratóriumában, mint egy modern alkimista, olyan eljárást kísérletez ki – mondhatni a modern technika segítségével (delta sugárzás)[2] szerzi meg a „bölcsek kövét” –, mely halhatatlan lelkét a halál (öngyilkos) pillanatában kiszabadítja halandó testéből. Így, a lelkét nem a közismert reinkarnációs tanok szerinti majdani újjászületésre teszi képessé, hanem még evilági inkarnációk sorozatára, azaz egyik élő, vagy akár élettelen testből a másikba való inkarnációra. A megfoghatatlan lelket nem lehet megölni, így olyan emberfeletti, mondhatni isteni hatalom birtokába kerül, amely világpusztító vagy épp világmegváltó lehetőséget ad számára[3]. Természetesen, Telmának világmegváltó szándéka van, a megszerzett „bölcsek kövét” a Jó érdekében használja föl. A világbéke, az összes fegyver elpusztítása, vagyis a teljes leszerelés, az emberek egymástól való félelmének megszüntetése a célja, egy új, igazságos világrend, a bátor új morális rendszerének bevezetésével, mellyel mindenkor legyőzhető a világban, illetve az emberben jelenlévő rossz erő. Ennek részleteit már korábban, több oldalról is elemeztem, de most itt pontosan e sajátságos lélekkinyerés, átlényegülés (transzmutáció) mozzanatának miértjére és mikéntjére szeretnék fényt deríteni.

Amikor Telma az amerikai elnökkel tárgyal (az általa meggyilkolt) Lincoln elnök testében, akkor először próbálja fellebbenteni a fátylat különleges felfedezése mibenlétéről:

„Rendes körülmények között a halálban felbomlik a lélek, az életerő — de voltak már kivételes esetek, ahol egy ideig még a halál után is egészben maradt ez az erő. Ezekkel az esetekkel foglalkozott a spiritizmus, de persze merőben elhibázott szemlélettel, hibás rendszerrel magyarázta a tüneteket. Hóbortos, gyermekes legendákat szőtt a letagadhatatlan jelenségek köré — mert a materializáció, elnök ur, csakugyan megtörtént néhányszor, már előttem is: sajnos, a spiritiszták megkótyagosodtak attól, amit láttak s vakmerően kombináltak tovább — összezavarva empiriát, intuiciót — tudományt és hitet, mint az alkimisták hajdanában.

— De a zavaros, ostoba alkimiából kémia lett — és a spiritizmus után el kellett következnie az uj tudománynak. Mindannak, amit a természet produkál itt a Földön, itt a Földön vannak meg az eszközei és nem lehet akadálya annak, hogy az ember megtalálja ezeket az eszközöket s végrehajtsa velük, tudattal és akarattal azt, amire a természet használja őket. Effelől nem is szabadott kételkedni — egy baj volt csak, hogy a lehetőségek végtelen sorozatában kutatva, talán sok ezer évig kellett volna kisérleteznünk, mig a megfelelő eszközre rábukkan a kezünk.

— Ebből a szempontból tekintve, elismerem, nem voltam magam se más, mint egy szerencsés alkimista, egy Schwarcz Berchtold, aki aranyat keresett és puskaport talált. Bevallom, a megtartható lélek teoriája később következett, — mintahogy mindig történik, egy véletlen felfedezés előzte meg a tudományt. Enélkül talán ezer év mulva találkoztunk volna, elnök úr. — A felfedezésről most nem beszélek. Engem most — ugy-e, ez érthető, — egyetlen dolog érdekel és foglalkoztat: az a konzekvencia, ami felfedezésemből és a bátran végrehajtott alkalmazásból rám következett: hogy ime, élek, én vagyok az, Telma Titusz, most a meggyilkolt Lincoln miniszter testében, tegnap egy munkáséban, tegnapelőtt egy lemészárolt katona agyában — holnap talán egy elhullott paripa testét öltve magamra — de mindenütt, kőben és fában, én, én, Telma Titusz, a megölhetetlen lélek, kinek érintésétől megmozdulnak a kövek és a halottak feltámadnak.“[4]

A regény végét Kurt József, Telma Titusz apostola zárja: a Telma által birtokolt különleges tudásra, és ennek köszönhető emberfeletti természetére utal.

„Ezeket állitjuk lenni, mi, kik hiszünk az ezerarcu lélekben s kiknek közössége hisz benne, hogy valamikor feltámad megint s felfedezi előttünk titkát. Hiszünk benne, s keressük az ő nyomát, tudósok műveiben, műhelyek görebei közt, ahonnan utjára indult s közölte vellünk, hogy volt ember a Földön, ki látta közelről a természet arcát, melyet még eltakar előlünk — de ő bizonyság reá, hogy ezt a fátyolt félrehuzhatja a halandó ember, ha tudás és akarat mégegyszer párosul majd amaz egyetlen eséllyel.[5]

A jóval később írt Kiáltvány Telma Titusz legendájára utaló részében is halhatatlan, eleven, öntudatos erőnek írja le Telmát, melynek „oszthatatlan énje több száz testi alakban nyilatkozott meg”.[6] Ennek az erőnek az elemei: fény, hő és villám, mely képes volt összeállni egy halhatatlan lélekké, de ugyanúgy újra képes elemeire bomlani, és amit Kurt József, mint apostol sejtet, bármikor lappangó állapotából feltámadni.[7]

Mindez egy modern technikával párosult alkímiai, hermetikus tudást sejtet, s ez adhat alapot arra a következtetésre, hogy a Telma név a teleszma[8] görög szót is magában rejti, mintegy utalva arra a varázslatos erőre, mellyel hősünk a halhatatlanság képességére szert tesz.

 

2. A Smaragdtábla szövegében található teleszma szó értelmének vizsgálata

A teleszma szó a Hermész Triszmegisztosznak[9] (Háromszor legnagyobb Hermész)[10] tulajdonított Smaragdtábla (Tabula Smaragdina) latin nyelven fennmaradt szövegében szerepel. A szentenciagyűjtemény több görög eredetű szót is tartalmaz, mint pl. a szóban forgó teleszma szót is, mely arra utal, hogy eredetileg görög nyelven írták. A szöveg eredete nem tisztázott, a latin nyelvű világban arab közvetítéssel vált ismertté.[11] A Tabula Smaragdinának több változata is ismert. Így például a Secretum secretorum című traktátusban szerepel egy bizonyos Hermogenes alkímiai operációja. E mű tulajdonképpen a Tabula Smaragdinaként ismert latin szövegnek az elterjedtebb vulgata-változattól eltérő recenziója.[12]

A szövegnek van egy korai latin nyelvű változata,[13] az Okok könyve, melyet Hugo Sanctallensis fordított latinra a 12. században. Az ebben olvasható kerettörténet a Smaragd Tábla megtalálását írja le. Eszerint, a Tábla azért olyan fontos az ezoterikus hagyomány számára, mert rejtélyes mondatai „a természet teremtésének titkát rejtik” magukban.[14] A Tüanában árva gyerekként élő Apollóniosz a bevezetőben elmeséli, hogy a városban volt egy kőszobor, melyet felirata szerint a bölcsességgel háromszorosan megáldott Hermész állított, és melynek mellén a következő felirat állt: „Aki meg akarja ismerni a teremtmények titkait és a természet művét, az nézzen a lábam alá!”[15] Felnőtt korában megfejtette a felirat értelmét, és el kezdett ásni a szobor alatt. Csodás körülmények között[16] egy barlangba jutott, ahová belépve egy aranytrónuson ülő aggastyánra talált, aki egy zöld smaragdtáblát tartott a kezében, melyre a természet leírása volt feljegyezve.[17] Apollóniosz magával vitte az aggastyán előtt fekvő könyvet, melyben a „teremtmények titkát, és a dolgok okainak tudományát”[18] jegyezték le. Apollóniosz magával vitte Hermész sírjából a könyvet, s a belőle szerzett bölcsességgel nagy hírnévre tett szert. A könyvet végül tudós társaira hagyományozta. Az Okok könyvét egy Szágijúsz an-Nábuluszi nevű pap fordította arabra, annak megőrzésére inti a bölcseket, és még a Smaragdtábla ősnyelvű szövegét is közli arab fordításban.[19]

Hamvas Endre Ádám

Hamvas Endre Ádám kifejti, hogy ebben a történetben jelenik meg először az a toposz, mely szerint a titkos, isteni tudást magában rejtő könyv egy földalatti barlangban, a legnagyobb bölcs épségben maradt holttestének kezében található. A jóval későbbi rózsakeresztes legenda szerint hasonló képen találnak rá Christian Rosenkreutz elrejtett sírjára és a benne lévő bölcsességet őrző könyvekre.[20]

 

A nyugati alkimisták között a Tabula Samragdina szövege sokáig a keretelbeszélés nélkül volt ismert, és csak a rövid szöveget használták a Smaragtáblára való utalás nélkül. Ugyanakkor Hermész táblát tartó alakja már a 15. század elején megjelenik az alkímiai kéziratokban és illusztrációkon, tehát – jegyzi meg Hamvas Endre – a történet több forrásból is táplálkozik. Hermész Triszmegisztosz és a Smaragdtáblához kapcsolódó legenda ma is ismert formája a 12. századi latin változatnál későbbi alkímiai kéziratok hatására terjed el. Hamvas Endre Ádám feltételezi, hogy a szöveg eredetileg görög nyelven Alexandriában keletkezett.[21]

Kárpáti Hamvas Endre Ádám fordításában közli a – valószínűleg francia származású – Hortulánus kommentárját,[22] mely a fordító szerint megalapozta a Tabula Smaragdina spirituális-alkímiai értelmezését. Hortulánus allegorikus magyarázata szerint a tábla szövege a bölcsek kövének alkotási folyamatát írja le, mely egyben a világ teremtésének titka is, hiszen csak a rejti magában a világ teremtéséhez szükséges négy alapelemet (föld, víz, levegő, tűz). A teremtő folyamat a Nap művét ismétli meg, „így az arany vagy Nap előállítása az isteni teremtés újjáalkotását is jelenti.”[23]

Hamvas Béla

 

Először a Hamvas Béla által megjelentetett és lefordított szöveget idézem a mellékelt latin szöveggel együtt, ugyanis így lesz érthető, hogy a görög eredetű teleszma szó hogyan helyezkedik el a szövegben:

 

„1. Verum, sine mendatio, certum et verissimum

– ’Való, hazugság nélkül, biztos és igaz’.

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius

– ’Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd’.

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unius: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione

– Ahogy minden dolog az egyből szár- mazik, az egyetlen gondolatból, a termé-szetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

4. Pater eius est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est

– Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hor-dozta méhében, a Föld táplálta

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic

– Ő a théleszma, az egész világ nemzője.

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram

- Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, suaviter, cum magno ingenio

– Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.

8. Acsendit a terra in coelum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuratis

A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ fölött így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

 

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit

– Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. Sic mundus creatus est

– A világot így teremtették.

11. Hinc adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic

– Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

12. Itaque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi

– Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. Completum est quod dixi de operatio solis

– Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.“[24]


Amint látjuk, Hamvas Béla itt nem fordítja le az ötödik szentenciában előforduló teleszma (théleszma) szó értelmét, hanem rejtélyes kifejezésként meghagyja a szövegben, ami így mondhatni teremtő mágikus értelmet kölcsönöz a szónak.

Hamvas az arab szövegváltozatot is lefordítja:

 „1. Való, való, nincs benne kétség, biztos, megbízható.

2. Íme, ami fent van, alulról jön, ami lent van felülről. Az Egy műve a varázslat.

3. Ebből az Egyből egyetlen művelettel minden létező így keletkezett.

4. Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

5. Ő a varázslat nemzője, őrzője, ereje tökéletes, a fények élesztője.

6. Tűz, amely földdé válik.

7. Válaszd el a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől, vigyázva, mesteri kézzel.

8. A földről az égbe száll, úrrá lesz a fény fölött, s ismét leszáll a földre. Megszerzi a felső és az alsó erőket. Így lesz úrrá afölött, ami fent van, s ami lent. Mert veled van a fények fénye, s ezért a sötétség előled kitér.

9. Az erők erejével leszel úrrá a finom fölött, és hatolsz be a nehézbe.

10. Olyan ez, mint a világ teremtése.

11. Az ilyen tett varázslat, és ez a módja.

12. Ezért neveztek Háromszor Nagy Hermésznek.

13. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

Gabir ibn Khajjam (Al Gabir)”[25]

Az arab szövegváltozat magyar fordításában az ereje tökéletes jelzős szerkezet áll a teleszma szó helyén.

Hamvas Béla az arab és latin fordítást egybevetve az alábbi alkímiai magyarázattal próbálja értelmezni és összegezni a tábla szövegét:

„A Tabula Smaragdina mondanivalója a következő. Ha az ember az Egy varázslatának műveletét végre akarja hajtani, műveletéhez az, ami lent van és ami fent van, egymásnak megfelel. Mert ahogy minden dolog az Egy gondolatából származik, úgy a természetben is - átvitellel ugyan, de - minden az Egyből keletkezett.

Hogyan származott és hogyan keletkezett?

Nemzője a Nap. Anyja a Hold. Méhében a Levegő hordozta és a Föld táplálta. Mert ő (a théleszma) az egész világ nemzője. Ereje a legmagasabb fokra akkor lép, ha a földre ér és onnan visszafordul. Ez pedig a művelet teóriája, mondjuk, ez volt az ismeretelmélet.

Most következik a gyakorlati útbaigazítás. Mit kell tenni? A tüzeset a földtől és a könnyűt a nehéztől el kell választani. Az elválasztásban a tudás éppen olyan fontos, mint a szenvedély. Megkülönböztetni és megkülönböztetni. Ez a legfontosabb.

E művelet közepette (a théleszma) fölemelkedik, aztán leszáll, hogy a felső és az alsó erőket is magába szívja. Ilyen módon az ember a dolgok fölött levő hatalmat elnyeri. A sötétség pedig eloszlik. Az ember oly hatalom birtokába jut, amely a légneműt is megfoghatóvá és legyőzhetővé teszi, a nehéz anyagot pedig áthatja.

A világot ilyen módon teremtették és ez az átvitel módja is. Mindez tulajdonképpen nem egyéb, mint a Nap művelete.”[26]

Ebből a magyarázatból a teleszma isteni teremtő erőnek értelmezhető, és ez nagyon is kézenfekvőnek tűnik, főleg a mi szempontunkból, hiszen Telma neve is hasonló, mágikus értelmezést sejtet. Mivel ő is az alkímiai eljárással parallel módon – igaz a modern technikát alkalmazva – nyeri ki halhatatlan lelkét a materiális világból, azaz saját testéből. Ez pedig igencsak emlékeztet az alkimisták spirituális értelemben vett aranycsinálására. De, amint látni fogjuk, a teleszma szót eredeti etimológiájának megfelelően másképp szokták fordítani.

Még közelebb jutunk a teleszma jelentéséhez Hamvas alkímista értelmezésében:

„A quinta essentia nem egyéb, mint a théleszma analógiája. Ezért a théleszma egyik neve a Nagy Négyszeres Ragyogás. BÖHME Glanz der Majestätnek nevezi: a Tündöklő Fenség. A théleszma pedig nem egyéb, mint amit az egyiptomiak sahunak neveztek, az örök romolhatatlan test, amely az égi sulphur tüzében ég és önmagában minden elemet felold, mint a higany. Ez a sahu pedig a görög szóma, nem a földi anyagtest (szarx), hanem az ember pszichikus-pneumatikus alakja.“[27]

És itt jutunk igazán közel a teleszma szó számunkra legfontosabb jelentéstartalmához, hiszen itt nem másról van szó, mint a bölcsek köve által kinyerhető spirituális „arany“-ról, vagyis – a gnosztikus, alkímista tanok értelmében – az emberben megtalálható isteni, hahalhatatlan lélekről. Ez tökéletesen megfelel Telma Titusz transzmutált alakjának, a Karinthy által megálmodott tökéletes embernek, „...akit az értelem és belátás teremtett volna a hatodik napon, ahelyett, akit a véletlen teremtett. A kísérleti embert, a homunkuluszt...“[28]

A Hortulánus-féle szövegben Hamvas Endre Ádám az ötödik szentenciát az alábbi értelemben fordította: „Ez az egész világ tökéletességének atyja.”. Hortulánus szerint ugyanis Hermész Triszmegisztosz a „Filozófus műveletet [valószínűleg a bölcsek kövének a létrehozásáról van szó – B.B.] úgy nevezi, hogy az egész világ minden tökéletességének, azaz minden titoknak, vagy minden kincsnek az atyja, ez annyit tesz, hogy ebben van minden, e földön található kő.”[29]

És valóban, ha megvizsgáljuk a teleszma név etimológiáját és nyelvtani alakját, akkor szó szerinti értelme tökéletesség.

A Györkösi-Kapintáffy-Tegyey-féle Ógörög-Magyar Nagyszótárban fellelhető alakok:

Prefixumos alakok:

απο-τελεσμα, ατος, το – 1. befejezés; 2. eredmény; 3. befolyás (csillagoké az ember életére)

απο-τελεω – 1. befejez; teljesít … αποτετελεσμενος ανηρ Xen. tökéletes ember;

                      2. vmivé/vmilyenné tesz; τυραννος αντι προστατου αποτετελεσμενος Plat. aki népvezérből tökéletes tirannussá lett;

                      3. okoz; létrehoz.

Prefixum nélküli alakok:

τελειος, α, ον – 1. tökéletes vmiben

τελειοτης, ητος, η – teljesség, tökéletesség

τελειοω – I. A. tr. 1. befejez; elvégez; elkészít; tökéletessé tesz

                 III. P. 1. megvalósul; 2. beteljesedik (jóslat); 3. tökéletesedik; tökéletessé válik

τελειωμα, ατος, το – befejezés Arist.

τελειως adv.- 1. teljesen, tökéletesen; egészen

τελειωσις, εως, η – 1. befejeződés; bevégződés; tökéletesedés; tökéletessé válás

τελος, εος, το – 1. megvalósulás; beteljesedés; vmi kimenetele; eredmény;

                           θανατοιο τελος Il. – a halál bekövetkezte

                           10. tökéletesség; kiteljesedés stb.

τελεω – I. A. tr. 1. végrehajt; véghez visz; elvégez; megvalósít, 4. ki-/megfizet (adót, vámot),

             6. beavat (misztériumokba);…P. τετελεσμεμος Plat. a beavatott

  II. A. intr. célhoz ér; eljut vhová; 2. befejeződik; bevégződik; megvalósul

A görög nyelvben ugyanakkor található egy hasonló hangzású szó, mely azonban thétával kezdődik: ez az ’akarat’ jelentésű θελημα.

θελημα, ατος, το – akarat, vágy

θελησις, εως, η – 1. akarás, akarat Sept., NT. 2. jóakarat; kedvezés Sept.;

θελητης, ου, ο – 1. valaminek az akarója, 2. varázsló; halottidéző Sept.

Aleister Crowley

Ez egyrészt jobban hasonlít a Telma névhez, másrészt pedig jelentéstartalma megfeleltethető Telma alakjának. Ráadásul az 1900-as évek elején Aleister Crowley (1875-1947) angol okkultista, mágus, író, költőThelema“néven vallási-filozófiai mozgalmat alapított.[30] Bár nem teljesen kizárható, hogy Karinthy tudott erről, és esetleg ebből a névből alakította ki a Telma nevet; mégsem tartom ezt valószínűnek. Karinthy jóval komolyabb szerepet szánt megváltó-figurájának annál, minthogy egy kétes hírű Crowley-féle mozgalomtól kölcsönözze a nevét. Ráadásul ennél jóval eredetibb gondolkodó is volt, úgyhogy valószínűleg csak egy véletlen hasonlóságról és korbeli egybeesésről van szó. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nyilván mindketten ismerték Rabelais Gargantua című szatíráját, melyben szerepel a Thélème,mint a jólét és szabad akarat szimbóluma. Tehát egyik megoldás sem zárható ki teljesen a másik javára.

A Lampe-féle Patrisztika Lexikonban megtalálható a tau-val írt teleszma kifejezés:

τελεσμα, το – 1. money paid, payment; of rent…, of taxes..,

                       2. sacred rite, of Eleusinian mysteries…,

                      3. talisman;against scorpions Jo.Mal.chron.10p.264.(M.97.401A),

                           mosquitoes ib(401B)floods ib.p.233(360B)

τελεω – 1. accomplish; execute; perform, 2. fulfil

Számunkra a harmadik jelentés - talizmán - érdekes pillanatnyilag, mivel egyrészt a Smaragdtábla szövegében rejlő bölcsek kövét is fel lehet fogni bajelhárító varázseszközként, azaz talizmánként, másrészt, a Telma név is magába ötvözheti ezt a jelentést, hiszen Telma, mint megváltó az egész világról hárítja el a bajt, a rosszat.

 

3. A teleszma szó ’talizmán’ jelentéstartalmának kultúrtörténeti háttere

A teleszma szó ’talizmán’ jelentésének kultúrtörténeti hátterét Tóth Anna fejti fel, érdekfeszítő Talismánok és mágikus erejű szobrok című cikkében. [31]

Az i.sz. 6. században Antiochiában élő Ióannés Malalas krónikájában (Cronographia) említést tesz az Antiochiát sújtó katasztrófákról, földrengésekről, a várost díszítő szobrokról. Ezzel kapcsolatban említi Tyanai Apollónios legendáriumát (ő ugyanaz a személy, aki leírja Hermész Triszmegisztosz sírjának legendás megtalálását – erre még később majd visszatérek), amely szerint:

„Domitianus királyságának idején élt az igen bölcs Tyanai Apollónios. Hírneve csúcsán sokat vándorolt, és talizmánokat állított a városokban és a falvakban. Rómát elhagyva felkereste Byzantiont – amelyet most szerencsés módon Konstantinápolynak hívunk –, s ott a bizánciak kérésére sok talizmánt állított a gólyák, a várost átszelő Lykos folyó, teknősök és lovak ellen, és sok más csodálatos dolgot tett. Aztán útra kelve Bizáncból Apollónios sok más városban is talizmánokat állított. Végül Tyanából Syriába ment, és eljutott Antiochiába. Az antiochiai birtokosok megkérték, hogy állítson ott is talizmánokat, amilyenekre szükségük van. Készített egyet az északi szél ellen, amit a keleti városkapunál állított fel. Ugyanilyen módon készített ebben a városban talizmánt a skorpiók ellen is, hogy ne merjenek a városhoz közeledni. Ezt a város közepén helyezte el: bronz skorpiót készített, amit földdel takart be, és föléje kis oszlopot állított. A skorpiók erre még Antiochia környékéről is eltűntek.[32]

Tóth Anna megjegyzi, hogy Bizánc fénykorában meglepő módon tolerálták a mágiát. Ennek megfelelően Malalas Cronographiája több varázslót és mágust is említ, de legrészletesebben Tyanai Apollónios varázslatairól ír, aki Nero korában élt újpythagoreus filozófus volt. A cikk szerint Philostratos i.sz. 3. században írt életrajzában már nagyhatalmú prófétaként említi, a bizánci korban, pedig már varázslóként tartották számon, és Apollónios Balinas[33] nevű mágusként bekerült a szír-arab folklórba is. Apollónios talizmánok állításával foglalkozott, de – jegyzi meg Tóth Anna – „ez a talizmán-fogalom nem egyezik meg a miénkkel.“[34] Ez esetben nem egy kisméretű, magunkkal hordozható tárgyról van szó, hanem egy várost védő nagyméretű szoborról. Az ilyen szobor-talizmánok az akkori hiedelem szerint varázserővel rendelkeztek. Apollónios vagy újonnan állított fel ilyen szobrokat, vagy már meglévő szobrokat ruházott fel mágikus erővel. Bizáncban is állított talizmánokat gólyák, teknősök, lovak stb. ellen, és ugyanitt egy földrengés elleni szobrot újított fel.

Tóth Anna felhívja a figyelmet arra a fontos tényre, hogy a Tróját védelmező Palladion (Pallas Athéné szobra) is egyfajta talizmánként működött. A rómaiak úgy tartották, hogy Aeneas maga mentette meg a Palladiont a városból, és később Vesta szentélyében őrizték. A bizánciak e szobrot talizmánként kezelték és telesma, zódion vagy stoicheion néven illették.[35]

Több szerző szerint is, amikor Nagy Konstantin megalapította új fővárosát, elhozta Rómából a Palladiont, és a fórumon egy oszlop alatt helyezte el, melyen egy őt ábrázoló szobor állt. Ez az eljárás Tóth Anna szerint az antiochiai mágusra volt inkább jellemző, aki föld alatt, szobrok alá temette talizmánjait. Ez a momentum azért nagyon érdekes számunkra, mert Apollónios is teleszmákat állított, és ahogy Malalas krónikája említi[36], el is temetett egy skorpió-szobrot. Ez után nem meglepő, hogy tőle ered az a legenda, miszerint Hermész Triszmegisztosz sírjára egy szobor talapzata alatt ásva talált rá, mely sír a Smaragdtáblát is magában rejtette (ld. fent). Tehát a legenda születése és Apollóniosz foglalkozása között szoros összefüggés fedezhető fel. Az már külön érdekes egybeesés, hogy a Smaragdtábla szövegében, ugyan más értelemben, de szerepel a teleszma szó.

Ezekre az elvarázsolt szobrokra leginkább a fent említett három kifejezést használták. A teleszma – ahogy láttuk – a telein (teleó) igéből származik, melynek egyik jelentése „misztériumokba beavat”[37]. Tóth Anna ezt alapjelentésként hozza, és rámutat, hogy a teleszma szó nem klasszikus eredetű. Hasonlósága a magyar ‚talizmán‘ szóhoz nem véletlen, a görög szó arab, majd török közvetítéssel került a magyar nyelvbe.[38] A cikkben említett szerzők a teleszma szó igei formáját is, pl. igenévi alakját is használják, ahogy a Palladion esetében, azt írják, hogy teteleszmenon volt, amit Tóth Anna „talizmánná alakított“-ként fordít, és megjegyzi, hogy a szót és a hozzá kapcsolódó rítust a későantik filozófia theurgia-szakkönyveiben lehet megtalálni. [39]

Az újplatonikus Proklosz leírja, hogy lehetséges szobrokat életre kelteni és jóslatot kérni tőlük. Ez Tóth Anna szerint egyiptomi eredetre utal, ahol nem csak szobroktól, hanem felelvenített holtaktól is kértek jóslatot. Az ilyen fajta jóslásnak egy elég bizarr formáját írja le a Pirké DeRabbi Eliezer (36.14), mikor a Ráchel által elopott teráfimokhoz (ld. Berésit 31:19) fűz kommentárt. A midrás leírja, hogy egy elsőszülött vörös férfit megölnek, levágják a fejét, amelyet jól besóznak és beolajoznak, egy aranylemezre pedig ráírják egy tisztátalan szellem nevét, és azt a nyelve alá rakják, azután a falba helyezik, lámpákat gyújtanak és meghajolnak előtte, az pedig beszél hozzájuk. A midrás ennek igazolására Zeharja 10:2-t idézi: „Mert a teráfimok semmiséget beszéltek...“[40] Ráchel pont azért lopja el a teráfimokat, hogy ne tudják elárulni Lábánnak Jákob menekülését. És a midrás szerint még azért is, hogy eltávolítsa a bálványimádást apja házából.[41] És ismert a bibliai tilalom a halottak megkérdezésére vonatkozóan:

„Ne találtassék benned ... időjós, jósolgató és kuruzsló; igézéssel igéző, szellemidéző, halottjós, és ki megkérdezi a halottakat.“[42]

Tóth Anna cikkében kitér arra is, hogy a varázserejű szobrokat az asztrológiával is kapcsolatba hozták, és a pápai tiltás ellenére még a reneszánsz idején is előfordult, hogy valaki saját városa védelmében teleszmát állított.

4., Ismerhette-e Karinthy Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájának szövegét?

Kákosy László

Mindenekelőtt tekintsük át a hermetikus iratok hatástörténetét Kákosy Lászlónak a Fény és káosz című kötetében található Hermetizmus, iszlám, kereszténység című tanulmánya alapján.[43]

A hermetizmust az i.e. 3-2. századig lehet visszavezetni. Fénykora a római császárkorban volt. A filozofikus, hermetikus iratok többsége ekkor keletkezett, illetve nyerte el végleges formáját. A hermetikus iratok száma az ókor utolsó századaiban jelentősen megnövekedett. Az újplatonikus Iamblikhosz adatai alapján tudjuk, hogy az i. sz. 4. században filozófus körökben tömérdek olyan iratról tudtak, amelyeknek szerzőjeként Hermész Triszmegisztoszt tüntették fel.

Mára csak töredéknyi hermetikus irat maradt, az is a korai kereszténység hermetizmus „tisztult isten-fogalma”[44] iránti érdeklődésének köszönhető. Hermész Triszmegisztosz egyes tanításaiban rokon vonást találtak a Szentháromság tanával, a bizánci Szuda lexikon idézete alapján:

„Létezett a Szellemi Fény, a szellemi fény előtt és mindig létezett az értelem fényességes Értelme, és nem volt semmi más, mint ennek az egysége. És a Lélek vette körül az egészet." („Hermész Triszmegisztosz" címszó.)[45]

 

 

Szent Ágoston idézett az Asclepius apokaliptikus részéből a De Civitate dei VIII. 23.-ban, mely szerinte a kereszténység győzelmét jövendöli meg a pogányság felett.

 

 

 

A latin Asclepiust ismerték Nyugat-Európában is. A bizánci könyvtárakban fellelhető főleg görög nyelvű hermetikus iratokat Mikhaél Pszellosz bizánci író lemásolta és Corpus Hermeticum néven összefoglalta. Rajta kívül még Sztobaiosz mentett át más részleteket az 5. században.

Amikor a 15. században, az európai reneszánsz idején Firenzébe kerültek át hermetikus iratok, Cosimo Medici utasítására Marsilio Ficinonak még a Platón-fordítás elkészülte előtt a hermetikus iratokat kellett latinra fordítania. 1471-ben jelent meg a latin fordítás, mely a nagy érdeklődés miatt, 1641-ig 22 kiadást élt meg.[46]

A hermetikus irodalom főleg az újplatonikus gondolkodókra gyakorolt nagy hatást, úgymint Marsilio Ficinora, Pico della Mirandolára, Giordano Brunora és még másokra, de Itálián kívüli gondolkodókra is hatott, pl. Agrippa von Nettesheimra, a De occulta philsophia című mű szerzőjére. (Nem véletlen, hogy ugyanők voltak a zsidó ezotéria és misztika, a Kabbala felfedezői is.)[47]

Az egyház művészetébe is bekerült Hermész Triszmegisztosz alakja, a sienai katedrális egyik padlómozaikján törvényhozóként ábrázolják, mivel Istentől ihletett bölcset láttak benne.[48] Ficino szerint a Mózessel egy időben élt Mercurius unokája volt, Lodovico Lazzarelli pedig a teológusok, mágusok és alkimisták szellemi atyjának tekinti, és szerinte Mózes előtt élt.

Mikor I. Casaubonus a 17. században kimutatta a hermetikus iratokban fellelhető görög filozófiai hatást (pl. Platónét), és ezzel bebizonyosodott, hogy a szövegek nem lehetnek ősiek, Triszmegisztosz egyre inkább feledésbe merült.

Az irodalomban viszont fel-fel bukkan az alakja, így a múlt századelő irodalmában is megjelenik, pl. Apollinaire egyik költeményében említi Poimandrészt és Triszmegisztoszt. Nagy hatást gyakorolt a misztikus költő W. B. Yeatsre is, aki az Arany Hajnal Hermetikus rend tagja is volt.[49] Ahogy a velük kortárs Karinthy Frigyesnek a Két hajó című novellájában is szerepel Hermész Triszmegisztosz neve, és az ő alakjához fűzött alkimista világnézet (ld. alábbi elemzés). Tehát nem meglepő, hogy abban a korszakban (múlt-századelő), amikor világszerte újra megnő az érdeklődés az okkult tudományok iránt, és különféle ezoterikus társaságok, mozgalmak alakulnak (pl. a Teozófiai Társaság, amelynek főalapítója Helena Blavatsky, a Rudolf Steiner-féle antropozófia, haeckelizmus a már fent említett Aleister Crowley Thelema mozgalma, spiritisztai társaságok stb.), mindez nem kerüli el a szellemi kisérletezések iránt fogékony Karinthy figyelmét. Elképzelhető, hogy ő is tagja volt az akkoriban újra divatos (az ezoterikus, hermetikus hagyományokat is magábaötvöző) szabadkőműves páholyok valamelyikének.[51] Az író legjobb barátjáról Kosztolányi Dezsőről viszont konkrétan lehet tudni, hogy két szabadkőműves páholynak is volt tagja. Vagyis volt honnan merítenie hermetikus, ezoterikus ismereteit, de valószínű, hogy a korban hozzáférhető szakirodalomat is tanulmányozta, a kávéházi „szabadegyetem“ mellett.

 

5. A Két hajó

Karinthy Két hajó c. novelláját 1915-ben, tehát egy évvel Az ezerarcú lélek előtt publikálta. A novella a Kristófként aposztrofált Kolumbusz és Szinéziusz,[53] az alkimista filozófus között zajló dialógusból áll. A történet azzal kezdődik, hogy Kolumbusz és Szinéziusz egy kikötői kocsmában hajójuk indulása előtt fogadást kötnek arról, hogy vajon Kolumbusznak lesz-e igaza, aki Regiomontanus (Kopernikusz előfutára) legújabb tudományos tanai alapján, miszerint a Föld gömbölyű, hisz abban, hogy nyugat felé hajózva négy hónap alatt eléri Hátsó-India partjait. Szinéziusz viszont, aki a ptolemaioszi geocentrikus világképet vallja magáénak, hiszi, hogy az óceán a végtelenbe nyúlik, ahol „valahol a Kristályég[54] rettentő tengerébe omlik”.[55]

Szinéziusz a gyakorlatias és földhözragadtabb Kolumbusszal szemben állítja, hogy a lélek szabadnak született, szárnyaló képzeletét, a végtelenbe való hitét nem lehet egy körbejárható golyóbisba zárni. Hiszen alkimista érvelése szerint:

„A testből árad a lélek, Kristóf kapitány. A csillagokból muzsika árad: az anyagból erő - az anyag lelket kap, muzsikálni kezd, és erő lesz belőle, ha a lelkes állatok akarják. A test a földből származott - a lélek a testből, és a lélek mégis felér az égig. Nézzen a csillagokra, ott a láthatáron - a fényük szemébe esik, és ott találkozik, isteni egyesülésben, a lelkével. A földből származott a lélek - ez a praemissa. Abscissa minor: a lélek az égig ér - abscissa major: ergo a Föld is az égig ér. Ott találkozik az éggel, ahonnan a légnemű emberek muzsikáját hallom. Ha érteném ezt a muzsikát, az ő szavuk szerint keresném az anyagokat, és levegőbe változtatnám magamat, hogy szállhassak a levegővel.[56] Egyszer majd sikerülni fog nekem. A szférák zenéjét[57] egyszer majd megértem.“[58]

Kolumbusz azt veti ellene, hogy pont az ilyen gondolatok alapján zárták börtönbe Regiomontánust,[59] aki a novellában a haladó tudományos gondolkodást képviseli. Ezzel szemben azzal érvel Szinéziusz, hogy ő viszont „mindnyájunkat börtönbe csukott”,[60] és itt a Galileit fenyegető máglya lángjait idézve, gunyorosan karikírozva idézi híres szavait: „és mégiscsak golyó!”.[61] Amiben azért érzi börtönbe zárva magát az ember, mert a tudomány elvette a szárnyaló szabad fantáziát, unalmassá téve az életet. De most már, csalódottan, az ember szeretne visszatérni a „kék végtelenbe (…) ahol az Örök életű bolygók várnak minket örök életre.”[62]

Karinthy itt Szinéziusz szájába adja az emberi lét általános spirituális kiüresedésének a bírálatát, ami a reneszánsszal már valahol kezdetét vevő felvilágosodás utáni tudományos szemlélet miatt alakult ki a nyugati világban. A világ varázstalanítását[63], amit annyi huszadik század eleji író, gondolkodó felvetett, és az embernek ebből a túlzottan racionalizált, szekularizálódó világból való visszavágyódását fogalmazza meg.

Beszélgetésük végén Kolumbusz oda ígéri Szinézusznak a nagy vitorlás bárkát, amit magukkal visznek a hosszú útra, ha mégis ő nyerné meg a fogadást.

Három hónapi céltalannak tűnő utazás után Kolumbuszt kétségek fogják el, míg Szinéziusz magabiztosabbá válik, két tanítványával (Yamez és Paracelsus[64]) zöld lángú alkímiai kísérleteket folytatnak, miközben a hajó árbocain kigyúl Szent Elmo tüze,[65] a száraz tűz, „amiben szalamanderek[66] bujkálnak”.[67] Vitájuk közben Kolumbusz megfeddi Szinéziuszt, hogy Megint a Kristályégről álmodozik, amiről Trismegistus írt.“[68] Mégis pont az alkimista Szinéziusz vágja a materiális arany utáni vágyat Kolumbusz szemébe, ami neki csak a földi hatalom megszerzéséhez kell, miközben ő az ifjúság, az örök élet elixírjét keresi, de nem az evilági hatalom,hanem a lélek szabad és örök szárnyalásának reményében. És mivel látja, hogy Kolumbusz elbizonytalanodik, elárulja neki hogy tanítványaival látták a szalamandert,

„...tűzből és levegőből... Aztán egyszerre megváltozott az alakja... Sárgászöld fény lobogott, és mi meztelen nőt láttunk a hideg tűzben, amint libegve felszállott... Néztünk utána... A légnemű nőalak végigfutott a fedélzeten, lesiklott a hajó orrán, és a vízre lépett... Futott a vízen, nyugat felé. Halvány fénysugár futott utána. Néztük... néztük... rettentő távolságban volt már... már nem láttuk az alakját... akkora volt csak, mint egy csillag. De még láttuk, hogy távolodik. Egyszerre, mintha emelkedett volna... de a fénysugár mutatta, hogy még a vízen fut... Ott tehát a víz emelkedett már, a messzeségben... Aztán néztük még, azt hittük, hogy látjuk... de azon a helyen, ahol egyetlen tűzponttá zsugorodott össze, a Szaturnusz vörös rózsája villogott. Odanézzen!!...

Oly hevesen lökte meg a kapitányt, hogy az megriadt.

- Odanézzen!... A Szaturnusz!... Ott tűnt el... Ott tűnt el, egy félóra alatt, holott Trismegistus megírja, hogy kétezer évig kell futni a hajónak, míg azt a távolságot befutja.“[69]

De mi az annak, aki birtokolja az életelixírt. Az megtudja várni, míg a hajót már a száraz víz[70] emeli, és végül a levegővé vált vízben úszik tovább, ahol szárnyas emberek buknak alá, és onnan négyszáz év múlva elérik a Kristályeget. De azok nem léphetik át az istenek országhatárát, akik a tudomány nevében tagadták, hogy a Földről fel lehet jutni az égbe, és meg lehet hallani a szférák zenéjét. De mikor Kolumbusz már-már hinne Szinéziusznak, a Föld! kiáltás hasított a levegőbe, s Kristófból ordítás szakadt fel, mintha rémálomból ébredne. Ez a felébredés (az igazi Valóságra) visszatérő motívum Karinthynál, érdekes, hogy itt ellentétes értelmet kap a két szereplő világnézetének megfelelően.

És Kolumbusz abban a biztos tudatban, hogy megnyerte a fogadást, kérdezi Szinéziusztól, hogy látja-e a földet? De Szinéziusz tagadja, hogy bármit is látna, szerinte ő nyerte meg a fogadást, és a neki ígért bárkával nyugatnak indul a végtelenbe tanítványaival, az Új Földet, mely gömbölyű és körülzárt, ott hagyja Kristófnak, hisz „ők úgyis meghalni mennek az Új Föld porába“[71]. Ő hisz a mestereinek:

„Aristotelesnek, a derűs bölcsnek, ki a légnemű nőkről beszélt, hiszek János evangelistának, aki látta megnyílni az eget, s a Hétszarvú Bárányt is látta, hiszek Albertus Magnusnak s Hermes Trismegistusnak - és hiszek a Messzeségben, amelynek nem lehet határa, minthogy nincs határa a képzeletnek, mely az ő szülötte.“[72]

Szinéziusz felmutatja az életelixírt, a bölcsek vizét tanítványainak, és elmondja nekik, hogy hat hónap múlva elérik azt a helyet, amikor majd utoljára kel fel a Nap, és nem nyugszik le többé, s végül hatszáz év múlva elérik a Kristályeget, ahol majd beszélnek a szárnyas emberekkel a szférák nyelvén, mely hangjegyekből áll.[73]

Itt Karinthy tulajdonképpen a materiális testtől, a földi élettől való megváltásról beszél, amely mindig nyomasztotta, és ebben a novellájában az alkímia köntösébe öltözteti saját eszkathologikus elképzelését.

De Szinéziusz nem csak önmaga és tanítványai megváltására gondol, hanem újabb hat- vagy hétszáz év múlva visszafordulhatnak Palos szigetére, amikor majd egy megváltozott kicsinyes világot fognak találni, mert Kolumbuszék és tudós követői mindent lelketlen számítássá alcsonyítanak, mert maga az un. Tudomány lesz a bálvány, és csak azt hiszik majd el az emberek, amit a szemükkel látnak és fülükkel hallanak, a technika kicsiny csodáit. De ők majd eljönnek kétezer-hatszázkilenvenben, és megdöntik a tudomány démiurgoszát „a nehézkes bábjátékost, aki golyókat eszelt ki s tekézett velük a végtelen űrben.“[74] Ők viszont „felfedezték az igazi Újvilágot, odaát, a kárpit mögött!“[75], melynek hírét elhozzák az embereknek. Hisz ők megtalálták a szűk ösvényt észak-nyugaton az Óceán fölött, amely „kivezet a Térbe és fel, a testtelen emberek országába, akiknek megmondottuk, hogy van út leszállani a Földre, s a fénysugár szárnyán már jönnek utánunk, s itt lesznek csakhamar, és mi átmegyünk közébük az ő országukba, ahol nem sárga s kemény az arany, mint amaz Új Földön, amit Kolumbusz adott nektek, ott az arany folyékony és lobog, mint a tűz, s ha ittatok belőle, elfelejtitek a Halál nyomasztó kísértetét, s elmúlik tőletek a Halál, mint egy ostoba álom, amit megmosolyog a fölébredő.[76]

Karinthynak ez az ontológiai elképzelése, miszerint ebből a földi álom-életünkből felébredhetünk, egy testnélküli igazi Valóságra, egy harmadik állapotra, melyet most Szinéziusz szájába ad, számos művében visszatérő motívumként bukkan fel. (pl. A rossz álom, Van-e túlvilági élet? Lepketánc, Kötéltánc, Mennyei Riport stb.)

Ez az igazi Magisztérium, melyet majd elhoznak Szinéziuszék az emberiség megváltására. S ahogy hajóznak tovább, hajójuk valóban emelkedik, és közben már kezdik érteni a szférák melódiáját. Mikor Szinéziusz kérésére kihajolnak a tanítványok a hajó korlátján keresztül, a tenger fenekén egy különös várost[77] látnak, ahol furcsa óriás lények cikáznak, s a város dombjának tetején lobogó zöld lángok között egy kígyótestű alak, a szalamander bujkál.

Meglepő, hogy ebben a novellájában a felvilágosult, a tudományokért, a technikai felfedezésekért rajongó Karinthy, az általában a sötét középkort szimbolizáló alkimista Szinéziusz oldalán áll, a felvilágosult, a kopernikuszi világképet megelőlegező Regiomontanus tanait valló Kolumbusszal szemben. De ez csak egy látszólagos ellentmondás, valójában tökéletesen illeszkedik saját szabadságvágyával, hiszen a bezárt gömb (Föld) helyett Szinéziusz a végtelen kiterjedést, az örök élet eszméjét állítja szembe a földhöz ragadtabb, bezárt tér és idő, a halál ijesztő börtönével. Hiszen, ahogy fent is láttuk saját ontológiai és eszkatológiai elképzelése szerint létezik egy harmadik állapot, mely a test börtönéből kiszabadult lélek örök létezését hirdeti a végtelen, minden nehézkedéstől mentes térben. [78] Ezért itt a Föld gömbölyűsége a fizikai valóság börtönét szimbolizálja.

Az egész dialógus Szinéziusz és Kolumbusz között erről szól, hiszen Szinéziusz, ahogy láttuk nem a materiális aranyat keresi, mint Kolumbusz, ő a bölcsek kövét, az emberi létezés tökéletességének lehetőségét a teleszmát, az igazi átvitt értelmű szellemi aranyat, ahogy az igazi alkimisták, vagyis az isteni szellemhez való felemelkedés útját. És Szinéziusz kis hajója, ahogy a végtelenben a kristályég felé hajózik, hogy megtalálja a túlvilág felé vezető átjárót, ezt az utat szimbolizálja. Ez az elgondolás parallel azon hermetikus elképzeléssel, melyet a Nag Hammadiban talált egyik kódex leír:

„A VI. kódex első hermetikus iratában található Hermész Triszmegisztosz és fia (nyilvánvalóan Tat) szárnyaló dialógusa, amelyben Hermész valódi müsztagógoszként vezeti a beavatandót a titkok megismerésének útján. A nagy cél a „nyolcasság" és a „kilencesség" elérése, vagyis a lélek felszállása a nyolcadik és a kilencedik égi szférába (...),a nyolcadik szféra sem volt az örök változatlanság területe. Ezzel a tulajdonsággal a kilencediket ruházták fel, melyet a Legfőbb Lény lakhelyének lehetett tartani.“[79]

6. Összegzés

A két hajó, Kolumbuszé és Szinéziuszé az emberiség két bejárható útját jelképezi. Az egyik, a Kolumbusz Kristófé a tudomány, a felvilágosodás szekularizált világát, mely meg van fosztva a csoda, a varázslat elemétől, vagyis a fantázia szárnyaló szabadságától. Míg a másik, a Szinéziuszé a jó értelemben vett csodavárás[80], a varázslat, a mese, a lehetetlenben való hit szabadságának a világát, mely elvezetheti az embert – ha tényleg és igazán hisz benne, mert megteremti magának (ahogy a Mennyei Riport előszavában is írja) – akkor valóban rátalálhat a “Kristályég“ felé vezető ösvényre, és elhozhatja onnan túlról a megváltás felé vezető út titkát, ahogy Telma Titusz is fölfedte egyszer a természet arcát, és elhozta az örök és szabad élet reményét.

 

Felhasznált irodalom:

Bacsó 2020: Bacsó Beáta, TELMA – (H)AMLET Telma Titusz rejtélyes nevének egyik lehetséges megfejtése Karinthy Frigyes messiás-figurájának és Shakespeare Hamletjének eszkatológiai, ontológiai és morálfilozófiai összevetésén keresztül, in: Tavaszi Szél – Spring Wind 2020 Konferenciakötet, Doktoranduszok Országos Szövetsége Budapest, 2020. p. 13-22.

http://real.mtak.hu/119112/13/Tavaszi%20Sz%C3%A9l%20Konferencia%20K%C3%B6tet%202020.%20V%C3%89GLEGES%2020210209.pdf

Benedek 2020a: Benedek Szabolcs, A rózskeresztesek. in: A szabadkőművesség eredete,  

A hermetikus hagyományoktól az első nagypáholyig,

https://mek.oszk.hu/06200/06293/06293.htm#b4 Utolsó letöltés: 2021.01.14.

Benedek 2020b: Benedek Szabolcs, Nyugatos szabadkőművesek – szabadkőműves nyugatosok. in:  Eső irodalomi lap,  http://www.esolap.hu/authors/38-benedek-szabolcs/970.html Utolsó letöltés: 2021. 01. 17.

Hamvas 2010: Hamvas Béla, Tabula Smaragdina, Kommentár a Tabula Smaragdina

(Hermész Triszmegisztosz) tizenhárom mondatához, egyben bevezetés az Alchimiába (a hermetikus gondolkozásba) http://www.tradicio.org/hamvas/tabula%20smaragdina.htm, 2010.02.12. 11:25, 2. Utolsó letöltés: 2021.01.14.

IMIT-Biblia, Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia két kötetben. szerk. Raj Tamás. Változatlan utánnyomás. Makkabi: Budapest, 1994.

Józsa 2008: Józsa Péter, Észak Atlantisza Vineta – a legendás város. in: Irodalmi Jelen, 8. évf. 83. sz. 2008. szeptember http://epa.niif.hu/03200/03297/00101/pdf/EPA03297_irodalmi_jelen_2008_09.pdf  Utolsó letöltés: 2021. 01. 17.

Kákosy 1984: Kákosy László, Fény és Káosz. A kopt gnosztikus kódexek. Gondolat: Budapest, 1984.

Karinthy 1916: Karinthy Frigyes, Holnap reggel (Tragikomédia három felvonásban). Tevan: Békéscsaba, 1916.

Karinthy 1977: Karinthy Frigyes, Nem mondhatom el seniknek. Szépirodalmi: Budapest, 1977.

Karinthy 1978: Karinthy Frigyes, Két hajó. in: Uő. Jelbeszéd I., Szépirodalmi: Budapest, 1978.

Karinthy 1979: Karinthy Frigyes, Csoda. in: Uő. Címszavak a Nagy Enciklopédiához I. Szépirodalmi: Budapest, 1979.

Karinthy 2011: Karinthy Frigyes, Az ezerarcu lélek, Telma Titusz kiáltványa, Bacsó Beáta tanulmányával, Sajóvelezd: Sáránszki Kiadó, 2011.

Kárpáti 2020: Tabula Smaragdina, Hortulanus: Kommentár a Tabula Smaragdinához. in: Hermész Triszmegisztosz Bölcsessége, Corpus Hermeticum, Asclepius, Liber Hermetis, Ford. Hamvas Endre Ádám, Szerk. Kárpáti Gábor Csaba. Helikon: Budapest, 2020.

Layton, Julia, What is St. Elmo's Fire?,  https://science.howstuffworks.com/nature/climate-weather/atmospheric/st-elmo-fire.htm#pt1

Utolsó letöltés: 2021. 01. 17.

Lukács Manuéla, Világképek a középkorban. Az ókori kozmológiai elméletek átmentése, https://mek.oszk.hu/07100/07111/07111.pdf  Utolsó letöltés: 2021. 01. 17.

Pelle 2018: Pelle János, Lelkek iránytűje. Dokumentumregény a szellemek világáról. Minerva: Budapest, 2018. 13.

Pirkei DeRabbi Eliezer 36:14. in: Sefaria

https://www.sefaria.org/Genesis.31.19?lang=bi&with=Pirkei%20DeRabbi%20Eliezer&lang2=en

Scholem 1995/II.: Scholem, Gershom, A kabbala kutatása Reuchlintól napjainkig. in: Uő. A kabbala helye az európai szellem történetében. Válogatott írások II. Atlantisz: Budapest, 1995.  

Sutin 2000: Sutin, Lawrence: Do What Thou Wilt. A life of Aleister Crowley, Hardback, 2000.

Tóth 2005: Tóth Anna, Talismánok és mágikus erejű szobrok. in: Ókorportál, 2005/1-2, 40-44.

 http://okorportal.hu/wp-content/uploads/2013/02/2005_1_2_totha.pdf Utolsó letöltés: 2021. 01. 14.


[1] Ld. Bacsó 2020. 13-22.

[2] Karinthy 2011. 16.

[3] Vö. Karinthy 2011. 44.

[4] Karinthy 2011. 37-39. Kiemelések tőlem – B. B.

[5] I.m. 57. Kiemelések tőlem – B. B.

[6] I.m. 63-65.

[7] I.m. 57., 65.

[8] A Hamvas Endre Ádám által írt alakot vettem át, kivéve, amikor máshonnan idézem a szót. (Ld. Kárpáti 2020, 261.)

[9] Hamvas Béla történeti bevezetése szerint „Hermész nevét gnosztikus és alexandriai iratok jól ismerik”. Lehetséges, hogy egyiptomi származású ember volt, de az is lehet, hogy nem személynevet, hanem a Toth egyiptomi papi kaszt magas beavatási fokozatát jelöli. (Ld. Hamvas B. 2010. 2.) Kákosy László szerint: „Bár a hermetikus filozofikus iratok azt a látszatot kelthetik, hogy Hermész Triszmegisztosz csak egy misztikus irányzat fémjelzésére szolgáló szimbolikus név volt, vagy varázslók akartak az ő nevével különleges tekintélyt kölcsönözni irataiknak, az istenhez valójában tényleges kultusz is kapcsolódott.“ (Kákosy 1984, 169-170.)

[10] Hamvas Béla fordítása, (Ld. Hamvas 2010.)

[11] Kárpáti 2020. 261-265. Kákosy László szerint viszont: „…A kőtáblák, köztük egy zafírtábla bizonyossá teszik, hogy a középkori alkímia Smaragdtáblája (Tabula Smaragdina), amelyen Hermész Triszmegisztosz tanításai olvashatók, egyiptomi eredetű, és a római korban Théba környékén élt hermetikus körökből ered.” (Kákosy 1984. 193.)

[12] Kárpáti 2020. 262.

[13] „...a Balinus (Pszeudo-Tüanai Apollóniosz) neve alatt fennmaradt Liber de secretis naturae et occultae rerum causis ((Kitáb al- ’ilal, ’Okok könyve’) című munka függelékeként található meg.” (Kárpáti 2020. 262.)

[14] Uo.

[15] Uo.

[16] Ld. részletesebben Kárpáti 2020. 262.

[17] Uo.

[18] Uo.

[19] Hamvas Endre Ádám a történetet Fodor Sándor, Arab legendák a piramisokról (Akadémiai: Bp. 1971. 38-39.) c. írása alapján közli.

[20] Kárpáti 2020, 263.; vö. még Benedek 2020a.

[21] Kárpáti 2020, 264.

[22] Uo. 269-277.

[23] Uo. 264-265.

[24] Hamvas 2010, 4. Kiemelés tőlem – B. B.

[25] Uo. Kiemelés tőlem – B. B.

[26] Uo. 5.  Kiemelés tőlem – B. B.

[27] Hamvas 2010. 60. Kiemelés tőlem – B. B.

[28] Karinthy 1916. 8.

[29] Kárpáti 2020. 273.

[30] Ld. Sutin 2000.

[31] Tóth 2005.

[32] Uo. 40. Kiemelés tőlem – B. B.

[33] Vö. 13. lábjegyzettel.

[34] Tóth 2005. 41.

[35] Uo. 43.

[36] Vö. a τελεσμα szó talisman jelentésének PGL által hozott forrásával.

[37] Ld. fent a τελεω ige 6. jelentését.

[38] Tóth 2005. 43.

[39] Uo.

[40] Ennek és a további bibliai idézeteknek a fordítása az úgynevezett IMIT-Biblia alapján.

[41] Pirkei DeRabbi Eliezer 36:14. Erre midrásra dr. Fényes Balázs hívta fel a figyelmemet.

[42] Devarim (Deuteronomium) 18:10-11.

[43] Kákosy 1984., 201-205.

[44] Uo. 202.

[45] Uo. 203.

[46] Uo. 204.

[47] Vö. Scholem 1995/II. 179-192. „A felfedezés arra vezethető vissza, hogy keresni kezdték a nagy vallások közös őshagyományát, ez a keresés a firenzei platonikus gondolkodókat, a Lorenzo de Medici körül csoportosuló humanistákat 1450-1500 között tartósan foglalkoztatta...“ Uo. 180.

[48] Ld. Kákosy 1984. 204.

[49] Ld. uo. 204-205.

[50] Pelle János említi, hogy Karinthy Kötéltánc c. kisregényének megjelenése után kapcsolatba lépett vele egy spiritiszta társaság, akik meg is hívták egy szeánszukra, mivel a könyvében szereplő „radium sapkát” szerették volna realizálni. Karinthy később elfordult a spiritizmus szemfényvesztő áltudományoskodásától. Elhíresült mondását is idézi a könyvben szereplő jegyzőkönyv írója: „Maga nem spiritiszta, hanem egy közönséges spripiszkos.” Ennek ellenére Pelle feltételezi, hogy Telma Titusz alakját Tóvölgyi Titusz spiritisztáról mintázta. Ld. Pelle 2018. 13., 98-100.

[51] Karinthy Frigyes neve, csakúgy, mint Márai Sándoré, szintén olvasható egyes listákon, tagságukról azonban nincs pontosabb adat (a Palatinus-névsorban sincsenek benne).“, (Benedek 2020b)

[52] „Kosztolányi Dezső ellenben egy másik emblematikus alakja a magyar szabadkőművességnek. Már igen fiatalon kapcsolatba került a szövetséggel: nagybátyja, dr. Brenner József (Csáth Géza apja) a szabadkai Alkotás páholy tagja volt. A végső lökést unokafivérén túl nyilvánvalóan szabadkőműves kollégái és barátai, valamint a Világ című lapnál szerzett benyomások adták Kosztolányi számára. Ennek ellenére mégse Jászi páholyához csatlakozott, hanem 1916. február 7-én a Március páholyhoz (...). Ugyanakkor legalábbis eleinte ő sem volt szabadkőművesként túlságosan aktív: összesen négy alkalommal szerepel a neve a Március páholy összejöveteleinek jelenléti könyveiben. 1916. december 18-án legénnyé emelték, mesteravatásáról nem tudunk. Nem sokkal később távozott a Márciusból, és 1917. május 22-én egyik alapító tagja volt a Világ páholynak.“ Uo.

[53] Synessios görög filozofus volt, aki Kirenében  született i.sz. 370-375 körül, megh. 415.  Az alexandriai újplatonikus iskolához tartozott, a híres filozófusnőnél Hypatiánál tanult, akivel később is baráti viszonyban maradt. Ptolemais püspökének választották, de sok mindenben eltért az egyház tanításától.

 „Synesius, the last author in the Venice–Paris manuscript, already defined alchemy as a mental operation, independent of the science of matter.“ (Hellenistic alchemy, in: Britannica), „His many-sided activity, as shown especially in his letters, and his loosely mediating position between Neoplatonism and Christianity, make him a subject of fascinating interest. His scientific interests are attested by his letter to Hypatia in which occurs the earliest known reference to areometry, and by a work on alchemy in the form of a commentary on pseudo-Democritus.“ (Synesius - Encyclopedia Britannica 1911.)

Érdekességképpen még érdemes megemlíteni, hogy 1917-ben Karinthy forgatókönyvével, Sztrókay Kálmán novellája alapján, Korda Sándor rendezésében filmrevitték a Mágia című filmet, melynek főszereplőja Merlinusz-Szinéziusz gróf, aki a filmismertető szerint azonos „Szinéziusszal a híres középkori alkimistával, aki 1590-ben feltalálta a bölcsek kövét, melynek örök fiatalságát köszönheti. A csodakőnek azonban csak akkor van varázsereje, ha tulajdonosa minden ezredik holdtöltekor, vagyis minden emberöltőben egy ifjú ember vérét veszi“... (ld. Mágia/Magic (angol címfordítás) Der letzte Vollmond (német) Corvin-film),  http://www.hitchcock.hu/filmes/hunhorror/1917_magia.htm Utolsó letöltés: 2021. 01. 17.

[54] A ptolemaioszi kozmológia szerint: „Az ‚egek‘ száma kilenc. Ez a kilencedik teljesen átlátszó kristálygömb, amely a csillagokkal 24 óra alatt fordul meg két mozdulatlan sarokpontja körül.Ezen túl az üdvözült lelkek helye található.“  (dr. Lukács Manuéla, Világképek a középkorban. Az ókori kozmológiai elméletek átmentése)

[55] Karinthy 1978a, 214.

[56] Ez egybeesik Karinthy harmadik állapot elképzelésével, amit A rossz álom c. novellájában fejt ki részletesen.

[57]„A ‚szférák zenéje‘ ősi püthagoreus hagyomány, amiről Platón is írt. Alapja az az elképzelés, hogy a bolygók és csillagok láthatatlan gömbök, szférák felszínére rögzítve mozognak. Püthagorasz és követői ezen égi mozgások rendjét kifejező arányokat vetették össze a zenei harmóniát adó megpendített húrok hosszarányaival. A szférák zenéje tehát eredetileg az értelemnek (arányérzéknek) s nem a fülnek szóló muzsika volt. Akik a szférákat a szó fizikai értelmében vett gömböknek gondolták, úgy érveltek, hogy azoknak a sok forgás következtében rég el kellett volna kopniuk. A szférák fizikai léte ellen fölhozott érvek fontos szerepet játszottak a geosztatikus világkép megdöntésében.“ http://mek.niif.hu/04900/04996/html/ftn/ftn00110003.html, Utolsó letöltés: 2021. 01. 17.

[58] Karinthy 1978a, 216.

[59] Valójában nem zárták börtönbe, itt Karinthy általában az egyház által üldözött, haladó tudományos gondolkodás képviselőjeként szerepelteti. Eredetileg Galilei lett volna Kolumbusz dialogizáló ellenfele. Kolumbusz bizonyítottan ismerte a néhány évig Mátyás király udvarában is tevékenykedő csillagász, Regiomontanus tanait. ld. Ungváry Tamás utószava in: Karinthy, 1978b. 521-522.

[60] Karinthy 1978a. 217.

[61] Uo.

[62] Uo. 218., „A geocentrikus világkép szerint, amely Kopernikuszig uralkodó maradt a tudományban, a gömb alakú kozmosz közepén lebeg a földgolyó. A földet a bolygók szférái veszik körül, összesen hét. Az ókor a bolygók közül a Merkúrt, Vénuszt, Marsot, a Jupitert és a Szaturnuszt ismerte, de a Napot és a Holdat is a bolygók közé számították. A hét bolygószféra után az állócsillagok szférája, a nyolcadik szféra (ogdoasz) következik, ebben voltak az állatöv csillagképei is.“ (Kákosy 1984, 98.)

[63] Max Weber vallásszociológiai fogalma

[64] „Philippus Aureolus Theophrastus Bombastus, a jatrokémiának legkiválóbb művelője, szül. Einsiedelnben (Svájc) 1493 dec. 17., megh. Salzburgban 1541 szept. 24. Tanulmányainak befejezése után beutazta csaknem egész Európát és mint nagyhirü csodaorvos tért vissza; 1525. a baseli egyetemen a gyógyászat tanára lett. Mint filozofus sürgeti a természet megismerését kisérletek útján. A tudás tárgy a nagy világ: makrokozmosz és a kis világ, az ember: mikrokozmosz; ebből kell megismerni amazt, amabból meg emezt. Minden való, az ember is, földi, látható és égi, láthatatlan testből áll, mely utóbbi spiritusnak neveztetik. Az emberben ehhez még hozzájárul a lélek, az emberi erkölcsi része. A legfőbb tudomány az orvostan, melynek három oszlopa van: filozofia, asztronomia, teologia, s mint gyakorlati tudomány még egy negyedik tudományra támaszkodik, az alkémiára. Minden igyekeztét a tudomány terén oda irányította, hogy a Galenus-féle orvosi tanokat a tudományból kiküszöbölje és ezek helyett a saját nézeteit juttassa érvényre. Ő mondotta ki, hogy a kémiának célja nem az aranycsinálás, hanem gyógyszerek készítése; kereste ő is a bölcsek kövét, de a célból, hogy gyógyszereket készíthessen, amelyek a testet konzerválni és az életet meghosszabbítani képesek.“ (A Pallas nagy lexikona)

[65] Karinthy Szent Elm-nek írja. Közismert meteorológiai jelenség: „St. Elmo's Fire is a weather phenomenon involving a gap in electrical charge. It's like lightning, but not quite. And while it has been mistaken for ball lightning, it's not that, either -- and it's definitely not fire.“ (Julia Layton, What is St. Elmo's Fire?)

[66] A tűz elementálja (szellemi lénye) az alkímiában. Az elementálokról (elemi szellemek) önlló tanulmányt írt Paracelsus.

[67] Karinthy 1978a. 221.

[68] Uo., Az alkímia hermetikus eredetű kozmológiájára utal Kolumbusz. Kiemelés tőlem – B. B.

[69] I.m. 223. Kiemelés tőlem – B. B.

[70] Alkímiai kifejezés, a higanyt nevezték így. Vö. Hamvas 2010. 54. – itt valószínűleg inkább tengeri párát, ködöt ért rajta Karinthy.

[71] Karinthy 1978a. 227.

[72] U.o. 226. Kiemelés tőlem – B. B. Ebben a gondolatban már megmutatkozik Karinthy individuális túlvilágképzete, mely szerint minden embernek külön túlvilága van, még pedig olyan, amilyennek elképzeli (Vö. Mennyei Riport előszava).

[73] Vö. Karinthy Utazás Faremidoba c. kisregényével, ahol a szolaszik szavak nélküli dallammal kommunikálnak.

[74] Karinthy 1978a 228.

[75] Uo. Karinthy nem véletlenül említi a kárpit szót, a gonsztikus kozmológiában voltak hasonló elképzelések: „Fent a végtelen Aiónokban lakozik az Elpusztíthatatlanság. A Bölcsesség (Szophia), akit Pisztisznek is neveznek, egymagában akart alkotni valamit, társ nélkül. Müvéből az égi képek (csillagképek) lettek. A felső világ lakói és az alsó Aiónok között függöny van. A függöny alatt árnyék keletkezett, és ez az árnyék anyaggá alakult." (NHC II. 4, 94, 4 skk.) „E szavakkal jellemzi Az arkhónok létformája (hüposztaszisza) című irat a két világ határát, azt a zónát, amelytől kezdve az anyag az uralkodó tényező. Bár János apokrüphonja szerint Jaldabaóth [gnosztikus démiurgosz, aki az anyagvilágot teremti – B.B.] trónusa fényfelhőben állt, az uralma alatt álló világ egészében mégis a sötétség birodalma, ahová a felsőbb régiókból csak fényrészecskék jutnak, amelyeket a sötétség hatalmai fogságban tartanak. Az alsóbb világ létrejötte, melyet börtönnek éreztek, egyike a gnosztikusokat leginkább érdeklő kérdéseknek; a teremtés lefelé haladó folyamatának nagy válságát látták a sötétség és az anyag megszületésében. A mindenség két régiója, a fény birodalma és az anyagi világ össze nem egyeztethető, át nem hidalható ellentétét jelképezi a függöny, mely takarja a földiek elől a felsőbb lépcsőket, akadályozza, hogy. megismerjék a tiszta fény honát.“ Kákosy 1984. 88. Kiemelés tőlem – B.B.

[76] Karinthy 1978a. 229. Kiemelés tőlem – B.B. Érdemes összevetni Karinthy ezen elgondolásával a Corpus Hermeticum I. Poimandrész c. darabját, melyben Poimandrész által, az isteni tudásba beavatott ember prófétai/megváltói képességre tesz szert, így szól a tudatlan emberekhez: „Népek, föld szülöttei, akik átadtátok magatokat a részegségnek, az álomnak és az Istent illető tudatlanságnak, józanodjatok ki, felejtsétek el a mámort, mert az értelem nélküli álom bűvölt el benneteket.” (Kárpáti 2020. 41.) Kiemelés tőlem – B. B.

[77] Ez a motívum jelenik meg Az álom c. versében is: „Álmomban csónakon futottam/És kihajoltam/Tizenhat éves voltam/És csónakom fehér vízen szaladt/láttam egy várost a víz alatt./És láttam erdőt a levegőben/És láttam kísértetet lepedőben./S távol a kék és tiszta eget/És csillagokat és fellegeket...“ (Karinthy 1977. 24.). A Capillária c. regényben is egy vízalatti világba utazik Gulliver.

Az elsüllyedt város motívumát az író valószínűleg Vinetáról mintázta: „Vineta (vagy Winieta) – legendás város és kikötő, híres világítótoronnyal, amely szláv kereskedelmi központ volt az Odra (Odera) folyó deltájánál. A legenda szerint a várost elsüllyesztette a tenger, mert lakói visszautasították a keresztséget. (...) Csendes vízállásnál a tenger mélyéből jól kivehető csodás képek tárulnak elénk a hajdani város életéből.“ (Józsa 2008. 15.)

[78] Vö. A rossz álom c. novellájával.

[79] Kákosy 1984. 187. Majd a Mennyei Riport későbbiekben sorra kerülő elemzése során látni fogjuk, hogy Karinthy elképzelése a túlvilág különböző dimenzióról mennyire hasonló ehhez a gnosztikus-hermetikus- és az újplatonikus hiposztázisokról szóló elképzeléshez, mely nála is egy komplex rendszert alkot.

[80] Vö. Csoda c. címszavát (Karinthy 1979. 33.)

 

FEL